Önismeret

szokj hozzá: pillan-

gó szavaid röptének

trágya a tápja

Éretlenek

Mindjárt vége a nyárnak
és én még nem vagyok érett.
Még az is lehet, hogy a végén
ilyen zölden vermel el a tél.
És nem csak én vagyok ezzel így.

Érés és nevelődés. Olyan törzsök
gyümölcse vagyok, amit már
alig neveltek. Szóródó figyelemben
szakított időben egyre kevesebbet
engem is - de szerintem téged sem.
S azóta ez az érlelő figyelem még
kevesebb lett, mert a nevelést
tanulni kell, ellesni miközben
rajtunk csattan - s ha nincs kitől
hát arra rakódik, akinek ez
pont nem lenne dolga.

A törzsök alig nevel, nem érlel
mindent az óvó, iskolázó napra bízna.
Csakhogy a gyarapító nedvek
figyelme nélkül a nap
túl korán szárít. Ízetlenül érik
- ha egyáltalán - a neveletlen.
Nincs zamata, csak híg leve -
alig lehet így a szél illatát
a zápor mosóerejét hozzákeverni
nem tudnak benne kapcsolódni az ízek.

Mindjárt vége a nyárnak és még
nem vagyok érett.
Vedd figyelembe mielőtt
óvatlanul leszakítasz.

Hangminták újfent (VI.)

Reggeli rítusok

mindjárt adom a kávéd
máris adok enni a macskának
várj, adok egy reggeli puszit
felébredtünk - s máris adásban vagyok



Zenesziget

kihajtogatja magát az érzés
ahogy éjjel hazafelé tekerve
abból a kocsmakertből kiszól
az ifjúságod legösszefüggőbb zenéje



Miféle

miféle győzelem az, amikor
az extrém mennyiségű feladat
akadályfutásába esik bele
egy elgörbült tengely, és
két kerékcsere



Modernitás

a megvételekor előre
vedd tudomásul:
hiába dédelgeted -
tervezett széthullásra méretezett
romhalmaz az egész



Témaérzékenység

a fáradtság is
képes egészen sajnálatos pontossággal
szűrni



Gerincvelő

állandó rémületben
nem döntesz mégsem -
maguktól dőlnek és
leginkább rád



Esti

bújj ide - értsd meg:
nem téged kapcsollak ki
magam is kikapcsolódom
úgyhogy a legjobb
ha egymás karjában csináljuk

Szürreális tanka-természertajz

Mitőlünk való
kultúrtáj méltósága?
Panaszos macska
éhét ahogy nyávogja -
függés valódi hangján.

*

Valódi függés
ha mivelünk veszik majd
el arculata -
hogyha végképp kiürül
az elhasznált macskatál.

*

Mindent érintünk
kézhez szelídítünk, míg
kéz nélkül veszne -
ivartalanított táj
tőlünk várja a magvat.

*

Mitőlünk való
kultúrtáj nyávogása -
szürreális lét,
mint általában ember
környezetében bármi.

Meghiúsult légyott

percekre tőlem
felhabzó felhőtorony -
alágurulok

*

távol hallom tű-
sarkaid kopogását -
űzi a dörgés

*

látnálak szélben
lobogó szoknyában - de
elmenekültél

*

mindig idő jön -
hidegét vagy melegét
állni kell és kész

*

lopott időnkből
időt loptak felhabzó
felhő tornyai?

*

lopott időnkből
loptál időt - a vihar
csak kapóra jött

*

pedig a dráma
elkerült engem is és
persze téged is

Reggeli harangszó

Elmerengtem rajta, miért szaladt
tele a szemem könnyel
a dombtetőn burjánzó
vadvirágbozontos temetőben -

ahonnan a girbe-gurba völgy
- mintha gépen szállnék fölébe,
s mégse térkép - a táj beengedett: 
az otthonos zugok közelébe
állítva engem is;

úgy, ahogy az ősök
láthatják nyugtukban zugaik
összegét: a távlatot,
úgy engedte a hely látni magát:

mindegy, hol jártam eddig, ha
egyféleképpen legalább hazaértem,
ahogy a harangszó. Legalább
annyira, hogy látom:

ezen a helyen,
ebben a harangszóban
nyugodtan tudnék aludni.

Süti

A szélekre figyelj. Középen
az alkotórészek elrendeződnek -
de a széleken mindig marad
valamennyi elkülönült sórögös keserűség,
olykor a boldoganéltekmíg
zárványa, cukorkavics,
édesbús nosztalgia,
vagy a megrögzött percek lisztgalacsinjai;
a széleken gyakori
ahogy a masszát alkotó elemek
elegyületlen önmagukra emlékeznek,
a kompromisszummentes saját ízre -
az egy-egy hagyományőrző kis anyagsziget
végeredményben hiba
a végeredményben.

Középen a tehetség eldönti:
milyen középszer születik -
lehet próbálkozni, de a túlsült
kor fejlett íz-megőrzőképessége
nemigen ad másra esélyt.
Az extrém egyediséget célzó
próbálkozások többségében
pedig össze se áll a massza -
csupa egymáshoz nem illő
anyagzárvány az egész, szatyornyi
busz-összerázta instant hozzávaló,
az össze nem passzoló ízek
pancsolt miafranceze -
végeredményben már elegyítés előtt
pocsékba megy az egész.

Egyedi ízt tehát ne várj
főleg ne a zárványok széleken úszó
makacs terrorista sejtjeitől.
Ezek a megkövült vágyak,
vélemények, beszáradt, oldhatatlan
kis gyűlöletek nem elegyednek az ízben.
De szerencsére általában
megtapadnak a habverőn - na
ilyenkor kell kidobni őket,
ilyenkor lehet a legkevesebb veszteséggel.
Ne felejtsd el,
legközelebb jobban figyelj a szélekre.
Egyébként rendben van - sőt,
majdhogynem finom.

Nézőpontok

Milyen érdekes, hogy a kultúrát
a tragédiái ragasztják össze.

*

Milyen érdekes, hogy a kultúrát
a tragédiái ragasztják össze -
a dicsőségek máza alatt.

*

Milyen érdekes, hogy a kultúrát
a tragédiái fragmentálják;
mindig maradék.

*

Milyen érdekes, hogy a kultúrát
kontinuumnak képzeljük,
pedig csak rekvizitum.

*

Milyen érdekes, hogy a kultúrát
- marék homokot - adjuk tovább:
kipereg a java.

*

Milyen érdekes, hogy a kultúrát.