aequatio versus solutio*

*egyenletes eloszlás avagy feloszlás

Németh Kriszta: Felhőterelgető

leszáll az angyal
a lélek a pára fel-
oszlik a földön

*

leszáll az angyal

a lélek a pára el-

oszlik a földön

Kudarc (slamverzió)

Ha fogyna, kérném. Csak még egy kudarcot
adj, uram csak még egy ilyen kudarcot!
A bevezető rögtön elhelyez
szinte érzem, hogy fordulnak el
az érdektelen arcok.



kijáratlan életiskolának látszik
ugróiskolának a szokásosnál jobban
repedezett aszfaltra krétával
rajzolt ugróiskolának.

ne két lábbal érkezz hiszen zuhansz
ekkora tempót már nem
rugóz ki a lábad -

érkezz, arccal
lélekkel ess
úgy érdemes -

tartson meg a tekinteted, ember!
s ha egyenesen át - legalább nyitott szemmel...



túl hosszú téli álmot hallgattam és
most ott vigyorog a ráncaimban a hendikep
tudod mit? én akartam és így akartam -
látszom. hát látsszak ennyinek,

ha már ennyi, tényleg.
mélyedből kiáltok hozzád, fel Uram!
...bár most éppen ellenedre fénylek.



itt hakniba kell nyomni, ember!
itt kurvulni kell
itt a baszásra a pisálásra
habzik fel a siker -
itt a kiváló, mind aki kiválik
tisztán viszi ezt a regisztert is
a teljes skálán lélektől dzsuváig
szólózik szóval - amit a nép
nekem már nem hisz el
a közönség... ha egyáltalán figyel



megülni csendben: egy változat -
gőgös volna a csendem, inkább beszélek.
tisztességesebb. nem válogat
jól, de őrzött ép eszének
maradékával éljen az ember:
el nem múló fecsegésszerelmén
csócsál az elmém
az értő közönség már bólogat
de tudod mit?
ne simogass mint vén kutyát
ha jól ugat...


majd egyszer jobb időben
költővigasz?
dugd fel magadnak, utókor!

nem szóból élek,
nem vagyok igaz,
nem rajzolódik általam
a futó kor -

majd egyszer olyat írok, hogy a holt papírdarab
lángra kap -
ja. ilyen ez a kor -
majd lekapcsolom, ha füstölögni kezd
a szavamtól a monitor


egyébként jól. kösz.
változik. tisztul. jobban
látszik, ki. (csoda.)

Húsvéti párbeszéd (feltámadáshoz)

Nemes Nagy Ágnes:
Lázár

Amint lassan felült, balválla-tájt
egy teljes élet minden izma fájt.
Halála úgy letépve, mint a géz.
Mert feltámadni éppolyan nehéz.

shizoo:

Lázár

Két napra rá harminchat fokos láz

igézte tűzben - diribdarabra kockáz -

észrevette. Új léte hogy letépte.

Már nem emlékszik az emlékezésre.

A nevekről

a nevekről meg ahogy elnevezünk.
a betűkről, amivel jegyezzük a nevezést.
a betűkbe rejtett nevekbe szűrt titokról.
(hányféle tagadásról isten nevében.)

verébraj röpke árnyékát szórja elém
a tollat tépő szélben verdeső fény.
a veréb jelent inkább téged, vagy a som?
a bonyolultabb vagy az egyszerű név?

a nevekről, amiket kimondunk. ki.
mondunk. gomolygó tartalma mint
teáskannából gőzölgő többlet.
nem fér el a névben az elnevezett.

mindig kicsit több. a hallgatásban
ott laksz, de az a kudarc, én uram.
a belátott kudarc. hogy belőled
alig fér valami a nevezésbe.

-talan és -telen. a nevekről meg ahogy
elnevezünk. nézem úgy a szótárak
ómódi, sűrűn szedett lapjait (verébraj
kalickaárnyék-rendje, fénytelen)

hogy benne vagy. valamelyik szó.
aztán rájövök persze, hogy mindegyik.
minden valaha kiejtett nevünk
minden nyelven. minden örökbe szánt

verébárnyékpöttynyi őrjel. minden
leírt nevünk. a változatok. a ragozott
mennybolt alatt minden szavunk
amely artikulál. a szar. a húgy. a

titkos nevek is. a szégyen és dicsőség.
az égbeszárnyalás és a verébdög
a holnap karvaly markában. mind te.
a harangszó. a zsötem. az om. az ámen.

ha meg akarlak szólítani ezt kell.
minden szavunk. az elfelejtett minden
szavunk és a csecsemő rácsodálkozását
ki kell egyszerre mondanom.

mert a neved uram maga a nevezés.
titkos neved maga a titok.
s mi csak árnyékot húzó fénybe villanó
gondolatjel-apró verébraj: nevezettek.

Várostükör (7.)

kardélekre tört

látványa mint a holttest -

nem vérzik. még nem.

*

mintha hulló bomba

tépte volna szét 

ötven ablakszemed

*

tükröződő omlás -

vakolat-vesztett

múltad szilánk-arca

*

kardélekre hányt

látványod ne vágja*

tükörképed. még ne.

*vágyja? nem tudom eldönteni...

Zen-fotók: Sashegyi József (20.)

élet után 'egyben

rámás csizmát visel a

foszlás, romlás

*

a tárgy halála:

hogy hal tovább a lábra

formált halott bőr

*

ünnep és táncok

emléke kongja körbe -

feltöréseké

*

élet után 'egyben

foszlás-romlásviselet

rámás csizmád

Átnevez

Orosházán leszedték az iskola faláról a dehonesztáló "József Attila" nevet. Nincs ott helye, se hazája. Az új név: Orosházi Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola...


Nem tudod a neveim. A tisztább hangom
hogy szólítom. Amelyik felébreszti a reggelt,
bekeni pírral a felhők alját nyugaton -
nyugaton is, hogy ne maradjon ki a pírból égtáj.
hogy pírral bekent égtájakon sétálj.

Nem tudod, a neveim. Vannak nevek, amiket
ismerek. Viseli őket utca, intézmény és épület -
aztán átneveződnek. Nyögtén pirgő-forgó idődnek
még a madárdal is más lesz, más a trilla -
s te nem tudod, hogyan ejtsd: József Attila.

Nem tudod a neveim. Nem is baj. Nem koppannak
ha kiejted. A kalapból. A kegyből. A sehova
rejtett zugokból is, ahol téged felejtlek. Neki
nem fáj. Röhög rajta. Akárcsak a kultuszán.
Hogy értik - milyen keszekuszán.

Nem tudod a neveim. A tisztább hangom
hogy ébred egy harangon. A kongás az imám.
A szavak súlya, mérete a rangom. Pirultatom
a felhők hasát. Vannak nevek, amiket ismerek.
kimondom őket - akár neked.

Nem tudod a neveim. Neked is mondom őket.
Neked bigott ítéletekben egyként nem múlnak
századok. Te nem tanulsz. Nem tisztulsz.
Nem üdvözülsz. Erényt gyűjtesz hiába.
Így fest az angyal - sárba lóg a lába.

Nem tudod a neveim. Sok szócseléd
nevét, kiket ragyogtatott a szóbeszéd - akik
tudták a szó cselét, de bele is égtek. Nem bírták
szívvel - közülük sokan a nem bírták
a magukra vont magasfeszültséget.

Nem tudod a neveim. Elmondom őket
pedig neked is. Bárkinek. De neked hiába. Így vagy
alkalmi süket. Úgy hiszem, nem lesz
kellemes mikor Urad híven nevéhez
(a büntetéshez, amiben hiszel) majd átnevez

Nem tudod a neveim. Nem látod a létezésüket.

ovi a lépcsőházban

ment fölfelé a lépcsőn. köszöntem. mordult valamit
ide sok külföldi jár. hosteles házban szálló vendég.
épp a biciklit láncoltam a lépcső alji katlan rácsozatához.
ő ment fölfelé. lift nincs. szállás a harmadikon.

nem ismerem a szubkultúrát. de azt még én is tudom
hogy a pajzsra  festett ágyú a vállon az arsenal.
sztereotip elitélések gomolyogtak a lelki szemeim
előtt. amúgy is. amikor csattant mellettem a csula.

kis híján eltalált. nem érdekelte. ahogy felnéztem
már nem láttam. csak rosszalkodott. erre jöttem
rá: rosszalkodott. mint egy ovis. a legtöbb erőszak-
gesztus óvodában ragadt viselkedési szint. nagyban.

nem ismerem a szubkultúrát és nem is nézegetnék
el ebben az agyban. de erre jöttem rá: büszke magára.
hogy beint bármilyen társadalmi óvónéninek. hogy
mer rosszalkodni. csak a nála is merészebb határátlépőt

tiszteli. minden egyéb: tanult megvetések. ítéletek.
előítéletek. a vágy a menetelésre. hátha úgy nem csorda.
a menetelők kiröhögése. egyenruha-égetés a divatok
rángatta drukkeregyenruhások sámánkörében.

az összes ellentmondás. a vajknak felajánlott máriaországa.
egymást kizáró hagyományok szintézise. a félelmek
és a gyűlöletek. az összes érdek kihasználó gondolatruhái
erre az egyszerű oviban ragadásra épül. mint egy ovis.

hallod apóca. olyan vagy mint egy ovis.