Nem én (második nap)

Süveg Márknak

nem én lépkedek az önismeret tördelt
romlépcsőin. amíg egy támasz nélkül a
semmibe lebegő szakaszon rá nem
eszmélek: ha tördelt, nem vagyok ép.
nem belőlem hasad a felismerés, hogy
ez a tördeltség maga a félelem: hogy félek.
nem én félek, amikor egy elgondolt
magasságban ülve szédülök.

nem én feltételezem: nem vagyok ép lélek.
töredék fél. amit letört egy robbanás.
kézigránát, elhajítás előtt a kézben.
rengő föld fölött megbolyduló tető.
tarkólövés lélegzetvisszafojtva várt
elsötétítése. erőszakos halál. rosszul
fékező busz összegyűrt, érmetsző teste,
ami pillanatba fröcsögtet.

nem én ébredek izzadt rémülettel a napra:
hogyha tört, akkor nem egészül.
kegyelemmé sem. akkor nem vonatkozik
rá az egész figyelem. és hegyre mászó
kevélysége se lesz képes megnyitni
törtszámára a vágyott kegyeket.
nem én adom fel: inkább füvek és
gombák bűvöletére bízva magam.

nem én veszem észre: túl sok egymást
kizáró elemet gyűrt egybe a pánik.
nem én mérem fel, az életközi alvás
összemarkolt töredékeiből hogyan lett
bennem ekkora tömeg. így is: hogy fél-ek.
nem én izzadok ekkora szorongást.
nem én sóhajtok az egymást kizáró
elemek vonzásában szakadozva.
nem én indulok el. hogy elvesszem legalább,
ami összerakatlan használt zacskó
legómagányban szavakat lüktet.

nem én gyógyítom: tömöm a hiányt
további hiánnyal. lemondva az építő
papíríz leckék felmondásáról.
felmondva az egész nevében megkötött
szerződéseket. lemondva a találkát
a másik értetlen féllel: a nem énnel.
nem én alszom el azzal: ez a tördelt
fokokon mászás csak egy fordított
irányba elképzelt, lélegzetakasztó
zuhanás.

olyan ismeretlen, amiben nincs
szárnyam - vagy csak nem az enyém.
valaki majd megteszi az első
visszavezető lépést - de nem én.

erre riad (második éjjel)

összerakatlan

zacskó legómagányban

szavakat lüktet

az első napot itt olvashatjátok:
http://irodalmiszabadrablas.blogspot.hu/2017/03/nem-en.html

nylmlnylmlmlXXL

...avagy a felelősség hárítása

Igen. Valóban megroppantottam
nylmlnylmlmlXXL házát
de higgyék el, a körülmények
tették elkerülhetetlenné...

Igen. Tényleg nem a szokott
időben jöttem haza éjjel és a vasúti
átjáróban (ahol nem léptem át
nylmlnylmlmlXXL házát és
ahol átlépek egy másik
létövezetbe) tényleg esett az eső...

Igen. Tudom, hogy ilyenkor
nylmlnylmlmlXXL fajtestvérei
előszeretettel másznak kövek híján
az általunk tájba öntött aszfaltra és
betonra. Szoktam vigyázni rájuk
ez amolyan kisbuddhizmus, ne árts,
meg tízparancsolat, szóval...

Igen. De amikor reggel láttam
nylmlnylmlmlXXL légy-járt kis
hulláját azt is egyértelműen láttam,
nem ott taposták el, ahol én
ráléptem, tehát minimum
megoszlik a felelősség...

Igen. Nem. Sajnos a csillagok
nem látták, hol tapostam rá
nylmlnylmlmlXXL mészházára,
mint mondtam esett az eső,
a csillagokat felhő takarta, talán
néhány utcalámpa látta az esetet,
bár senki nem világította meg
közvetlenül, hiszen azért léptem rá
mert nem láttam - de őket önök
nyilván elfogultsággal vádolnák...

Igen. Érzek némi felelősséget, bár
ez az élet része, nylmlnylmlmlXXL
életének is része, hogy valamilyen
befolyás által végzi - lehettem
volna egy varangyos béka, fogoly,
fácán, vakond, vagy sün, de én
voltam, igen én voltam
a biciklit igazgatva a vasúti átjáróban,
sötét volt, nem néztem a
lábam elé...

Igen. Pedig nylmlnylmlmlXXL jópofa
entitás, bár a nőtlen, csupasz rokonai
egyszer, előre megfontolt betelepedés után
megzabálták a fél petúniámat: sssmsss-t,
de mint mondtam, tudom, hogy ez is az
élet része, nem volt bennem emiatt
a házas faj irányába szemernyi
bosszúvágy sem...

Igen. Azt állítom, hogy nem volt
szándékos, amit nylmlnylmlmlXXL
ellen elkövettem, mint ahogy másnap
véletlenül került a kerekem alá
nylmlmlnylmlXL is a bicikliúton,
esőben gyakori, hogy odaözönlenek,
a két eset között nincs összefüggés,
nem vagyok sorozatgyilkos,
bármit állítsanak a disznók, meg a
csirkék...

Igen. Továbbra is igyekszem
kikerülni majd a két nevesített
áldozat fajtársait, a Nylmlml fajt,
hogy ne legyen több
csigabiga fuccs.









egy korábbi tárgyalásom jegyzőkönyve itt olvasható:
http://irodalmiszabadrablas.blogspot.hu/2016/08/swzzdwzzz7.html

Éjszem (repüléssel)

Sárosi Ervin képe

fosztom tollam fosztom tépem lásd
ez a égfolton perdült szédület
az a repülés ez a
fúlás elfúlás légszomj tele égen
léggel tele égen
nem férek tele égben
égfolt látatlan folt a tüdőn lásd
fosztott toll hullik
ez a repülés ez a tollhullás
szakadatlan oda
sehová hullás
égfoltból sehovába

fosztom tollam tépem foszlik lásd
ez az égfolt elfogy
a légszomj ahogyan a lég fogy
lenn toll úszik
a szennyár tetején hídroncs
szemetünk minden
ha letört hulló tollszemetem
nem férek tele égben
hadd hulljon a férgese
légmese
rémes fosztott tollpotyadék
égi szemét
szakadatlan oda
sehová hullás
égfoltból sehovába

tollam foszlik tépett tollal pörgő
zuhanórepülésben
egyensúlyoz a szárnymaradék
égfolt éjégfolt minden
én vakulok vagy
megvakul itt körülöttem
zuhanásom mentén a vak ég
fúlás elfúlás
diffúz félelem ez
tolltépő férges
rémes fosztott tollpotyadék
illesztem de hiába
nem marad égfolton
nincs a helyén
volt a helyén
nem lesz a helyén
hull
       seholégfoltból sehovába

Éjszem

kép: Ovate / Laura Makabresku

ugyanaz foszt
ami meg is őriz:

gondolat, emlékezet

Zen-fotók: Sasa Gyökér (20.)

növekedésemlékjel -

kérgétől fosztott

meztelen korpusz

*

látszik: a szándék

merre csavart - mit tört az

idő belőle

*

látszanak a fájdalom

gyökérig rágó

féregútjai

*

fényben fürdik

tüze nélkül a lélek

setét éjszakája

Utóirat

A világba vetülsz, mert gondolat vagy.
És a világ a megvalósult gondolat.
Ha megragad egy látvány, egy fa például
ahogy csavarodva, ágazva, törve nő -
ha megállít és magad sem érted, miért
de nem enged: akkor rólad mesél.
A csavarodásaidról, elágazásaidról,
elhalt lehetőségeidről, s hogy
mi tört le rólad visszahozhatatlanul.
Mesél arról, hova nőttél, mi vesz körül,
min nem változtat a szándék, az akarat,
csak ha kitéped magad, gyökerestül,
csak a kitép egy vihar, gyökértelen,
min nőhetsz túl, vagy honnan kell
a lényed amputálni.

A világba vetülsz, mert gondolat vagy.
És a világ a megvalósult gondolat.
Annyi tükörbe nézhetsz, nárcisz,
amennyit csak nem szégyell az arcod -
ha megállít és magad sem érted, miért
nem enged tovább a látvány, ülj elé,
és engedd, hogy elmeséljen.

könnyű nekem

nekem most könnyű. egészen pontosan
tudom, hogy mi bajom van. és hogy
hogyan szeretnék az egybefonódó
hatásvilágú szerekkel mindezt újra
libikókára ültetni az orvosaim. nekem
most könnyű. mert az ami bajom mellett
elhantolódott minden más. elásta magát.

persze kikel majd. ahogy az egyensúly
megérkezik a megfelelő sebességgel.
mérgek nélkül. pontosabban más aromájú
mérgekkel mint eddig. kár hogy ezek
fogyasztás közben nem dédelhetik úgy
az eufóriát mint a régi mérgeim. nekem
kell az eufória. persze: kinek nem.

ha gyógyszeripar volnék minden
porció méregbe injektálnék egy kis
eufóriát. akkor még könnyebb volna
eljátszani ezen a mérleghintán dagályt
és apályt. persze akkor mindenki
beteg szeretne lenni. és irigyelnétek
hogy tényleg mennyire könnyű. nekem.

format, delete

Az Országos Széchényi Könyvtár raktára a Nemzeti Múzeum épületében. (Fortepan)

a versek állva 

halnak meg - polcon állva

a kötetekben

*

a versek cetlin

füzetben fiók mélyén

meg se születnek

*

vers teste bomlik

adatvesztés formatált

webszerverein

*

kilehelt versek

anyagából gyűrődik

reggel a pára

Beszélgetés a geoproszektúrán

Markó Béla:

A felboncolt madár

Madár a boncasztalon:
kiszedjük belőle a repülést
amely annyi bajt okozott
az asztal sarkára tesszük
és mint libegő kéziratlapot
lenyomtatjuk egy papírnehezékkel
majd a még meleg testről
gondosan letakarítjuk
a vonatfütty nyomait
hiszen mint felnyújtott
láthatatlan ujjbegyen
ez a madár is
gyakran megpihent
a meleg vonatfüttyön…
az égszínkéket is lemossuk róla
amely a lágy tollak peremét
itt-ott befogta
majd dermedt szeméből
kiemeljük a fészket
a síró fiókákkal
s a parányi koponyából
hosszú papírszalagon kifordul
a lekottázott ének.






shizoo:
A Juhar boncolása

Ahogy belemarcangol a fűrész
harsányabban érezni
a hiába sarjadt rügy szagát
a legallyazott ágak és levelek
erjedést böfögnek
szürke bűzfelhőt köhög az égés
majd a szálfáról fejtett kéreg
következik a mókus
karma nyomával
rovarlábak morzekopogását
kaparjuk le róla
és a szelet ami támasztotta
hiszen a törzs álmában szívesen
támaszkodott a csöndes szavú
hideg hóesésnek...
fűrészporbűzt sikolt a gatter és
a gyalu éle alatt a juhar
olyan jó nyersfa-bukét kiabál
valahol emlékeztet a termés
hullásának illatára
hogy aztán hosszú évek
széklábhallgatása után még egyszer
a tűzre vetve megérezzük
ahogy elsikoltja maradék olaját
a fa beszédes halott.

Ködben

Palackposta Műhelyé

Aymeric Le Bot képe

Páráll a fenyér.

Lelket lehel ki. 

Belélegzed a lelkét.

*

Ha lélek van a

levegőben - nincs

éles kép a tükörben.

Ferdítés Sasa köveinek segítségével

Kovács Tímeának és Galamb Zoltánnak - a munka oroszlánrészéért

Sasa Gyökér képe

Pablo Neruda:
Las Piedras del Cielo
(részlet)

I. 

De endurecer la tierra 

se encargaron las piedras: 

pronto tuvieron alas: 

las piedras que volaron: 

las que sobrevivieron 

subieron 

el relámpago, 

dieron un grito en la noche, 

un signo de agua, 

una espada violeta, 

un meteoro. 

El cielo suculento 

no sólo tuvo nubes, 

no sólo espacio con olor a oxigeno, 

sino una piedra terrestre 

aquí y allá, brillando, 

convertida en paloma, 

convertida en campana, 

en magnitud, 

en viento penetrante: 

en fosfórica flecha, 

en sal del cielo.




James Nolan fordításában angolul:

Stones from the Sky

(részlet)

I.

To harden the earth
the rocks took charge:
instantly
they grew wings:
the rocks
that soared:
the survivors
flew up
the lightning bolt,
screamed in the night,
a watermark,
a violet sword,
a meteor.

The succulent

sky
had not only clouds,
not only space smelling of oxygen,
but an earthly stone
flashing here and there
changed into a dove,
changed into a bell,
into immensity, into a piercing
wind:
into a phosphorescent arrow,
into salt of the sky.

shizoo:

Kövek az égből

(részlet)

I.

Hogy megedzzék a földet

előléptek a sziklák:

ellesték
a szárnyak titkát:
a sziklák szárnyra kaptak:
az életben maradtak
villámháton
repülték át
sikoltva az éjszakát,
égi vízjel
ibolya kardon,
egy meteor.

A szaftos 

ég

nemcsak felhőket hordoz,

nemcsak a térben úszó oxigén szagát,

de szemernyi földi sziklát,

itt is, ott is megcsillan,

hol galambbá változik,

hol harangszóvá,

végtelenné lesz, beléd metsző

széllé:

villám-nyílvesszővé lesz,

ő az ég sója.

(idevág valami... amivel szintén Sasa egy képére játszottam.)

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (5.)

kép: Kemény Zoltán (Kiss Marianna fotójának felhasználásával)

ha látszana minden

lépcsőházi

létcsiganyál-lenyomat

*

ha feltárnád

fosszilis, száradt

lélegzetlépcsőházuk

*

bizony mondom nem

lépnél - ha látnád

odaszáradt lelkeik

Vallomás

itt most eső esik és
úgy figyelem merre fordítja
a szél a kedvünk
nem szeretem amikor nem látok ki
a nemekből
apró zajokból állsz
olyan kis lüktetés vagy
mint amikor bedugul
lehet hogy a legtöbbször
tőled nem hallak?

itt most eső esik és
úgy figyelem

ahogyan a turisták törődnek
bele hogy sehol egy támpont
sehol egy tábla ami
legalább tiltana téged
a falon túl fű nő és az akácos
csúcsa is idelátszik
a kerítés felett a szél
a sarjúillat a rovarok a madarak
és a tekintetek

ahogyan a turisták törődnek
bele és elgyönyörködnek
egy tágabb értelemben

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (4.)

Kawase Hasui: Zensetsū temple, Sanshū, 1937.

ezüst fátylat

húzott magára az égbolt -

befelé tekints

*

akár a fák -

engedd rejtett szomjakig

a mosdató esőt

*

szomjoltó fátyol mögött

vetkőzd le tornyos

büszkeségeid

mágikus realizmus (vázlat: A növény)

saját

ha kiépítesz egy élő teret
szellemben is kiépül az élő tered -
ahogy a fű kaszálásakor az illat
a halálsikolyát szagolod
ugye milyen finom?
ahogy a kihúzott élő retek
leveleit levágva elrágod a
puszta gyökeret
ahogy a hagyma tiltakozik
a bánásmód ellen nyers erővel
ugye milyen finom?
ha befalatozol egy élő
térbe nőtt illatot - az íz nyers erőjel:
vele megzabálod a lelket is.

ha kiépítesz egy élő teret
nemcsak a húst zabálod meg
hanem a lelket is -
mi konnektorok vagyunk
ég és föld között
ez a konnektor úgy működik
hogy bedugott az ég a földbe és
bedugott a föld az égbe
minden íz teljes
nemcsak a lehúzó súly
rohadásának semmisülése
de csillagfénycsóva lélek -
nemcsak föld párálló lelkét lihegi
de fűszer benne a nap anyaga
így táplál téged.

a földön elsimulna a súly
szeret feküdni a súly
tespedt jóságban alszik -
de felvonzza magához a végtelen
ha kiépítesz egy élő teret
szellemben is kiépül az élő tered
természeténél fogva értelem -
a föld ha hagyod elbékél
de nem hagyod -
úgyis belemarkol az izgalom
a bánásmód nyers erővel
illat íz és bármi nyom
egyszerre mélyén izzó láva és
csillaglukak a kárpiton.

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (3.)

Kawase Hasui: Kawara yaku ura - Brick factories near the bay Kikuma in Iyo -

szélfútt fecsegő

hullámra feszülnél -

hold vonta hiányra

*

iszapíz ragadós

apályát is el kell

tudni viselni

*

megmér a sekély:

mélységed mércéje, hogy

mennyire állsz ki

A lélek sötét éjszakája

Heidl Györgyé

Középen állunk egyre növekvő énnel
óvatlan pillanatokra vágyik a csend
a nagy csend a földön.

Ilyen óvatlan pillanatokra
amikor hiába beszélsz
és amikor hiába beszélek.

Akkor van nagy csend a földön
amikor hiába beszélünk mert
csak a lélegzetvételünk hallatszik.

Mert felébredtek az alvók
és képtelenek elviselni a kiejtett
szavak teljesen mást jelentő szájszagát.

Egyre növekvő énnel állunk
gázzal töltött föld fölött lebegések
elpukkanása előtti pillanatban.

Nem veszett el a megszentelő kegyelem
csak egy óvatlan pillanatban
amely olyan mint ez: túlnőttünk rajta.

Felriadnak az alvók de nyugodjunk meg
holnaptól óvott pillanatoktól
majd újra elalusznak.

Középen állunk egyre növekvő énnel
ilyen óvatlan pillanatokban
sem köt velünk a mindenség üzletet.

Egyszer majd elfogynak a szavak
nem pukkannak apró hólyagokká
az ízei a szánkban.

És a teljes hiányában majd
végre megtapasztaljuk a csend
és a test teljes magányát.

Növekedés nélkül a kövek mögé
száműzött szó hiányában azt a
végre véget ért hiányt.

mágikus realizmus (vázlat: A világnézetek)

Homestead Plan (goodshomedesign.com)

Van egy kertem egy pincém egy házam
A kertből megkapom a földet
A kert úgy terem ahogy a növést
a kedvem és a nedvük igazítja
A kert a húsom
A kert a vérem
De a kert az illat is
millió formában érzékekre ható
bennem testes halált növelő
gyönyörűségem.
És az ég
Ami fölém és föléd borul
de soha nem enyém
nem a tiéd.

A pincét beástam a földbe
A szellemmel az anyagból a pincét kitaláltam
Gyönyörű technikáim
Megépítem gyönyörű technikáim a pincében
Bányalégpincém anyagrabló terében
egy teljesen másként hőt sugárzó
föld tömegéhez láncolt láz van
Egy gigász felszínét kapargatom
mint aki saját kulcsáig ásna
Ahonnan fölkerül a házba
Lüktet benne a szellem
akarattal formált energiája.

A ház már egy levegő járta
szellemi tér.
Kis megrabolt végtelen.
A falait azért hoztam létre
hogy körbefonhassák a levegőt
Amikor huzat jár a házon
az ízét elhiszem.
A magam terébe foglyul ejtve
átlelkesít a telő idő
Telik bennünk és tőlünk a világ
Lég-cserélődik mikor szellőztetek
a végtelen, a határtalan
Amit a kertben fedetlen fővel viselek
Így talál bennem és belőlem
mikronnyi mégis jól élvezhető
kis ízeket.

Az a titokzatos fekete anyag
amit az űrben keresünk
az igazából a szellem.
Sokat tűrő türelmes
sosem feszül a belélegzője ellen
ahogy kiépítesz egy élő teret
kertet a húsnak
pincét a gépnek
háznyi tereket a dalnak
szellemben is kiépül az élő tér
a világod épül ki belőled
én akartam
és pont így akartad.

Most hova nézel?

Lényeg: a honnan.

Pincéből, kertből, házból.

Elválaszt

fotó: Kendeffy Gábor (Krakkó, 2014.)

sohaköveinkből

sohanefeleddköveink

testéből - falat

*

emlékkőtöredékek

jajgatják alvó

lelketek nevét

Agnus Dei

Hauer Lajos: Agnus Dei

te, aki létre hoztál

válaszolj

ki öli meg a bárányt?

*

én ölöm meg a bárányt

falatért, húsért,

üdvözülésért

*

te ölöd meg a bárányt

falatom, húsom,

üdvözülésem

Könyörület

Marlának

Kim Jung Gi: Dead Bird

"itt állok a

teremtett világ szélén

és nem értek semmit"

*

add uram hogy a

veréb tolla legalább

felborzolódjon

az első innen: http://solosunrises.blogspot.hu/2017/04/konyoruletesseg.html

Párbaj, nap mint nap

Bisk Natura egykaros álló...
furdoszobavilag.hu

Ahogy ülök a WC-n nálatok,
pontosan rám mutat a
keverő csaptelep
a mosdókagylóból.

Elnézem neki.

Itt egy Mérleg állt
egykor, egy hideg meleg Mérleg,
hagyományos változat:
a kétféle nyitásból választó kifinomultság
beállításrutint nevelő
vízkövesedése -

helyette most itt szemez velem
vízköpőcsőrű lova nyergében
Pisztolyfej úr.

Akármerre tekered, mindig valahova céloz.

Elnézed neki.
Hiszen így kapod meg mindig pontosan
ugyanazt a megszokott hőfokot.
Pisztolyfej úr tart sakkban
ahogy ülünk a WC-n -

hogyan lettünk a saját
istenverte kényelmünk túszai?

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (2.)

Cherry blossoms in the moonlight at Castle Matsuyama (1953)

mi most nem a tovább

élő tradícióban

gyönyörködünk

holdfényben tisztább

árnyékot vet a szirmok

éhlüktetése

*

hallgasd - hullani készség

suttog örökre

rakott köveknek


hallgasd - hullani készség
suttog a folyton
változó holdnak

Testen kívüli szolidaritás

Bár a hangok teljes egészében jelentenek
az észlelés ezúttal elmarad.

gyönyörű és borzalmas

S. Alperin: Dnjeprostroy, hydro-electric dam, Donez - Charkow, USSR 1930s

ipari dicshimnusz

két tüzet uraló

két proletárral

*

gyönyörűre

kinyitni a poklot

proletárok, előre

*

nem múló köd

szilikózisa fullaszt itt

beeső fénnyel

Kórteremkereső (hármasoltár)

Egy tiszteletre vagyok tőle
hogy megtaláljam az apukámat
a hatodikon a százas kórteremben.

Ez egy új típusú egészségpláza
a tekintetükben tükröződik
belőlem a réteges önzés.

Egy tiszteletre vagyok tőle
hogy megtaláljam az apukámat
anélkül nem engednek a közelébe.



Nincs üres reggel.
A zöld egyre hangosabban kiabál
a percről percre festett
pasztellég alatt.
A legszebb koncerteket átalusszuk.

Keresek egy tükröt.
Fa alakú. Ház alakú
összefüggönyözött és
redőnyös ablakokkal.
Ég alakú páracsíkokkal
amit fémtesteink hasítottak.

Egy távoli úton elcsillanó
autó ablakát.
A hegyek vonalát ahogy
kiáll belőle a kilátó
kis pörsenése.

Nincs üres reggel
ha keresek egy tükröt.
Mélyen a szemébe nézek és
a százas kórteremben
megtalálom benne az apukámat.



Egy tiszteletre vagyok tőle
hogy megtaláljam az apukámat.
Kicsit elkésve megadva neki.
Tartozom vele.

Nyílik az ajtó és a kék pizsamában
ott fekszik az ágyon.
Már nagyon várt már
nagyon régóta várt.

Már nyagyon régóta vártam.
Ablakot nyitok a tekintetében
erre a közös csenddel megáldott
ébredésre.

Összesöpört haikuk V.

Játszmarend

Legelöl a tábla

mindkét oldalán

a parasztok* állnak

*gyalogok... billeg bennem a két szó közt, libikókázik...

Propaganda

igen. ez volt a cél. ez

a járhatatlan

táj a fejekben

Beszélgetés egy pillanatgondolattal

Borsos Bence:

És figyelmeztet 

a szerelmed, hogy holnap

Újra beköszönt.

shizoo:

Figyelmeztet a

szerelmed: tegnap köszönt.

És nem fog újra.

Borsos Bence:

Soha többé már.

Megelégelte egyszer

a Viszonzatlant.

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (1.)

Heirinji Temple, Nobidome, Saitama by Kawase Hasui, 1952 

Provokálja a csended

a percet

belekiabáló szín?

*

Fényfolt a csended:

ág-vetett,

szélfútta, változékony? 

*

Ugyanúgy más minden nap.

Csak lélegezd be.

Csak lélegezd ki.

Beszélgetés térképetájon

Kovács András Ferenc:

Senkiföldrajz

megszokható a hosszútávfutó fák
ütemes kék lihegése
a gladiátori menny dróthálója
mögött elhessenő pusztaságon
a vak szél
lebegő lantjátéka a póznasoron
győzedelmes csatavesztéskor
az örökösen átmeneti
az átmenetileg örökölhető
szó fegyverszünetében
megszokható a szellem
marathóni magánya
a homloklebeny surranó
árnyéka balhitek sarában
a menekülő
hátsóudvarok történelme
a fellobogózott roncstelepek
a temetők hadiüzenete
a kövek kitelepítése
a holtak száműzetése
megszokható hősi haláluk
a feledés provinciáiban
a sírkertek belháborújában
hol minden moccanó kavics
megdöntött forradalmi sztélé
a fogadalmak senkiföldjén
eszmék senkiföldrajzában
az ígérgetések földjén
hatalmi hegyvízrajzban
ismeretlen partszakaszokon
megszokható az ország
a hatalom a dicsőség
a felszámolt bakterházak
kutyaólak tyúkketrecek
az eltűntnek nyilvánított
végállomások emlékművei
a semmisnek nyilvánított
szabadság menetrendjei
az agylabirintusban a tudat
önkéntes zúzdáiban
megszokható az önkéntelen
táj törlődése
az önkény senkiföldrajzában
a beomlott alagutak
a váratlan váltók
a könyörtelen megváltók
egymást felváltó szobrok istenek
egyetlenegy bevált talapzaton
cserélt reklámok és röpiratok
megszokható törvények
színeváltozása
vasúti szabályzatok
mennybemenetele
az elaknásított emlékezetből
kihajolni veszélyes
elhajolni veszélyes meghajolni
ajánlott igazságosság
áldozatkészség sigsögságség
kokárdás szemétkonténerek
honvédelmi parádéján
drótháló mögött a szó
fegyverszünetében
lélekszakadtig
hány idegen diadalból
hány ismerős vereségbe
fák szelek holtak utazók
a senkiföldrajzban
az örökösen átmeneti
az átmenetileg örökíthető
két lábon járó néma apokalipszis
megszokható

shizoo

Térképetáj

megszoktuk a gondráncfelhőzet

savas lecsapódását a szavakba -

a sztratoszféráig érő szájszagot -

fáink csonkolt végtagú hadirokkantak
egy félig kiásott arénagödörben -
az örökölt fegyverszünetet
békének hívjuk -
ajkat sebző igék
kiejtésével játszunk társast
egy szabály tekintetében flexibilis
gazdálkodjokosanban
egymás csereszabatos
szkeletonját fojtogatva az
egyetlen dobás hatosa felett -
megszoktuk a menekülést
a saját főneveink elől is
a visszahulló szavas esőben
alvó szegek rozsdásodását -
megszoktuk hogy ez itt
baromfiudvar ahol hétről hétre random
torkokat nyiszálnak a visszaálmodott
disznótoros egykori gazdák -
megszoktuk a beázó tetőt
a kutyaólat a csirkeszarszag
melléknévvé ázott diadalát -
ez itt térképetáj eltévedésben -
megszoktuk az örökös újratervezést -
a provincianyelven
átnevezett utcatáblák helyett
megszoktuk a megszokott nevek
akcentusát a gépi ajkakon -
megszoktuk az országot amely
hatalom és dicsőség tekintetében
egy vaktérképen hátrál -
megszoktuk az önkéntelen táj
törlődését az önkény 
senkiföldrajzában -
megszoktuk hogy visszanevezik
az emlékezetpolitikát
jövővízióvá -
derékban meghajoltunk és
felemelt ökleink így lettek paták -
egy puszta dátum kokárdás
pusztaságán sípol a tüdőnk
lélekszakadtig -
dobogjunk legalább patársaim
szívdobogjunk -
megszoktuk térképetájon
örökös eltévedésben a
szabályokra hasonlító önkény
önkényesre hasonlító
gránittalapzatát
ellepő tökmindegykiket -
fel se nézz csak dobogj a patáddal -
apokalipszis önkéntes lovasa
átmenetileg örökre
drótháló mögött -
megszoktuk
nem kell megszokni újra

egyszerű lélek

csupa kisbetűvel

megint a megszégyenülésről álmodtam
szerintem valami dicsőség kerülget -
előbb-utóbb utoléri a
hazug embert

most egy szállodában fénylettem
hamisan - tehát helyénvalóan,
akár a csicsás átmeneti szállások
aranyozása a maradék békeidőben,
olyan hamis nyakék
voltam a társaság nyakán

persze megint észrevette mindenki
de így szerettek
egy egyszerű, szerethető,
konvencionális,
veszélytelen hazugság voltam,
lelepleződni is
olyan jámbor módon volt kellemetlen

valamit szeretnék elfelejteni
de nem megy:
megint a megszégyenülésről álmodtam,
tehát valami dicsőség kerülget
amiért aztán majd
szégyellhetem magam

Hangminták (26.)

amikor a nap szól hozzád
akkor hallgass -
a mozdulatban
akkora rend simogat
olyan gigász -
légtengerfenéken kis maszat
moszat

hallgasd a napot.


*


mikor a nap rajzol ki
észreveszed a
kiterjedésed

mikor kirajzolódsz
könnyebben vagy teremtmény
mint növekmény

mikor a nap kirajzol
árnyékot vetsz -
de soha nem nő ki...


*


amikor a nap simogat
akkor egy védett rezervátum
mélységében ér hozzád

a rétegek teljes nehézkedése
alá való vagy
enélkül
teljes fényével nehezedne rád

ha a tenyerébe venne
elporlasztana

ujjbeggyel ér hozzád
rétegek teljes nehézkedésén át
a másféle teher.


*


egy reggel meglátott a nap
és te elpirultál.


*


nagyon vártad ezt a teljes
kitettséget

de néhány áldott nap után
nem bánnád, ha a
kilégzett élő pára
összevonná kicsit a szemöldökét

nem jó egyfolytában
a teremtő lelkiismeret
figyelmében
ragyogni.


*


engedd el magad

minden gondolat
szétzilálódik
amikor a
csukott szemhéj
alá is

a fejedben is
odaéget.

Beszélgetés, válaszra kérdéssel

Hegedűs Gyöngyi
csónak alulnézetből

talán, mert itt nincsenek
hegyek, és dombok,
nasztaszja filippovna, másképp látom a felnövekvésem.
ha régen azt hittem, fehér falak
közt nőttem fel, most hirtelen úgy látom,
csak a fehér csupaszodott körülöttem az égig,

s én a víz mélye maradtam, mint minden magzat,

a halat formázó ívek a mennyezeten,
valójában szálkás bordázatú csónak alulnézetből,
üres metszéshalmaz,
s az ívekhez tartozó körök:
isten és ember,
belevesznek a böjti fény árterébe.

(Szeged, 2017 március 31.)

shizoo:

nézetből

fuldokoltál vagy
cikázva úsztál vízéggömb-
végtelenben?

Zen-fotók: Kiss Marianna (26.)

múlandó jelenségek

közt bujkálsz -

elcsípett fényre nyílt szem

*

amibe olvadnál

neked könyörög:

"vigyél el magaddal"

Sziklarajzok

Sasáé

képek: Sasa Gyökér

Elkopó kőarc

fölött a kophatatlan ég -

morzsolj, vigyél szél.

Közeli ágak

távoli sziklák - mind

magán túl mutat: fel.

*

Kő súlya köt a

növekedésbe -

nélküle felzuhannánk.

*

Párakakas kapirgál

a kő közt. Sziklát

morzsol a gyökér.

  

Hármasoltár szénaillatban

úgy ragadoznék de neked
nem foltozom össze ezt a reggelt
a kilencedikig ér az elvágott
élettenger szaga

fűhullámok sikoltanak
hívjuk hiábahalálnak ha
nem itatja fel a kasza könnyét
senki állattal ez a vértócsa ébredés
úgy ragadoznék de a szándékhoz
így kevés lesz a megvalósítás

egy étkezésnyi törmelék
az elszáradó fényben
élettenger szaga elvágólag
nevezzük inkább
haláltengernek



***



boldogok az érzelmi szegények
mert nekik terül el az ölek országa
már megint a szélbe szóródsz
mentséget keresni
hülye kis pollen

hiszen tavasz van
úgyis megtapadsz egy vékony szirmú
érzékeny virágon
termésbe gyűröd a kelyhét

senki nem itatja fel a kasza könnyét
ez egy helytelenül használt
példamondat
egy senki által nem becsült
és mégsem becstelen
természetnyelvtankönyvben



***



a kivihetetlenségig szomorú voltál
de holnap reggel megpörget a menetszél
és ennyi elég lesz
hogy megint ne elvágólag ébredj
mindenkinek megvan a maga drogja
a vadászathoz sem érzéketlenség kell
hanem érzék -

nem foltozom össze ezt a reggelt
a kiboruló véredénnyel
elviselem a közelséged fűillatát
ahogyan egy másnapos tévelygés hazafelé
olyan szomorú a levágott illanás
ami belőled árad

holnaptól úgy szeretlek
mint akit valahonnan
leamputáltak