2018. február 2., péntek

Haiku


Kawase Hasui: Kannonji Temple in Beppu- Kankaiji Temple





ha kifeszül,
kifelé pendül - ha
lelazul: befelé zeng

esőcseppeken
kapaszkodó porszemek -
füst. visszahull rád.



*


ha kiderül,
szégyen marcangol - ha
soha: úgy annál jobban

érvényes ránk a
januári telihold -
felhő mögül is?


*


milyen teljes,
semmilyen égre figyel
felhőnéző szemed

nem múló sírás -
dehogyis. kiderül majd.
és nem lesz könnyebb.







Sokszor szóba hoztam már, a legrészletesebben talán itt, hogy mennyire lehetetlen vállalkozás haikut alkotni anélkül a sajátosan összefogott szellemi háttér nélkül, ami a japán nyelv, gondolkodásmód. Múltkor egy könyvbemutatón így fogalmaztam meg: nekünk nincs "telihold-lelkiállapotunk", hogy ebben a szűk keretben, tizenhét szótagban annyi analóg tartalmat jeleníthessünk meg, mint amennyi megjelenik bennük a versforma hazájában. 

Épp ezért csalok így... amit Kawase Hasui gyönyörű fametszete alatt látsz, valójában nem haiku - hiszen egymást kiegészítő, képtágító füzérben sorakoznak az elemek; viszont én így szeretném megteremteni azt az asszociációs körülöttest, amitől élhet a vers: amitől a dőlt betűs szakaszok talán közel kerülnek ahhoz a tartalomhoz, amiről (valójában tényleg tizenhét szótagban) szólni szeretnének a szavak.


2 megjegyzés:

  1. Találó kifejezés ez a "telihold-lelkiállapot" a szatorira.

    VálaszTörlés
  2. talán igen :) vagy talán inkább a kensó... nálam okosabb kéne ide.

    VálaszTörlés