Holott

Hajszol hajt valami éh
eltévedésbe unszol
lepörgeti a kerekem
az útról.

Holott már annyi járaton
hajtott végig a szégyen
előre tervezett kanyar az
eltévedésem.

Holott már jártam én -
hol? Ott. Vagy a mellette
álló vas-szürke ablakú
házban.

Hajszol hajt valami halott
vágy pedig a
hulláját is régen
meggyaláztam.

Holott már őszül. Épp kikel
de lekonyulni kel
reggel az
ágyból.

Holott az éh már önmagát
emészti -
így szakadna el az
elkurvulástól.

Hajszol hajt valami. Éh?
Talán éh. Eltévedni késztet
mintha nem ismerné
zsigerig a részek

halotti maszkját. Hajszol
hajt - tán maga a távlat.
Festett égen ha útra lel:

magának.
nem magának.