Fókusz-pókusz

Babics Imrének

Az a megnyílás persze hogy izgat,
az a becsukódó fény-teli színpad,
súgólyukában a senki nem ül:
ebben a színjátékban színegyedül
benne ragadni, avagy tudom is én -
elfogytán, vég-dobogásra figyelve:
húsba ahogy még markolna az elme,
fejben térden, gyónva a búcsúmisén.

Az a zárkózás ahogyan pitypang
észleletet nem ver vissza a visszhang,
elfújja a szél, engeded el, minden
lényedből fakadó eszméd távozik innen,
pára a szélben, avagy tudom is én -
elfogytán vég-dobogás le ne kössön:
engedjem szökni a kincsem, ezüstöm,
minden kitalált igazam, búcsúmesém.

Az a markolt én, az a hogyne, akár
becsukódó huncut hantamadár:
füllentő fülemüle nem csipog itt,
nem zabrálja a csend gyöngykészleteit,
fütty ahogy elhal a Léthe vizén -
elfogytán ne a szívhangot lesse,
becsukódnék - akkor nyíljon a teste,
vagy tudom is én, vagy mit tudom én...

Hintahajóban

Hajóhinta Pripjatyban (via wikimapia)

fegyelmezetlen lényt
gyömöszöltek a bőröd alá.
igazodások kényszere ringat
hintahajó?

inga leng amíg a ritmus
istenülése hajtja.
vagy a félelem a megállásban
álló alakzattól?

megállásban alaki
kiképzés folyik.
kiképeznének belőled egy
konstans alakot?

soha márványba szorulni
a romlandóságban hiszel.
és mégis minden reggel
szólongatnád a csendet?

csúcspontokon az arcod
máshol merül fel.
ritmusosan ismétlődő
keresztelőkön.

kényszerbeteg ingás de
csúcsán pillanat súlytalan.
amikor elfogysz a
mélypont fogy el.

hintahajód amplitúdónként
kiemelkedik a ködből.
engedd el rudazat
biztonságát és -

Zen-fotók: Sasa Gyökér (47.)

Autumn Lake (Október, 2018.)

vízégen sikló

halacskák kandikálnak ősz

szoknyája alól

Teljesség-átiratok (95.)

Chiara Bautista: Telihold

Az eszköztelen hatásról

A jelenkori tudomány ismeri a szuggesztiót: az ember-léleknek eszköz-nélküli, kényszerítő ráhatását a másik ember-lélekre; mégis, a ráolvasás, kegyelet, ima hatóerejét babonának tekinti.

A ráolvasás, igézés; lelki hatás, mellyel valakit segítenek, vagy rontanak.

A kegyelet, szellem-idézés, szellem-riasztás; lelki hatás, mely az életből kijutott lény felé árad.

Az ima; rákapcsolódás az élet-fölötti erőre; általa saját képességünket sokszorosra növeljük. Egy társadalmi intézmény, mit pénz, hatalom, tekintély létesít és ápol, ritkán él néhány emberöltőt; s a szerzetesrendek megmaradnak, pedig csak egy-egy imádkozó koldus teremti őket.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

teljében alvó

lánysága óvjon minden

vérét vesztő nőt 

műveletlen egedben

hideg szívvel kering egy kőgolyó -

a belsejében összegyűlt darabka rögök

kifosztott törmeléke.

pedig még a húgyhólyagomban is

keletkezhet árapály.

komolyan-vehetetlenségig komolyan

szeretnéd láttatni az időt

ahogy az órák és nem a harangok

ütnek.

pedig a csend ami csak csend

ahogy a nőben nem növekszik

hideg kín se -

egyetlen fegyverré lett csupasz értelem

önmaga ellen.

ha csak a fekete-márvány sötétség

ül az égen akkor üres

tekintetedbe hiába veszem.

ha csak az esti táncrendet olvasod

álhírek és rémhírek -

holott elnevezések keringnek a Föld körül

elmarkolhatók

átokkal és imával.

valaki megülhet benned a kegyelemben

mert nem vagy kegyetlen

mint a meztelen

nevelő hártyáitól fosztott gyöngy
tánctermi ívlámpák alatt

dísz-sor-tűzbe fűzve. 

(a versben Pilinszky János, Simon Márton, Hervay Gizella, Szilágyi Domokos és Nagyatádi Horváth Tamás gondolataiból építkezem)

Beszélgetések fültávolságon túlról (Összesöpört haikuk VI.)

natalie
vakablak dala:
én erre, te arra vagy
kilátástalan.
(paramm, paramm…)

shizoo

ablak a vaknak –
nyisd ki. fürdesd végtelen
légáramában

*

„Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a tapintat és az a gyöngédség, amely mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok, és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak! … Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyönyörűségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.” (Márai Sándor)

shizoo

engedd a levelet
válladra hullni, mert
az is tapintat

*

G Narancs Renée
Boros vadpörkölt
Juhtúrós galuskával
Volt a vacsorám.

(Nem túl költői, de hát mit csináljunk… :D )

shizoo

megettem. tányér
elmosva. nem meséli,
mit faltam róla. :P

*

natalie

Vaktérkép

eljutok talán

a valahovába is

testeden át

shizoo

képzeld azt, hogy egy
általam beszívott
lélegzetvétel vagy

natalie

nem a levegő
lélegzetvételek közt
kapkodó hiány


shizoo

az a hiány a
lélek teste – szentostyá-
síthatatlanul

*

natalie

csak a kék katáng
beszél azon a nyelven
amit megértek

shizoo

nem nyelven beszél 

akit a szamárkóró
is bűvölni enged

natalie

dadogásait
a réten felejtette
de megtalálták

shizoo

kóborló angyalt
riasztasz – katángkóró
alakját ölti

egy réten ül, pont
ahol ültél – egy másképp
hízó hold alatt

*

– Tiszta bohóc vagy ebben a hülye jakóban.
– Ez egy kígyóbőr zakó. Számomra ez az egyéniségem szimbóluma, és a hitemé a személyes szabadságomban.
(Veszett a világ /1990/)

shizoo

az anyósod Hold –
ennek tudatában bújj
lánya ölébe

*

natalie

óarany árnyak
lépnek a park fái közt
hosszan időzve

shizoo

liget hajzatát
összekócoló alkony –
pedig már őszül

*

Kawanabe Kyosai – Kormos varjú (19. század)

varjat nemesít 

távlat hiánya: inkább 

hollónak tűnik

*

natalie
mérték
adhatna néha
súlyos csendért cserébe
mondjuk bármi mást

shizoo

cinke pancsolt a
kitett tálkában – de te
másfelé néztél

Teljesség-átiratok (94. - kizáró változat)

David T. Waller: Car Atlas-Rainbow

A mozdulatlan utazás

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.

Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.

Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.

Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

dugóban veszteg -

befelé bedugulva

türelem. mindjárt...

Ez a túraútvonal ezzel a turistajárattal

teljesen olyan, mint -

meg igen, ahhoz is -

egzotikus, nem?

Ezen a járaton a csaknem egyforma arcok

mindenki az ablak mellett -

mindenki kifelé néz -

a befelé felé.

Valahol azon a csomóponton túl kezdődnek

a végtelen áramok -

lassan, de biztosan -

haladunk, igaz?

Valahol ott az ismert leges-leges-legszéle

ameddig a térkép -

belső csillagatlasz -

becsukott szemmel is.

A turistaosztály tele van ezekkel a zavaróan 

egyforma arcokkal -

nem különböznek -

a mindenségit neki!

Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga

de a szeme mindnek -

ahogy a kifelé, befelé -

ez mind én voltam egykor.

Ez a vezetett túra ezzel a járattal egy
kicsit olyan, mint -
vagy nem is tudom -
jártunk már erre?

Vannak mások is és befelé utaznak egy
metaverzumban -
párhuzamosban -
de ez másik útvonal.

Valahol előttünk a végtelen áramok, mint
angyalok zokogása -
angyalok nevetése?
majd kiderül. Majd.

Valahol a csomóponton túl a végtelen -
ez szomorú -
ez baromira szomorú.
Soha nem érünk el oda.

Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga
de még egyik sem -
egyik se, soha -
ez mind én leszek egykor.

dugóban araszolva

befelé bedugulva

gyarapszunk

Íme a bevonó, testi változata

Teljesség-átiratok (94. - bevonó változat)

David T. Waller: Car  Atlas-Rainbow

A mozdulatlan utazás

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.

Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.

Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.

Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

dugóban araszolva

magunkban is dugóban

hangyamód

amikor semmi se moccan
se bent se kint
tágulnak egymás rétegébe
lelkeink

amikor el se képzelem
te mit szuszogsz
mit izgat - bízom benne:
bízni fogsz

szorosan egymás mellett
nincs-helyek:
lélegzetvételt tőlem-tőled
veszel-veszek

testdugóból araszolva - kiárad
az a dolga
s most ott lüktet benned új test-
dugóba szorulva

nincs óra: üt - nincs tér hol
pont az éjfelet
utazom egyszerre benned
veled

befelé tágul - kapu mögött a
nincs hova
csak újabb rab újabb cella-
ostroma

szorosan egymás mellett a
nincs - megint
ha ég alatt nem menti senki
lelkeink.

dugóban araszolva

befelé bedugulva

gyarapszunk

- ami idevág: Lakner Zsuzsa kollázsaira írt sorozatom:
- Befelé (első, kísérleti)
- Befelé (másodszor, meglepetésekkel)
- Befelé (harmadszor, kísérleti)
- Befelé (negyedszer, darabokban)
- Befelé (ötödször, láb alatt, vereségben)

capricciók

Rostás Mihálynak és a Roma Ritmo fellépőinek

cinke hazáját
szárnnyal elért egek
bokoraljak mérik

cinegeodú -
nem járja be, nem
mélyíti a hold fénye



hol jártál hol örültél
hol veszekedtél
cinegemadár?

hol és sehol
meddig és mikor is
mindegy a cinegének



cinke surran a kitett
magokért a
fakószürke ködből

cinke a nyár mély 
örömében - tél fosztó
mély szigorában