súly(talanság)

az elfojtott indulatok mély-ég magasában
fejjel lefelé állva a talpa alatt
nyíló szakadék vonzása most
pont akkora
mint a csomósodó
szeretet az anyagban

aki így teremt egyensúlyt magában
az a nullához konvergál
megalkotott időben alkotott
számsora egyfajta fogyás
el csaknem
egészen



nem tarthatod meg halálról deliráló
vérrög képzeteid
fejjel lefelé állva a talpad alatt
nyíló szakadékból fújó
vérszagszél lobogtat

aki így teremt egyensúlyt magában
az a nullához konvergál
úgy érkezik meg önmagába
hogy végképp
elfogy
el csaknem
egészen



ujjal a sárba a tapadásba a nyers tél
felengedődésébe a sebbe
ne engedd el ami fog
pont akkora vagy mint
a csomósodó
szeretet az anyagban

így rettegj: őszintén félve a
zuhanást oda fejjel lefelé állva
a mély-ég szakadékába
ahol megalkotott idődön kívül
gyávulsz semmivé
elfogysz -
el csak nem
egészen


mert aki így teremt egyensúlyt magában
annak a nulla a határértéke
és valójában
sohase fogy el