Felhő

aztán a szavakra gondolt ahogy elsiklott előtte a vonatablak
kinézetében a töltés oldalán csíkká mosódó fák felett az ég



aztán arra gondolt hogy mire gondolt amikor megállt előtte
az élete az apja halálától
pillanatnyi rendetlenségben a nyomorult kisszerű összes

meg az a fülben lüktető várakozó csend amit mégis
átjárt az összes szokott nyomorult apró zaj

úgy állt meg hogy egyfolytában felfelé mozgott

és hogy mennyire képtelen volt szavakká szálazni hetekig azt a
sehova se tartó nyomorult apró zajjal terhes csendet

mert nem érezte helyénvalónak az egymásból és egymás után
következő fonémák kialakuló mértanát

mert rémületesen kopár síkjaikon nem fejeztek ki semmit
abból az ellentmondásos feláramló kavargásból amit
hetekig nem sikerült elcsitítania a fejében

és hetekig tartó dermedtsége alatt csak a lelkiismeret-
furdalástól siratta önmagát



aztán a felhőkre gondolt ahogy elsiklott előtte a vonatablak
kinézetében a töltés oldalán csíkká mosódó fák felett az ég
és rajta a felhők

nem érthetjük meg és nem törhetjük szavakba ami
valójában egy térben felfelé gomolygó
szeleknek kitett felhőre hasonlít

de megnézhetjük ahogy elsikló látványban
utazás közben ránk tekint hogy jelentsen

meg akkor az eső is mást jelent.