Egy hangütés, egy beszélgetés vége

natalie:
a fazekas szerelme

cserépharangok
törnek kezeim között
halott madaram


shizoo:
érintés
 
pipacsvirágom
selyem szirma felpörgő
kerékre simul

Beszélgetés, haiku, capriccio

natalie:
presszió
kifelé nyíló
mozdulatlanságokra
választ merevít

shizoo:
ajándék ragyogás
ahogy vöröslő
alkonyfényláng esik rád
más ablakáról

natalie: 
apathie
öl-el-és-telen-
ül a szó papír-ágyon
élettelenül

shizoo:
csak
szavaink évőd-
nek, két képzeletben el-
foszló magányban

natalie:.
mozaik
próbálom össze
illeszthetetlen darab
okból a képet

shizoo:
a fazekas szemetese
törékeny holmi
mosódik itt egymásra –
cseréphulladék

Beszélgetés: haiku és szirmok

natalie:

rongyszőnyeg

lerakom eléd
a belőled szakított
virágot neked

shizoo:
…szövő

nem kell szakítsad,
mint illat – a szirom is
feléd gravitál

natalie:
.

lélekvirágon
lépkedve, emelnélek
illata fölé

shizoo:
emelsz

ott járunk ahol
(mert tolla, csőre rabja)
a madár se jár

Dexter agya

A képzelet a lélek szeme?
Az én szememben őrület ül.
Álmom hullámlenyomata
az elmosó cunamié.
Vigyáznom kell, hogy csak engem
öljelek meg e tükörben -

Ember képe más emberben
anyag nyoma az anyagban -
ujjlenyomat az agyagban
az elmosó mozdulaté,
mikor forgása leperdül
szerterepül a korongról -

Hullámom a te meződben?
Keresi a rokon rezgést.
a felálló szőrt a karon
amit akarsz azt akarom,
vigyáznom kell, hogy csak téged
érjen utol az ítélet -

A képzelet léleknyelven
meséli, hogy ismersz engem.
Álmom hullalenyomata
homokágyból öntőforma.
Vigyáznom kell hogy csak minket -
idő kösse kezeinket.

Azt az egy rezgést keresem,
fénysugarak verődését,
amely létem teli tükre,
mozdulata ritmusáig -
szinkronizált pengeritmus:

tükröm, tükröm, legveszendőbb.

Ha vihetném

                                                egy versbeszéd paródiája


Ha tehetném, hogy az élet -
ha vihetném sütiszélek
süti terhét, vele téged
a sütésből a sülésed -

ha az illat tovaszállhat
ha vihetné el a tájak
sok irányába a vágyad,
ahogy ízünk nekiárad -

ha vihetném kicsi katlan-
szagú testünk kacagásban
égen hulló szakadatlan
cukor-édes havazásban -

ha a sárból süti volna
ha a gyúrás kicsi torna
hogy a szívforma a porba
eper-édes, sose torma -

ha a földről - ne hiába
vigye kettőnk süti-álma
hogy a bajnak szeri-száma
belesüljön anyagába

ha vihetném ami bánat -
ha vihetném a bocsánat
kakaóját el a mának,
belecsurgó anyagának -

sűrű ízét, sűrű mézét,
nem a részét, de egészét,
velem életre emelnéd,
szeletelném, szeletelnéd.

Kedveseim III.

Ottlik Géza

Egy vesző lényegtelen
részletekbe menő magyarázata -
egy vessző elhagyható nélkül,
hogy egyszerre látod:

modellál ez a vesző,
modell-festés közben
a határon.

Egyszerre látod
ezen írói univerzum
létformáló kellékeit és
ezen univerzum-lét
formáló kellékeit,

saját súlyától
összeomló író
éli a szemed láttára
mestersége kockázatát -

elakadás által
dacból írva meg
a világra jellemző
világot,

magáról úgy,
hogy rólunk.

Cangahaikuk

45 év

gyűjtöd pördülő
kereked alá utad -
mint szívbe csendet


konfliktuskezelés

egyre kevésbé
bánt, mikor ledudálnak -
lepereg rólad


bever sárral

a nap mint napi
fullasztást is ugyanúgy
mosod le este


defekt

büntetés? a sors
vezetett bele? vállat
vonsz, kicseréled


kopások

surikenné járt
racsnid majdnem úgy fáj mint
térdizületed


esés

nem az a kérdés
perecelsz-e, hanem az:
hogyan és mikor


dilemma

életforma, vagy
közlekedési forma -
beleszülettél.

Kedveseim II.

József Attila

Nem ápolt anyátlan
harminckét lázban égő
vonat elé
elpazarolt minden -
 
üszkösen ha szenderül
egy gyermek sír legbelül
fel felcsukló hangon -

számot kéne adnom:

hány nőt ütött el éhes
hiányos-testiséges
gesztus-szegény szava!

Hány félig tépett éjszaka
mérgezte sorsa vérszaga -
magát saját maga!

Mert életté úgy tettem én
ahogy dadog e költemény
nincsen becse -

elsiratná, ki nem-billeg morzsát
rázta le magáról alamizsna sorsát
ajándékba nem fogadva el
ami juss
ami jár
ami kell -

olykor gyűlölöm,
hogy így zár a hidegbe -
pedig vele ha fázok
végig tudom: legalább
nem szarral gurigázott.