Párbeszéd a távolságról

natalie:

távolság

billentyűk fényes
tükrén botorkálva sem,
ma sem jutok el


shizoo:

megérkezés

bőr alá bújnak
fájdalmad üzenetével
a csupasz betűk
 

 

natalie:
máshonnan nézve

minden ölelés
valaminek kezdete
és már vége is


shizoo:
márpedig

nyílás, hervadás
között a virágzásban
lakik a minden

Transzcendens élmény

Egy este, mikor már
a gyülemlő számlák,
az elsíbolt tartozások,
a permanens becsületvesztés,
a szemrehányó tekintetek
karcolásai a szíven
fuldoklásig űztek,

azt gondoltam, amikor
elfészkeltem végre
a paplan alá a zakatolást -
úgy közben azt gondoltam:

jöhetne az ördög.
Egy korty levegőért vigye, amit csak akar.


Az éjszaka közepén egy hang a következőkről világosított fel:


Nincs mit felajánlj.
Már mindened odaadtad.
Az éheid
a tehetségeid -
még a jövőd
éheit és lehetőségeit is
odaadtad.

Nagy tételben vásárolt
tucatáru vagy.
Szám vagy a számok közt.

De hidd el,
jobb neked így.
Hogy nem foglalkoznak veled
név szerint, külön.

Pilinszky a vonaton, Bibliával a kezében

inspiráció: http://moly.hu/karcok/205209



Nem vagyok nagyobb én sem a szónál.
De a nagy szavak elfúlnak – belém.
Minden porcikám akár egy szótár.
Mintha mind magamra festeném.

Minden porcikám picike szó.
Kiejtődve jelentéktelen.
Belépnék oda, hol megtalálható
szavakba ákolva az életem?

Rémületes távolságra van
az Isten, és most lehet, hogy épp hallgat.
Nem találom – hol az oltalom
a peremén az új vérzivatarnak?

Kimondhatatlan fáj. Jaj, Istenem!
Miféle kínlódó azonosság
kopog minden lefirkált kis jelen?
Hogyan találjak vissza újra hozzád?

Talán be kéne fogni a szám.
Hallgatni úgy, ahogy a levelek –
kócos halomban hullanak alám:
a semminél is jóval kevesebb

értelem ha hull – mint lobbanó lapok
lángja nincs és fojtogat a füstje…
Talán tavaszra értelmet dadog
a kipattant rügy élénk új-ezüstje.

Nagy emberi lény – hiányaim
az egyetlen szivárgó válaszon;
ha belülről lakom szavaim
csak remélem, hogy imádkozom.

Egyazon pillanatban

Következő lépés

Bábu vagyok egy
kicseszett játéktáblán -
pörög a kocka.


Máshonnan nézve

Most aztán tényleg
visz a szél. Remélem,
megúszom élve


Szorultság

Elrekedtem, mint
lefolyóban a trutymó -
várom a vegyszert.


Fékezés

Nem tudom, mennyire
fognak. De hogy itt kevés
lesz, az hótziher.


Vakon botorkálva

Még érzem súlyát
a tovább vonszolt testnek -
még nem zuhanok.


Megérkezés

Megállt bennem egy
egészen fontos elem -
nem világítok.

Kedveseim I.

Radnóti

Tündöklő dallamok egyszerű pásztora
lányok ölét és füvek ívét simuló
tünde varázsló -

még hűtlene is hűség - szelíd álom,
gyengéd, mint májusi zápor
sávján átkerekezni -

                   és eltépték őt a poklok
                   tépett rügy ághegyen -
                   szerterobbant homlok,
                   testnedv a noteszen -

                   elaljasult oly korban élt,
                   sort-sor-alá lélegzetét
                   kifröccsenőt
                   felitta-e az ég
                   oltalmas ég -

hitelét legdrágábban fizette,
átragyog a mindenen,
csak elsiratni van szavam -

szívemben mindig temetetlen
ahogy távolodva elvegyül
a belőle fénylő szeretetben.

Beszélgetés fordulópontokról

inspiráció: http://moly.hu/karcok/130625



Tóth Krisztina:
Szilveszter

Hát elkergettem ezt az évet is,
hónak öltözve most megy éppen el.
Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
de minden rendben mégis: létezel,

képzelt és fogható helyek
határán ott egy másik este,
és most, hogy gondolatban néztelek,
csupa idegent láttam benne,

de én is, ha a táskám kipakolnám,
csupa idegen holmi volna:
zsebkendő, kulcsok, elázott igazolvány,
egyáltalán, felismernél-e róla?

Mondanád-e cipőmről kapásból,
hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy
fogasra akasztott kabátból,
vagy még előbb, még mielőtt belépek?

Mintha tükörből nézném a szobát:
milyen tágas és ismerős idegenség,
nem lévő másik létem – át
kéne aludni ezt az estét,

aludnom kéne súlyos évekig.
Merülj, merülj, ne juss eszembe,
hogyha a nevem kérdezik,
ne gondoljak a te nevedre.


shizoo:
Forduló

Nincs most itt - most épp nem aktuális
lassan a frissen sajgó fűbe olvad,
nemsokára beköszön majd május,
s nélküled néz veled is a holnap -

ha nincs itt, úgy vagy itt csak, mint a sejlő-
sajgó árnyék ott a szemsarokban,
ott irritál mint törpe gombafelhő
kihűlt időben oszló elfogyok van,

mintha titkon kicseréltek volna,
de az is lehet, hogy valóban engem -
kísér, tavaszba vonszol haldokolva
e fordulás a másik értelemben.

A dolgaid még untig megismerem,
és látom azt is, látod, amit én -
hogy leválóként ösztönosztozunk
a létezésünk cincált kevesén.

Mintha tükörből nézném a szobát,
milyen, ha a házigazda nincs itt -
így nélküled veled hogyan tovább?
Nem bírom el e sólé marta kincset.

Ébrednünk kéne,még amíg érzik
távolodó egymásból íz-szelet,
hogy amikor a nevemet kérdik
jusson eszembe rögtön a neved.

Könyörgés

ispiráció: http://moly.hu/karcok/204046

Gyűlölöm a húst –
meztelenítve ostorozza a hideg.

Add Uram, hogy

ne ragadjon beteges vágyakkal
megpihenni oda, ahol szeret,
a jelent nyeldeklő zabálásba.

Ne osonjon tovább
mint a teremtő alkotta
gyilkosan éhes természetek –

ne tartóztasson fel az úton
a leggyűlölködőbb szellem
kiterjedő megtestesülése –

ne fogódzzék bele erkölcsi lecke –

Add Uram, hogy ne fázzak
saját éhségem hidegétől!

Rá, néz, vés.

inspiráció: http://moly.hu/karcok/204052

„Embereket fényképezni annyi, mint erőszakot követni el ellenük, hiszen a fényképész úgy látja őket, ahogy ők sose látják önmagukat, s olyasmit tud meg róluk, amit ők maguk nem tudhatnak; a fénykép az embert tárggyá minősíti át, s ez a tárgy jelképesen birtokba vehető.”
                                                                                                                          Sontag

Tanka ránézésre
                          Susan Sontagnak

Rám nézel és rám
nézvést szinte erőszak
hogy olyannak látsz.

Amilyennek én soha
nem láthatom önmagam.