Születésnapi köszöntő

Két keréken bűvölt bűvölő
két gyermek édesapja ő
észre nem vennénk, de vénült
azaz hát egy évvel vastagabbra bővült
mint érettség és mint tapasztalat -
láttam szárnyalni borongós ég alatt
és láttam két lábbal megállni a földön
s miközben szóval - ez van - felköszöntöm
nem múlik hálám, hogy pl. ezt a gépet
rakta ő alám és annyi szépet
átéltetett velem a két keréken
hogy nem lesz módom meghálálni mégsem
éljek bár két keréken tisztán -
az isten éltessen, István!

Közlekedési létkérdés

Elnézést, szabad?

Azaz kiterjedésünk

átfér a résen?

Írt kavicsok

 

Kopnak a sós, párával bőven permetezett part

sírkövei, kavicsot görget a folyó is, a sodrás

dörgöli, elkoptatja simára, csörgedező friss

forrás is tágít vén kőkapuján ha előtör -

Pont így koptatjuk szavaink, az időben

áramló, görgő szavaink egymást csiszatolva

így kopnak; velük el, idiómává merevült szép

fossziliák hajdankori elmeszesült nyomaként így

kopnak az eszmék mind, mind elkopik itt az időben -

itt csak a láng lobogása, itt lehelet melegítő

kék párája örök csak, itt az örök, mi veszendő.

Beszélgetés kövekről és szavakról

Szántó T. Gábor:
zsidónegyed

jaj nekünk ha kövekhez kötjük sorsunk
részünk csupán megszentelt földben lehet
a házakat lebontják a lakókat elűzik
helyükbe újakat telepítenek

jaj nekünk ha kövekhez kötjük sorsunk
nem lehet más otthonunk mint a szó
a házakat lebontják nyomuk se marad
de minden szöveg megtanulható

jaj nekünk ha kövekhez kötjük sorsunk
ha lerombolják semmink nem marad
de megállíthatatlan térben és időben
lerombolhatatlan birtokunk: a szavak

a házakat lebontják a telket eladják
nyoma se marad hogy valaha itt voltunk
csak a szó mi továbbadható
jaj nekünk ha kövekhez kötjük sorsunk


shizoo:
kövek, szavak

ó jaj bizony mert nem kötjük de kötődik
zárványul mint a szentelt föld igénye
mintha nem lenne mindegy hogy testileg
mibe foszlunk miféle televénybe

ó jaj bizony mert kimondott szavakba
kapaszkodunk akár a levegőbe
ha elég sebes a szó a súlya vész
tán nem zuhan eszmélet röpülője

ó jaj nekünk a szó ha nem zuhan le
ha súlya vész a sorsa véle vész
úgy porlik el akárha vésve kőre
nem volt soha és nem is lesz egész

ó jaj nekünk ez egyetlen birtokunk
e jaj szövődik kő és szó ha voltunk
jaj nekünk ha szóhoz bilincselődik
jaj nekünk ha kövekhez kötjük sorsunk

Ma csak

Ma csak a kérészéletű szó van,
lejárt garanciájú, középnehéz igék,
szervizelhetetlen főnevek,
szavatosságuk vesztett alanyok,
súlyhodva lógó állítmány -
ma csak a tárgyak, akkor is ha nem,
villő változat helyett a sorozatszám,
kiakolbólított, vagy elbitangolt jelzők,
meghatározó közös káromlások -
ma csak a sablon szeretne, üdvözülne,
takaratlan dögkút a forma,
irányadás, példaérték, hagyomány,
minták, paradigmák, izmusok,
ülnek a könnyen gyárthatóság grádicsán,
annyi, mint égen a nem látszó csillagok -

tudod mit? Lehetne megkönnyebbülés is,
hogy nem kell tovább a kultúrát cipelni,
le lehet rúgni a cúgos cipőt,
az élre vasalt dilemmát,
a keményített kézelőjű paradoxont -
mezítláb a mélységes, csillagtalan,
reflektorok-járt mindenség partján,
a pillanat koktéljával a kézben,
tűzijátékra várva.

Tudod mit? Szétkent életünk
viharzónáin túl romlottan és lejárva,
gari nélkül és csereszabatos
panelek belátható kifutású,
használt és leértékelt túlélésében
is van még remény:
mindjárt kezdődik a tűzijáték -
kataklizmának, vagy végítéletnek hívjuk,
de hívjuk,
mert megelégeltük a
lehetetlen méretű égbolt
számontartását és elnevezését.

Ma csak
ez a várakozás van,
nem készenlét,
inkább készen lét -
amely úgy ér véget, mint
ez a vers itt:

nekifutással, ma csak
a semmibe.

Hérakleitosz tanka-válasza

Lefelé folyik
partja is - akkor mi van?
Nincs part, folyó, nincs
kérdező és válasz. Mind
majomszar Buddha ujján.

Tanka ott, ahol a part szakad

Nem léphetsz kétszer

ugyanabba a folyó-

ba? Hérakleitosz!

És akkor mi van, ha a
partja is csurog vele?

Verslevél Simon Mártonnak

Simon Márton: Polaroidok
                                    recenziós epigonvers

(3)

Úgy érzem, kaptam valamit.

(1)

Minek minősülünk? Megtartott

csomagolásnak? 

(12)

Sikolykatalógus.

(7)

Lement alfába a sár.

(5)

Emlékező bronzszobrok,

átforrósodó belső sötét.

(8)

Elfogyó szavak igézete:

súlya lesz, amiért kevesebb.

(2)

Átforrósodik a beltartalom,

mint a napon felejtett kasztniban

a levegő. 

(10)

Kacsamamaszámtan.

Egy, kettő, sok.

(4)

Most személyesen

nekem blöffölj!

(6)

Mélyen alattunk is kiterjedünk.

(9)

Két sorrend: a véletlené,

meg amit összeraksz.

(11)

Ha türelmes vagy, egyszerre kinyílik

a pár mondatos szoba.

(13)

Legyél türelmes

a többi tárggyal -

a többi: csend.

utóirat:

a verspaleontológia és csontok (összekeveredett fényképek) rakosgatásának másik végletén ott a három percig egyfolytában jól dumáló slammer. Érdemes a többire is rákeresni...