megtisztulása

van egy égi szikla a fejemben
amely egyre közelebbi pályán imbolyog felénk
amolyan égi akarat
ami tűzzel mossa tisztára a szeméthegyet
hogy újra évmilliókon át
tisztuljon bújjon egysejtűből egyre
bonyolultabb struktúrákba az értelem
felaprózódó darabkáiban keresve
önmagát szenvedjen a megfelelő
összetettségű idegpályák kialakulásáig
egy túlnan anyagtalan
önmarcangoló poklában a tudat -

nem tudom kiverni a fejemből
hogy mi akarnánk így
mert a teremtés izgatott kényszerében megint
túlságosan sok energiát pazaroltunk a csomagolásra
aminek ülepednie kell
lehetetlen mélységek óceán-mély
nyomásában eltűnődnie
hogy mit is csomagolt be.



van egy égi szikla a fejemben
amire rámutatva megint hivatkozhatnánk
az Úr pusztító akaratára
holott mi termeltünk ki egy ilyen
választást a belázasodó
bolygó bőrén gondolatot szaporító
azt hazugságokba díszcsomagoló hangyák
parány létünkre látod
sikerült ezt a csodát itt körülöttünk
élhetetlenségbe göngyölni -

nem tudom kiverni a fejemből
hogy ez a fajpusztulás akkor volna elegáns
ha magunkra hívnánk azt az 500 megatonnás
csókot a mennyek országa és
a purgatórium között
ha nem kéne végigkínlódni a teljes
ellehetetlenülés befóliázott fuldoklásáig
ezt az előremutató helycsinálást
a sokkal egyszerűbb formáknak.



jó volna másik ösvényt keresni
a csillagok közé
nem az elégetett testek sikolyából
dübörgő elszakadást -

jó volna sokkal több helyet adni a csodálkozásnak
ebben a fosztásoktól szaggatott
válaszainktól sokkos állapotba került
kíváncsiságban.