a kiürülésben végül
felfénylő szépséges mélység
környékez napok óta.
hogy minden fordítva van.
töltekezéssel eltömött
időlegesen eltömött lukak vagyunk
egy túlságosan sok helyen szaggatott
időnek tűnő szöveten.
a befogadás ízeit ejtő
fel- és megidézést álmodozó
puszta hasadások.
a bőröd közelsége borzong a bőrömön, pedig nem is vagy itthon. milyen jókor juttatod az eszembe: hogy minden fordítva van. ugyanazt az egy érintkezést keressük keringünk megtörténte ténye: íze körül. tudjuk hogy ez is mű lesz megigazított igazi: olyan, de mégsem - mint amikor nem a saját anyagából foltozod össze a hasadást.
A hölgyeknek, és Haller Szabinak - a mese magváért
Megdicsérted a szavaim és most úgy
érzem őket, ahogy egy másik
kultúrában az a lány, akinek egy
európai turista megdicsérte a
muszlinblúzát - úgy érzem őket friss,
idegen testnek, ahogy az a lány,
aki bement az otthona sötétjébe,
átöltözött, szelíden összehajtogatta a
ruhát, belehajtogatva a jó emlékeket és
benne felejtve a teste illatosított szagát - úgy
vitte ki az asztalhoz és nyújtotta át
visszautasíthatatlan ajándék gyanánt,
lényéből szakítva, önként, hogy
egyszerre volt megilletődött és
bánatos az is, aki elfogadta - úgy
érzem őket, ahogy az a lány a
kimoshatatlan emlékeket egy
ruhában -
úgy értem: a szavakat,
ezeket a szavakat neked adom és
mélységesen furcsa lesz hallani
őket a szádból, főleg úgy, hogy én így
soha nem mondhatom ki őket többé -
emléket dédelgethetek a helyükön,
az arckifejezésed, amikor összehajtogatva
átvetted őket egy jellegtelen,
szokványos jelekkel összefirkált,
eredetileg fehér papírlapon.
Életem első egyszemélyes üldözéses bicikliversenyére apám, és Ági néni nevezett be. Apám az ugye az apám Ági néni meg pályakezdő tanítónő volt a rácalmási alsóban gyönyörű kézírása volt, gyöngybetűkkel írta be az ellenőrzőkönyvembe a két intőt.
Az apukám viszont nagyon hangosan tudott kiabálni. Akkor is nagyon hangosan kiabált, amikor közölte velem ha még egy intőt haza merek hozni ő isten bizony agyoncsap.
Namost apám én szavatartó embernek ismertem, úgyhogy amikor megkaptam a harmadik intőt, felpattantam hű Pajtás drótparipám hátára, (ez egy legendás 24es Csepel gyerekbicikli volt) aló mars Pázmánd, nagyszüleimék Rácalmás, engem többet nem látsz mit nekem az a negyvenkét kilométer...
úgyhogy tizenegykor, a nagyszünetben végre elstartolt a mezőny! hamar az élre törtem, én vezettem fel az egész egyszemélyes pelotont
A Hatoson főút könyörgöm! ott egy 8 évesnek is szigorúan tilos volt biciklizni
de tilosba' jártam, mesehős a pályán, szökött Zoli Vitéz hű Pajtás paripáján... a négy kerék le se szart, hova megy a lökött kölyök a hatoson - írtunk hetvenötöt, Zsiga, Lada, Trabi, IFÁk, egy két Barkasz nem volt az forgalom, és annak is balfasz úgyhogy én mellettük dzsaltam a kilométert faltam -
még mindig én vezettem a versenyben én voltam az első! az üldözö boly számára viszont utolsó büdös kölök! hogy nyomott vón az anyám csöcs alatt agyon! hogy az apám miért nem egy marék frissen fejtett babba verte inkább a faszát!
de én erről mit se tudva a hatoson a kilómétert faltam aztán már inkább csak majszoltam, aztán hajszoltan a tűző napon száradtam fáradtan víz az nem volt nálam nem volt nyálam...
fél kettőre jutottam el Adonyig szia közkút, viszlát, Hatos út! Kihalt mellékút jött, Pusztaszabolcs felé gondoltam most jön a versenyben az igazi szökés -
Mint tudjuk a legjobb versenytaktikát is keresztülhúzhatja az üldözőboly esetemben az üldözőboly száznyolcvan centiméter magas volt rendőr-egyenruhás és kurva mérges.
Merthogy akkor már fél napja engem keresett Ő, meg a fél megye. Az összes dűlőutat végigkajtatták értem de abban a szabálytisztelő boldog mocskos emlékű Kádárizmusban meg se járta a hatóság agyát, hogy én kimerészkedek a hatos útra.
Pedig még a dunaújvárosi laktanyából az orosz kiskatonák is engem hajszoltak akiknek aztán a rendőr telefonált az adonyi postáról.
Igen, bazd meg, én ennyire öreg vagyok hogy a rendőrnél nem volt rádió és a megszálló csapatok előbb megkergettek aztán vittek a ruszkik vittek a ruszkik a vittek a ruszkik, haza!
Szóval így lett végül a Tour de Pázmándból Rácalmási körverseny -
De legalább életem első befutóján Rácalmás főutcáján ott várt az egész suli, a fél falu, meg az édesanyám... a többit el lehet képzelni.
