Díszszemle a századelőn

századok elején az indulat ideje menetel
célszerűen varrt bosszúállás-egyenruhában
az indulat ideje teli torokból harsogja az indulókat
az indulat ideje emberbőrbe bújt gátlástalanság
éneklés közben olykor a saját torkát is átharapja
az indulat ideje bordélyba jár ha nincs bordély csinál
egyszer használatos testekben ássa el a magvat
vagy megásatja az egyszer használatos sírokat
vagy csak ott hagyja az örömét rothadni a napon
századok elején az indulat ideje menetel
viszi bakancs zsigerek koponyák haditemetők
ki tudja hol hiába elkapart kollektív kötelességtudatát -

mit keresek én ebben a pistiavérzivatarban?
már a készülődés testépítő fázisa is undorít
a bőréthagyjarajta fordulóvilági ordas emberek -
mert fegyverek között neveltek gyilkosoddá
hippitanyán virágszülő kiskacsafürdikanyácska?
mert engem is feszít a tehetetlen dühből nyíló
bosszú ordasillatú fémcsillanáskék indulatvirága?
milyen elégtételt ad majd az indulatideje-törzsőrmester
a magamfajta parancsratettemek kezébe?
úgysem lesz erőm hogy a tehetetlen dühből
nevelődő szemetszemért nevében ne explodájak -

századok elején az indulat ideje menetel
a sok szurkoló a pálya szélén nemzetiszínlobogtat
és én tényleg megadnám magam ennek a lelkes
faszomtudja hova tartó nagy menetelésnek -
ha azt mondja a faszköszörű kiszálljak?
miután kanyarodás közben leszorított
egy teljes hadtest indulat ideje üvölti bennem hogy
szájjá' ki bazmeg nézzük meg mekkora vagy az autód nélkül!
összevéreznek belül a felkiáltójelek
amikor a mérgem nyelem ha a sorba elém
gátlástalanul nem is tolakszik a behozhatatlan előny
csak beáll mint a csuklyásizom a jobbcsapottól
akinek annyira létezem a szemében mint
a letérkövezett terek térkő alatti vegetációja vakondok -

ezért rohanok az inverzforradalomba
önpusztításilag csaknem teljesen de
kicsit azért mégis mindig életben maradva?
ha már indulat forduljon magam felé
az is egy ösvény befelé pörgő spirális elesika
tábornok úr sejehaj hafelüla hafelüla lovára?
az indulat idején admirálisok és szobafestők
hüllőszemű dzsúdóharcosok és hülyehajú jólfésült idióták
gorillabácsik és haszonleső stadionkertitörpék
állnak a dísztribünön előttük menetel az indulat ideje
a sírt hol minden nemzett süllyed el nem állja
körül az örökségre éhes gyászoló rokonság
itt megint amőbaszintig kell ezt a fényes ösvényt
a teremtésnek visszabontani -

századok elején az indulatok ideje menetel
húz maga után pórázon felhorzsol a térkövek éle
ennek a kornak a kelletlen kerékkötője lennék
indulatok cincálta vérrög társadalomtrombózis
engedd el a kinek és hovatartozásaim Uram!
sikoltanám de mikor az indulatok ideje menetel
az Úr éppen pislog vagy sír

attól függ honnan nézed
attól függ
honnan
nézed

Lábjegyzet a "Gondolatok..."-hoz

Sasa Gyöker: Kind of blue (2017)

ágról szakadt hó

szél-fújt szalagjával intesz

türelemre:

morózus zörgés

az összeverődő ágak

zaja - hallgass!

amihez lábjegyzet: Gondolatok a Világkönyvtárban

Gondolatok a Világkönyvtárban

Jorge Luis Borgesnek

Sasa Gyökér: Kind of blue (2017)
nézzétek - ez itt egy haiku

„Sorsunk nem a valószerűtlensége miatt irtóztató; azért irtóztató, 

mert visszafordíthatatlan és vastörvényű. 

Az idő anyagából vagyok. Az idő folyó, mely magával ragad,

 ám én vagyok az a folyó… 

A világ, sajnos, valóságos; 

én, sajnos, Borges vagyok.”

a könyv - akár a nehézkedés
és nem azért mert leesik
benned



biztos vagyok benne hogy van egy erdő
ága-bogával szövődő gyökerével
koronaféltésével -
a levelei akár a szavak

van egy erdő és ha kinyitod
szóról szóra ugyanazt mondja mint
Borges A halál és az iránytűje

ha kinyitod a szél kezével és
megállsz a susogásában
mintha a vak öregember összes szereplője
egyszerre beszélne
állj meg a susogásában és egyszer
tegyél úgy mintha értenéd



lehet hogy pontosan ugyanazt mondja
vagy csak pontosan ugyanarról beszél az erdő
mint Borges A halál és az iránytűje
ez egy megálmodott erdő a Körkörös romokban
ez egy természeti erők által megfogalmazott
Babiloni sorsjáték
miért ne tudna egy erdő legalább olyan pontosan hallgatózni
mint egy megvakulófélben levő öregember?
az erdő Bábeli könyvtár és ezen nem változtat
hogy nyelven túl érti magát
hiszen a növekedése a kimondás

Fikciók vagy Fortélyok -
persze lehet
hogy csak pontosan ugyanarról beszél az erdő



biztos vagyok benne hogy van egy erdő
hogy a sztyeppei fűszálak sírása örök
feladat az olvasni tudónak

felállítod sátrad a történetben
tüzet gyújtasz és vacsorát főzöl
a vacsora is egy leleményes ötlet
segít rálelni az erdőre
a fordított nehézkedéssel égbe szálló pernye
az elégetett szavak és mondatok
tüzénél csodálkozol

ami letört - az írója törte le
a sokféle gyönyör közül ami érhet
te is jól ismered a törlés gyönyörét
meg a szaporítás gyönyörét
a szél tenyerébe simuló magvat
az elégetett szavak és mondatok
tüzénél csodálkozol
a kisarjadó kötetekre



az erdő - mint a könyvek
a könyvek - mint a nehézkedés
és nemcsak azért
mert leesnek

lábjegyzete is lett: http://irodalmiszabadrablas.blogspot.hu/2018/02/labjegyzet-gondolatok-hoz.html

kirepülnek

a teremtés címe érdekelne
mert azt álmodtam hogy a mondatok növények
és a bocsánatkérés egy akciófilm
az ember, aki többé nem _______
az megszűnik ______ lenni

írj be ide egy tetszőleges növényt

sirálybőr cipőben pingpongozom a fekete zongorával
egy egy leütésre még alkalmas a billentyűzete
bár elhangolódott ahogy a teremtés
a bocsánatkérés egy szonáta
az ember, aki többé nem _______
az megszűnik ______ lenni
ne vitatkozz
ez egy természeti törvény

csak be kell helyettesíteni a megfelelő hangjegyeket

a teremtés címe érdekelne
mert ennyire bizonytalan sómenek között
nem érdemes kassáklajosni
visszanézni ha nem tudod merre van a vissza
a bocsánatkérés a mégis kinyitott szem
az ember, aki többé nem _______
az megszűnik ______ lenni
vonal lenni
végtelen vonal

nézz és nézz és nézz és nézz alapos kalapossá váltál nem baj

felmászunk az uborkafán az UV sugárzásig
megsimogatjuk mintha nem volna ártalom
van egy nézet ahonnan nézve a kimondott szavakon
felér odáig a létra
a bocsánatkérés a csend lesz a szemedben
az ember, aki többé nem _______
az megszűnik _______ lenni

nyitott ketrecajtóban toporog a szárnyaszegett szeretet

Hangminták (30.)

a hétköznapi újjászületéssel is
az a baj hogy kicsit meg kell
halnod hozzá

meghalni kicsit -
nem lehet, ilyen nincsen:
kicsit meghalni

*

magányos kannibalizmus -
a többi részed elfogyasztja azt a
kis szeletke ént

hacsak nem akad
az a fuldoklásig zabált kis
gombóc önmagad a saját
bosszúálló torkodon

*

a hétköznapi újjászületés amolyan
életen belül megejtett
életcsere

vagy csak ahogy tavasszal a télikabátot
levetkőzöl néhány felvett
szokást, szenvedélyt, hitet?

ha gyertya lángjáról 
gyújtasz rá - egy matróz 
valahol meghal
ha van életen belüli reinkarnáció
lehet, csak leszokik a dohányzásról

*

Mondják, a vihar szemében
nyugalom van.
Távozók szorongnak a vihar szemében
az örök nyugalomban.

*

aztán reggel lett -
az élet szégyellte magát ugyan
de csak magára gondolt

aztán reggel lett,
a szánalom se gondolt
az éjszakával

Zen-fotók: György Erika (2.)

54/365 #pink #365project

Pink

Zacskó elmaradások,

beleszarások -

ezek vagyunk mink.

Fenntartott helyen

parkolsz. És nem. Az égbolt

nem szakad le rád.

Fizetős helyen

parkolsz. És nem. Az ég

nem szakad le rájuk.

Oda másmilyen

parkolási díjak,

felszólítók kötnek.

*

Zacskó elmaradások,

beleszarások -

Ítélnek. Így is.

Zen-fotók: Sárosi Ervin (26.)

Edgar Poe, amint a sohamár kifejezést keresi

Éjtoll, égfosztás -

mind elvétel. Kell a

legfeketébb hanghoz.

Égfolt légszomja

szakít-delirál bele

túlnan-mutatót.

*

Csak egy marék toll.

Túl nagyra nőtt, krakéler

énekesmadár.

Egy korábbi ide vágó hangminta: Éjszem (repüléssel)

Zen-fotók: Sasa Gyökér (37.)

By the lakeshore
January 2018

Természet vére

hull a hóra - de ez a 

dolga. A dolguk.

A Film* után

- Ezt megírod, ugye? - Kérdi a kedves.
- Miért nem te? - Kérdezem én -
Olyan szépeket mondtál róla...
(olajos felhőket hurcol a szél
                                              Pest éji egén)

- Mert én ezeket elfelejtem,
ne én keressek szavakat a vásott
képekhez és szavakhoz holnap.
Benned nem alszanak ki
                                       ezek a benyomások...

- De jót mondtál! - hökkenek meg -
Igen, valami ódon módon,
ahol ezek érnek amúgy,
én valahol mindig
                             valahogy benyomódom.

És hetekig eltart amíg kisimul.
- Idegesít is... - nyögi be a kedves -
forgolódsz ilyenkor körülötte
hasonlítasz egy képzelt
                                     lőtt sebbel kezelt beteghez.

- Ne mondd már! - sóhajtom én.
- Pedig de... - győzköd a drága -
nyalogatod a sebed ilyenkor
hetekig akár
                   s közben fütyülsz rám. Meg a világra.

- Hm. Lehet, ezért nem szeretem
a filmbe gyűrt, emberbőr-vadállatot?
A horrort. Mert olyankor nemcsak
benyomódom,
                       de bádogvödörmód behorpadok? 

- Lehet. Lehet... megírod, ugye?
Ez nem horpasztott... Ugye nem?
- Pedig olyan szépeket mondtál róla...
(moziból haza - utazik az érzékenység
                                                             meg a figyelem)









*az ide vágó írás: Három óriásplakát Ebbing határában

In memoriam N.N.

avagy az asszociáció végleteiről

Sasa Gyökér: Broken (2018)

hóba fagyott

testek hevernek

Tél Tábornok csataterén

*

álmában érte...

puha takaró alatt.

ágyban. párnák közt.

Egy fiúra

egy fiúra gondol akit látott
átmászni az elhagyatott pálya kapujába ékelt roncsautón
hóna alatt a labdával
aki kifutott a gyepre és elvégezte a kezdőrúgást
cselezett passzolt beadott és fejelt
akivel szemben szabálytalankodtak
és aki csípőre tett kézzel reklamált amikor mással -

a fiúra gondolt akit látott a saját közönsége
őrjöngött a lelátó micsoda tehetség vezet a csapat
góóól három kettő négy három szenzációs -
aki akkor sem esett ki a játékból
amikor a kapura lövés után kényszerűen átalakult labdaszedővé

egy fiúra gondolt aki egyedül szaladgált egy
elhanyagolt gazos pályán ahol nem látszik a felfestés
az ide oda pattogó labdával
a fantáziára amelyik segít a tök üres pályán
saját magának passzolni és utolérni a bedobást
mintha te volnál az egész csapat
sőt mintha te volnál mindenki itt az évszázad mérkőzésén
mintha te volnál az utolsó szotyiárus is

egy fiúra gondol aki szerinte
védtelen ha nagyívű zenébe botlik
aki könnyen hatódik meg és rögtön pityereg
mert annyira közel van a pohár széléhez mindig
hogy a legkisebb billentésre túlcsordul
aki biztosan táncolni is szeret bár
tudni biztosan nem tud
és minden bizonnyal egyedül táncol

egy fiúra gondol akit
nem látott
se a muharos gyepet
a varrások mentén kirepedezett bőrű öreg labdát
az autóroncsot a kerítésbe ékelődve
amin át lehet mászni és
mögötte ott van az egész élet
sípszó kezdőrúgás csak
ki kell futni a többivel -

a fiúra gondol akit sohase látott
mégis úgy mesél róla -
meg arra hogy talán ennyitől
hogy ennyitől is lehet
hogy a fiú van

Zen-fotók: Sasa Gyökér (36.)

ha a kert bosszú

sem bizonyos hogy a

bosszuló a kertész

ha folyó a bosszú

partján megállva nem

válsz bosszulóvá

ha tél a bosszú

nyaradban kell keresd a

bosszúvágy okát

pólusok

A rettegő
testi értelemben hazug ember,
még a bélműködésében is
van valami hamis.

Nem tartok ernyőt magam fölé,
ha tehetem.

A rettegők nem egymástól
félnek a legjobban, hanem
a saját zsigereikben lakó
rettegéstől.

Néha bőrig áztat,
néha nem bírom -
de a meghűlés is egy
mélyreható tapasztalat.

A rettegő kifelé ezen a
szűrőn át tekint:
az összehúzott testén át nézve
rajzfilmszerűen kontrasztos a látvány.

Tegnap pár órán át
fáztam egy pincében -
ott volt dolgom.
Eltemetve a mások szavai alatt.

A rettegőt nem
győzheted meg, hogy
másfelé nézzen;
folyamatosan fókuszban tartja
az okot adó lehetőséget.

Kegyelmi állapot volt utána
egy forró zuhany.
Aztán a hideg, hogy 
bezáruljanak a pórusok,
épp csak egy picit - 
hogy borzongasson.

A rettegő még álmában sem zárul be -
mert nincs fenyegetőbb az
átlátszatlan éjszakánál.

Álmatlanul aludtam.

súly(talanság)

az elfojtott indulatok mély-ég magasában
fejjel lefelé állva a talpa alatt
nyíló szakadék vonzása most
pont akkora
mint a csomósodó
szeretet az anyagban

aki így teremt egyensúlyt magában
az a nullához konvergál
megalkotott időben alkotott
számsora egyfajta fogyás
el csaknem
egészen



nem tarthatod meg halálról deliráló
vérrög képzeteid
fejjel lefelé állva a talpad alatt
nyíló szakadékból fújó
vérszagszél lobogtat

aki így teremt egyensúlyt magában
az a nullához konvergál
úgy érkezik meg önmagába
hogy végképp
elfogy
el csaknem
egészen



ujjal a sárba a tapadásba a nyers tél
felengedődésébe a sebbe
ne engedd el ami fog
pont akkora vagy mint
a csomósodó
szeretet az anyagban

így rettegj: őszintén félve a
zuhanást oda fejjel lefelé állva
a mély-ég szakadékába
ahol megalkotott idődön kívül
gyávulsz semmivé
elfogysz -
el csak nem
egészen


mert aki így teremt egyensúlyt magában
annak a nulla a határértéke
és valójában
sohase fogy el








 

Teljesség-átiratok (61.)

Ogata Korin (1658-1716): Őszi virágok holdfényben 

A jóságról

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

holdfény ért hozzád -

most már nincs rám szükséged

kicsi kankalin

Zen-fotók: Sasa Gyökér (35.)

Nem kell semmi. Nem keresek semmit. Nem vágyom semmire.

Milarepa (1052-1135)

hatalmak árnyékában

légy bölcs - úgy sincs

egyéb választásod...

*

(minden hiába van -

ez teszi ennyire fájón

gyönyörűvé)

magyar nóta

megroppantott gerincű ország
valaha nyakas -
viadalra készen kárált
tyúkszaros kisudvarában
a vörös kakas

de aztán Mátyás megebédelte
ahány zsírcsepp
annyi tallér -
hogy páva se szálljon rája
kiszögezte megyeháza
tetőzetét is a pallér



megroppantott gerincű ország
nehéz a feje -
nehéz a sujtásos
kastélydarutollas
nem esi süvege

ül rajta turáni tempó
ahány vércsepp
annyi mementó -
valami
kis nyújtott segély nélkül
nem is tudná szegény fejét
magatartani



megroppantott gerincű ország
saját magát zsebeli -
tekintetét egymás koszos
tornacsukájánál feljebb
dehogy emeli

megint az a tekintetes
ahány csepp zsír
annyi tunk -
egyszer élünk! mit érdekel
végén dejsze' egytől egyig
úgyis rábaszunk!

Beszélgetés csendről, csendekről

William Carlos Williams:

 Csend 

Alacsony ég alatt – 

a piros és 

sárga levelek 

csöndes reggelén – 

egy madár csak 

egyetlen ágat 

zavar meg a még zöld 

őszibarackfán.

            (Tandori Dezső fordítása)

shizoo:

Csendek

Havas eső hull -

eget csak az

ahonnan jelez

földet csak a hova -

varjak feketülnek

a szomszéd panelház

rendíthetetlen

villámhárítóján.

Egy nő azonosítása

Szilágyi János: Egy nő azonosítása/2
Akvarell , tus (35 x 60 cm, 2017)

sejtek osztódni képes

éjszakaútját

járod a testben

illat nyomában -

hogyan rögzüljön párád

úgy, mintha bőrre

érintéshiány

nyomait a sötétben -

megfoghatatlant:

nem markolhatom

a véredényeidben

vereslő mítoszt

Zen-fotók: Sasa Gyökér (34.)

Non est ad astra mollis e terris via.

(Seneca)

fel. felhőkön túl.

örökös hőkölésed

testzaja nélkül.

ahogy ágon

csilingelő cseppek

száradnak oda - fel.

pára zárta ég

alá bezárva

út nincs - de térkép akad:

*

fel. felhőkön túl

kövesd a cseppek csillagfény

útirajzát

Egy szépségeit megnyitó interjú olvasható Sasával afüzet.hu-n, olvassátok el!!

Állapotrajz

A betegség undok lecke, hiánytanfolyam,
mert nem feltelt járatok hanem az egész
érzetének hiánya zavar.
Nem a tény, hogy nehezen tolerálható,
géles undort termelsz, hogy kilökd
vele együtt, magadból, a testedből a
nemszeretem tapasztalatot.
Hanem hogy nem fér tőle hozzád a világod
teljese, a lélegzetedbe
nem fér bele a reggel.


A betegség undok lecke, házi feladat,
amit nem akarsz elkészíteni, mert egy
általad semmire se becsült tanár
önkényére hasonlít.
Pedig jobbára ugyanaz adja fel,
aki a leghízelgőbb gesztusok alá
tartja oda a tapasztalat koldustálkáját,
aki az élvezetben is olykor rádkérdez,
és még csak nem is tekinted a
kíváncsiságát zaklatásnak.


A betegség undok lecke, ahol az első,
amit meg kellene tanulj: a gyógyulás az
újra teljes nyíltságában rád nehezedő
világ lehetősége.
Nem te egészülsz, hanem a környezeted
képes újra teljesen befogadni téged.
A lélegzeted környezetszennyezését
amiből majd egy másik lélegzet táplálkozik.
A betegség, amikor ezt kizárod -
mint amikor például magadra csukod egy
belélegezhetetlent kipufogó, guruló
fémdoboz fényes ajtaját.

Beszélgetés a pontról, a címben.

Bora fotója

Borbély Szilárd:

Testben élni

Az emberi viselkedés evolúciója során
a nyelv az elszigetelődés eszközévé
vált. Ugyanis a tárgyi világgal párhuzamosan
a tudat képes megjeleníteni a dolgokat

mentális reprezentációk által. Amikor fel-
idéződik a tudatban. A nyelv a reprezentáció
harmadik síkja. Segítségével egy másik
tudatban is jelenlévővé tehető a tárgy

képe. A reprezentációnak ezen a szintjén
a metaforák tapasztalata a beszélgetés által
közvetíthetővé lesz. És ha a szeretők éjjel

találkoznak, a sötétben lelkük érintkezik.
A létezésnek ugyanis van egy magasabb
szintje. Mert testben élni maga a halál.

Hegedűs Gyöngyi:

a pontot kitenni a címbe.
                                       Mert testben élni maga a halál. (Borbély Szilárd)

bűn itt még miből lehet?
a teremtett világ szó
mely mögül
már kifogyott a lehelet

az eszmélés ájulatában
úgy vagy elérhetetlen
mint testben a lélegzetből kint
rekedt Lélegzet

az élet beálltával
összeeső tüdőmből
úgy vesz magához Isten
mint szent jegyet

shizoo:

Pontban

Pontban, tudatban, jelen lévő tárgyban

idő nélkül, hiszen kimondódó ige:

az idő a kezdete óta tart,

ahogy az elszigetelődés -

Bűn-e hogy elszigeteltséged

testbörtönéből artikuláltan

kilihegsz?

Mintha egy kisebb isten szava volnál?

Ha kint, ha bent reked,

hiába érintkeznek az idegpályáink

mentális reprezentációkkal

az idő kezdete-vége óta?

Testben élni maga a halál - mondom.

De hiszen mondom!

Hiszen mondom,

és te hallod.

Hogy érted-e, amit

mondok, az pont most -

pontosan most dől el.

Beszámoló a könyvbemutatóról

Kedveseim, itt olvasható Hajós Eszter

nagyon alapos beszámolója a Nyitott Műhelyben

januárban megejtett könyvbemutatóról:

http://www.naputonline.hu/2018/02/10/hajos-eszter-egy-arcot-sem-viselsz/

Nagyon köszönöm a kiadómnak, Szondi Györgynek, 

a szervezőknek, Nikinek és Matyinak,

Finta Lacinak, a Műhely gazdájának,

és mindenkinek, aki eljött -

és Eszternek, aki kiváló megőrző-továbbadó!

"Anyám, anyám, édesanyám

meg kell házasodnom!

Igazság, hogy szeretlek, de

meg kell házasodnom!"

A Bárány imádása

Stekovics Gáspár képe
"...csak idetévedt megint..."

Isten Báránya

te elveszed a világ

bűneit baszki*

*Nem szoktam trágár lenni haikuban - de itt szerettem volna láttatni amit a képben látok. Ahogy elvárnánk a báránytól, hogy nyissa meg a betett könyvet - gyakorolja a kegyelmet. vegye el a világ bűneit. Mert belelátom a hó fehérségében a bárányba a feketét. Belelátom a bűnbakot, aki átveszi a bűneink... Belelátom a bűnevőt - ahogy az imába is belehallatszik. Szerettem volna megmutatni, mennyire szörnyű gondolat az "isten majd megbocsát, az a mestersége" - ezért a modor, ezért a trágárság.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (45.)

szemébe húzott

hókucsma alól mordul:

mondd, hova kapkodsz?

pihenés,

ünnepek idejét sárrá

taposó lihegés -

szemébe húzott

kucsma alól hív:

gyere be. melegedj meg.

Ipartelep

szia kutyi
hogy hívnak?

...és hogyan küldenek?


*

mozdulatlan és fenyegető figyelem
helyett óvatos kíváncsiságot
fogalmaznak a vágatlanul feltartott fülek
a tekintet figyelmes a félig nyitott
szájból néha kilátszik a nyelv
a fej piciket biccen jobbra és balra

de a tartás merev
semmi játékos farokmozdulat
az őrzés pozíciójában áll a kerekem mellett
a mintegy hatvan kiló fegyelmes figyelem

és én beszélek
gesztikuláció nélkül
néha pillantva rá
jobbára elnézve a feje felett
a kezem a kormányon a fogától
pár centire
nem remeg

amikor mind a ketten mozdulatlanná dermedtünk
nem hiszitek el de megnyugodtam

és én beszélek
halk és rezignált hangon mondom ami az eszembe jut
ez egy nagyon lassú gyónás
mert egyre több dolog jut az eszembe
ebből a mértéktelenül ellentmondásos történetből
ahol nem vezetett a szimatom

néha lehajtott fejjel mintha magamnak
aztán rápillant elnéz a feje felett

ez egy nagyon lassú gyónás

*

aztán elfogynak a szavak.
egy nedves orr a kezemhez ér
egy izomból és inakból faragott test moccan lassan
fordul oldalt
néz vissza várakozón

feloldozás nincs
leszállok és tolom
mellettem jön a telekhatárig
ott leül másfelé néz
feláll hátat fordít
mindezt a legteljesebb csendben

feloldozás nincs
csak egyfajta kegyelem

*

nem kell elköszönnöm

Vendégség (3.)

a mai versért kattintani kell*, mert

máshol vendégeskedik

elolvashatjátok az

Arnolfini Kantinban

*készül, forr valami, de arról majd később...

egy éjszakát vegyél ki onnan

hova teregessem a szakadatlan csendet?
gyermeklepedőm mély kútba tették és
soha nem vették ki onnan
tengerpart kéne a nem szűnő hullámveréssel
erdőszéli hegyoldal kéne leguruló
soha kialvó széllel
hova teregessem a szakadatlan csendet
hogy végre lobogjon
mint valami jeltelenül jelentő zászló?

*

egy éjszakát vennél ki onnan, ahol a
körben nem az angyalok ülnek -
ez egy másik vizsgálóbíróság konzíliuma
ezt a kórtermet belecsukták az
örökös éjszakába egy olyan bolygón
amelyik pont annyi idő alatt kering a tengelyén
amennyi idő alatt forog a maga napja körül.
ez az árnyékos oldal konzíliuma
és te aláírtad a műtéti beleegyezést.

*

mit tehetnél mást? csalsz. ez a
parti úgy van kitalálva, hogy a
vesztesnek is csalni kell, hogy veszíthessen.
valaki egy hegyoldalon csendet tereget
amíg gondolatban egy sötétbe komponált
kórterem hidegében várja a műtét reggelét
ez a valaki jár a fejedben -
mert nem tudsz neki érvényes
csendet megtörő érvényes szavakat mondani
mit tehetnél mást? csalsz. ebben a
partiban a vesztesek is csalnak.

*

Majd kizöldül és a sarjú élet eltakarja
a táptalajjá degradált álmokat
egy sötétségben pácolt lepedőt
a szakadatlan csendet amivel
a túlnan ítélőszéke riogat.
szépséges neveket találsz a
nyers hús érintését idéző halálfélelemnek.
hogy végre lobogjon
mint valami jeltelenül jelentő zászló.

*

a fehér a gyász színe
a megadásé
sötét van. úgyse látszik
csak reméled
hogy tényleg fehér.

Teljesség-átiratok (60.)

Cormorant Fishing on Nagarawa (1954)

Kérés
"Add vissza mértékét az embernek." Vedd imádba.
                                                                      (Weöres Sándor: A teljesség felé)

megkötözött természet

türelembőrén

lebeg a csónak

Uram!
Add vissza léptékét az embernek
hogy lélegezzen és ne fuldokoljon!
Add vissza távlatát az embernek
hogy belakhassa nagyszerű kicsiségét!
Add vissza szégyenérzetét az embernek
hogy ne uralkodhasson a vizek felett!
Add vissza értékét az embernek
hogy ne uralkodhasson egymás felett!
Add vissza mértékét az embernek
hogy önmagán uralkodhasson!

Köszönöm, Uram.

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (12.)

Night Rain at Nissaka (1942)

hömpölygő, szennyes

ár a léted - de kincset

cipelsz hátadon

szennyes, hömpölygő

sárban lépsz - de kincsed

viszed a hátadon

Haiku

Kawase Hasui: Kannonji Temple in Beppu- Kankaiji Temple

ha kifeszül,

kifelé pendül - ha

lelazul: befelé zeng

esőcseppeken

kapaszkodó porszemek -

füst. visszahull rád.

*

ha kiderül,

szégyen marcangol - ha

soha: úgy annál jobban

érvényes ránk a

januári telihold -

felhő mögül is?

*

milyen teljes,

semmilyen égre figyel

felhőnéző szemed

nem múló sírás -

dehogyis. kiderül majd.

és nem lesz könnyebb.

Sokszor szóba hoztam már, a legrészletesebben talán itt, hogy mennyire lehetetlen vállalkozás haikut alkotni anélkül a sajátosan összefogott szellemi háttér nélkül, ami a japán nyelv, gondolkodásmód. Múltkor egy könyvbemutatón így fogalmaztam meg: nekünk nincs "telihold-lelkiállapotunk", hogy ebben a szűk keretben, tizenhét szótagban annyi analóg tartalmat jeleníthessünk meg, mint amennyi megjelenik bennük a versforma hazájában. 

Épp ezért csalok így... amit Kawase Hasui gyönyörű fametszete alatt látsz, valójában nem haiku - hiszen egymást kiegészítő, képtágító füzérben sorakoznak az elemek; viszont én így szeretném megteremteni azt az asszociációs körülöttest, amitől élhet a vers: amitől a dőlt betűs szakaszok talán közel kerülnek ahhoz a tartalomhoz, amiről (valójában tényleg tizenhét szótagban) szólni szeretnének a szavak.

Dacválasz

Egészen picinek féltem
elhajítani a papírrepülőt, mert
mi van ha nem engedem el, és
magával ragad?

Most szavakat hajtogatok, és
elengedem őket.
Félelem nélkül, mert
legfeljebb nem repülnek, és
akkor mi van...

Ami magával ragad, az
hadd vigyen. Mert
valójában teljesen mindegy, hogy
hol látsz és milyennek:
nem ott vagyok, és
nem olyan.

Egészen picinek nem szerettem
papírrepülőt hajtogatni, mert
azt utána el is kell hajítani, és
mi van, ha magával ragad?
Ha elhiszem, hogy
röptetni képes?
Az furcsamód nem izgatott, hogy
majd milyen szépen repül...

Most szavakat hajtogatok, és
aztán elhajítom őket.
Kibírják, és
kibírom én is. Úgy is, ha
a hajtogatott repülő
leginkább egy összegyűrt
papírgalacsinra hasonlít.