A Zóna

inspiráció: http://moly.hu/karcok/201411

Hanyatt fekszel a nemlehetben
                                Elomló szürkeség a Zóna
rozsdás leletek közt lelet
                                nem lóg ki centid sem alóla
a vasbeton oszlopkeretben
                                sorsunk kopáran tükröződik -
kopár hiányzó életek
                                köszöntik benned is a földit 



málló lefosztott csempefal les
                                 megdermedt ágbogéletek
tócsában szürkülő eget
                                 amíg lehet amíg lehet
görcs ágak árnyékán figyeld meg
                                 elhalt és zörgő szárukat
a múltra pergő levelet
                                 amire foszlásunk mutat


mint hullt levelek közt önkéntes lelet
                                 részekre hullt és egészben maradt
úgy feküdnél, de mindenütt figyelnek
                                 málló csempehéjú tűzfalak
kopár, hiányzó életek
                                 köszöntik benned áradásukat
                              

mint hűlt időt kóstolgató szerelmes
                                 a semmivé levésbe elviszünk
a pusztulás körülfon és figyelmes
                                 gyengédséggel fogd fakó kezünk
csendjével megfojtja szívedet.
                                 ha érkezünk.

Dísz kredit

                                                           ...avagy amivel etetnek




Nézd, hogy feszít büszkén a béközép
hogy kaparintja meg a mikrofont
nézd, hogy ömlik belőle zagyvalék
az első magyar hablatytrágyafront
kiskatonája hogy suttyó teljesen
az igazát is szájával taposva -
adkettő, vágod? s nincsen éle sem
a mondandó módja így ürít a fosba,

Nem az a gond - az is -, hogy nyíltan hülye
a fél felénk passzolt celebmédia
hanem velük telik a kérdezés helye:
szájolajsár-mocskos réteg védi a
probléma magját, ne merd megnyalni se
mert vág az úgyis, mint a vídia.

Hangminták II.

Édes otthon
Mikor már az űr teljesedik
tömeggyártott mannák ízeit
üres lakásban függöm



Tét nélkül
Elszalasztott lehetőségek
tolakodnak az emlékezeted
startvonalán -
ki legyen a befutó ma este.



Frankenstein sír
Megpróbáltam
igazat hazudni -
de azt
nem hitték el.



Konklúzió
Nincs meg
a tiszta hang
még mindig túl sok a
szóstatiszta.

Óhajok hét pillére

Boldog

aki nem ismer
semmit a sokfelé hú-
zó szív zajából.


Erős

ha minden vára-
kozó porcikája a
megérkezőé


Sokoldalú

sokfelé húzó
vágyakkal teli szívvel
is könnyen elbír


Tartós

kihordja az ó-
módból még elérhető
testmaximumot


Friss

mintha most mosta
volna le síkos testé-
ről a kék habot


Rentábilis

megfizetik a
szenvedéllyel telített
életfelét is


Kompetens

hitel hordozza
szavai súlyát amíg
világ a világ

Dzsézn-relikviák V.

Érvényesülés


Érvényesülés nélkül is
érvényes vagyok
hiszen létezem.
Nekem már az is siker,
hogy nem lettem sziámi iker.

Értékesíthetem magam
olcsón vagy drágán
drágám -
Megvan mindenem, édesem,
minden, ami kell.

refr.: Érvényességem lejárta előtt
        hosszabbítsd meg, kérlek az időt
        hogy ne kelljen szereznem
        papírokkal szaroznom
        holnapután lejár a szavatos
        hogy én vagyok én, te vagy te, alapos
        rögzített tévedés
        dokumentált szétesés -

        aki igazolja, hogy él
        ez is több a semminél...


Falánk időnkbe zárva a palánk
túloldaláról nézed
hogy szétesem.
Nekem már az is siker,
hogy holnapra is jut hitel -

eladom magam a bolhapiacon
olcsón
ez a sorsom,
hidd el nekem
megvan mindenem.

refr.: Érvényességem lejárta előtt
        hosszabbítsd meg, kérlek az időt
        hogy ne kelljen szereznem
        papírokkal szaroznom
        holnapután lejár a szavatos
        hogy én vagyok én, te vagy te, alapos
        rögzített tévedés
        dokumentált szétesés -

        aki igazolja, hogy él
        ez is több a semminél...


Sugárban hányja a
nyár a fényt rám
elkészült végre a festőlétrám
hogy az eget is kifessem
a plafont itt felettem -

Falánk időnkbe
zár be a palánk
vesszőparipánk
mi rakja alánk?
Érvényességem lejár
ha elmúlik ez a nyár...

refr.: Érvényességem lejárta előtt
        hosszabbítsd meg, kérlek az időt
        hogy ne kelljen szereznem
        papírokkal szaroznom
        holnapután lejár a szavatos
        hogy én vagyok én, te vagy te, alapos
        rögzített tévedés
        dokumentált szétesés -

        aki igazolja, hogy él
        ez is több
              hidd el, jóval több a semminél.

Evangéliumok

shizoo:
Mária Könyve (János tollából)

teremt ha mondja –
cserepes-heges ajkát
még ne pecsételd!


shizoo:
Mária Könyve (Márk tollából)

Kitépett darab
enhusom! Kicsi fiam!
Amputált kínom!


natalie:
Mária Könyve (Máté tollából)

felhasadt testét
versek karja öleli
belül egésszé.


shizoo:
Mária Könyve (Lukács tollából)

Nem árulta el
nekem a harmadnapot –
tán ő se tudta?

Néha elfog

Néha elfog, mennyire sérülékeny

ez az idő fonta jámbor szimbiózis –

közös gerincünk mennyire törékeny

így, méregbe ázva (egyre nő a dózis).

Hogy olykor azt hiszem, megroppanunk,

ahogy zuhannak ránk egyre a napok -

Rákészülhetnék kimászni rom-alólad,

de nem tudok és nem is akarok.

Mert mind a ketten részekre szakadnánk,

mint a könyvtárunk, összekeveredett -

egyben nem tudnám amputálni rólad

gerincvelőig rád gyógyult lényemet.

Mert elég, ha a szemedbe nézek,

ha sírsz a vállamon – és elfelejtem,

milyen szédítő mód rohan a karmánk

e gravitáló, függő el nem ejtben,

Mert elég pár perc közös akármi

és elmosódik, elsatnyul a hamis;

hogy ne akarjak semmi mást akarni:

csak karjaidban hunyjon ki álmom is,

Hogy ártalmad és mérged is vagyok,

hogy gyilkolsz engem – mind lelepleződik.

Egymást egymástól hiába védenénk

hulltunkban a törmelékes földig –

Tépjük egymásban egymás gyilkosát

s a mozdulattal egymás szeretőjét.

De megfúlnék, ha zárnád e héjanász-tusák

szférikus palackos levegőjét –

Felmart időben élünk foszló egészt.

Tudom szemedbe nézve (szívem otthonába)

hogy belénk süvöltő kínban, de veled zuhanok

a megtapasztalt harmóniába.

Beszélgetés Psychével, párkapcsolatokról

alapja: http://moly.hu/karcok/126364


Psyche:

te meg én mint Dirac delta függvény
olyan elvágólag vagyok boldog veled:
egy pontban végtelen a többi nulla

de ez most itt egy másik pont lehet

te meg én mint elgombolt kardigán
jó lenne ha nem lenne egészen rossz
ha nem lenne minden félrecsúszva
ha összeérne a hosszal a hossz

ha nem kéne varrni mégis új ruhát…

ha egy kicsit több jogom volna rád
mint lenni sorsodnak alkatrésze…!

ma a meleg sört egyedül iszom
ma a hiányod folyékony iszony
ma nem nézek a fiunk szemébe



shizoo:

Te meg én úgy random szóródásban
egymásra tűzött fércelt zsák-a-foltja:
amelybe tömve két öngyulladás van

de ez most egyre önmagát kioltja

te meg én egy olykor levegőtlen
éghetőség csábító zsákruhája
bőrödbe harap felparázsló egészem
s nem tudsz úgy égni hogy nekem ne fájna

s épp eloltjuk a közös tűzmetszetet

mert eldönteni nékem és neked
illő lenne, hol és ki szén, hol és ki láng

ma nem sikerült – a füstölgés virágzik
ma nem hiányzol, hiányod hiányzik
s tudom, hogy nem lesz soha kisbabánk