2012. november 17., szombat

Küzdelem egy Rilke-verssel

az eredeti:

Die Erblindende

Sie saß so wie die anderen beim Tee.
Mir war zuerst, als ob sie ihre Tasse
ein wenig anders als die andern fasse.
Sie lächelte einmal.     Es tat fast weh.

Und als man schließlich sich erhob und sprach
und langsam und wie es der Zufall brachte
durch viele Zimmer ging (man sprach und lachte),
da sah ich sie.     Sie ging den andern nach,

verhalten, so wie eine, welche gleich
wird singen müssen und vor vielen Leuten;
auf ihren hellen Augen die sich freuten
war Licht von außen wie auf einem Teich.

Sie folgte langsam und sie brauchte lang
als wäre etwas noch nicht überstiegen;
und doch: als ob, nach einem Übergang,
sie nicht mehr gehen würde, sondern fliegen.


Rainer Maria Rilke :A megvakuló lány 

Ott ült, mint mások, itta a teát,
Előbb úgy rémlett: kissé mintha másképp
fogná, mint mások, azt a teás-csészét.
S elmosolyodott. Ez már szinte fájt.

S hogy végül fölkeltek, szobák között

lassan járkálva, tétován csevegve
indultak el (társalogva, nevetve) –
megláttam. Ment a többiek mögött,

szinte csak lopva és álmatagon,

mint aki rögtön dalra fakad éppen:
örvendező , világos, szép szemében
kinti fény csillant, akár egy tavon.

Lassan lépdelt, sokáig és sután,

mint hogyha még egy gát előtte állna:
s mégis – mintha kis botlódás után -:
nem járna többé, hanem szállva - szállna.

Szabó Ede fordítása



Rainer Maria Rilke: A nő, aki megvakul

Teánál ült, akár a többiek.
És mintha a csészéjét néma gondba
valamiképpen másként fogta volna.
Mosolygott. Elfutott a bús hideg.

És hogy végül felkelt a társaság,
s járkáltak csendesen a meghívottak
sok-sok szobán (nevettek és susogtak)
velük ment a másik szobába át,

oly elfogultan, olyan hallgatón,
oly bódorogva, mintegy lámpalázba,
fényes szemét részvétlen fény tarkázta
s hidegen rezgett rajta, mint a tón.

Aztán követte őket csüggeteg,
mintha valamit még nem hágna által;
de mintha később égő szárnyalással
röpülné át a végtelen teret.


Kosztolányi Dezső fordítása



Rainer Maria Rilke : A megvakuló lány 

Mint bárki, úgy ült, kezében tea
de elsőre feltűnt, mintha azt a csészét
másképp óvná, mintha az egészét.
Megsajdította szívem mosolya.

S fölkászálódott a társaság
és sétára indult (csendesen csevegve)
susogva, halk kacajjal, teremről teremre -
jött ő is velünk a szobákon át,

s megláttam amint botladozva lép,
gyenge-lassan, mintha támaszt esdekelne;
világos szép szemén nem csillogott a lelke,
csak mintha tó tükrözné hold egét.

Mintha láthatatlan gáton botolna által
- így jött leghátul - lépésre a lépte,
de minden botlása mintha égő szárnnyal
röppenne fel a végtelenségbe.

shizoo ferdítése



1 megjegyzés:

  1. natalie fordítása
    (a szerző engedélyével)

    a megvakult lány

    úgy ült, mint mások, mikor teáznak
    porcelán kezét lassan emelte,
    mintha minden korttyal valamit feledne
    mosolyában sajgott a fagyos alázat.

    a pillanatban, mit véletlen perc rejtett
    rideg-néma, óriás szobákon át
    nevetve indult a vidám társaság,
    velük lépett oda, hol utat sejtett.

    árnyéka rajzot kínált közel-falaknak,
    s hová meghalni tértek kinti lángok
    szeme tükrén lelke mégis átvilágolt,
    mint sziromnyi fény, arcán fagyos tavaknak.

    lépte visszhangozta félelme szavát
    mit botladozva napra-nap cipelt sután
    most elindult – itt felejtve önmagát –
    mint lepketest a fényes nap után.

    VálaszTörlés