Erdős Virág:
Na most akkor
mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk
maholnap és ki legyen, ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét, ki
pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki
rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi
nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást
igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől-szembe letegezni, ki ne
jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit
vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek
jusson másfél bála angol-pólya adomány, kinek
bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér' is
jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg
nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki
rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a
pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki
nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi,
feudális szokáson, kit érjenek kapitális tévedésből lopáson, kinek
legyen ad abszurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na
persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem
feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok,
mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön
proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát
dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid
utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel irodával világot,
ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti
törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik
lakjanak egyetlenegy félszobába' heten, na most akkor mondjátok meg
nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki
tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy
papucsér' a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek
legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre,
ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet,
kinek kelljen beszerezni tüdőszűrő-leletet, ki kerüljön révületbe Csaba
testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen
miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra
botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap
délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel
kinyírni, kinek hozzon télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki
lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a
könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira,
kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen --
láthatólag -- kedve most is viccelni, na most akkor
mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és
ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon
álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a
Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja
hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a
borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a
saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt
állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor
mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és
ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon
mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon François Voyer konyakot
a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik
percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki
lomizzon kisbiciklit, dínókat meg törpöket, ki ugassa le az undok,
játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki
próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok
meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki
legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen
úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén
egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen
elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátra-terenyén,
Békésbe' és Hevesbe', s ki menjen a levesbe.
shizoo:
Közös
Ott a vibráló jelhalomban
a jól öltözött vélemény
a nézetképen éppen árnyal
árnyalja hogy ki szegény.
Megint majdnem sikerül
a fullasztásig hiteles kép
kijelzőről szembe dereng
távoli a hitelesség.
Biztonságosra falazott
közömbösségbe néz a kép be
otthonos bár hitelbe épült
hessegetett jövőtlenségbe.
Ahonnan a külterekbe
csak úgy hatol akár az állat
ösvényeket szimatol
a gyávaság itt önmagának.
Szemkontaktus-hiányos úton
reklámszünetben láda zötyköl
egy se látszik ráaggatott
fülbe-bizbasz eszközöktől.
Megint egy nap hitelesség
posztol ráír mémet ír át
hasonszőrű távollakók
egymást leső kicsi csírák.
A vibráló jelhalomban
jelel a szomszéd testszaga
sors élet álom nem közös
a közös a ne nézz oda.
úgy hajolt közel
a tóarchoz, miképpen
csipkeolvasó
shizoo:
csipkeolvasó
téli figyelmed
megöl, ha önfeledten
fejti fonalát.