2018. május 31., csütörtök

Bűntett


kép (és néhány szó) innen




képzeljétek.
valami hiányzik a megszólaláshoz.
mintha elnémult volna egy fontos szervem.
vagy lehunyta volna kis szemét.
vagy kígyó undorítja tiszta fatörzset úgy ha bőrét hagyja rajta.
vagy csöndben megtalálta a maga halálát.
tiszta luk vagyok belül.
valami hiányzik a megszólaláshoz.
mintha kompország imbolygásától lenne hányingerem.
vagy valamit elvétve botlottam testvérem.
én visszaúszom isten bizony visszaúszom.
vagy úgysem adjátok oda a legkisebb ladikot.
kipréselt mondat hitted-e ezt a sunyi világot.
vagy csöndben és hitetlenül vigyorgok az orrom alatt.
vagy kárörömben akkor a legjobb ha végre a legrosszabb.
amikor a paták dübörgése közben elengedik a gyeplőt és tényleg nekiállnak mártírokat gyártani.
mert soha nem tudják megállni hogy saját kezűleg ne öljenek.

valami hiányzik a megszólaláshoz.
talán a hitelbe kapott szavak hitele.
talán a lopott szavakhoz mérhető ízű új szavak.
meztelenek mint a császár az új ruhájában.
az imbolygó komphajó népe mégis őrjöngve tapsol.
földrész távolságból idedobogó honfiszívek dübörögnek a fülemben.
a visszaúszottak megúszásának biztos tudatára fogadok.
valaki csomagolja el az antiszemita karika-tórákat.
nekem nem fér a kezembe ekkora honleányi tehénszív csak szülne csak szülne.
megyünk a biztos veszteshez kikötni mert ő a manipulatívabb geci.
és ez még mindig a sokkal pozitívabb kicsengésű kikövetkeztetett forgatókönyv.
vagy kompország úszó droglabor itt készül a mámoros nyugat beszívható jövője.
a mítoszba csomagolt ne tapogasd zsírpapír ez fogja legjobban a nedvet.
a rettegés nedveivel átitatott ostyát ragasztanák a hívők szájpadlásához.
epeízű a Kisjézus teste vajon ezért nem érzek áhítatot.
valahogy mégis igyekeznék megvédeni az anyát.
egy csóri torkon szúrt galamb a dolmányos varjú tette ezt.

valami hiányzik a megszólaláshoz.
ezért aztán a ti szavaitokat böfögöm vissza.
vagy csak hárítanám a kimondás kétség nélküli felelősségét.
a költő naponta meghal a múltjából kihajt a jelene.
a rendszer lukratív újraosztását követően is maradt ugyanaz a rendszer.
kegyelmes uraimék és alászolgája csikasz paraszt.
a gyanú büntethető. az irgalmas szamaritánus büntethető.
kopasz ágaikkal integetnek az útszélen hagyott hagyásfák.
kár hogy valójában semerre nem látszik a part.
a mítoszba csomagolt szívcafat lényegtelen a lényeg a mítosz.
az a viharzó semmi amire annyira vevők a vihar tépte senkik.
ez a diktatúra kultúrember módjára társalgási hangnemben beszél.
becsukódom mint a radar korában felesleges mégis folyvást újragyújtott viharlámpa.
miután kijjebb rángatták a kanócát bár olvasni még így sem lehet a fényénél.
mintha elnémult volna egy fontos szervem.
aki világít az nem látja hogy világítok.
egy fiók nem annyira mélyéről hogy senki.
de mélységesen feleslegesen.
tudod mit.
csak azért is.







Rácsodálkozás: Szilágyi János (5.)








csak a Don Quijote-félék
látnak túl a dolgok
földhözragadt dialektikáján

mindig a Sancho Panzák
látnak túl a dolgok
eszeveszett dialektikáján

forog forog a 
malom szélfútta foszlott
kétcélú szárnya

forog forog
földbe kötött malom 
kéterű vitorlája

egymást kergeti
ugyanoda tart
a föl le
a le föl -

találkoznak a végén








2018. május 28., hétfő

Folyondár


kép innen





a rosszullét-mitológiákból előcsomagolt
felejtést hívhatod emlékezetnek -
ekkora távlatból akár mosolyoghatnál rajta
milyen hallatlanul könnyű túlélned
a növényi, állati halált

egy kertben ültök, egy készülő kertben, amely
ígéret voltában is kilélegez annyi
oxigént, amennyit az estébe sodort
indulatok fűszerezéséhez szeretne
a Szaturnusszal együtt álló teli Hold

azokra a fákra majd felkúszik
egy tapadásában fojtó, emlékek grádicsán
egekbe mászó másik élet -
egyensúly lesz, avagy
lassú kivégzés -
mert ez a levegővétel a
másikét veszi el, mindig többet, mint
amennyi neki jutna

így lesz lelkiismeret-furdalásból
életrend -
így lesz fűszerré a létfeltétel -
nem baj ha ezeket a műveleteket
már a végrehajtásuk közben elfelejted

mert ez az ösztön alkímiája -
a rosszullét-mitológiákból előcsomagolt
félelmek oldása a teljes derengésbe -
nem baj, ha tényleg jövőtök
a kifűzetett cipők cipőfűzőinek kiűzetése -
mert minden kiűzetés a hazatérés
eszelős reményébe kapaszkodik, ha
angyal áll hátad mögött a karddal, ha
emberi férgek állítanak ad hoc
kijelölődő, alkalmi vérpadokra -

mert ez az ösztön alkímiája, egy
emlékezetből megidézett rémálom
földön túli logikájában -
akár mosolyoghatnál rajta, ha ez
tényleg sors, amit
lehet választani.








2018. május 27., vasárnap

Matek







ha mi árnyak
majdnem úgy csinálunk, mintha nem -
még a végén
túltesszük magunkat istenen.

ott túl az esten
egy ismeretlen éhet űző tartomány -
még a végén
odatódul és ott bódul mindahány.

ott túl a testén
árnyékot vet éhünkre a háta is -
még a végén
ráébredünk hogy hamis dejsz' mind hamis.

végtelenben
ha mi árnyak úgy csinálunk mintha mi -
még a végén
nem kell semmi szívet tépőt mondani.

ha mi árnyak
végre úgy csinálunk, mintha nem -
még a végén
túltesszük magunkat. istenem!

ott túl a cifrán
kezdődik a véghetetlen messze túl -
még a végén
e messziségbe éhezés is elcsitul.

ott túl hamis tán
ámde mihez viszonyul ha túl kerül -
még a végén
megrészegül megrészegül megrészegül.

végtelenben
hogyha végre úgy csinálok mintha te -
leszünk-e mondd
ketten létem létezésed négyzete?









2018. május 26., szombat

Önarckép


Brett Walker






Megragadó, réteges tenger.
Az átlagmélysége csekély, de
a kiterjedése óriási. Egy
átlábalható óceán, termetes
ragadozók nélkül. Már ha
nem számolunk a nyers beleragadás
irgalmatlan lehetőségével.

Képekből álló, megragadó,
réteges tenger. Akkor nyílik,
amikor nem érinti meg a változás
szele. Ha csak úgy marad,
foszlányaként egy gyarló, nem
tervezett avulású pillanatnak.

És közöttetek áll. Hogy rétegek
közül kit mi érintett, ki
mihez ragaszkodik. Ez egy
átlábolható, de jobbára magányos
óceán. Ragacsos talpad
felvagdosnák a kiszáradt
napszítta fosszíliák -

fogd a kezem. Nem tudom,
az egykor transzparens
nyíltságokból még melyik vagy te, és
melyik lehetek én. Ez
egy sekély, de ragaszkodó
tenger. Mindegy: szirének
vagy belefulladt átkelők -

valaki mintha fogná a bokám.
Valaki mintha fogná a bokám.
Fogd a kezem. Nem szeretnék
napszítta fosztott képeken,
képekre révedő retinákon
foszlánynak ott ragadni.






2018. május 25., péntek

Adatvédelem








leszakadt az ég. a fű innen fentről is látható
kortyokkal issza. a füvek adatainak
védelmén gondolkodom. itt egy egész
sereg lény. átlátható létezésben.
túl gyakran nyírva. a pokoli pollen ellen
védekeznek az átlátszatlan nyálkahártyák -
leszakadt. a füvek alattam szagolható
élvezettel isszák.

a füvek adatainak védelmén gondolkodom.
annyiféleképpen használja fel
emésztés. kiégés. elszáradás. itt egy
egész sereg lény. beton körülötte.
nem a szarvas megy át az úton, hanem
a betonút halad át az erdőn -
ezt itt alattam özönfajunk sárkerülése
már megfordította.

leszakadt. a fűtócsák kortyolása
hangját iszom idefent. ez a hang illat.
a füvek adatainak védelmén gondolkodom.
hogyan lehetne elkerülni az illetéktelen
használatból eredő visszaéléseket.
a füvek oda élnek. oda-adásban.
nem tudom ki lehet ebben az illetékes.
esik. alattam iszonyú ízek. ősi szomj -
nedveimből vetkőzve végül örülnék. ha
felinna engem is.







2018. május 24., csütörtök

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (9.)








ami hiányzik,
minden, ami hiányzik -
minden. a képről.


ez a hely valahol
máshol valami más
szeretne lenni







2018. május 23., szerda

Hangminták (31.)







az éhezésben csökkent - egy hosszú
lélegzetvételre meg is szűnt a szorongás.
a félelmeink belekapaszkodnak a falatba és
veszekszenek rajta vagy legalábbis ilyen
érzetek között keltem ma, megint az
eltévedésről álmodva, a meglopatásról -
mintha a jóllakottság fosztana ki, avagy
tényleg minden fordítva lenne.

*

betakargat a falat
álnok jóéjtpuszival
hiteget

lehet - csak neked
tilos így, teli szívvel
éjbe csukódni

*

pusztíts el engem, éjszaka!
fossz meg zsíromtól édes -
roppanjon le rólam
aki kérdez!

rostjaimba ivódott mérgek
zabálnak -
hajíts a csaknem-
éhhalálnak!

fogyjon nyomorom telt
tehetetlensége!
szavakat ne böfögjön
bolygóéj éhe egébe -

pusztíts el engem, éjszaka!
jóllaktam, annyi falat
telített, nincs bennem űr
ahol fogadjalak!

*

felfoghatod úgy a levegővételt, hogy
a születésed pillanatától szabályozottan haldokolsz.
a csömör az örömök forrását feltáró szennyeződés -
teleszívtad magad levegővel, és most
ideje kifújni.

ha nem tanulsz a betegségből,
hiába gyógyultál meg.
magadra igazított szenvedélyeid
bélésébe nyúltál felöltözés közben -
moss kezet.

felfoghatod úgy a táplálkozást, hogy
az első korty anyatejjel kötődtél bele az éhbe.
soha nem elég, csak közben
más anyák éhéből fosztott
lények halálát szürcsölöd.

ha nem tanulsz a betegségből,
hiába gyógyultál meg.
magadra igazított éheid
rutinját redőzgeted -
étkezés után is moss kezet.

*

talán tilos egy-
szerre látni és teli
éjbe csukódni?

van aki rágás
közben is alszik - teli
éjbe csukódik