Alkalmi haiku a dolgok állásáról

a beteljesült 

álmokban az a jó, hogy

újakat szülnek

Mindenkinek köszönöm, aki a részese volt!!! Legelsősorban Szondi Györgynek és a Cédrus Alapítványnak - a Prágai Tamás Díj nélkül nem volna kötetem. Köszönöm a fotósoknak, hogy inspiráltak és adták a képeik, köszönöm Gáspár, a borítóképet, Ervin, a kötet küllemével való foglalatosságot! Mindenkinek nagyon köszönöm, aki figyel, hozzászól, olvassa a blogot! Még gyakorolnom kell... hogyan kell megköszönni :)

gyakorold, hogy kell

szélben föléd sodródó

bármit köszönni

egy látványt...

Salvador Dalí: Trisztán és Izolda*

               ...hordozol magadban** olyan
makacs beléd kapaszkodó gyerekkéz
valamit akar maga se tudja foszlik a
szélén színpadi díszlet még ne ereszd
le a függönyt ne menj le reflektor nap

               ...hordozol magadban valami
köze lehet a magad ellen fonódó kezek
kezed javítlak javítom kezem javítom
köze lehet közel lehet a legközelebb a
torokhoz tartott fulladáshoz legközelebb

              ...hordozol magadban olyan
színpadi díszletvászon hasítékkal és
a hasítékból kikandikál egy női mell
egy bimbózó bimbó kacsint a résen át
hatalmas és elférne a kezedben de nem

              ...hordozol magadban valami
abúzust a másik és aztán magad ellen
valamit akar maga se tudja foszlik a
lelkiismeretfurdalás is csak egy soha
meg nem tartott színielőadás a fejedben

              ...hordozol magadban és ha a
gondolat tényleg teremtő gesztus ítélt
vagy cselekedetben szóban és gondolt
vásznadon az önpusztítás is teremtő
kezem javítod kezed javítlak vedd el

              ...hordozol magadban és ha a
végső összegzés tényleg nem a csend
és minden kihullatása az üres csont
koponyaüregéig akkor magad ellen
hasadó vászon bimbózó bimbója leszel

              ...hordozol magadban olyan
egyedül vagy ezen a díszletfestményen
egyedül vagyok ezen a vásznon amit
egyfolytában átvérezni készülök mert
színről színre látva megbocsáthatatlan.

*A monumentális, 9x15 méteres képet Salvador Dalí Leonide Massine koreográfussal együttműködve a Mad Tristan című baletthez festette (1944, New York, Metropolitan Opera), amelynek díszleteit és jelmezeit is ő tervezte.

**egy korábbi kísérlet ehhez az ambivalens élményhez: A szürreális lovagregény

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (42.)

néha látszik. hogy a táj

szemfenekén

feszültség kavarog.

*

csillan a szélcsend.

gondhordalék felett a

tükröződésben -

*

gondold meg.

fürdesz-e a táj elmélyülő

tekintetében.

A vers kiszélesítése

forrás: Rizzoli libri

shizoo:
felelős vagyok
az estékben felejtett
kondenzcsíkokért


Vidákovich István hozzáfűzése:
felelős vagyok
az estébe húzható
kondenzcsíkokért.

Nemes Dani hozzáfűzése: 

Ez a fingás allegóriája?

shizoo:

olyan siklás akarok lenni, 

amelyik húzza maga után a 

füstöt, amit kifújt, 

a szavakat, amiket kimondott, 

a kötéseket amiket megkötött -

olyan varjútoll siklás akarok lenni, 

amelyik földet érve egy 

olvasónak ültetett 

fává akar növekedni, 

olyan kiterjedt, füstből,

szavakból és kötődésekből álló

fává akar növekedni,

amelynek egyik oldalhajtásán,

egyik ága végén ott ül a fing is, 

igen. 

de ennyivel lásd nagyobbnak.

Készletsöprés újfent

Lomtalanítás

Pereszlényi Erika képe

álomtalanìtjuk a

várost - magától

úgysem ébred fel.

törött nézőpont -

egészében töretlen

leejtésből áll.

I. m. Gross Arnold

Gross Arnold: Beszélgetések a barátságról

tündérlátókat

nevezel olykor

- te, felnőtt - gyerekesnek

Ketrecben

saját

rácsozd az időt

így telik ellenőrzött

körülmények között

(lófaszt. csak máshol

nem találtunk helyet ennek

a grillrácsnak)

Egy újra felfedezett zsenge

Megtalállak én. Csukott szemmel járok,
még fáj a fény. De megszokom. S ha majd
a ragyogásból külön-külön kiválik
a világ: ezer apró rész és te is
mint külön ragyogás -
ha már csak te vakítasz
tudni fogom hol keresselek.

Téged - csukott szemekkel.

Haladóban

tart ahova tart
ahogy hídon feszülő
láncok közt siklás

Öregedőben

ma reggel újra
karanténba zárt, ami
amúgy is zárul

Landolás után

felelős vagyok
az estékben felejtett
kondenzcsíkokért

minden este

                                                                  P. J.-nek




fontolom félelmed. lapozom
élted éjbe öltő estéidre mit dadog a költő.
mit mond annak akit éhesen
körbesusog a halálfélelem.
lapozok. kötetet kötetre nyitok.
élted éjbe félő álmatlanságra mit felel az élő.
hiába mért sötétre van-e bármilyen
leírt már nem titok.

a magam félelmeit jelented.
ki van az éltünk éjbe dörzsölt hiányaiban.
én úgy látom ha minden este ásít
feléd a halál - nem segít, csak a másik.
kötetet kötetre hiába. a szó
seregestül szed szét - és csak
önmagával osztható.

félelmed mérném. hiába. mint
seregben gyűlő gyűlölet - úgy mérhetetlen.
a félelem az mindig fele rész
csak az segít, ki veled fütyörész
az egy sötétben. része vagy és részed -
testedé és álmodé és ébredésedé:
akivel minden elalvás előtt
megtapasztalhatod az egészet.

Letészed a lantot

                                                      Jónás Tamásé





Ez a vers is tízezer éve kész -
mint az amarillisz szirma.
Mint a szirmok állását, ezt is
nemesítheti a táj ahol bomlik,
fojthatja a talaj ahonnan bomlik,
igazgathatja szándék - de
az első bomlás óta szálazódó fajt
öregítő idő is.

Nekem új ez a szitáló köd közönye
mögött (is tudom, hogy) bujkáló
fénypászmányi mosoly. Pedig nem
látom, ahogy a cserépbe mentett,
melegen tartott, gondozott, locsolt,
nedvekkel dúsan varázsolt törzsön
bomló szirmokat. Ugyanolyan
mind és mégis teljesen más:
akár te és én.

Ez a vers is tízezer éve kész -
nincs új a nap alatt. Csak
kicsit minden, mindig minden.
Látom hogy vitatkoznál ezzel
(ezzel is) - de tedd meg előbb
hogy kiválasztod: ebből a
cserépnyi kirobbanásból, az
amarillisz kelyhei közül melyiknek
van igaza.

Dr.Man - Hegedűs Klár Rafael interjúja

A mai verset:

tart ahova tart

ahogy hídon feszülő

láncok közt siklás

Hegedűs Klár Rafaelnek ajánlom, nagyon sok szeretettel, és nemcsak a mélyre merítő kérdések okán!

"Hegyi Zoltán - Shizoo, Prágai Tamás díjas író, költő, slammer, blogger volt a vendégem, akinek írói munkásságába, életbölcsességeibe, privát életének mély szegmenseibe és a most kiadásra kerülő verseskötetébe is betekintést kaphattam. Ismét egy különleges ember, különleges életéről készült filmet szeretnék figyelmetekbe ajánlani. Az interjú film további értékét növeli, hogy Zoli privát médiatárából és az interneten fellelhető gyöngyszemekből is került az anyagba bőven.

Véletlenek persze nincsenek, - mondom én mindig, ha a hétköznapjaimra gondolok. Talán az sem véletlen, hogy miközben ezt a cikket írtam, találkoztam egy megemlékezésről az egyik social média felületen, amely emlékeztetett, hogy pont 140 évvel ezelőtt, a mai napon született Ady Endre. Miért is érdekes talán ez a gondolat? Aki ismeri Ady költészetét az tudja, hogy különleges hatással volt a környezetére és, ha csak az írásaira gondolunk, akkor én sem véletlenül gondoltam rá a mai napon, Pontosan azért, mert nyomokat hagyott bennem 100 év után is. Ha párhuzamot akarok vonni a kortárs irodalom és a múlt között, az biztos, hogy Hegyi Zoltán költészetének elemei, legalább annyira egyediek és valóságosak, és hagynak nyomot bennünk. Sokszor a humortól, a fanyar és húsig hatoló elemzéseken keresztüli felismerésen és a különleges képi valósághoz komponált irodalmi műremeken keresztül utaztatnak bennünket Shizoo írásai."

a teljes cikk:

http://drman.blog.hu/2017/11/22/hegyi_zoltan_shizoo_interju_film#more13347823

az interjú:

Nagyon köszönöm, barátom!!

Tárnavadász

megrekedései késéles csendjeiben
figyelemzavaros hova nézés közben
nem-szól-reggelek éh-e ma kösz nem
filmszakadásaiban mit bámul a szem?

vajon eljön ma a Tárnavadász aki megtolt?
lüktet csak a sehova se néző ébren
néz a szegény de minek ha ma nem lát mégsem
szemfenekén didereg a lében a vakfolt -

eljön ma a Tárnavadász aki megtölt?
aki gyémántot tör a járat fenekére
bizonyít és közben csavar az igére
holdköve égi vörös földi smaragdja pedig zöld?

megrekedései késéles csendjeiben hova mász?
csak a huzatot húzza a tömni való rések
közein ki a lihegést hej-de-kevésnek
hallja-e? hú de kevés. eljön a Tárnavadász?

Teljesség-átiratok (52.)

Constantin Brancusi: Az alvó múzsa (1920-as évek)

Jóslás az állandó háborúról

A tehetetlen meghunyászkodást polgári kötelességnek nevezik, a tömeggel együtt-üvöltést bátorságnak, az érzelgősséget költői lelkületnek, a dióhéjak csörgetését haladó-szellemnek, a kapzsi, szűkhomlokú élelmességet észnek, a csoportos unatkozást szórakozásnak, a mirigyek játékát élvezetnek.

A polgári kötelesség, bátorság, költői lelkület, haladó-szellem, ész, szórakozás és élvezet együttesét társadalmi és gazdasági egyensúlynak nevezik.

A társadalmi és gazdasági egyensúly egyre kényesebbé válik: mind-több a rendelet, megszűkítés, büntetés; nemsokára a nép jobban fog irtózni a békétől, mint a háborútól; végül az egyensúlyt állandó hadiállapottal kell fönntartani. Megkezdődik az a háború, melyben a győzelmi szándék csak a múlttól örökölt szólam, az igazi, titkos cél a háború tovább-vonszolása: egyik harcolófél se meri vállalni azt a gazdasági gordiusi-csomót, amit a béke jelentene. Majd örül, aki katona lehet, mert jobb az ellátása és nagyobb a biztonsága, mint a lakosságé; s igyekszik a harctérre kerülni, mert ott ígérkezik az elérhető legnagyobb szabadság. Nem a béke lesz a rend, nem a háború lesz a zűrzavar, hanem megfordítva; ez lesz az állandó háború kora. Nem egy mozzanata a fordított sakkhoz fog hasonlítani, ahol az nyer, akinek minden bábját kiütötték.

Ez az állapot részben már elérkezett. Most rövid, derűs időszak következik, de ez csak a hosszú telet megelőző csali napsütés, vénasszonyok nyara. Harminc esztendő sem telik el és megkezdődik az a korszak, mikor nem az ember vezeti a háborút, hanem a háború az embert.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

a kislány töltényt talált

csak játszásiból

tette szívéhez

*

nyitott szemekkel

rémálomlátványt néző

nézővé tettél

most karcol a mellkasban valami

csepp csepp veres csepp

szomjas a föld itasd meg

most csörög a dió hol csörög a dió

csepp csepp veres csepp

szomjas a föld itasd meg

most bújj bújj zöld ág zöld levelecske

csepp csepp veres csepp

szomjas a föld itasd meg

most kis kacsa úszik csípi a sós lé

csep csepp veres csepp 

szomjas a föld, itasd meg  

most elaludt az öreg csősz

csepp csepp veres csepp

szomjas a föld itasd meg

furkósbot a kezébe vaskalap a fejébe

csepp csepp veres csepp

szomjas a föld itasd meg

nem baj ha hull hull csak vadász ne jöjjön

csepp csepp veres csepp

szomjas a föld itasd meg

most karcol a mellkasban valaki

annak aki megtalálja csókot adok érte -

csepp csepp veres csepp...

forrás: Filmvilág blog

November

Birtalan Zsolt felvétele

az ablakaink jönnek, hogy ne
jöjjön be rajtuk a huzattal az a
felkavaródó őszvégi rothadásszag -
el kell zárkózni a reggeltől ha a reggel
csak elvétel, ha csak elmossa a maradék
kuckós biztonságérzetet -
a kinttől külön levést, amitől még picit
élhetőnek tűnik az egymás ölében
kucorgó éjszaka -
a különlétet az éberek harsány és
érthetetlen hangokkal teli rakott
zajos lélegzetvételétől -
ments meg uram minket

az ablakaink jönnek, hogy ne
férjen hozzánk, szelídekhez a hozzánk férés -
az a hideg amit nem engedünk
be és mégis bejön -
mert otthonosan érzi magát a mellkas
rácsozata alá szorult levegőben -
kilélegezhetetlen lerakódás
nikotinjában ülő pácolt hidegérzet -
márványlapok csikorgó
talpsimogatásának ritmusára lötyögő
kifújhatatlan -
ments meg uram minket

az ablakaink jönnek hogy ne
láss be ránk harapódó sose más,
mindig ugyanaz hatalom -
kukucskál fejbe kukucskál szívbe -
beszívom hatalom ha a nyílás
legkisebb látszatával élek -
ólomüveg-törmelék kúszik a levegőben -
új jelszavakat fütyül a huzat a
Fortélyos Félelem Igazgatóság
óriásplakát-gyára felől -
kicsi vagy, falazódj be, éjszaka van,
téli álom éjszaka, aludj -
ments meg uram minket

Zen-fotók: Vidákovich István (3-4.)

csak a létmérő fényt

valahogy hozzá

odacsipeszelve -

odacsipeszelve

a cseppben csillámló

fény-teljes eget

*

rögzítő gesztust óhajt

cseppben teljes

egek ragyogása

cseppek szédítő

gazdagságában mátrix-

programhiba lény

melyiket csipeszelnéd?

vajon melyik csepp

jelent ki téged?

*

cseppek a dróton

mint fényfecske-raj -

csillámlást csivitelnek

Megtarthatod

Megtarthatod
ezt a párába göngyölt rövidke távlatot
attól hogy nem látszik tudod
ugyanúgy véget nem érést
áztatnak a füstszemcsés párlatok -

A súlya sem vészes
megtarthatod
ahogy a tartás helye nem
változik attól hogy mennyi nyomást
tartasz meg a fejeden -

Megtarthatod
az ünnepélyt úgy mintha volna
mintha nem volna partra lőtt test
sellőtlenített roncs és fájdalom
mintha nem foltoztad volna össze
nedvekkel ezt a térképforma szőttest -

Megtarthatod
nem kérik vissza és
nem kérnek vissza belőle
olyan rejtelmes mint a fejed lágya
hogy miért soha nő be -

Elbírsz vele hidd el
megtarthatod
ahogy a nem látszó partokat
szorongatod papírdimenzióra -
amit a vágyad még mindig hajtogat

Megtarthatod
törhetsz belőle megoszthatod velem
ha sikerül a párából letörni
az maga az egyfajta győzelem.

Galambom (slamverzió)

November 11-én megnősültem. 16 év kapcsolat után feleségül vettem a lányt, akivel élek. Ezt a verset 11-ém reggel tettem közzé, nászajándékul, neki.



Galambom



egyre nyilvánvalóbb, hogy melyik a törzsed
milyen közöm van hozzá és
miért kellett ilyen kacifántos úton
megejteni ezt a szelídítést

eljött az ideje
hogy meggyűrűzzelek, galambom -
hogy lássa mindenki, a kezemről röppensz

eljött az ideje
hogy lássák, a tenyeredből eszem
borzongató közelséged is elfogadva -

eljött az ideje

hogy nevet adjunk a kötelékrepülésnek
ahogyan egymáshoz hangoljuk a
kétféle szabadságot -

bizalomnak hívom
hiszen hívlak és jöttél.


*

eljött az ideje, hogy meggyűrűzzük egymást,
hogy ebben a morzsáért totyogásban is látsszon:
tartozunk valakihez

pihék idegenségét tenyéren borzongó
tenyér idegenségét pihéken borzongó
örökös eltévedésben

akkor is ha önként adod a
tőled koldult ölelést
akkor is, ha önként nyújtom
amit ez a hovatartozás követel

bizalomnak hívom
egymásba kapaszkodásaink közben is


*


egyre nyilvánvalóbb, hogy melyik a törzsem
milyen bocsánatkérést suttogok
a bőröd alá ebben a közelségben
amit megengedsz

eljött az ideje
hogy meggyűrűzz és lássák -
hogy lássa mindenki ezt a fegyelmet

eljött az ideje
hogy lássák, a tenyeremből eszel
szorongatások emlékétől véraláfutásos
ujjaimról -

hogy nevet adjunk az elengedésnek
amikor már nem akar elengedődni -

bizalomnak hívom
megérett a kijelentésre.

Hangminták (29.)

kőbölcső ringat
víz énekanyád nyugtat
szarvas szőrszag apád nyugtat

kőbölcső ringat
ég mindig más napapád éleszt
éj mindig más csillaganyád altat

kőbölcső ringat
lombsusogás nagyanyád széleszt
tűzszikrát szóró nagyapád markol

kőbölcső ringat
markolod érdes ércpettyes szélét
mikor alszol


*


helyet keresek a tárolóban
a faformájú ember énekének
a nyikordulástól csikordulásig
tartó kéregzaj emberének

a beszédét szélujjak által
levélhárfán susorgó emberének
helyet keresek a tárolóban
a faformájú ember énekének


*


az élet beültetésének rendjében
minden fanyűvőből teljes egészében
sarjú lesz hetediziglen

tűzre kivágott sikoltó sarjú a pagonyban
tavasszal hajtó töveit
pár évvel később kora télben vesztő
gyökérkötözött kín


*

dühít, amikor a hagyomány szó kapcsán valakinek a hierarchikus viszonyok és az eleve irányítónak rendelt születettek középkorias rendje jut az eszébe - az illető ilyenkor minden esetben a maradisággal téveszti össze a megőrzendőt

*


ne fésüld a
varázséneket - addig szól,
ameddig kócos

szkafander

De jó lenne, ha csak egy percre,
amit még senki se látott,
titokban meglesni, milyenek
a meztelen virágok!

                (Ana Blandiana)

virág: organikus
ruha a porzón,
a meztelen bibén.

                  (shizoo)

teremtés

meztelen virág érzi
bibe és porzó
még várjon az a pornó

természet, kirepülnek
méhrajok - egek,
szél fú virágok felett

                      (Horváth Kriszta)

virág: van bátorsága

belenyílni az

ég telijébe.

mennyiféle

meztelenség fér

égbolt szkafandere alá!

                             (shizoo)

Beszélgetés szegény Szörnyetegről

Fodor Ákos
Magyarázó táblácska a viváriumból

Sürgeti, amit akadályoz.
Topog. Vádol. Boldogtalan.
Tesz-vesz, gyűjt-veszít lázasan.
A Szörnyeteg sosincs helyén:
időt képzel és abban él
(ideje nincs, ideje van);
tervet sző, emléket ajnároz,
cigányutat sem lel a mához
– ilyen a Szörnyeteg, szegény.

shizoo:

Tábla mögül

szörnyeteg vagyok.

de nem tudom csak úgy

abbahagyni magam -

főleg így nem, hogy tényleg

pont a helyemre tettél.

Angyali üdvözlet

amikor fosztás az ébredés
az álomfosztásban vesztesz.
valami fontosat nézett mélyen a szemedbe az a
megfoghatatlanul karcsú alak.
nemes nemtelenség - libabőrt vert a kézfejedre is
miközben hozzád ért
hogy a bőr üzenete fonja
maradéktalanná a
tekintet igazságát.

amikor fosztás az ébredés
és rögtön tudod
a magad érdekében ütemezte így a csörgés.
hogy folytathasd ezt a furcsa
ostoba összefüggéstelenséget - ellentmondást
valakinek aki hozzád ért
a tekintetével és te
mégse tudod
tekintetbe venni.

amikor fosztás az ébredés.
persze ki tudja milyen
valami fontosat nézett beléd így is a teste
minden rezdülésével.
fertőzött lettél - egy teljes tekintet mélységeiben
úszkál ezután az a maradék
jobb rész amit még
nem mérgezett össze
benned a
lélegzetvétel.

Harag

Szilágyi János (olaj - vászon; 2016)

léted felszántó ekét

vonszolnád a sérülést -

csak tartson

*

elrákosodó

daganatként lüktetnek

a vonszolt percek

*

mielőtt tested

bosszút forralna - szívd és

fújd ki a mérget

Galambom

egyre nyilvánvalóbb, hogy melyik a törzsed
milyen közöm van hozzá és
miért kellett ilyen kacifántos úton
megejteni ezt a szelídítést

eljött az ideje
hogy meggyűrűzzelek, galambom -
hogy lássa mindenki, a kezemről röppensz

eljött az ideje
hogy lássák, a tenyeredből eszem
borzongató közelséged is elfogadva -

hogy nevet adjunk a kötelékrepülésnek
ahogyan egymáshoz hangoljuk a
kétféle szabadságot -
bizalomnak hívom

hiszen hívlak és jöttél.



egyre nyilvánvalóbb, hogy melyik a törzsem
milyen bocsánatkérést suttogok
a bőröd alá ebben a közelségben
amit megengedsz

eljött az ideje
hogy meggyűrűzz és lássák -
hogy lássa mindenki ezt a fegyelmet

eljött az ideje
hogy lássák, a tenyeremből eszel
szorongatások emlékétől véraláfutásos
ujjaimról -

hogy nevet adjunk az elengedésnek
amikor már nem akar elengedődni -
bizalomnak hívom

megérett a kijelentésre.

Szemléleti különbség

"Nem az Ítélet
a mélypont - az akkor jön
el, ha elmarad."



vigyázz a szigorral - mert
nem fér tőle hozzád
a kegyelem

Mosolyterápia (slam)

A mosoly beteg.
Nézd már meg, szegény milyen sárga.
Két gombszerű fekete pötty a tekintete.
Kicsit elnagyolt - szegény mosoly, olyan, mint egy billentyűzettel
kitűzhető kitűző.

A mosoly beteg.
Olyan szegény, mit egy géppel előre rajzolt, egy kattintással előhívható
kizárólag zavaróan egyszerű arckifejezésre képes rajzfilm-figura
sorozatának pilotja, amit nem fogadtak el, de azóta is játsszák (sorozatban) az
összes elektronikus készüléken.

A mosoly beteg.
Álmában smileynek meg emojinak hívják és nem tud nyelveken, nem is tudja, hogy
úgy hívjuk hogy mosoly...

A mosoly beteg.
Olykor akkorára szélesedik, hogy kilátszik a felső fogsora.
Jobbára csak a felső. Ha az alsó is látszik, akkor a mosoly vicsorog, vicsorogna -
képzeld el azt a tudat-hasadt mosolyt amelyik vicsorog!

A mosoly beteg.
Olykor akkorára szélesedik, hogy fél literes könnycseppek lógnak az arcán.
Két sós vízzel teli, súlyos, kék zacskó.
Nem tudom eldönteni, mi volna a jobb, ha végre leesnének,
vagy lehúznák szegény mosolyt a fenébe.

A mosoly beteg.
Van hogy két rajzolt, piros szívecske nő a szeme helyére,
még jó, hogy nem dobognak, kivernék a szemgolyóját;
meg jó, hogy nem rajzolódik oda a kis vérkör, meg a nagy vérkör
súlyos horrorfilmes effekt volna, nem?

A mosoly beteg.
Van, hogy a homloka tetején jelenik meg egy fél literes hideg verejtékcsepp,
dacolva a gravitációval, lifeg a mosoly felett,
soha le nem hulló, dermedt eső,
jeges vizes kihívás saját testből termelve - ez a mosoly annyira beteg,
hogy nagyobb az izzadtságmirigye a homlokán, mint a szeme.

A mosoly beteg.
Van, hogy lefelé görbülő csíkká nyomódnak a szemei,
mintegy ellentételezve a felfelé görbülő szájívet -
de ez ugye két lefelé görbülés egyetlen felfelé ívelő
fogmutogató vicsorgással szemben -
és van, hogy fektetett vé alakban néznek egymás felé a rajzolt szemek
szegény beteg mosoly felett,
ezek szerint ami köztük van az kissebb, mint...

A mosoly beteg.
Olykor nyelvet ölt, miközben csukva van a szája,
szegény nyelve, de komolyan, mit csinálnak a nyelvével a fogai
amikor csukva van a mosolynak a szája?

A mosoly beteg.
Olykor csak félmosoly, érted - fél...

A mosoly beteg,
annyira üres a tekintete, mint egy Watchmen-képregényes kitűzőnek.

Meg kell gyógyítani a mosolyt,
addig kell valahogy az ajkadra simogatni,
amíg vissza nem költözik
a tekintetedbe.

Fabula

Mesehős

Ott. A törzs mögött.

Épp most sétált ki a képből -

nézd, a helye.

Meseerdő

Csak itt ilyen. Ha

beljebb sétálunk

nemcsak te változol meg.

Esti mese

Melletted ülök -

én vagyok a mesélő.

Nyisd ki a szemed.

Mesevég

Míg meg nem haltak

Aztán ott, a látható

kapuboltján túl...

Függő játszmák

https://www.facebook.com/catherine.chappell.37/videos/10155218532729895/

bizalomból font 

tengelyforgásban
le nem ejtésben pörgünk

szabadítóm

nem szabadulhatsz - bábbá

font bizalomból nem

*

bizalomból font

cipelés - pörgünk

tengelyed engem pörget 

ne vedd el tehetetlenné

tett örömöm -

lépted a mankóm

*

eltépett kötelem

te csomózod -

te, igen, te, igen, te -

terhedre vagyok?

lásd emelődéseim

eseteiben

*

eltépett bizalom

fosztásod zuhanom -

el sose engedj

szabadítóm nem

szabadíthatsz bábbá - font

bizalomból nem

Látszó

i.m. Balla Demeter

Balla Demeter: Töredékek (54.)

elbújtál, lehunyt

neved alól kandikálsz -

tízig számolok...

Lebukás

Elsinkófálnám ezt az éjszakát,
amikor egy már nem létező intézmény kerítésénél
szégyenben maradtam egy
szélein odaégett kapcsolattal -

tessék. Négy sor. Könnyű bármit
belemagyarázni,

pedig csak arra ébredtem, hogy
megint nem értelek. Hogy az ellenszenveidből
hogyan lesz szabálytisztelet.
A perfekcióból hogy törnek le ilyen
ocsmány mintázatú darabok,
odakozmált szélek egy alulkezelt
sütőtál, nyár végi nap,
intézmény-udvar, nagyszünet
hólyagosodó teflontestén.

Pedig majdnem sikerült teljesre menekülni
ezt az ébredést is,
hogy ne legyen benne az egykori iskolám és
főleg te ne legyél benne, meg a szégyen
amiben maradtam.

Én elejteném. Annyiszor elveszítettem
már és mindig megkerül. Hogyan és miért
ragaszkodik hozzám egy szégyen,
akaszkodik rám az öntudatlanság szélén az érzete,
hogy megint az oda nem illő elemeknek
tulajdonítok jelentőséget:

hisz pontosan nem úgy, nem ott és
nem akkor - más értelemben viszont
pontosan így, pontosan ott és akkor...

Elsinkófálnám ezt az éktelen, zavarodott ébredést,
mikor egy már nem létező intézmény
kerítéséhez szégyelltem
egy sütőben felejtett
széleken odaégést.

Zen-fotók: Walton Eszter (4.)

kősúly testnek

eget hálóz a

legvásáribb repülés is

hálót vet - égnek

feszülése ha nem élet

hanem: élmény

mégis - hálózott égen

pörgésben

szabadulhat fel a lélegzet

pörgéshálóból

szabadult pille a lélek

nevetése

Dilemma

hogy tudatlanok, vagy tudva tudják.

hogy nem merik pusztán a tudhatatlant hinni
égnek zuhanás mámorát
nem tart csak befogad közömbös mélység
túlpartját pusztán nem merik hinni
bálványállítás rémült kiskatonái a sorban
vigyázz tisztelegj
a csillaggal szegelt távolságokból
nem érkezik az igazodj - hát
így laknának jól.

hogy tudatlanok vagy tudva tudják.

hideg szívvel bálványt faragók
hiszen a bálvány mögött a semmi van
de ott fenn is a semmi
elszórt pettyekben fing anyagcsomók
a legfelfuvalkodottabb csillagóriások is
semmi semmi semmi semmi
és akkor mindent lehet
vigyázzatok tisztelegjetek
amíg a lihegés tart - mert
addig lakhatunk csak jól.

hogy tudatlanok vagy tudva tudják.

kiszolgáltatottság teljes egében
én sem tudok semmit - csak hiszek
egy istenben mindörök hazátlan
könnycsepp óceánban egy halott
és újjászülető lélegzetvételben
és nem vigyázok és nem tisztelgek
amíg a lihegés tart éhesen
én is - hisz
ugyanúgy éhesen.

Beszélgetés az almafa alatt

képek: Lucas Cranach: The Elder/Adam and Eve

Fekete Anna:
Ádám, Ádám

Régen emberszaga volt a férfiaknak.
Minden sejtjüket átjárta a dohány,
a pörkölt kávé, Doberdó, a hajnali
vadászatok, a zsíros kártyalapok izgalma,
és egy kezitcsókolomnyi arcszesz is,
hiszen nem rontunk ajtóstól a házba,
bár ott a kard a kezünkben. És minden
szag mélyén meglapul a félelem, egy bomló,
rosszul örzött állattetem. Tom meghalt,
Jack meghalt, kamaszkorunk minden
regényhőse rosszul végezte. Mért hinnéd el,
hogy egy diadalmas hajón visszatérsz,
és megmented őket?


A férfiaknak ma is emberszaguk van.
Irulnak-pirulnak, izzadnak, már-már
könnyeznek a bőrükön át, mikor el-
vagy cserbenhagynak, és bizonygatják,
hogy meg kell érteni őket. Hogy nem
tehettek mást, hogy a törvény az szabály,
a szabály az törvény, ilyenek a körülmények.
Nem érzem a félelmet, mert a görcs
színtelen-szagtalan, nem rejteget bomló testet,
háborút, történetet. És mégis átüt mindenen
a kétségbeesés, hogy nem értelek meg.
Mi lesz veled? Többé nem értelek.

shizoo:
Éva, kedves

Régen rejtelembe zárták magukat a nők.
Egy bokavillantáson túl párnás lényegük
párnázott abroncsos fűzött kalodákban
lengedezett a sétány egyenletes szelében,
a hajukon kalapok, kendők zárkózottsága
és egy csókra nyújtott kézfejnyi illat
mosolygott legfeljebb a testközelségbe.
Közben minden mélyen elcsomagolt borzongás
kripta-sötétben imbolygó macskaszemekként
leste a test havi bomlását: ahogy a vesztőhelyre
hurcolt lehetőségek ürültek és ahogy a
krachok, frontok, kártyaadósság nyeste
a vőlegénynek valót. Miért hitted el,
hogy az a kis éji zene majd fényes
nappal is bekopogtat?


Ma is rejtelmekre zuhog a fürdőszobák
klinikai fénye. De egy kattintásnyira
van csak ez a titok, a bőrötökön át-
gyöngyöző gyönyör képre igézett teste.
Értenünk kéne: ebben a tágra nyitott mutatásban
ki érhet a borotvált ölek heges mezőihez.
Hogy bántalom vagytok a tükrös látvány szövetén is.
Hogy nem tehettek mást, a körülmények ilyenek,
előbb vetkőztök mint az éhek és a
kétségbeesés. Drágám, a sampon, krémek,
kencék, arctonik és vattakorongok alól
hol a bőröd? Kétségbe ejtő, hogy nem
érintelek meg. Úgy látom, elfogyott... vennél nekem
almaillatú borotválkozás utáni arcszeszt?

Zen-fotók: Walton Eszter (3.)

mennyi marad

lélegző hitek

égnek felfeszüléséből?

*

puszta oromdísz

árnyék-vetülése vagy:

egy test, sok lélek

*

árnyék vetülését

borongja körül -

kiürül a harangszó