Alkalmazott kegyelem

I.
Strandoltam kicsit a megtisztulásban
tegnap - épp nem volt csordultig a medence
lehetett kényelmesen labdázni benne
a hőségben ennél jobban nem is eshetett volna
a megtisztulás hidege

bár a melegben kicsit erősebb volt
a vegyszerszag a medence körül -
erősebb a kelleténél.

És beindított ez a hideg bizonyos reaciókat
mit tehettem volna - elengedtem a megtisztulásban
de szerintem nem vette észre senki és
úgyis megtisztul - ezért megtisztulás, nem? -

aztán kifeküdtem a napra végre a leégés
kockázata nélkül - mintegy az isten bocsánatába
hevertem a törölközőmön csukott szemmel
mint a bűnösök vagy az angyalok

megtisztulás után - amikor már nem lehet
egymástól megkülönböztetni őket.


II.
Tőlem nem vesz el a kis halál - mert
jobbára magamtól veszem el a dolgok
sebesítő élét. Így viszont
nincs mivel lehámoznom magamról
a percek elvastagodó héját
amitől a bőr ráncos lesz és
törékeny.
               Ezért áztatom
magam mindig egy kicsit tovább -
legszívesebben magammal hurcolnám a medencét,
hogy folyton félig merülve benne
fröcskölhesse a másik felem
felületén foltokban terjengő
megélhető szenvedélyek édes zaftját
a percek héját vastagító
zsíros örömöt.
                    Azt szeretném ha
folyton körülöttem kavarogna a megtisztulás de
sajnos a vízben jobbára elfog
a hányinger az éhségek
égett lángossütő szagától.
                                   Mellesleg
én sem ragaszkodnék a
permanens tisztítószerszaghoz amikor
egy igazán boldog csatakosat
világba akarok örülni.


III.
Olyan keresztelőmedence formájú
csak sokkal nagyobb.
Valójában azért izgat a gondolat...
Egyszer rosszalkodnék benne
veled -
csak hogy kipróbáljam, milyen
az éteri, tiszta szerelem.

Ez mind (versíró játék 6.)

megadott szavak: pirkadat, koncepció, aszfalt, szerkezet

A tökéletes mondat: szerkezet
oly simulékony akár az aszfalt
miután szép laposra taposták
a tonnás görgő úthengerek

a nyelvtan ilyen úthenger, egyenget
egy rácsozatot, mondjuk azt hogy kockát –
amíg olyan lesz mint az aszfalt
miután a hengerek taposták

ez a koncepció, mint péntekre szombat:
hengerek által laposra taposott
elsimított konfekció mondat –
a tökéletes, bekeretezett;

amíg egyszer csak arra kel a nap
hogy nem taposták el a naposok
s gömbölyű marad a pirkadat
nem tökély, színtiszta élvezet.

Emlék, varázslat

                                                  merengj hát el egy percre e gazdag életen


tárt torkú percek
vártak - éhükkel körbe
csurgó reggelek

*

naptáncot hajló
füvek kíváncsisága
birizgált arcon

*

pitypang ernyője
rabolt el - szédített
juhar pörgése

*

hevertél határ-
talanban, borzongató
mindentől távol

*

egyetlen perced
írnám - napra kitéve
milyenre érik

*

életed buzgó
gazdagságú lélegzet
boldog vétele

*

ilyen önfeledt
kiáradások között
sarjadt ki léted

*

ezért nem tört meg
mikor elvette jussát
tőled az alkony?

Mérlegel

Ez majd nem fér bele.

A kudarcarányra is ügyelni
kell - a mérlegvonáshoz
szükséges józanság mondatja velem
előre:
ez majd nem fér bele.

Az arányosan elhagyott
a mérlegnek ugyanúgy a része -
mert minden úgysem.
Ami kipotyog
itt-ott, jelentéktelen szégyenek,
józanodások, az "elzeng mint
harang és cimbalom",
a becsukódó ablak sóhajtása
a vulkán festette alkonyatban,
a "megint éhen halunk" és
néhány születés
nem véletlenül nem
a mérleghez tartozik,

s ez sem fér majd bele.

Mint ahogyan ez a róla szólás sem,
nem lesz része például semminek,
az életrész dokumentálódása
de legalábbis ez a szelete
nem ízelődik szervesen.
Az életrész nem életmű -
a veszteséges működésben a
maradék megtartásakor
elkél a szigor, és előre látom:
ez majd szintén nem fér bele.

Akkor sem, ha valójában
ez is, az is
egy véget megér-
ne.

Égi argó

...de hogy lehetne lényem egy ha
álmodom az önmagam-
ba oly hasonló életet mely
önmagától elrohan-
va gyűri zsebbe mintha képet
ébren alvó látomá-
sa zakatolva ott a zsebben
mintha lelke égi má-
sa álmodná de nem hihetvén
álomnak mi körbenyúz-
za tükörlényem ó a részem
egészét így koszorúz-
za hogy lehetne lényem egy ha
álmodom az önmagam-
hoz oly hasonló életet de
álmomban álom haran-
goz gyűri zsebbe mintha képet
ébren-látomása al-
vó összegyűrt egy értelemnek
mintha lelke égi ar-
gó...

A nő, aki a tengert

inspiráció innen

A nő, aki a tengert nézi
a Balatonon
a gyereke árnyékában
a csukott szemhéján

a nő, aki a tengert nézi
akármelyiket
a Földközi-tengertől
a Norvég tengerig

a nő, aki a tengert nézi
látja a tengert

ennél többet
nem is szabad mondani róla.

Apropó

                                               V.R.Zs. úrnak



Nem tetszik, ahogy érvelsz.
Olyan titokban sorozatgyilkos.
Maga felé hajló kezű Jupiterizmus
amit nem ment a kisökörnyi irónia.

Igazad van -de viszket
ahogyan igazad van.

Figyeltem
ahogyan nevelődtek
igazságaid, és
vártam, mikor jársz úgy
mint minden rendszerépítő -
amikor rápillantva az
ácsolatra észreveszi:
csak egy másik kaloda.

De ennél ügyesebb vagy -

mint az időjárás:
nem illeszkedő
frontjaid vannak egymással
távolról köszönő viszonyban.

Szóval nem tetszik ahogy érvelsz.
Olyan türanniszi, mintegy
a szabadság nevében
(ezt elfelejtjük, hogy a zsarnokot
mindig a nép választja,
kihízott tolvajok ellen a legnagyobb
tolvajt, gyilkosok ellen a
tömeggyilkost).

Pedig majdnem ugyanazt mondanánk.
Hogy a gondolat nevel.
A szó fegyver és balzsam.
A világot valóban a maga valójában
kell kimondani.

Majdnem ugyanazt.
Lehet, hogy egyre jobban
irritállak én is,
csak (ebben is győzve
mintegy) udvariasabb vagy és
soha nem mondanád?



(a költészet ma máshova költözött)

(Hiábavaló) kűzdelem (az iróniával) is

                                    (egy rossz vers, meg egy rossz vers, az két rossz vers?)


Csak meg kell állni, ahogyan
csak el kell menni, amikor
csak ki kell nyitni, feltépni inkább
csak be kell zárni, amint nyílik
csak felperzselni, mintha mező
csak nézni, amint felpezseg
csak lopva, mint bűncselekményt
csak fényt csillantani benne
csak az egy csepp veszteséget
csak hogy kiszoruljon a lebegő
csak hogy kiszorítsa a levegőt
csak az ahonnanból ahovába

csak belejut az elszorult
biztonságát libabőrző
fogytán szivárgó
sebzett felületbe
a tűbe párolt ragyogás.

(Van, hogy csak úgy verset írok és
  nem a vers ír engem - hitelbe
  nyert bizalmam koptatom, kevés
  hitelem morzsolja a jel be

  egyfajta hamis közönybe - az egész
  olyan lesz, mint ki pusztán belga
  se flamand, se vallon létezés,
  középen álló mindenhova balga -

  van úgy, hogy csak verset írok és
  komponálok kormorált a jelbe
  nézd, ez majdnem az, no hallga' !

  Van úgy, hogy csak versnek ez kevés
  hát indiszkrét mód általénekelve
  zárójelezem a diadalba!)