Zen-fotók: Stekovics Gáspár (57.)

lélegzet takaróját

húzta magára

a didergő táj

teljesen csak a

felgyűrt kő növi itt túl

kilehelt párád

Zen fotók: Walton Eszter (9.)

sem a lenyomat

sem a folyamat

mindkettő íze örök

Két képhívó haiku

szilvafa törzsét

itt és most nem veri

nagydobra a harkály

Imao Keiten fametszete a Keinen Kacho Gafu albumból

Halacska csillan?

...de hiszen ő három

dimenzióban látja!

Taiso Yoshitosi (1839-1892): "Koi Pond"(atozuri, '1990)

fogódzó

Asha emlékezetére

lélegzetakasztó látni, ahogy
a plüssökkel eljátszod a gyászt
is
egy helyre megint úgy megyünk
hogy sírni fogsz a kapujában
aztán belépünk és megint
az gyógyít ami megbetegített

bordák markolta mellkassal
amiben egy emlék dobogtat
az is
ahogy ugyanoda lépsz mint
ahonnan azt a bébit nézted
ahogy a medencéjéből az
összes vizet kipacsálja

ahogy ugyanoda lépsz és
mégsem ugyanoda ér benned a
látnivaló
eztán bármikor állsz ott
a látványra egy felfújható
gyerekmedencében ügyetlenkedő
elefántbaba szellemképe vetül

az gyógyít ami megbetegített
nagy levegőt és fogod a kezem
majd
elmegyünk a következő
születést megünnepelni egy
másik élőlény másik ketrecéig
nagyjából ugyanoda lépve

Erdő esőben, zuhanóban

recenziós epigon

Nevetséges vagy ezzel az optimizmussal

Egyenként harisnyát húzok a fákra
de ettől még nem leszek táj.
A panelgombokkal összegombolt erdő
egy öregember májfoltos
koponyája alatt, az elfekvőben.
A teste. Hónapok mosdatlanságának
odahajított sitthalom. De a koponyája!
Gyönyörű. Bár komoly fűrészelés után
lehet csak a szagáról leválasztani.

A Yorick-koponya előállításához
költözz lakótelepre.

A horizont fölött a lehető legmagasabban
lebegő toll kilátástalansága - persze.
A járóképtelenségig bejárt utak.
Csukott szemmel sem
tévedhetek el. Itt a madarak elhagyott
alkatrészét is visszafújja a fészekbe a
hideg, jóleső, reggeli szél.

A teljes elveszettségérzethez túl
messzire látni a tetejéről.
Nem tudsz segíteni rajtam, de fegyelmezett
harisnyahúzó vagyok, egyetlen fát sem
hagyok ki. Néha eljátszik velem
az előző lakók itt felejtett keserűsége
tőlük tanulok fel ejteni.

Valahogy úgy nem félni. Ahogy az erdő
egy öregember májfoltos koponya-
üregébe suttog az elfekvőben.
Valahogy úgy, csak a melegét a
szenvedélynek, amiből kór. Terem.
Elengedni az emlékek érfalán lassan
gyöngyöt izzadó felejtést is. Mert
nem önzés és nem is gyávaság egyedül meghalni.

A következő lélegzetvételig ellátok.
Valaki úgyis a hálózsákján áthatoló
tűlevelek szúrására ébred. Felkel és
szemetet szed. Szavakat a lakótelepi konténer
túlcsorduló, érzelmes pofája számára.

A többire elég a kellően megtisztított koponya.








- A vers lényegében Marci Eső c. költeményén ül - s ennek az attitűdnek van egy általam régebben már megírt komplementere, a Határátlépés
- és bár nagyon nem szeretem külön kezelni (a fejemben az Égösvény utószava), de a versképző élmény eddigi legerősebb horgonya a Béla

Zen-fotók: Sasa Gyökér (48-49.)

Sasa Gyökér: From the Edge of the Lake, No. 2

takaród alól

kikandikál a fázó

csupasz lábujja -

foltozd meg mintás

két elem határán

foszlott takaródat

Sasa Gyökér: Path Across the Lake

kirajzolódik

minden bundában-tollban

megtett mozdulat

hópapírra nyomott

vakírást tapogat

ujjával a szél

Egy portré alá

Németh Krisztának

Baráth Gábor ambrotípiája, 2018
(nedves kollódiumos üveglemez, 305x305mm)

mennyit kell látnom,

hogy a szememben így

csillanjon mindenség?

Beszélgetés a szeretet kereséséről

Horváth Krisztának

Sohrab Sepehri:
Hát menj végig azon az úton


Első hajnalhasadáskor
kérdezte a magányos lovas:
Nem tudod véletlenül,
a Szeretet hol lakik?


Csöndesen forogtak az egek
kivéve a gyászoló felhőket
kivéve a hulló csillagokat.

A zarándok a ragyogó ágat
a homok sötétjének adva
így válaszolt:

“Látod azt a nyárfát?
Nos, épp a nyárfa előtt van
az az ösvény, amelyre gondolsz, úgy hiszem.
Mert zöldebb az, mint az égi álom
és a szeretet mély kékje
árnyékozza bőven.
Igen, Ha Látod.

Hát menj végig azon az úton.
Eljutsz majd az érzékek kertjéhez.
Fordulj ott a magányos tó felé
hallgasd a levelek mesteri himnuszát
figyeld az örök kutat
amely az ősi legendák forrásából fakad
míg elhalványulsz az áttetsző félelemtől.

S amikor éles zaj hasít
a tér áramló meghittségébe
egy gyereket látsz majd
egy fa tetején
a baglyok fészke mellett:
arany tojást remél.
Igen, Ha Látod.

Biztos lehetsz benne:
a gyerek utat mutat neked.
Igen, csak annyit kérdezz tőle:
a Szeretet hol lakik?”

(Maryam Dilmaghani angol fordítása-átirata alapján, a Wang folyó versei oldaláról)

shizoo:

Útkereszteződésekben

A sokadik év hajnalhasadásában 

kérdezte a magányos lovas

azt a tojást leső gyereket a fán:

Nem tudod véletlenül

a Szeretet hol lakik?

A baglyok a tolvaj kezét lesték,

a tolvaj baglyokat leste -

kivéve amikor a lovasra pillantott

felhő mögül kisápadó hold.

Ágát markolva

a fészekbe bámulva felelt:

"Láttad az útelágazást

ahol a kereskedők szekerének

kitört a bal első kereke.

Azon a szekéren várt

a Szeretet.

Láttad azt a kapualjat, ami

kékebb volt mint a hajnali ég

színéből merítkező tenger.

A kapu mögött ott 

várt a Szeretet.

Ültél a legendák kútja mellett

éveken át és egyszer

hozzád ért egy kéz, de te

elrántottad a magadét, mert

legendára figyeltél...
abban a kézben lakott a Szeretet.

Igen. Akkor

hasított éles zaj az elhívatásba.

A Szeretet mindig felbont mielőtt kötne.

Anyád is így hagytad magára

hogy öregségét szomorú

vásznakba szője.

Menj vissza, ahonnan jöttél.

Valamelyik Szeretet

vásznába szőve még lehet, 

az útelágazásban tétovázik

ahol száradni hagytad.

És most hagyj békén.

Mindjárt

kikelnek a tojások."

Eget mér, és

recenziós epigon

a mámor igazsága nem a te igazságod
azt nevezed húsnak amit tenek nevezel
de én téged tegezlek -

azaz engem.
mert ez folyamatosan befelé beszéd
mormolás a róka csámcsogása közben
senki nem kell értse rajtam kívül -

azaz, persze hogy jó volna, ha értenétek.
hiszen minden magamnak meggyónt
falat a mindenki éhének tömése
hiszen minden április csak egy
fejjel lefelé fordított november
neked, nekem, nekik -

azaz van akinek folyton tavasz van.
de sajnos akkor lennie kell
olyannak is akinek folyvást ősz -

azaz a pontosítások konferenciáján
te és én értetlenül állunk.
az eltévedt golyóval pontosan a közepén
eltalált eltévedt céltábla előtt -

azaz a felhasználói feltételekben megfogalmazott
figyelmeztetések a figyelmetlen
össze-vissza lapozgatásra is vonatkoznak.
mert amúgy szakadék vagy eltévedtél
nincsen hova hidat rakni -

azaz a mámor igazsága az
a mámor igazsága.
ez nem gyónás -

azaz gyónás. de
minden beleúszónak random
másik csepp vize
érzik sósnak.

Teljesség-átiratok (111.)

A felborult poloskát, akit stabil oldalfekvésbe helyezett egy arra járó ugrópók, egy legyecske szájon át lélegezteti (a kis buta, nem tudja, hogy a poloskák a potroh oldalán vesznek levegőt), egy másik légy pedig lelki támaszt nyújt. Ja, nem.
Macaroeris nidicolens - Fészkes ugrópók poloska zsákmányával, pákosztoslegyekkel
A valóság: Az apró ugrópók gond nélkül elejtette a majd háromszor nagyobb poloskát. Nekilátott az ebédnek, de a jelenetet észrevéve keselyűként jelentek meg a pákosztoslegyek, melyek a ragadozók zsákmányainak testnedveit szokták dézsmálni.
(Ujvári Zsolt fényképfelvételei és leírásai)

Befejezés

Amit itt olvasol: több mint világnézet, és kevesebb mint vallás. Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod, hanem közös gyökerüknél tapintod.

Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberért.

Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.

Csönge, 1944-45

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

én ugyanekkor

pákosztoslégy voltam

(mondjuk úgy: legyek)

a saját, kiérdemelt

hawaii nyaralásomon

A jóllakott pákosztoslégy (Milichiidae faj) potroha már majd szétdurran, de valószínűleg ritkán adódik alkalom arra, hogy ennyire jóllakjon. Nem átallott egészen a meglepett fészkes ugrópók (Macaroeris nidicolens) csáprágói közül szívogatni a poloska nedveit!! Elképesztő találkozásnak voltam tanúja, figyelembe véve, hogy a légy méretéből adódóan is potenciális préda lehetne...

ugyanakkor a

légy sem lehet teljes és

dugig jóllakott

Budapest, 2014-18

(Hegyi Zoltán Imre: Teljesség-átiratok)

- egy fontos idevágó van, az előző kötetem kódája, Sárosi Ervin képével

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (55-56.)

11.16.

köd... valahol túl -

világon valahol túl

testekké gyűlik

*

torpansz világon

túl kapujában - pedig

mindig "odébb van"

11.19.

hó... valahol túl -

világon is túl

égbe olvadna vissza

*

torpansz világon

túl kapujában - pedig

kifutóján állsz

Elemi tisztesség

kép: Haller Szabolcs

markolja lefogott szárnyak

vergődését a

"jó étvágyat!"

sose felejtsd ki

az ölést az ebédre

fogyasztott húsból

Reggele (II.)

Haller Szabolcs képe

reggele eljön

násznak, születésnek,

gyásznak - gázolj bele

Reggele (I.)

Szabó T. Anna:

A születés napja
                    Takács Zsuzsának

November, sötét hajnalok. Szitáló
eső, eresz kotyog, ágak kitartó csepegése.
Nem-evilági idő. Aki ébred,
azonnal elalszik újból.

Lesz-e az ősznek reggele? Nyirkos,
nyálkás fekete, álmok
vizes bozótja, belekarcol a bőrbe,
kínlódva úsznak benne az alvók.

Valaki mégis felül a sötétben.
Kiszakad az esőketyegésből,
más dobogásra figyel most,
elevenebb víz hullámzása fülében.

Érzi, hogy itt az idő, hogy az éjjelt
kettéhasítsa a nap. És mosolyog már,
meleg, feszes hasát megsimogatja.
Érzi: kezéhez odabújik a magzat.

shizoo:
A másiké
            Takács Zsuzsának és Szabó T. Annának 

Napok óta nem tud megszületni
a reggel - valami nyúlós masszát
ragad össze helyette a pára, kicsapódva
a tévelygések panelablakszemein.

Nem esik, sőt. A nappal márciust
hazudik a magnólia cirógatott rügyének.
Egyből délelőtt van, az alvajáró szél
zörgette levelek fölé nem illik az avarszag.

Valaki a világosban számol, fejben,
mert mint egy időzített bomba
ketyeg a testében a fél nap
túlhordott nyár, fél nap koraszülött tél.

Érzi, hogy itt az idő, pedig még nem
kéne itt lennie. Semmi nincs úgy
ahogy lennie kéne. Feszülő belsőt
feszülő bőrrel - tapintja a türelmetlenséget.

Teljesség-átiratok (110.)

Haller Szabi képe

Összefoglalás
Van valami, mely változatlan -
Mindennek lényege ez a változatlan -
Ha minden esetlegestől mentesülök: nem marad belőlem más, csak a változatlan.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

"Ámde a természet és az élet nem emberi törvények szerint halad a maga útján. Az egyik oldalon ott a tompa természet a maga passzív és mégis legyőzhetetlen ellenállásaival, a másik oldalon a lélek világa, mely megfoghatatlan és idegen és kimeríthetetlenül bonyolult. És mindefölött a „sors”, az eseményekben lakozó célerő, mely sohasem kérdezi meg az embert. Az embertől minden megvonja magát – árnyakkal és rejtélyekkel van körülvéve. A testi és szellemi világ az áthatolhatatlanság egyugyazon törvényeinek engedelmeskedik."

(Egon Friedell: Kőfejtő)

hol a hegy: törvény

alkalmasint bárki

kővé szikárulhat

hol a hegy: távlat

alkalmasint bárki

éretté kopódhat

*

hol a hegy? nyílik

ha patak-csiszolt

kaviccsá fényesednél?

Azonos anyagból

Nem ismerem a karakán
kicsiséget
amelyik helyén valóan büszke.

Síkon nőttem fel,
legalábbis dombok között –
az alázatos büszkeséghez
kőóriások szomszédi tömege,
nyers szele és árnyéka kell,
ami kerülhetetlenül vetül
a helyénvaló büszkeségre –

A Metropolisz erre alkalmatlan.
Abban is kicsi vagy,
de épített romjaink között
sajnos pökhendi kicsi –
ha nem vigyázol, elhiszed,
hogy mind te raktad.

Nem ismerem a helyénvalóan
büszke kicsiséget –
pedig anélkül szólalni se kéne: 

tompa természet masszív maga útján
taszigálódik egyre a lélek
hegyeket ríkató éktelenségekig.

hol a hegy? nyílik

ha bárhol csiszolt

kaviccsá fényesedtél.

- a szövevény felének volt egy ős verziója  (Beliakov képével, Szabi kép-találatának szinte a párja, Tadzsikisztánból)

- egy másik fontos aspektusát nyitja meg Paul Klee Két hegy között című költeményének általam megejtett ferdítése

- mélyen idevág még ez a haiku-sorozat, Hokusai Hullám Kanagawánál című metszetével - a Fudzsi harmincöt látképe sorozatból

- s együtt-hangzatot rejt a Lucian Blaga Csend őszi dolgok közt című versére írt válaszversem

Szemrevételezés

egy pillanatig a jászolnak támaszkodva
- ez évről évre eljön -
kint már látszana a lehelet, de
itt meleg van és meghitten büdös -

fityegő slaggal a kezemben,
abban a szervezett káoszban, ami az
abrakoltatás és trágyakihordás
ritmikus rendjét csúfolja meg -

az élet tervezhetetlen, nemcsak
ha a tulajdonos az istállója zsúfolt
és odakövült szartól mocskos
állásaiba folyton újabb és újabb
jószágot kötne be -

ezek ellenek és döglenek
nem elég őket csak úgy egy
kellően tágas paddockba rakni -
futtatni kéne őket, meg
nem hagyni, hogy össze-
verekedjenek a kifutóban,
meg vásárra, bemutatóra hordani
- és nem mindig ugyanazt
az untig ismert ötöt -

az élet szervezhetetlen, elég
futni az éhe meg a kielégült
melléktermékei után -

közben a padló beitta a húgy
java részét, a födém rohad,
- persze, hogy fából, a mesterek
hiába beszéltek - a láncon
nyikorgó választófák össze-
vissza lógnak, az egész
mint az ökörhugyozás, olyan -

egy pillanatig a jászolnak támaszkodva
- ahogy évről évre - egyre
nehezebben veszem tudomásul,
hogy Augiász úr istállómestere lettem.

Teljesség-átiratok (109.)

Szilágyi János: Ballada ' akvarell 35x50 cm /2010

Az igazságról

A szavak különlevők és gyöngysor-szerűek, a dolgok összefüggők és halom-szerűek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást.

A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne.

(Weöres Sándor - A teljesség felé)

tűbe fűzött

cérna szavad nem az

igazat, csak a gondot

(mossa mossa
elkapdossa
napja folyik
holdja körül)

iszamós percnek
mézébe ragadva
fordított pályán
visszafelé hiszen

mellette közben
minden előre
habot ver élet
születés temetés

iszamós percnek
mézébe tagadva
telést borostyánba
amikor nem állta

benne kelés fakadt
felszúrt másikból
engedte ki menjen
engedte ki folyjon

(mossa mossa 
elkapdossa
napja kering
holdja körül)

mer' azt az igazad
alkalmassá tevéd
kimondani sose
ami ott bent lüktet

amiben mindétig
bezárod borostyán
jobb részed bezárod
kőfal szemed mögé

benne fakad kelés
de nem foly' ki hova
engednéd ki menjen
dermedése pokol

az iszamós percnek
mézébe ragadva
és nem is tagadod
magtalan magtalan...

(és újra elölről...)

igazad szakadás,

kívül rajtad - nem tud

összevarródni

Sziszüphosz hazaviszi a munkát

ezt a teljes embert követel dolgot
legközelebb visszatömöm akárki torkába
a bélsárdzsúzos nyelvével együtt -

elhívatottság, igen
valami nálad nagyobb akarja
hogy önfeledten nekiadd
amit testedből és véredből lett
felelősségeidnek kéne -

taknyos kölyköknek való
amit aztán ki kell nőni




ahogy belépsz az ajtón remegő
lábakkal a súlytól, amit
barátaid érintő döntések raktak
akkorára, hogy alig fér az előszobába
pár falatot adsz a macskának
az öledbe veszed hogy kinyújtózza
a testébe szorult magányt
vagy a hiányát tapogatod a frissen vett
karomnyom-mentes kanapén

megjön a kedves, homloka mögött a
görgetett maga terhe
nem tudja lerakni ahogy
neked is hiába beszélek
vacsora készítése és elfogyasztása közben
meg a gyerekek ha vannak
nem is beszélve a gyerekekről
nem is, hiába beszélve

fél tizenegy is van amikor
a sziklád megint a látszó felére fordul
fénye összederengi a lakást
az otthonra is rágördül a
raktárak szabályozott anyagáramlása
telítődés és fogyatkozás
a raktár befejezhetetlen munka
teljes embert követel




ezt a dolgot legközelebb
visszatömöm akárki torkába a
főnökség sarától mocskos nyelvével együtt -

hogy újra a közüzemi számlák
gyülemlő anyagába dermedt tartozások
szikláját görgessem -

itt kizárólag a követelődzés
anyaga választható.

Ferdítés a víz jellemzőin

a Sensei képe

Yoshiro Kimura:

…水の容…

湖面を揺らす秋色の風

また夢を見てる…。

shizoo ferdítésében:

amilyen a víz -

hullámzó őszi színek

szele... álmodom

*

(első benyomás-vers:)

árad, szorongat

ártéri csemetéket -

részeg a dada 

Teljesség-átiratok (108.)

Jean Fragonardnak, nagyon köszönöm!!

Little Buddha statues at Daienji, Tokyo, Japan: photo by Tommy Oshima

Tíz erkély
A teljes lét: élet-nélküli.
A teljes öröklét: idő-nélküli.
A teljes működés: változás-nélküli.
A teljes hatalom: erő-nélküli.
A teljes tudás: adat-nélküli.
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.
A teljes szeretet: érzés-nélküli.
A teljes jóság: irány-nélküli.
A teljes boldogság: öröm-nélküli.
A teljes zengés: hang-nélküli.
                                      (Weöres Sándor: A teljesség felé)

Teljességet csak

a hiány érzetével

együtt tapasztalsz?

*

nincs. teljességet

kizárólag a nincsben

és nem tapasztalsz.

szobrot a testnek
kis horgolt sapkát a léleknek

a szerzetesek helyezik
ahogy híre jön a gyerekhalálnak

fojtogató ködben indulsz
a legkedvesebb szatócsodhoz fonalat keresni
fojtogató ködben indulsz
megtalálni azt a rózsaszínt
a gyemekboncok ruhájához
hogy meg ne fázzon télen
az a kis kopasz feje

horgolsz, minden horgodra
egy kedves emlék akad
születéstől korai halálig
ellobbant testét temeted
amíg megérkezik a kiáradása
amíg felég a teste egészen

s amíg benned is lecsapódik a pára
arcát örökké tükröző tóvá.

szobrot a testnek
szerzetesek helyezik
és te beborítod a hósapka alá
bélésnek nem múló
szereteteddel.

 s mindehhez, olvasás alá, a kép nézéséhez a tökéletes zene:

- így tanultam meg én is átélni a gyászt - ezt belülről ismerem, ez az én saját teljességvágyból született Teljesség-átiratom is; lélekben én is sapkát kötögetek. És egy gyermekkori veszteségfeldolgozás-gesztus is ide kötődik, amit Móra A cinege cipője kapcsán már megírtam

- ide tartozik, milyen volt, amikor még nem tanultam el, milyen, amikor a nincs van, erről mesél az Elvesz

- S végül szervesen ide tartozik, hogy próbálom tágabbra nyitva ugyanezt a milyen, amikor a nincs vant megtanulni,  ide tartozik ez a másvilági beszélgetésem Kányádi Sándor egy konkrét szonettciklusával, szolgaian Sanyi bácsi modorában és versformájában - a saját mi van akkor, ha a nincs van élmény egy más alkalommal megtett feldolgozása.

Ferdítés egy látásmód mentén II.

Sasa Gyökér: Drifting into Silence (X)

(Sasa haikuja)

Autumn's almost gone -

the honey locust's leaves

may greet the snow in green

(shizoo ferdítésében:)

elmúló ősz -

mézébe ragadt zöld levél

havazást köszönt

*

(első benyomás-vers shizoo tollából:)

mindig a végén

akarnál a legmakacsabban

"csak" élni

(shizoo haikuja:)

mézlő, múló ősz

zöldje hópaplan-ágyán

végrendelkezik

- rokona és előzménye az első látásmód mentén ferdített haiku-sor (szintén Sasa-képre és versre)

Teljesség-átiratok (107.)

Hauer Lajos: Cherchez la femme

Metamorphosis

A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

íveid félre-

ismerhetetlen rajza -

jaj. csak az a haj.

A szivárványhíd az egyetlen. Ezek szerint
bárhol máshol szétismerhetőek.
De az átalakulás maga mégis egy
gesztusokból összecsavart szőnyegbe
rejtett, szivárványhídon átcsempészett
próbababáról tükröződő szembenézés -
a metamorfózis közben csak azt a
pupillatágulást figyeld a szembogaradon
amivel a szemed aztán
egy másik dimenzióra fókuszál.
Kár, hogy egyedül nem tudsz
meghalni, tükörkép.

A szivárványhíd az egyetlen, Dorothy
ahol illik rád ez az oroszlánbőrből
szalmaszállal bádogtűvel összefércelt ruha.
Nézed össze a kétféle tekintetet a
szemedben, amikor kihűlt, meredt,
merev, akár egy próbababáé -
csak a számodra halott
angyalt és ördögöt tudod
megkülönböztetni bárhol máshol
szétismerhetőségünkben is csak
a halottaid.

A szivárványhíd az egyetlen és te
még soha nem jártál a szivárványhídon -
általmenve rajta a szándék és a tett egyetlen
színorgiától mentes fehér
ragyogássá egyesül.

Megkülönböztetned bárhol máshol
kényszer és színismeret -
kár, hogy valójában nem tudod,
soha nem jegyzed meg a színeik nevét.

szétismert testek

lüktetnek a konzum híg

kirakatában

- a szétismeréshez ezt az írást (benne egy másik Teljesség-átirat, a Ne várj csodát című passzus mély-elemzésével) ajánlanám.

Teljesség-átiratok (106.)

Shiro Kasamatsu: Passage (oban, 1962.)

Három vízszintes, egy függőleges

Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó minden eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

papírfalon tánc-

vetülés - te a

holt anyagánál ülsz 

egy szóval elvett örömét

érzés homályosulását

hang visszhang elhalását

út eltakaródását

többször átéltem már hogy inkább

mag akarok halni csak

többet ne vedd el egy szóval

ne takarjon az egy szó

hangot ne halljak

ne lássam lássalak

ne legyek ha ez a

függőleges ebben a három

vízszintesben csak egy 

rosszul kitöltött elszakított

keresztrejtvény -

aztán reggel lesz és

a mély ködök fölött valami

elemi tisztulás

nem látszik az út és

mégis járunk rajta

úgyis csak annyira látvány

amennyire egy papírfal 

mögül a lombok

világ szelébe merülő

égnedves tánca

és úgysem hallod 

hiába artikulálom

innen a finomra csiszolt

évgyűrűk rajzával sem beszélő

asztal mellől.

te a holt anyagánál

ülsz - élő film-

vetülését nézed

- a vetülésben lét gondolatához a Vendégségben adja magát

Teljesség-átiratok (105.)

XVI. századi szekeres. J. Amman fametszete. 1577.
forrás: Bogdán István: Régi magyar mesterségek (MEK)

Találkozás egy ifjúval

Jobb a hegyen lakni, mint a völgyben. De milyen gazdag a völgy is, lelkem, milyen gazdag.

Egy alkalommal egy fiatal szekerest figyeltem, nem a szememmel, csak a fülemmel, mert deszkafal volt közöttünk. Régebbről ismertem őt: tizenhat éves legényke, együgyű, tele az érzékek gabona-szín derengésével, mely valami ronthatatlan vígsággal öntötte el; amit megkívánt, ellopta, ha tehette, anélkül, hogy cselekedete rákérgesült volna; a szigorú hatalom tőle éppúgy nem kérdezte, mit honnan és miért vett, mit a madártól. Ezt a suhancot figyeltem én fülemmel; idősebb szekeres társával beszélgetni akart, soká noszogatta, de az nem felelt, csak aludt. Erre a legényke dalra zendített:„Iszom, mindig iszom; haragszik érte a feleségem...” Dehogy volt itala, dehogy volt felesége. Csak vágya volt; a vágy lehúz, mondja a bölcsesség; őt mégis emelte a vágy, hiszen nem volt honnan lehúzza, hiszen ő mindenestől a földön állt. És vágya nem csak az italig röpítette, nem csak a feleségig, de még azon is messze túl, mikor már régi veszekedő házasok s az asszony pöröl az italért.

Az angyal sem tud nagyobbat repülni, mint amekkorát ez a hím bogárka repült egyik fűszáltól a másikig.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

alávalónak

hívod - pedig felette

is pacsirta-ég...

Először csak mémeket gyárt kész

fényképekből, van miből: ömlenek -

aztán a kedvenc bosszúálló-meséjének

hőseit rajzolja át, mert

kevésnek érzi a kimódolt, kimért 

korhatárbarát, polkorrekt dizájnt;

gyermekkora óta a mozgó kép 

elé ültették, neki reveláció volt

mikor felismerte, hogy a mozgó

kép élő szereplőkkel is egyre többször

rajzolt kép -

a másolás ősi gesztusával rajzolni tanul -

a változtatás ősi jogával

tanul rajzban másképp mesélni;

értsd meg: a képzelete még mindig a kép

késztermékéről rugaszkodik

amikor új pályát képzel a kedvenc

platformja legmenőbb játékába -

értsd meg, hogy ettől még képtelen marad

dekódolni egy ilyen hosszú,

cseppet sem vizuális, 

számára tartalmatlan mondatot.

Az elme úgy repül, ha az élmény

anyagának talajáról rugaszkodik -

állandóan átgyúrt múltak korában,

hullafáradt szülők mesétlenségben telő

tévé előtt ülő konzum-mesélt korában

nem csoda, hogy nem él a betűk nyújtotta,

leírt szavak egymást követő rendjére bízott,

élőszóban formált, felolvasott meséken edzett

képzelőerőre bízott szabadsággal -

az egy akkora ég, hogy

azt se tudja merre nézzen, nemhogy

azt: merre repüljön.

A lélekharang megkondul - mert

képtelen ezt a szándékosan szakított léket:

hatalomtechnikai okokból 

a talaj biztonságába ékelt

láváig nyíló ösvényt  

képtelen áthidalni szavakkal a 

jó szándékú harangöntő.

A lélekharang megkondul - de

mit ér, ha csak a harang szavának ismerői 

kapják fel a fejüket a hangömlésből

alig kihallatszó ismerős zajra?

alávalónak

hívod - ösvényt nyitsz

a zokogó talajba

a számomra kibomló üzenet teljesség-érzetéhez nem árt elolvasni ezt a TGM cikket - aminek az üzenetével lényegében egyetértek, de a felrajzolt összkép elemeivel külön-külön nagyon nem.

Holló és virágzás

Ohara Koson: Crow and Blossom (1910.)

halálmadár, szirmok

illatozó fészkében,

leplezetlen

az utolsó elképzelt pontodon picivel túl -

derűvel itt akár miért ne
tárgyakba költöztél akkor mi van
ugyanúgy kopnak
kívülről nézve sem tragikus

elválasztások után sokadik egyben
a széttartó széttárt
a tanácstalan ölelhető szirom
van akire mosolyogj
lelkiismeret-furdalás nélkül

nem ilyennek képzelted a tollak
visszavágott rendjét
de ezek a pontok lassú
esti áramlásba feledkező páros
táncából lettek:

mint amikor egy filmforgatáson
a színész előjátssza a figurát
az átrajzoláshoz -
ez a játék
a többi a tehetségek rád
vetülő mechanikája

az utolsó elképzelt pontodon picivel túl -
de kit érdekel.

Teljesség-átiratok (104.)

Lucien Hervé képe

Hullámok és tenger
A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

égtenger zúgó

hullámverését sem

számolják a tollak

*

Jó tudni, hol a

kijárat. Egyszer biztos

kibújunk rajta.

Ragyogásözönben fürdik a nappalink -
a lakótelep partját nyaldosó erdősávot
nyaldosó ködtenger felett kinyílt az ég.

Látod a tengert. Panelhullámok lassú
verődésében a fajod dagályát. Ahogy a
többi létezőből közgazdasági tényezőt,
ahogy invazív magából égnek csapódó
horizontális Bábelt növeszt a Koponya
vékony, megszilárdult felszínén.

Látod a tengert. A kilehelt lélegzetek
lecsapódó melegét: a ködöt. Ahogy a
többi létezőből is létezés mellékterméke
ömlik - egy másik formában, mint az
alapja. Hónapokat tölthetnél azzal, hogy
egyszerűen gyönyörködsz a Koponya
javát borító víz formáiban.

Látod a tengert. Azt a tengert amit a
tollak alatt lüktető akarat jár be. Ahogy
ideverődnek az erkély partjára az
aprócska éhek. Ugyanaz a hullám
sodorja ide őket, mint ami körbe-
körbe keringeti a Koponya körül a
a gondolatok szárnyfesztáv
-albatroszát.

Látod a tengert. Mit tehetnél mást:
hallgatózol. És számolod a szíved
ütemében a hullámverést.

Átesés

Saint-Exupéry, meg a róka verse

Elmúlt a róka hónapja, a
varjaké mégsem kezdődik el -
nincs időérzéked talán ez
nem is az az év, az a hónap, az a nap -
vagy elkéstél megint, hiába
készítette a szívét a megadott időre
az a másféleképpen borzolt sivatag -
ha leérkeztél olyan egyformának
érzik az egész.


 A repülésben azt a jelenséget, mikor
a sebességvesztés következtében a szárnyak alatt
elfogy a lamináris áramlás,
helyi turbulencia és/vagy áramlásleválás alakul ki,
amikor a szárnyak használható
sebességtartományának
alsó értéke alá esik a sebesség és
egyik pillanatról a másikra
leszakad róluk a felhajtóerő
átesésnek hívják.
A következménye általában komoly
magasságvesztés. Ezt a jelenséget a köznyelv
zuhanásnak nevezi.


Elmúlt a rókák és a rózsák hónapja, a
varjaké mégsem kezdődött el -
bár már vonulnak, úgy tesznek mintha,
de látod az összekacsintást a
hullani készülő levelekkel:
ez az áramlás komolytalan -
elkéstél megint, hiába
kerested a kényszerleszállás megfelelő
helyét, csak a homok
apró szemcsékké dörgölt impotenciája -
homok csikordul a fogaid között.

Teljesség-átiratok (103.)

Jeffrey T. Larson

Meztelenség

A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. Oly könnyű és oly nehéz, mit ezt a három szót kimondani hazugság és öncsalás nélkül: „Teljesen tiszta vagyok.” De vannak, igen kevesen, egyszerű szegény emberek, kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják. Minden érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta, minden jó nekik úgy, ahogy éppen kínálkozik; ha veszíteniük kell, vagyontárgyakat, egészséget, családtagot, életet: abba is nehézség nélkül belenyugodnak. Életük csöndes-vidám, békéjüket nem sértheti senki és semmi. Szavaikból nem sokat meríthetsz, de lényükből magát a mindenséget.

Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, a mennybe jutni: máris ott vannak, nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik, vagy elvehetne tőlük. Végtelen magas hegyen élnek, ahonnan nincs tovább.

(Weöres Sándor: A teljesség-felé)

annyira bízni

benne - hullámok közül

is ő jön vissza

annyira bízni 

benne - hullámok hátán

sem ő veszik el

hullámok hátára

elveszni bízni - ha

visszajön, ha nem

*

nem a part. nem a

fény. nem a figyelmed.

kavics. és csobbanás.

szoros összefüggésben a Fehér Trilógia Teljesség-átiratával (szintén J. T. Larson képeivel)

Teljesség-átiratok (102.)

Gustav Klimt: Buchenwald I (1902)

Beszélgetés-foszlányok a szépről

Illés Árpád festő barátomtól hallottam:

– A természetben nincs semmi ízléstelen. Sőt: még az emberi ízléstelenséget is helyre-javítja. Nézz meg egy villamoskocsit: sárgára kent, otromba skatulya.

De ha a hegyről nézed a várost, a színek egymáshoz illeszkednek és a mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt. Vagy vegyél egy ronda csillárt, amilyet a legtöbb polgári lakásba láthatsz: vidd ki az erdőbe, ásd el a földbe a gyökerek közé, menj érte néhány hónap múlva és meglátod, hogy a természet megszépíti, amennyire csak lehet.

Tőle és más festőktől is hallottam ezt is:

– Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi művészet csak a legtisztább korszakaiban ér utol. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének zöldes, kékes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-színek, mindig egyszerű és hatalmas harmóniában. De az emberi szem vásári lim-lom-hoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

bomlásban látott

lényt szépnek - anélkül hogy

bomlasztó volnál

megbomló rendek idején

tavasznak tűnő őszben

ipari tornyom tetején

eleven tájseb nyüveként

írom: nincs kedvem hozzá

de minden bizonnyal 

megnézeted velem az

elborulás tárlatán

bomlásunk eksztatikus

nyüzsgésében szagoltatod

velem a saját éréstől

rothadásig teljesülő

isteni széped, Uram -

tavaszba kapaszkodó

szárazvirág asszonyok 

törnek a tenyerem alatt

eleven tájseb nyüveként

írom: elkerülhetetlen

hogy gyönyörködjek

a magam romlásában

legalább a magam

fokozatos fonnyadásának

összes esztétikáját

alkalmam lesz a szavak

illékony kötelékébe

szájpenész ízétől teljesülő

isteni szépébe vonnom.

- idevág Kiss Marianna egy romkocsma-fotójára írt haikum

- ide beszél a Sashegyi József barátom képére írt haiku sor (itt mindig a dőlt betűs volna az érvényes és egyetlen, csak az oda vezető út is látszik)

- ide beszél folyamatában Jacek Yerka egy képsorozatára írt versem

- ide tartozik Fekete Anna egyik (jin)versére írt (jang)válaszversem (azaz - együtt a kettő)

- s komplementernek, a tetszelgésében ide tartozik a Francesca Woodman (önkényesen összelátott) képsorozatára írt haiku-sorozat, a Fényérzékenység

Beszélgetés egy félig beteljesült jóslattal

Bertók László

Ellenségképet az együttműködésirendszereknek -
csak az aktuálisat bízd egy búvópatak folyton
felszínre hozott szennyes, iszapszagú sodrára.
Egy folyamatosan reflektorfényárnyékban bújó
történelmi hagyományokkal bíró folyásirány
van az időjárás déli nyugati szeléhez igazítva.
Kitalálni semmit nem kell, ez az áramlás már
évszázadok óta gyűlöli a beszivárgókat,
az idegenszívűeket, a nemzetárulókat,
a cinkosakinémákat, a sötétbenbújkálókat.
Van gyakorlata a biccenő fejeknek mifelénk
támogatni a cselekvőképes karhatalmat.
Új Honalapítást! Ugyan. Értelemszerűen először
meg kell tisztítanod megint a helyet, hogy
legyen helye a régi-új gyalázat alapításának.
A gyanakvás megszokott légkörében játszott
kisúgbejátéknak itt öröklődő hagyománya van.
Mert itt ütemes rendszerességgel kerül
veszélybe a gyerek, a család, a munka, a haza.
Mert reszketnek összebújnak egymás szagától
undorodva itt a golyónyomparti házak is.
Zsigeri reflex itt annyi van ahány
gondolkodni képtelen pánikreakció.
Ezt az életet megszokták és ismerik
basástul, baksisostul, megalázottságostul.
Mindig egyel többen vannak a kápónak
jelentkezők, mint ahány hely van a sorban.
Mindig túljelentkezés van a vezérnek
tapsoló törzsközönségnek állásra.
Életüknek értelme és közösségüknek célja,
csak kétségbe esni ne kelljen másképp,
mint ahogy megjelenik a képernyőn.
Ebben a ritmusban mindig akad következő
paraszt, akadsz, aki ezen a táblán az utolsó
tisztességtelen sorba beérve újra lelkesítő
lózungokat böfögő vezérré avanzsálsz.
Miközben a maradék megtanulja egy
helyben állva saját magunkat eltaposni.

Azt hiszem, ezen a kontextuson tényleg csak felülemelkedni lehet - írom itt, ezen az általam annyira sokra becsült, s még teljességgel szabad felületen. Nem érdekel, a megosztón hogyan tesznek láthatatlanná: nem érdekelnek az utolsó sorokba vezérnek tülekedő parasztok. Más a dolgom, amivel (úgy érzem - s ez talán az egyetlen érvényes parancs, mert nincs benne indulat) foglalkoznom kell. Egy másik viszonyrendszerben érdekel az ember helye és szerepe, a "miért csinálom" és a "hogyan tegyem". Ezt a mai verset a tegnapi dac szülte - hogy ne hagyjam szó nélkül, ami történik. De ennél több szót ez nemigen érdemel, mint amennyit már eddig is rá vesztegettem. 

Formicidae

a hangyalány komoly erőfeszítést tesz
hogy minél messzebb jusson az anyjától
körüldöngik a srácok de ő mindenki elől menekül
kínnal szárnyakat növeszt és elszakad a földtől
amíg csak egy pasas mered mögötte
annak adja oda magát

aztán keres egy biztonságos zugot
ahol potrohot és birodalmat ereszthet
hogy idővel ő lehessen akitől menekülnek
a szárnyakat növesztő lányai

a hangyafiú csupa örömvágy
végtelen örömmel tapad a követhető csajokra
kínnal szárnyakat növeszt és elszakad a földtől
egyetlen céllal létezik
hogy ne az üldözési versenybe 
az ölelkezésbe pusztuljon bele

döglött testéből így is úgy is
a többi létező lakmározik
nincs története és birodalma
csak a pillanata amibe belehal

Személyesen neked

Metszett ágak, tépett, vagdosott gyökerek
jól elbánt veled a szindrómád, te gyerek

korai metszések és átültetések
csonkolták ilyenre a megrögzöttséged -

fabőr alá kúszó meg nem felelések
mentén dőlt el: itt-ott aj, hogyan legyél seb

ritmusosan fakadt engesztelhetetlen
zsigerig őszinte hiány - pont szerep nem

idő, telt az idő, hiába ha kidől
mindig az a bili, s nincs tanulni kitől -

idő kellett, hogy a gyógykörbe vonhat
akit apróságok löknek, húznak, vonnak

metszett ágak, tépett, vagdosott hiányok
teszik: a szód olykor nem artikulálod

amikor a seben metsző szél süvölt és
nem marad a torkod mélyén csak üvöltés

farkasfaember vagy, csak ott vár a tavasz
ahol nyílni enged akit összeharapsz.