A fűzfapoéta búcsúja

                                               ballada a' la carte



Nem szívesen köszönök el.
Belátva, hogy nincs darab élet.
Avas ízű levesének
is ízleni kell;
bár megköszönöm, hogy beleélek:
híg örömöm víg - mint a gyerekzsúr.
S nem szívesen köszönök el
amikor hitelen szúr.

Abbahagyatja a szólást. Tisztább
közegre vágyik a szó énnálam?
A teremtést savanyodva kínálom,
hagymáz tésztastatiszták
úsznak a lé sav-avában.
Híg örömöm víg - mint a gyerekzsúr.
Nem szívesen köszönök el
amikor hitelen szúr.

Nem szívesen, de bejelentem,
hogy eztán trappista módra.
Szavakba többé nem szabódva
mentem -
csaó, pá, szevasz, szióka.
Híg örömöm víg - mint a gyerekzsúr.
(Mégis?) szivesen köszönök el
amikor hitelen szúr?


Herceg, holnapig hallgatok ma;
híg örömöm víg - mint a gyerekzsúr.
Mégsem végleg köszönök el
amikor hitelen szúr.