Havanna (-tájt)

Haller Szabolcs képe

csillagok, sávok,

befalazott ajtók előtt

pro-test. rummal.

*

helyi menő rum

elfalazott falak előtt -

csillagban, sávban.

Hely

Marla Biedermann-Jones tulajdona

inspiráció: https://hetedikblog.blogspot.hu/2018/03/hely.html

hagyj magadban egy

megváltó porcikányi

helyet a hitnek

*

vakító fényben
könnyebb - elégeti az
éles széleket

*

vakító fényben
nehéz - mélyebbre nyúló
árnyba vakulva

*

hagyj magadban egy
porcikányi megváltott
helyet a hitnek

Piaci viszonyok

Permanens Rémület Úr a piacon is a rutinba kapaszkodik,
a törzsvendégségbe járást választja a jelenlét
ugrásra készsége helyett.

Permanens Rémület Úr ugyanannál a kofánál veszi a hagymát,
ugyanannál a hentesnél a húst, tojásárusnál a
házinak füllentett tojást.

Permanens Rémület Úr csak egyszer vette a fáradságot hogy körülnézzen,
akkor sem az árut az árakat az elhelyezést figyelte,
hanem az embereket.

Permanens Rémület Úr azóta is ugyanazoknál a standoknál vásárol,
voltaképp elsőre is a rokon lelket kereste az árusokban -
magát amúgy is gyakran becsapja.

Permanens Rémület Úr sose szán a vásárlásokra túlságosan sok időt,
nem akar a körülnézés által tápot adni a benne bújkáló
csalódottságérzetnek.

Permanens Rémület Úr zavarban van, ha be van zárva valamelyik standja,
olyankor hagyja magát csapongani és eltévedni a
pillanat idegenségében -



holott a piac maga a pillanat,
holott csak jelen kellene lennie benne,
fejben tartani az árakat és gusztálni az árut,
nem a szíves invitálásnak engedni,
hanem az illatával incselkedő zöldpaprikának -

holott a piac maga a meztelen választás
azonnali mivolta:
az ezer kert és termelő
által letépett-szedett édenkert
almába harapás után egyben -

holott a piac maga az élet
kedvéért meggyilkolt és asztalra pakolt élet,
a hely ahol választani nemcsak lehetőség
de kötelező:
akkor is választasz, ha találomra...



Permanens Rémület Úr szombatonként jár a piacra viszonylag korán,
amikor még a banyatank-hadosztály a
műfogsorait rendezi.

Permanens Rémület Úr a piacon is a rutinba kapaszkodik,
ahogy anno az első lépéseikor abba a semmit sem tartó
pracliba markolt gyufaszálba -

Permanens Rémület Úr mindezt valójában tudja,
a folyamatos, csobogó rémülete alatt valahol valójában tudja,
valójában ezt választotta.

beszörfözhető tenger

Elmerengek a szemszíneden
mintha beszörfözhető tenger volna -
merengés közben szörfözni is tudok
a hangulatod hullámait lapozgatja a deszkám
ahogy a tajtékok tetején sorról sorra tovapattog
a deszkám a kíváncsiság ebben a barna tengerben
mert a szemszíned tengere barna tenger
a fénytörésekből hajlított deszkán
merengek e tekintet felszínén -

csak annyit akarok érteni belőle
amennyit a merengés megenged
elmerengek a szemszíneden
mintha beszörfözhető tenger volna -
nem akarok erőszakkal a mélyére merülni
túlnyomásra tervezett kíváncsiságruhában
nehézbúvár-páncélban a mélyülő sötétig
ami a behatolástól veszíti el a fényt
a mélyén mindannyian titkok vagyunk
elsüllyedt roncsok és préselődő múltak
eltakaródása a szemfenéken -

szeretem ahogy látni engedsz
a siklás közben elmosódó határon
lesem a csillámló gondolathalacskák
önfeledt táncát a ránk szivárgó fényben
nem kellene megríkatnom téged
ez a barna tenger eleve elég sós -
elmerengek a szemszíneden
mintha beszörfözhető tenger volna
oldva egy barna árnyalatú ég vizében
látod - elég egy könnyelműbb gondolat
és mégiscsak elmerülök benne.

Csak a teste

Az egri csillagoknak

az ágyból az egykori megszállók
félholdjára látni.
egy átmeneti szállás
szobájában teljesen jelen.
épp nem akadnak a húsodba
a benned omladozó falban előkészített
fájdalomhelyekbe az ostrom kampói.
módodban áll elfogadni ezt az ajándékot:
csak úgy vagy.
csak úgy kíváncsi vagy.
bóklászol egy múltban és
egy vele párhuzamos regényszíntéren:
milyen megdöbbentően nagy
valójában egy ilyen erőd -
avagy milyen megdöbbentően kicsi
benne az elmesélt történet.

a legenda atyja a bástyán. csak a teste.
ilyen csak a testüket élsz át
a házak belakható
léptékében bolyongva.
ez itt a múlt és egy
elmesélt történet teste.
egyik a másikból él -
akkor is ha az egykor makacsul
kitartó védőket (akkor is) egy
pénzéhes gazember vezette.
ha a mai méltóság kupolás
eklektikus nagysága
másodlagos a valaha bástyává csonkolt
csak alapjaiban látszó katedráliséhoz mérve.
itt és most tanulod meg
hogy a múlt mindig nagyobb
mint amennyi a mesébe fér belőle.

mesét hallgatni a legenda atyja nevelt.
kiábrándult hála - mondanád de
valójában hála ez
meztelenül - ahogy
két gyermek fürdik a patakban
(bár az egy másik patak: a Mecsek alján)
vizek csobogásában alszol és egy
másik nyelven imára hívó
müezin hangjának emléke ébreszt.
vizek csobogása beleoldott sók
bőrbe szívódó ereje éltet.
s ha nem fürdesz
sétálsz és nézel
nézel és sétálsz
a házak belakható léptékében
és az elmesélt mesében.

a püspöki pincék borérlelő örömét
elbetonozták szürke penésszel
a végképp eltörölni fényes szelek.
vasbeton ostobaságok laknak
az idő foghíjaiban -
esztéká wiplatömések a
város nyitott szájában
a modern kori beépítések.
de a patak a régi nyelven csobog
át a városon -
minden élőhely a vizeitől tágul
élhetővé.

ezt a várost is
a megszállók ajándékozták meg a
tested dédelgető fürdőkultúrával.
ezt a nyelvet érted.
olyan mint a mesélőé
akinek csak a teste
nyugszik a bástyán -
bocsáss meg bolyongó szellemének
mindent elmosó forrást csobogtató
borderű idő.

tudnál élni ebben a mesés
mesétlenségben.
ahol csak úgy vagy.
csak úgy kíváncsi vagy.
így gondolja a vendég
múltban és jelenben:
sokáig nem volna eleged a
csodálkozásból.
majd visszajössz - addig hátha nem lövik ki
a rakéta-indítóállványszerűen körbetámasztott
minaretet
a török űrprogram ide akkreditált kísértetét -
ideje csomagolni mert tízkor
el kell hagyni a mesét -
el kell hagyni a
szállodaszobát.

Rossz adós

összetévesztesz valakivel
nem velem kell tárgyalnod a megadás
feltételeiről
én is csak egy rossz adós
vagyok - akárcsak te

környezeti ártalmak
szakadatlan generálása közben
te is az elragadtatásban
találod meg a pihenést?
alig várom hogy valami elragadjon
és nekem se legyen időm
tárgyalni a megadásról -

minket a megszálló csapatok
módjára zsarolnak az évek
az egyre fokozódó vereségben
a fehér a megadás színe és a gyászé
ne esküdözz
vagy öltözz feketébe -
tele vagyunk elregadtatott
ellenálló gesztusokkal

de azért keresztülfolyik rajtunk az áram

összetévesztesz valakivel és én
megadóan tűröm
a legvégén ezért kell majd
a leginkább -
ezt a tartozást kell
kamatostul visszafizetni







Drágáim, most 4 napra kikapcsolódom. Jövő kedden találkozunk.

Barátság

Egymást etetjük -
íz-harmonikus játék
a megélt kaland.

Eltérő minták
hasonlatosságai
terelnek mellém.


*

Ugyanonnan kezd
befejeződni a szó,
hol abbahagytuk -

Tíz éveken túl
tartó hallgatásaink
szólják ugyanazt.


*

Barátom, mi lehet
izgibb kezdeteknél?
Szebb dolog végeknél?

Kezdetben végzet
a végén kezdet íze -
de barátság. Tart.

Fudzsi-hegy

Hokusai: Under the wave off Kanagawa (The Great Wave)

Mikor szólítod

istent - akkor van tőled

a legtávolabb.

*

Víz és lég egymást

nyaldosó tájcsituján

földbimbó nyílik

*

Lassú földhullám

nő lég-víz pillanatba -

harmadiknak.

*

Csónakban ülő -

víz-lég határán engedd

oldódni tüzed.