Rácsodálkozás: Kawase Hasui (9.)

Evening Rain at Kawarago (1947)

kedvet tapasztó

kintre ne vessen ügyet

lámpásod fénye?

sarat dagasztó

lépés ügyet se vessen

a lámpafényre?

vigyázz, mit tanulsz

nem szűnő eső

monoton közönyétől

Rácsodálkozás: Szilágyi János (3.)

Intim ' / Buja csendélet
Olaj - vászon (100 x 120 cm)

antikold tovább

leselkedésben fogant

érintettséged

így lészen testté -

lakberendezési tárgyaink

közül egy

mintha plaketten -

egy simogatás íze

koptat fényesre

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (8.)

Snow at the Zojoji Temple, 1929

vagy négy lábon is

neki szentelt érzet a

reggeli séta?

e helyben gyűlő

fohászok rétegeit

leplezi a hó

ne légy illetlen -

majd a fasoron túl

elvégzed a dolgod

befejezetlen

saját

Egyetlen percig sem szeretnék
réteg lenni, amit
senki se sirat.

Füstkígyó az
ismerős levegőben.

Egy borzongás az
elfújt gyertyák
viaszba fúlt kanócán.

A reggel, ami az
éjszaka után
úgy jön el,
hogy nem emlékszik a
tegnapi lobogásra.


*

(Petri Györgynek)

Nem szeretem a téli erkélyt,
csak elviselem. Hogy kutyafuttában
tudok kiülni, többletréteg
alá. Alant a park levetkezett,
én felöltözöm.

A piros, a sárga ugyanúgy
fogyott el, mint a zöld. Látod,
nem érte meg ennyivel később születni.
Ennek a tájnak már egy vasa sincs
ami devalválódhat -
a törzsek tövében összegyűlő avart is
elhordják a parkfenntartók.

Olykor tényleg kékbe vált, de
van hogy napokig marad a szürke
alapszín az égen is. Ahogy az
arcok felületéről lop színt
a fényvetés apálya.

Ilyenkor folytatódunk. Mint egy
véget nem érő kérdőmondat.


*


Kint nincs mit - réved
az a befelé néző
tévedt tekintet.

Teljesség-átiratok (55.)

Stekovics Gáspár: Vársziluett reggel

A legfelső élmény

Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan ragyogásként kibontakozik benned a végleges állapot, melyben azonos az élet és a halál.

A végső ajándék: mozdulatlan tánc, ízen-túli édesség, mely semmivel sem mérhető.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

magunk árnyéka

körülményese

vetül világ ködére -

mígnem halálkészen állsz

míg egyszer úgy

nem nyel el a köd

ahogyan fénybe fejét kidugó

csupasz ágat

mígnem nincs amivel befogadd

és nincs ami befogadjon

értéknek tekintett hiedelmeken túl

mércétlenül mert nincsen magadhoz

lépések híján hívatlanul

egy vége-lehetben

lehetne nélkül

lehelet nélkül

küldetlenül

hogy aztán mégis moccan a világ

levelet hajt sóhajt és telik

nem rajtad áll

semmi nem áll rajtad

még a fény se rajtad áll

és nem miattad vetül

ha árnyék

mígnem halálkészen állsz

és ha moccansz

ha van utána

attól még időn kívül voltál

téren kívül voltál

magadon kívül

árnyéktalanul

és mégse fosztva 

hogy aztán mégis moccanj a világ

továbbgomolygó tisztulatában

valahol másholban másban

hívnak és indulsz

lehetben létben

leheletbe

küldetésben

Felirat hozzáadása

A hely szelleméről

(hatástanulmány)

mondok egy példát

buszra szállva abban a frissen
helyváltoztatásra hangolt állapotban
amikor a tér amúgy is tágul
a látóterembe kúszik a stadion
a frissen elé húzott irodakomplexum spanyolfala mögül
egy hosszú pillanatig rám kacsint a stadion

és ahogy elrántja előlem a
helyváltoztatás, chilei és afrikai
nem rendeltetés-szerűen használt testvérei
vernek félelemtanyát a zsigereimben
valamiért olyan képeket pörget az elmém
ahol a testek a saját sikolyaik kergetik
a pálya füvén

tehetetlen vagyok a képeimmel
amit a helyben tárolt energiák sikoltanak
a készenlét a terrorra
most még csak a másik csapat béközepe ellen
most még csak a paizsos rendfenntartók ellen
az a gyülemlő mérgezés
ami addig nyújtózik
mindig addig nyújtózik ameddig a
társadalmi takarója ér

ennyire vagyok nyitva
és olykor ennyire nem kellene nyitva lennem
arra hogy mit üzen a hely
az idő a vaj- és egyéb színű árnyalatok
de ezt a tanulságot én is az erőszaktól tanultam
erőszakkal véve el az erőtől
ami elragad és ezáltal birtokol

még jó hogy aztán elsuhanunk a
kultúra tereinek háta mögött is
és egy befejezhetetlen este ritmusos emléke
a színpadon telő soha ne érjen véget
kimossa az agyamból
a rajban gyülekező döglegyek
testekre telepedésének képét

így van nyitva az aki mérgek által tanul
mások berobbantott járatokon besüvítő
rém- és egyéb látomásainak
kereszttüzében.

Egy szent Modorban

hang verődik. fény törik
ezen a tájon. minden elvét.
elvesz. elvész. szöktetik
ajakról az ember nyelvét.

hang hal el. visszfény dereng
ezen a tájon. hurcolod
magaddal. cipel a csend.
nyomvályús út a pásztorod.

csak oda nézel. ahol verődik.
ahol elvétel. hol hal el.
üres éghez van csak erőd itt.
a vesződése érdekel.

fény törik. visszhang dereng.
ezen a tájon. hurcolod.
elvesz. elvész. cipel a csend.
nyomvályús út a pásztorod.



***



egy szent szarka nevetése.
harangszótolvaj köd ha oszlik.
vele oldódni se kevéske.
foszlányosodjon teste dosztig.

hadd dögöljön. ha csöndbe fúl.
nem vesz el. önként adom.
elvész visszhangtalanul?
csak potyadék? szó-szarhalom?

egy szent veréb. egy csettenés.
az elhalása megtörik.
elballagok (s ez nem kevés)
a tollafoszlott börtönig.

a fény törik. visszhang hal el.
nyomvályús úton csosszra csossz -
de engem ez sem érdekel.
hisz úgy is vers a vers, ha rossz.

Hús ízét a hús

Pege Ibolya képe

a Jóisten szerette ezt a galambot
de a Jóisten a varjakat is szereti

láttad már a varjak rekedt
ugrándozó kajaörömét?
valahol nemcsak az éhség lukába
vigyorgó fémcsillanású tollak suhogása
de gyásztánc is

a varjú nem tudva de tudja:
a Jóisten szerette ezt a galambot
de a Jóisten a varjakat is szereti

láttad már a varjak gyásztáncát
az ének rekedését az alkalmatlan torokban?
valahol nemcsak a repülést
fosztó hullások hullafoltja
szín a színről színre ránk ömlő szürkeség
de a falat íze is
a jóllakottság előérzete

a varjú nem tud semmit
mégis úgy csinál, mintha tudná:
a Jóisten szerette ezt a galambot
de a Jóisten a varjakat is szereti

ma este megszületsz
de mi sem tudunk semmit
rekedt esetlen
kajaörömünk közben
csinálunk úgy
mintha úgy szeretnél minket
ahogy tollfosztott hús
ízét a hús.

Ecce homo

Szilágyi János: Ecce homo
Olaj - vászon (100 x 120 cm)
2014- 17

latroknak is

játszott - ösztönröpképes

balga megtévedtnek

latroknak is -

elméjébe ragadt

örökös jobbulónak

súlytalan lebben nem áldoz megfeszítő gondolattal

magát köti a vélt tények körül láva módra fortyogó

(mindig a pokol követel magának sokkal nagyobb helyet)

egyik sem tudva tud

ahogy középen

nyíló aranykapu -

  

(tudva tudásban

sem levethető

hogy át kell bújni rajta)

abban hiszel:

képes leszel ezt is

egyedül megugrani?

nézd a pillangót

hogy nyílik nyílást

a bogárgyűjteményből

Téli tükör

kitudjaki?

Kitett gyerek. Az egy kitett gyerek.
Kirakja magát a télbe.
Nyílt színen. Próba nélkül. Prima vista.
Lejátssza az elé terített utakat.

Dobozolt népség. Burokban született
lombikbébik mérgében van útban.
Bűzeregető óvottak anyázzák.
Közlekedőedények rabszolgái.

Más a tempója. Mindent
lassabban csinál. Kitett gyerek -
s hogy megfeleljen ennek a kitételnek
úgy tervezi: lassabban hal meg.

Kitett gyerek. Az egy kitett gyerek.
kirakja magát az időbe.
Kár. Hogy amúgy annyiszor
hazudozik saját magáról.

Caporal

J.M.H. úrnak... azaz Galambnak

Kitudjaki?

Ilyen cigarettát szívhatott
az Előretolt Helyőrségben szolgáló legénységi állomány -
miért ne dohányozhatnának és
miért ne szívhatnának korabeli valóságos cigarettát
egy elképzelt helyőrség képzeletbeli hősei
egy nézetből a magam valósága is
csak ennyire biztos.

A gallok a dohánygyár alapításakor még
magyarok voltak -
az eredeti márkát tényleg így hívták
hogy Hongroises
bár nyilván azok után hogy
a láncdohányos Troppauer Hümérről fentebb kiderült
hogy csak a kollektív emlékezetünk
egy bizonyos elképzelt múltjában létezik
csak úgy simán bemondásra ez se tekinthető ténynek.

A rólunk elnevezés összefüggésben lehet
egy a megtorlás elől szökő huszárszázados
sajátos francia karrierjével -
bár a vonatkozás Bercsényi László Ignáchoz lehet hogy városi legenda
ahogy a sivatagban menetelő
peloton előtt elővédként haladó géppuskás osztag
vagy az óra számlapjára karcolt térkép
a múlt egy nézetében pusztán meseelemek özönlő halmaza
csak ennyire biztos elemek
lemerülése.

Állandó viszont a pátosz
és az alágomolygó cigarettafüst -
olcsó aktuális Caporalok bűze
egy cigarettáé amit talán az egyik első
magyar idegenlégiós miatt hívtak először magyarnak
hogy aztán az aktuális nemzeti felhorgadás
okán a kezdet kezdetén mégis
átnevezzék.

És állandó a reménykedés
egyre kétségbeesettebben ponyvairodalmi
hepiendekben
hogy az ököljog bosszúbajnokainak dobog-lobog a
szíve-lelke -
kávéházi filléres hazugságokba kapaszkodunk
egyre kevesebb fény esik a betűre
egyre szemrontóbb tevékenységgé válik így
a meseolvasás.

elég-tételeim

csak úgy vezetlek
titeket, ahogyan
magam vezetem - meg.

homályos tükör -
dérlepte tájba bámul
az álmos reggel


*


elégtételeim
tételesen nyilván-
tartása vagyok

amíg nem látod
nem kezdődöm el -
suttogja a derengés


*


vonzások nélkül
ébredtem - a teljes
moccanatlanságra

moccan alattad -
forgás merít derűt
kivágott fenyőre

A sértés

azt mondtam annak a
lelketlen kavicsnak
(simára súrolta a többiek hajhagymamentes véleménye)
a vita hevében azt mondtam neki:
"ti alig várjátok hogy ölhessetek"

mély és
fullasztó időn kívüliségben
néztük egymást
(moccanatlan porszemek lebegtek a lélegzetünk előtt)
sikerült vizes ruhába göngyölnöm a
vita hevét

pedig csak egy ilyen
egyszerű evidenciát mondtam ki
csak a tényt rögzítettem
(simára súrolt fésült és nyírt örök visszatérésbe)
hogy a véleménykülönbség teljes
arcfelismerő rendszerében
találjak végre néhány ismerős vonást

azt mondtam annak a
kavicsnak látszó simára
csiszolt sérelemtömegnek
"ti alig várjátok hogy ölhessetek"
(lélegzet párája kristályosodott a megfagyó levegőben)
láttam ahogy ezt a mondatot is
hozzáilleszti a többi sérelemhez

mély és fullasztó
időn kívüliségben
nézzük egymást
(simára csiszolt fájdalomkavicsok a parton
ahol még visszhangzik az időn kívül rekedt lövések csattanása)
két rossz színész egy kötelezően játszott
vonalas színdarab olvasópróbáján
megint a szokásos szerepére készül

Fűtési szezon

saját

Hidegérzetű lázzal

markoljuk télen-

fűtjük a Várost

melegünk mellék-

termékével fullasztjuk

télen a Várost

mi, Külvárosok

fojtogatjuk télen

együtt Belvárost

(Milyen burjánzó

beteg titánok

kockarakói lettünk...)

*

fényrózsákat hajlít

rácshervadásba

az este szeszélye

emlékére

egymásba fogódzók vagyunk. és most,
hogy tényleg hiányzol
ismeretségünk hiányában a jelenléted tudata,
tényleg űr maradt a helyen, ahol-ahova
láttalak, hallottalak.

az űrt majd lassan telicsurgatják a többiek -
ne haragudj. nem tudjuk üresnek elviselni.
néha megsajdul majd, milyen furcsa:
jobbára akkor, amikor felvételről szólsz,
amikor a jelenléted emléke próbálja
a léten hiányoddal ütött lukat betölteni.

amikor a jelenléted időtlenbe rögzített
pillanataiban gyönyörködöm.
ez is milyen, hogy felvétellel időtlenbe rögzített
pillanatfolyam vagy!
hogy hallom a lélegzetvételed
ahogyan rekedtes fénnyé hajlítod a kilégzést,
Juli, ez irtózatos geciség
a sorstól, ha van,
az Istentől, hogy bassza meg,
ilyenkor nem hiszek semmiben, és pont miattad -

egymásba fogódzók vagyunk és most,
hogy tényleg hiányzol
megint nem tudom, miféle rémmesében
kellene megtalálni miféle békét,
vagy csak egy helyet az életben,
vagy bárhol - csak hogy bárhol
hiánytalanul lehessünk
jelen.

ahogy a dalban te annyiszor.
egymásba fogódzók vagyunk és most
tényleg hiányzol.

Korona

Gyökér Sasa: A korona (1917)

fád égbe tapasztott

gyökerét látod -

a magmával szemez*

*

kettőzött növés

birodalmából mindig

az egyik látszik

*

átbillenti a két rész

homokóráját

a telő idő

*

télen a földbőr

alól sütő tűz fényét

bámulják a fák

*(trópusi erdők

gigászai ezért

sekély gyökerűek...

nem néznek a mély föld

tűzlobogásába soha)

Disputa

Sashegyi József képe

Nem azért nem élek
tanítás szerint, mert már most
felvéteti velem az elítélt zubbonyát.

Hiszen tudom, az írás szerint
együtt zuhanok majd a
diabolikus károkozókkal,
ott verdesek hiába a fénybe
utat mutató angyal háta mögött
a köpcös szarral,
a bajszos szarral,
ott verdes majd az egyházi
tizedes meg a többiek,
ugyanabban a zuhanásban -

hiszen a mérce nem azt jelzi
hogy hánynak, hogy sokaknak,
hogy többeknek, hogy mindeneknek
ütöttél-e sebet,
hanem azt, ha egynek is.



Azért nem élek tanítás szerint
mert mind túlságosan is
emberi.

Mert mind ugyanúgy téveszt
szűkít és radíroz,
maszatol és ferdít az
aktuális diabolikák
folyvást változó igényei szerint.
Toronyból zuhanás közben
ordított átkok hálózata nem tart
csak amíg a zuhanás -
bámultam már, mintha parázsló tűz
éj-egébe néznék,
bámultam már úgy,
forszíroztam úgy a
leérkezést -

hiszen engem sem a lejegyzett izgat,
hanem ami leíratta.

a habozónak

lépéskényszerben megálló
megállóban nem leszálló
leszállást halasztva siklás
közben gyúló többedik láz

ne engedd magad tovább el
egy szájban növekvő Bábel
vérehulló nőszirom
nyári hulla őszi rom

nyúláskényszer bimbós teje
kész a ház de nincs teteje
mindig ellen mindig ellen
ettől ízesül a jellem?

akkor ott és soha többet
kínálja juszt sem fogod meg
éhed éhe kis halacska
künn zabálja némi macska

úgy habozva mint a vegyszer
még mindig majd most az egyszer
most az egyszer mégse még
így hull az egyidejűség

lépéskényszerben ha dermed
markolászd mint fényt a gyermek
már kész a gyász és rég deres
fogd meg hátha érdemes.

Rácsodálkozás: Szilágyi János (2.)

Magány (Monotípia, 2012)

magtalanul vak

befelé zuhanásban

lüktet a magma

Rácsodálkozás: Debreczeni Imre (1.)

A terhes androidok esőlevest esznek

angyalka! főzd ki

légy szíves a holnapi

időjárást is

símaszk alatt

ugrásra kész szépséged is

megy a levesbe

foltozd össze

kifröccsenő levével

piros selyemruhád

ujjaid milyen

érintést tapogatnak

fogókesztyűben?

angyalka! főzd ki

a hideg lével áztató

téli esőt 

Zen-fotók: Walton Eszter (5.)

A kultúra természetéről

mennyi magzó

burjánzás lakhat

egy táj emlékezetében!

sose becsüld alá

a felejtés

helycsináló erejét

Teljesség-átiratok (54.)

kitudjaki?

Az országhoz

Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik.

Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják.

A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

tapssal a fosztást

nézed ahogy tapssal

ünneplik a foszlást

 

Az Országos Fortélyosfélelem

Igazgatási Főosztály felvételt hirdet

Falra festő munkakör betöltésére.

A jelölt kidolgozott

szakpolitikák és eljárások segítségével

irányítja a metaadat-kezelési, 

terminológiakezelési és 

törzsadatkezelési tevékenységek 

szervezését és összehangolását, 

valamint gondoskodik arról, 

hogy az információkezelés 

végeredményben rettegést teremtsen.

Közreműködik a felügyeleti 

rendszerekben használatos adatbázisok, 

adattárak és adatcsere-protokollok 

folyamatos megsemmisítését 

biztosító tevékenységekben, 

elősegíti a szabványos 

jelentési formátumok és a 

minőségbiztosítási eljárások

fokozatos felszámolását.

Gyakorlati tapasztalat előny

de nem követelmény, pályakezdők

jelentkezését is várjuk.

tapssal a fosztást

jól fizetett munkád jól

végzett örömét

*

tapssal a foszlást

nézed ahogy tapssal

ünnepled a fosztást

Zen-fotók: Sasa Gyökér (32.)

The soft overcomes the hard;
the weak overcomes the strong.
-- Lao Tzu

Sasa Gyökér képe

mérődés közben

álmában mosolyog a

párával lepett

magról hajtottam

és teremtem -

a többi nem rajtam múlik

Az óriások vállán

 (töredék)

Albertfalva (példának kiváló, Palota is ilyen)

hogy komfortzónámmá tegyem az esti várost
a lélegzetvételedbe dúsulok, Erdő -
kőkockaszálak közeiben kapaszkodó
ösvényaszfalt-szabdalt testedben
nyelődöm el.

legyen az este mámor -
ajándék tőled nekem, tőlem neked.
a lihegésed lélegzem be és te a
lihegésemből nyered az erőt,
hogy engem is az alkotórészeddé tehess -
hogy a lélegzetem átragyogtasd a fáid
erőteljes testén.

növényi sávokat tapasztasz az
épített bilincsek kidörzsölt nyomára -
borzongató 'csak úgy van' örömöt.
befogadod a lényem - azt is
mikor részegen a lábaidnál állva vizelek.

egyszer láttam az arcaid egyikét -
pára kell hozzá, holdfény és
ritkás közvilágítás (mondjuk most így:
egy másik óriás odavetődő lényének kegye)
hogy komfortzónámmá tegyem az esti várost
a teljes tekinteted kell
újra és újra megkeresni -

mert csak úgy tudlak tekintetbe venni
ha belenézek.
sejtelmeken jégcsillanó pára
kell hozzá, meg talajba kövült erőkből
tépett villamosság, meg a hold -
egy jóval távolabbi, kisebbik isten.

részévé válni annak amit
tömegünk részvétlen közönye közben
kiirt a titánoktól való ősi rettegés -
mámort csak sikolyból belélegző
fát fűrész által, nőben a növényt
puszta kézzel abuzáló félelem -
ami nem akarja látni:
ha téged, akkor önmagát.

slammerek (fotográfia)

saját (szégyen)*

színes ablakok 

egy udvari ország

fénytelenségében



számtalan hanggal
színezett lélegzet
próbál itt - kitörni

*Valaki megcsinálhatná nekem ezt a látványt a Muzikum udvarán, kevésbé botrányosra

Suttogmány

egy találhatatlan szerepet keresek
az előadás után kicsivel.
igazulnék általa ugye de
nem írták bele a darabba.
ezt a hiányérzetet mosogatja
a reggeli kávé.

nyalogatom a hajnali látványt
mint egy lekapart sebet.
már alig látszik ugye pedig
azt hittem mint egy tetoválás
úgy lesz dekoratív és
provokatív.

provokál valakit hogy ennek
a vakaródzásnak nincs
mint társadalmi jelenségnek
nincs feladata?
hogy nem postafordultával
bontatlanul visszaküldött
hányszor húsz éve szállítási sérült
kicsorbult gesztusok
asztalt csapkodása?

úgy tűnik újra kiosztanák
a szó szerepét a meggyőződésben
és én még mindig egy
találhatatlan szerepet keresek
azt a helyet ahonnan eleve
csorbának látszik.

alacsony vagyok felettem suhannak el
a fölülre tolt helyőrségek
zászlólobogtatások kiáltványok
ezt a nyakkendőt már
nem kötöm fehér ingre
övet nem jelvényt sípot
vigyázni tisztelegni.

a jó ajtók és rossz ajtók
világában egy találhatatlan
szerepet keresek
amiben kopogtatnak rajtam
de azért sem engedem
be a tejutat széttaposó
lovasok untig ismert halálszagát.

Az utca arcai - slam

Pereszlényi Erika képe

egy pillanat, csak tükröződöm - igazít magán a város
nekem egész napos munka ahogyan látszom,
lakóimon át is tükröződve persze
szemekben is - ha a nézőnek van belenézni mersze
de nekem is van tekintetbe vehető tekintetem
csak kissé kuszáltan fókuszált
ahogy esővízmosdatás után
szerény személyem a felderült ég adósa,
hisz van már tükre, amibe belenézhet: a tócsa.

hogy közöd lehessen a belakott egészhez
a tükrömben a szemembe nézhetsz
a tekintetemben ha megkerested
az erkélyen lógó kifeslett
napszítta vásznakat s az ott lakók
félédes álmait őrző legördülő rolót -
magadra vess ha fel se nézel
ide lenézve hogy látva lásd,
hogy játszik locska tócsahab az ég vizével
mintha csillagos volna a nappali ég, az egy szem
vakító napcsillagon túl az éj remeg -
egy pillanat, csak tükröződöm
avagy legalábbis igyekszem, hogy észrevedd.

Te vagy a látó... ám én tükröződöm
az ég vizében ami most föld vize
összegyűlik ahol vetemedett az aszfalt
csak hogy belenézve megtapasztald
minden látszani vágyik.
ahogy az a vöröske ott a képen
akarat nélkül a néző szemében
az előző eső maradék felületén
fodrozódó jócsa-
josságát - most már - bárkinek tükrözi a tócsa.

egy pillanat, csak tükröződöm - mondaná a város, de te közbevágsz:

mit képzelsz!! hogy képzeled hogy tükrözésbe trükközöl, hogy
lefényképezel?
mit képzelsz, mit? mit képezel?
igen, én spontán vagyok de már bocs! megválasztom hogy kivel?
milyen mentődésben vendégeskedem?
belehajítva a közösbe -
ahol szándék nélkül vetkőzik a lényem majd annyivá, hogy vöröske?
az a vöröske ott a csikkel
a rokkant tábla mellett -
kivillanó hasa felett a mellek -
az a vöröske és a csikk 
a várostükröződés áramában csak úgy tükröződik kicsit?
csakúgy a szoknya
pillanatba furcsult lengéséhez szokva
redőződő jócsa-
josságom majd kinek tükrözi a tócsa?

hát bocs, a szemembe mentél és nem dörzsöllek ki onnan - szólt a város
eztán így látnak, a helyszínen amit
amúgy is sűrűn laknak valakik
egy pillanatod immár neked is itt lakik
te leszel a vöröske ott, a csikkel
aki a rögzítőre talán kicsit pikkel
de rögzülni márpedig kell -
különben semmi
nem kényszerít egymást tekintetbe venni...

az utcatábla eldadogta sarkon
egy pillanatra tükröződve tartom
a te tükröd is
hogy más is belenézzen
fürödjön kissé maradék tócsa ég
sarokház, és vöröske ott a csikkel
rögzülni márpedig kell -

hogy más is belenézzen
hogy más is lényegében
fürödjön kissé a tükröződő
város tekintetében.

Teljesség-átiratok (53.)

Francesca Woodmannak és Kemény Zoltánnak

Zoltán Kemény: Bouquet
(Francesca Paraphrases II) 2017

A tárgyak visszája és színe

A jelenségvilágban Isten csak eszme; Istenben a jelenségvilág csak lidérc. 

A dolgok érzékelhető mivoltában nincs jelen az Isten. A dolgok a visszájukat fordítják az érzékelés felé és színüket az Isten felé. Isten jelen van a dolgok közös lényegében, de nincs jelen a dolgok sokfajta érzékelhető megnyilvánulásában, ahol a tünemények serege hullámzik.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

száradva hulló

hámsejtjeidre

ráírtad ezt a kérdést?

lényegtelen szomorúságú
kifosztatások alá vetett -
hová mérged a sehova nyílás
hová dugtad a tekinteted?

üres - hiába első ráncok
felébe tépett éhe alatt
hová mérged a sehova nyílás
hová dugod el gyűrke magad?

míves hiába művelt művel
kitörölt emlék - sehol se jel
milyen mélységek fölött inog
a hagyjál a mindegy a nem érdekel?

igazad nézet-hitelességét
kifosztatásod éj-viseled -
meztelenséged hova szakítod
kinek tapadnál milyen jelet?

lényegtelen szomorúságú
kifosztatások alá vetett -
hová mérged a sehova nyílás
hová dugod a tekinteted?

"itt csak a bomló

dolgok közegében gyúl fény"

szólt a lidérc

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (8.)

Zoltán Kemény: Backlight
(Francesca Paraphrases I) 2017

emléked alatt

egyre hosszabbra nyúlt

csendek feketülnek

önpusztításképeiden

jaj mit fogdos

tapogat a szem -

tekintetet keresek

hogy tekintetbe

vehessem - de nincs

árnyképed alatt

mind hosszabbra nyúló

csendek feketülnek

a #me too korában Francesca Woodman képei külön ízt kapnak, azt meg különösen szeretem, ahogy Kemény Zoltán hangsúlyoz a képből. 

ide vágó versem Woodman-képsorozatra: Fényérzékenység

ide vágó Kemény Zoltán parafrázis (szerepel a kötetben): Rácsodálkozás (5.)

Boldogság

eszményekhez mértem. így találjuk ki a tanulást -
konfekció vágynyelveken dadogtam. miközben
eltartottam a másik testet
hogy ne zavarjon a vágyódásban a hője.
sokáig képzelegtem a boldogságról
ahogy az írva van.
aztán egy nem tervezett közelség kiradírozta a betűket -
maradt a hő. a rémület. és
az első öröm ijedtsége.

ha nem volna morbid azt mondanám
hogy harmincnégy évesen veszítettem el a szüzességem.
lassan. mit egy könyvtári belépőt. amiről
sokáig azt hitted hogy nálad van de
aztán egyszer csak nem találod.
addig nem fértetek hozzám a konfekció öröm
redőitől. nem értettem miért nem olyan.
miért nem azt érzem. mint mikor
olvasok róla. vagy mikor látom.

szerintem feledkezz el magadról. ez is tanulás -
hogy csak úgy történjen az a hőcsere.
amikor az elképzelt ideálist végre
kiradírozza a valóság tapadó izzadt súlya.
az egymáshoz dörgölt bőrök didergéséből
felszikrázó elektromos íz a szájban.
amikor megérint hogy valójában milyen
forma és minta és méret és bőség -
hogy valójában ki érint meg.

eszményekhez mértem. de te feledkezz el magadról -
hallatlanul mulatságos. de így tanulsz
a legtöbbet. ha nem figyelsz oda
ahova a rögzített minták és félelmek figyelnek.
ha nem akarod megragadni. csak
eltűröd hogy minden elképzeléseden
és fantáziádon túl egyszerűen
megragadjon. és úgy írjon rád mintha
tényleg egy üres papírlap volnál.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (43.)

kétféle mintát

mér maga szigorával

a létmérő tél

*

vízválasztóval

választott magatartás -

hajlik, vagy törik

*

fává nemesült

növekvő, készülj -

nádhajlító idő jön

Repülésének

valami sokkal teljesebbet zárok el.
tudom.
de így is boldog terhet borzol a szél
a szárnyaimon.
repülésem tág idejében látom a tisztább
távlat
hogy karmol makacs éhe barázdát. égre
magának.

van, hogy tévedek. de ez most
nem ígéret.
valami tisztább távlat nyomán szelek
ha kísérnek.
ha viszem azt a nyomorult keveset
a fészek
örömébe önteném - hidd el  -
az egészet.

ebbe ennyi fér. ez a nem kért és elfogadott
apaság.
az a hol nem volt törzsökből kikacsintó
soha ág.
az a nem várt és nem kért mégis
ígéret.
ahogyan az ösztön választ ösztönből
feleséget.

valami sokkal teljesebbet. nem bánom.
te se bánd.
legyünk türelemmel egymás hóbortja
iránt.
szavakat súgok a test dadogásmentes
egébe -
nem látom de sebaj hogy hol nyílik a léte.
a vége.