Mindenszentek

csend faragódik a tájra.
mintha a táj is befelé fúlna magába.
nem jönnek a venyigékről az ének
foszlányai sem -
mintha a tollas lobogás is
csendutasítást adna ma
dalt dobogó kis locska szívének -
ami múlt, ezzel üzen.

csend faragódik a tájra.
forgácsmód hullik, a késő ősz
búcsúlevelein álmos fák irománya,
lapozom -
ezer éhes színén egy múlás üzenete ül:
halni csak egyedül.

holnap majd gyertyát gyújtunk és fogod a kezem.
csend faragódik miközénk is -
akiért idejöttünk ezzel a csenddel üzen.

holnap majd elköszönünk mert így köszön el
múltától aki hallgat -
ahogyan tollas kis lobogások
csendutasítást adnak
a szívükben dobogó dalnak.

Naplótöredék, 2030 októberéből

...Barcelóniába akartam eljutni, ahol a barcelónok élnek
legfőbb exportcikkük a látvány és ebben én
és a lakhelyem is érdekelt -
A barceloniai járat az Erzsébeti Enklávé címerét viselte,
amikor a sofőr elfordult, leköptem.
Vegyes társaság jött össze
akadt köztük persze akadt egy kooperalista is
és szokás szerint nem fogta be a száját
pedig egyedül utazott a hülyéje -
Na, szóval őt közös akarattal kidobtuk
gyalogoljon ha akar Barcelóniáig
bár ezzel a szar dumával a
Kápolnásnyéki Királyságig sem jut el
agyonverik a parasztok -
Egyébként csend volt nagyon helyesen
mindenki a saját hit- s lakhelysorsosainak
gondolatába merült -
A hosszú utazásnak ez ad értelmet
hogy elmerülhetsz a honszeretetben -

Nemsokára újabb határhoz érünk
mindjárt jönnek a Fehérvári Huszárok -
Lehet hogy csak egy hülye babona de
keresztbe teszem a mutató és a gyűrűk nélkül
csupasznak tűnő gyűrűsujjam
úgy szorongatom a jobb kezemben a baksist -
Ilyen messzire eljutottunk és még
egyik határon sem volt komolyabb probléma -

A dombháton hosszú sorban
ketrecben és kereszten száradó
csavargócsontok fehérlenek -
Mindjárt jönnek a Fehérvári Huszárok
abba kell hagynom a jegyzetelést...

II. János Pál egy mondata nyomán

hogyha a forrást keresed

felfelé ússz -

az árral szemben

Beszélgetés egy korábbi gondolattal

I. (slammerek)

vékony

talajrétegen

is megtapadhat a felszín közelében

egymást tartó gyökerek

hálózatából a növekedés

viszont ilyenkor a mélység 

rögzítő akadálya nélkül 

szivárog el a víz a gondolat

ez egy folytonos

népszerűségi kőszáli lecke 

vékony talajrétegen 

folyton beszélnek egymást 

túlkiabálva a fák 

szinte hallom, ahogy 

mégsem tudnak megegyezni 

semmiben. 

(Triptichon - fák... és költők - részlet) 

Slammerek a tátrai fák is -
a hatalmas fenyők, akiket
olykor letarolnak a hegybe
markoló viharok.

Hiszen magasra törnek.
Nagyot mondanának.
Nagyot akarnak repülni
de ahol nőnek ott nincs elég talaj.
Így ahhoz, hogy gyorsan és
keményen szülessenek
gyökérben inkább szélesednek.
A másikra figyelnek - honnan nő a másik.
Nem a mélységeket keresik
kőszív burka alatt
hanem a közös könnyűbúvárkodást a
a talajóceánban
a felső vizeken.
Ott van a sok sóvízíz kishal
ott lakik a hallgatóság tapintható
vízinövény-mód imbolygó kedv-gyökérzete...


De a látszó részükben
a magasság mélységét keresik
felszálazódnának az űrig.
Ahol az egyre kevésbé tapasztalt
napszél fújta kegyelem nehézkedik.
Hatalmas tűéles szóleveles
törzsekké nőnek a szétterülő
egymást tapogató gyökérzeten -
koronafélénkségben egymás mellett
versenyben a rivalda égbolt
verőfényében.

Míg le nem tarolják őket a
lakhelyükbe markoló
társadalmi viharok.

Magasra törnek
nagyot mondanának -
a tátrai
hatalmas
gyönyörű fák is slammerek.

Zen-fotók: Walton Eszter (2.)

talp alatt a kő

lépésirányok mentén

a fém korlátol

*

(egy test épp próbál

a saját határain

kívül ragadni -

egy képzelet sem

marad határolt kő és

fém börtönében)

*

egy kijárat ismert -

a belehatolást még

halogatnád

Egy fénykép azonosítása

Gáspár, Sasa, Ervin, Józsi - és ti mind... 

nem boldogult az éggel a játékszer
amikor ma reggel el akartam kapni a
szürke árnyalataiban éhmérő párák
felett a felderengő ellenfényt -

nem boldogulnak az éggel a játékszereim
még a szürke gazdagságait sem képesek
megragadni.

a fény képe jobbára a hiánya képe
vagy a rávetüléséé -
amikor el akarom kapni az örökkévaló mást
örökkévalónak akkor
nem boldogulnak az erre kitalált
játékszereim.



nem boldogult az éggel a játékszer
álom amikor ma reggel el akartam kapni -
éhmérő párák gyűlnek a párnám ráncaiban
nedves a fejem alja
a hunyt szem mögötti mélyben
ugyanaz a megfoghatatlan övez
mint a markolhatatlan égen -

ezt próbálom most szavakkal megragadni

a hiánya képét -
kipereg az ujjaim között és
ahogy mesélem nem boldoguló játékszereink
ebben a kényszeresen levegőt óhajtó
megragadásban
a mindig más megragadásában teljes
kudarcom ahogy mesélem -



egyszer elengednek a játék kényszerei -
csak így lehetek megragadó
örökös boldogulásban
ha én is elengedem őket -

csodálom, aki
játékszer-teli kézzel is elkap
pille fegyelmet hulló levelet csobogó víz
kiegyenlítődését -

mintha egy vékony kötélen egyensúlyozna
létmérő két megfoghatatlan között feszülve
játékszerrel teli és mégis üres
égnek fordított tenyerekkel.

Porcelán Ünnep

Mindig elejtem ezeket az ünnepeket
talán mert a nagy októberi novemberi évfordulóján születtem -
kora gyerekségtől lobogózott
kényszer-menetelők  rutinos közönyében ünnepelve

de amikor az aktuális öltöny
random beltartalma odahajt koszorúz elhajt
temetési menet konvojában
örök szirénazajban mint egy
elviselt gyógyíthatatlan betegség -

amikor erkélyről inti a sorakozót vagy
pódiumról a fizetett statisztákat
tömeget a tömeget a tömeget a
súlyban tartott fegyverek
díszelgő éhes csendjében -

amikor a neves külföldi vendég
valójában azt sem tudja hol van:
lehegesztett csatornafedelek néma
csobogása alatta a város áldatlan
forgalmaktól fuldokló teste -

amikor a névtelen hősök felemlegetése
tanktetem-méretű falra szitázott rizsporos
hazugsággá lesz
egy bárkire húzható paróka
panyókára vetett propaganda-zsinóros mente
a kora gyerekségem vérpermet-lobogózó
szelek sem fújtak ilyen szájszagot
a lukas-zászlóárnyék körfolyosós udvarán egykor
valóban elásott ökölbe szorulások felett -

amikor kompország huzatában megint a szabadság a rend
a rend a szabadság és a fogalmak végső torzulása
egyszerűen kezembe adja a kimondhatatlant
lóg belőle a szavak alkoholos gyúlékony kanóca -

mindig elejtem ezeket az ünnepeket
és összetörnek
nem bírnak ki egy méter zuhanást sem -

tört bronzcsizmaszár szónokol a fontos intézmény
terrorcellák sorának
történelmi hűséggel telepített
alkalmazása előtt -

porcelánból tört csizmaszár bronzcsonkmásolat szónokol az
elprédált feltört homokra épített
ápol és eltakar szokott kirakatában -

amikor - akkor.
Ez itt az ünnep csendje
miután elejtettem és összetört.
Porcelán nipptöredékek recsegése a talpam alatt -
sepert cseréphulladék az egykor felszedett bazalt
macskakövek gellert kapó lövedékektől
szikrázó emléke.

Ragyogása után

Egy nappal a tisztábban szólások után
amikor szájízzé érik reggelre a mégsem mondott,
mert tisztább szavaid körül érett
fürtben lógnak az elnyelt, torkot kaparó gennyes gondok -

egy nappal a tisztábban nézések után
a szemedből kitörölt csipa rejti a szélén
piedesztálárnyékban látszani gyáva
látványt ami soha nem díszlik a szemrevaló sztélén -

egy nappal a tisztán hallott zengzet után
amikor fülzsír-lakatolt reggelre a járat,
mert tisztább hangok zugaiba odafújt
gépzörgés kakofónia-undora gép-hallali nyúlkál be utánad -

egy nappal az ízelt illat után
orrod alá dörgölt testszagleplekben gomolyog a reggel
ásító inasa hiszen megnyomta az éjt teli hasa,
másnap van büdi másnap jön gyász-fekete sereggel -

egy nappal a tisztábban érintések után
olajos ronggyal kent reggel rajzolja hogy ez a szűnte,
mit tapogatsz magadon körülötted
bár holmit tapogatsz koma jól érzed: ez a bünti...

altatás (félálom)

kinyithatatlanul egy lüktetésben
elhárítva a kezeket -
most bármelyik érintés erőszak
a magamé is

egyszerűen hagyjatok magamra
amikor még én se vagyok
hajlandó hozzáérni
magamhoz - hagyjatok

kinyithatatlanul egy lüktetésben -
nem szűnik ne szűnjön
élek
hagyjatok élni magamra

csövek fonódó fuldoklásai
testtájakra kötött gépek csiripelnek
erőszakos természet tapogat

most hagyjatok magamra
amíg ki nem simul
minden porcikám s a test
puszta tartást burkoló hideg fém -

kinyithatatlanul egy lüktetésben
elhárítanám a kezeket -
vedd úgy csak akkor eresztlek be
amikor már nem hárítalak

ha nem kísér lüktetés sem
légzést végképp összekuszáló
fegyelmes figyelem.

Mentegető. Ző.

Simó Gyuri úrnak

Rohadtul esendő, tudod...
és ó hát visszaél (bár épp most
olvastam hogy nem lehet élni vissza
fatál error - élni visszával terhes premissza
valójában nincs: az is csak időhúzó
helyben topogás, előre élet -

csak épp esés közben).
Rohadtul esendő, tudod
és ó hát ez nem mentség de
(hiszen közben jól megaláz téged)
ezt táplálja bele a trend meg a hatalom
jelenben topogó (vissza)éléskísérlet
(valójában közben ott sincs
gondolatban szóban cselekedetben -
csak egy ótvar tanult minta van
nincs gondolat
és szó és
cselekedet sem).

Így rohadtul esendő, tudod
és ó hát visszaélne (jaj de jó volna
ha nem lehetne vissza -
fatál error - csak egy ótvar premissza,
rendszerhiba, amin térdepel a rendszer
és térdepeltet).
Valójában közben ott sincs
a hő
a láz a
mámor -
csak egy ótvar premissza a mából
ami tegnap szeretne lenni. Visszaélne.

Így rohadtul esendő, tudod
amolyan társadalmi. Nem alanyi jogon -
csak épp esés közben...
és ó hát nem mentség és én is
tudod mit, én is
úgy jobb, ha befogom.

Rácsodálkozás: Szilágyi János (1.)

Szilágyi János: Madárjós

zsigereit vagy

röptét - valahogy majd

elárulja magát 

*

kenődő bármid

légcsiganyálösvény - majd

arra törekszünk

Búcsú

Nem felejtem el, hogy megint
odadobtam valamit az indulatnak.
Nem volt szép. A táplálék nyersen
általában nem szép. Az indulat vak
tápláléka általában nyers és bárdolatlan -
tehát nem szép.

Egy vita mentén tört el a jelenlét.
Nem volt szép, hogy odadobtam -
de eltört bennem. Dög lett.
És inkább legyen táplálék, ha döglött,
nem titok, hogy így egyensúlyozom magam.
A ketrecajtó bennem is kitárul
belépek rajta ugrásra készen
kezemben az étel.

Egy emberi kapcsolatnak nevezhető
emberi kapcsolatot vetettem
az indulatnak. Mert eltört bennem.
Lehet, hogy szégyenlem. Már most.
A módot, ahogy eltört. Leginkább
a módot.

De álmatlanul majd nem ezért forgolódok.
Egy hivatalból provokáló hivatásos ócska
szócsatát untam meg.
Nem tetszett a fogócska.
A felsőbbségesség kioktató hangja
egy beszédképtelen beszédkényszer
cafrangjait vetettem az indulatnak -
nézd, itt a kezemben. Étel.

Egy emberi kapcsolattal kevesebb.
Együtt tudok élni ezzel a vereséggel.
Akkor is, ha valójában
az indulat engem ebédel:
akkor is, ha az indulat vak
táplálékát - nyers és bárdolatlan -
saját kezűleg, szinte józanul
vetettem most az indulatnak.

A hosszabb úton

saját

hosszú az út, amíg
a forrásból, ahova térdelsz
csak két kortyot merítesz -
amennyi pont elég.

hosszú az út, amíg nem
akarod magad azonnal
rogyásig inni,
aláfekve a kicsurgó
jéghideg vízsugárnak.

hosszú az út és sokszor
kell végigmenni rajta -
lehet, hogy másoknak
ennél gyorsabb a felfogása,
de te például ezért olvasol újra:

mert a néhány ízes
szomjoltó kortyig
(ami nem telít el és
nem hűt gyulladásig)
csak a hosszabb úton jutsz el.

hosszú az út, amíg a
forráshoz, ahova térdelnél
a megszokott lépések
nyugalma juttat el.

tükör a világ -

ne lepődj meg, ha mégsem

merjük érteni

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (41.)

egymáshoz bújó

félelemszagtól csípős

illatú a köd

*

zárkózott hajnal

rácsai a fák - 

kilátástalanságban

*

viseld sejtelme

nyirokruháját - ez is

az egyik bőröd.

*

végigborzonghat

rajtad is a fák

levélvesztő igéje

Sámán

Van ez a dolog, hogy most itt ülök
- mondom a barátomnak akivel a kertjében ülök -
és az előbb elkezdett nagyon keményen fájni
az a lábam, amelyik nem szokott fájni.
A jobb lábam, ami nincs beharisnyázva -
éreztem benne egy szúrásszerű fájdalmat,
amit annak a csodának a segítségével
ami össze tud állni egy ilyen kertben
- mondom a barátomnak, akivel a kertjében ülök -
át tudtam helyezni úgy a másik lábamra
hogy azt mondtam: gyerekek nem kell itt
feltétlenül azon a csatornán keresztül feljönni,
ott nem kell erőlködni
gyertek fel a másik csatornán, mondtam
azoknak a testi  energiatartalmaknak amik föl akarnak jönni -

Mert amikor belégzel 
csinálsz egy ilyen hihetetlen tölcsért amivel fölengeded
hhhhhhhh kilégzés eltávozik fölfelé ami oszolni szeretne -
neki az a dolga hogy fönt
valamilyen szinten elegyedjen
és képezzen akár egy ilyen... 
hordalékos lerakódást a másikban
a másik közegben
a szellemiben -
így éljük meg bennünk a növényi részt.

Na... most én azt mondom hogy ezek
akik jönnének nekem a fájó lábamon 
ne ezen a lábamon jöjjenek -
ott a másik lábam,
teljesen üres csatorna
egy autópálya - lehet rajta jönni
(amelyik egyébként harisnyában van, mert
nincsen benne mélyvéna,
tehát azért annak is megvannak a trükkjei -
de valamit át tud venni
és ez a valami most pont elég...).

És ez a Sámán.
Ez a jelenlét,
amelyik tudja, hogy miért lélegzik,
amelyik tudja, hogy csatornát nyit a világmindenségbe
és amikor el akarja vinni a többieket, 
amikor el akarja vinni a törzsét,
akkor ebbe akarja elvinni a többieket.
Akkor ezt szeretné megosztani a többiekkel,
ezt szeretné szétszórni,
ennek a csírácskáit elültetni
és berakni a helybe ahol megőrződik
- mondom a barátomnak, akivel a kertjében ülök -
és ahol sokáig tart még a különböző 
együtt megélt eseményeken a hatása:
van ahol több derűt teremt,
van ahol több figyelmet.


Ez a Sámán.
Amikor átszakad
az elzáródás ami a lábadban van.
amikor egyszer csak az a vérrög
elindul, végre elkezd görögni fel -
a befeszült addigi vér végre nyomja
aztán valahol, egy kanyarban odapréseli az érfalhoz
és az elpuhuló részeiből leszed amennyit csak tud
a végén ott marad, amit már nem tud, 
lencsényi érfal vastagodás -

ezt tudja a véráram és
ezt kell neki megköszönnöm.
Nem kívánhatok tőlük mást (legőszintébben!)
a rögbontóktól nem kérhetek mást
minthogy pont annyian legyenek elegen
ahányan vannak
- mondom a barátomnak, akivel a kertjében ülök -
a teljes odaadásukat szeretném
és ezt szívesen adják.

Ez a Sámán.
Amikor így éled át azt
ami a világ körülötted -
és ami te vagy benne -
és ami a fájdalom benne -
és képes vagy átadni másoknak is
milyen szerinted a világ és ők
milyenek benne. -

de azt nem mesélem el, hogy ez a rög
ez az útakadály miből lett, meg hogy
milyen egyéb energiatartalmai vannak,
mert itt ülnénk estig...

Me too

Mi itt mind szolidaritást vállalunk
veled, akit megerőszakoltak
veled, akit elvittek akarata nélkül
szerben mámorban vittek a szertelenségbe
veled, aki egy más állapotban nyerte
vissza az öntudatát
veled, akit mert szólni tiltakozni mert
akit többször és előre megfontoltan megütöttek
veled, akinek megmondják ez van kiszoptad
nyeld le mit reklamálsz
veled, akinek rövidebb volt a kelleténél
hosszabb volt a kelleténél pont akkora volt
veled, akit kiforgattak a formájából
a méltóságából az illúzióiból a kis szaros életéből

veled mi mind szolidaritást vállalunk
felháborodottan a képernyő előtt
megtesszük amit lehet.

Mi itt mind szolidaritást vállalunk veled.



***



Amikor egyszer a macskám megütöttem
mert nem bírtam tovább ideggel
hetekig bizonytalankodott hogy
elfogadja e ugyanabból a kézből
az ételt

hetekig bizonytalankodott az érintésem alatt
a belegöngyölt bűntudat rétegeit
kelletlenül borzongta vissza.

A kedves ölét kereste onnan
vetett rám csalódott lapos pillantásokat
aztán egy nap mintha mi se történt volna
nyom nélkül engesztelődött.

Hetek bizonytalankodó ölelésfogadását
élezte egyetlen indulatos mozdulat
az állati részünk nem tud
mit kezdeni ezzel a többlettel:
sem az indulathátterű agresszióval
sem az engeszteléssel nem tud mit kezdeni -

ahogy az emberi részünk sem tud mihez
kezdeni ezek hiányában.



***



A gátlástalanságot ütni titkos élvezet
mert a levetett határok biztos tudatában
nem volt nem lesz nincs
lelkiismeret furdalásod.

Szeretünk a kiderüléstől kijelölt
bűnbakra mutogatni
szinte hiányzik a véletlenszerűen
kupacból kiválasztott kövek
élének tapintása a kezünkből ilyenkor.

Pedig ez csak a történés szomorú kivétele
a nekünk vetett konc:
egyfajta kéjes áldozat
ahol elővezethetjük az állati részből mindazt
amivel az emberi rész amúgy
nem tud mit kezdeni -

sokkal nehezebb volna nem hagyni
családtagnak szomszédnak barátnak
hogy kiélje másokon a maga
emberállat frusztációit
rajtad, akinek rövidebb a kelleténél
vagy hosszabb vagy pont akkora
aki pont ott voltál kéznél rosszkor rossz helyen -

Mert csak akkor nem ütöd meg a macskát
amikor ott van a kezed ügyében.

Áramlatban

azt hiszem, csak a dallamra figyelek, ami átlüktet a történeten,

az megmarad, mint amikor az ember éjjel fáradtan lehunyja a szemét,

és feltolul az előző éji álom, de nem a történet, meg semmi megfogható,

hiszen már akkor sem emlékezett, csak valami hullám, igen,

ami ismerős, amibe jó lesz újra beleereszkedni, hát így,

(Szilvási Pál: Születésnapodra)

megülni valahol

ez alkati kérdés, talán csak ennyi

a titka.

korallmód betölteni az adott helyet

ahova gyökereztünk.

tudom, hogy az áramlat elvihetne

ha hagynám.

de jobban izgat, mit hoz,

mint hogy milyen

mélységek fölé sodorhat.

ide gyökereztem -

ezek a vállalt közelségeim.

ezeket az ízeket keresem

halacskabőröd hajlataiban.

megülni valahol

ahol hullámzásaim lehetnek és nem 

történeteim.

(a végén úgyis elsodródunk

valami elhalt elragadtatásba).

Október. Igaz.

Igazad van. Fogod,
fegyvernek látszó tárgyat -
igazad van... Fogod?


Ez a mai napfény is 
attól él (éltet),
hogy elengedem.

Madárlátta

Elfüggönyözött erkélyajtónk mögött
két méterre tőlem esznek -
jó volna ha kiépülne egy ennél kerekebbre
simogatott bizalom,
de ahogy visszaemlékszem édesapámra és a gerlékre
akik a végén a keze mellől, a korlátról csipegettek
ehhez idő kell.

Széncinegék. Úgy csodálkoznak rá az
erkélyen felejtett tárgyainkra
mint a gyerekek.
Van benne félelem is, ha a tegnaphoz képest
a tárgyak esése változik -
de ahogy visszaemlékszem édesapámra és a gerlékre
hamar megtanulják, hogy veszélytelenek a mozdulatlan
kint felejtéseink.

Az első lépéseken már túl vagyunk
mert egyikük az erkéllyel szomszéd
konyhaablakunkon át lesett ma reggel,
otthagyta a kaját,
de ahogy visszaemlékszem édesapámra és a gerlékre
ez a szükséges legelső lépés. Amikor kíváncsiak lesznek rá
hogy hova tűntem.

Vetület közlekedőben

közlekedőben
idegen láz mellett ülsz -
(jaj. nehogy elkapd!

közlekedő
fertőző részecskékkel
az aurád nyitná.

melletted ülő láz-
lázadások fémíz
lepedéke. nyelsz.

jaj csak nehogy...
nincs most idő a lázra.
tartsa meg magának!

közlekedni minek
szorul melléd ilyen
bacilusgazda?

idegen láz-íz -
miért nem fekszik otthon?
bezárod magad...)


pedig terhéből kínál
emberségnyi részt -
elbírnál vele.

Rózsafüzér

Nagyanyám rózsafüzére lóg az asztalom felett
egy érintés nyomát őrzöm rajta
szelíd tárgy - magától nem akar semmit
nem akar többet annál, mint amit jelent:
a testtel is fohászkodó imát.

Egy érintés nyomát őrzöm rajta
a testem nem a kövek görgetésével imádkozik
vagy nem ezeknek a köveknek
hegyre görgetésével -

Ez egy szelíd tárgy: nem éles, nem hegyes
a köveit nem dörgölték fegyverré rajta
elviseli hogy egy érintés
emlékének hordozójaként őrizgetem.

Nagyanyám rózsafüzére lóg az asztalom felett
egy érintés nyomát őrzöm rajta
amit neki jelentett: a testtel is fohászkodó imát.
Szelíd tárgy - magától nem akar semmit
nem akar többet annál, mint amit
nekem jelent.

Szégyellem magam helyettetek
ha az őseitek hite által
érintése által csiszolt kővel
ha a legszentebb szóval is csak
átkozódni vagytok képesek!

Veled

veled vetkőzöm le az éhet
hogy ne sziszegjenek körbe a szelek
kontrasztban a zuhogó fénnyel
mégis - a kontraszt ugyanazt jelenti:
éhesek vagyunk és
amíg éhesek vagyunk visszajövünk
ide, szélsuttogásba és
szivárgó fénybe
valaki más terített asztalára -
jó lenne látni, ki az a valaki más
aki minket tekint az éhe
fűszerezett áldozatának -

veled vetkőzöm le az éhet
este - hogy aztán reggel magunkra igazgassuk
egy napra jó lesz még ruhát -
nem akarsz semmi mást tőlem
csak ezt az éhet
amíg éhes rád valaki addig létezel -
ez majdnem ugyanazt jelenti
mint amikor a párnád hajlatába suttogom:
amíg éhes vagyok rád
addig létezem.

veled vetkőzöm le az éhet
és amikor éppen mind a ketten
elteltünk a másik szeretetével
máshol vagyunk -
egy dimenzióban ahol az éhség
sem bennünk
sem a ránk terített fényben
sem libabőr csókos huzatban
sem a ránk mosolygó istenek tekintetében
nem létezik -
veled vetkőzöm le az éhet
egyszer le kéne vetkőznünk igazán.

és nem úgy ahogy a csontok
emlékeznek az utolsó
légből harapott falatokra.

Zen-fotók: Sárosi Ervin (25.)

elfátyolozott

vízjárta égre ragyog

a felkelő nap

*

kaptál egy kócos

hajba túró érintést

az őszi dacból 

szösszenet

csak úgy (különben)
nem különb. külön sem.
csak olykor úgy kerek
mint a gömb:
nemcsak vetület
de ki is tölt egy térrészletet.

csak úgy (különben)
nem különb. de jól van.
ha a szemedben sótlan -
nem járt a szádban:
nem tudhatod, az íze
milyen hiány avagy miben hibátlan.

csak úgy (különben)
nem különb. de játszik.
vagy csak játszik:
oly komoly.
pályát virágzik
az ajkain egy rejtőző mosoly.

csak úgy (különben)
nem különb. külön sem.
amolyan kétnapos leves
sós, paprikás:
nagyi főzte
módon marad különleges.

Szelektált magvak

Időnként elképzelt
interjúkérdésekre fogalmazok
válaszokat előre a fejemben -
eddig még mindig
sikerült ilyenkor kiröhögnöm magam.

Hiszen a a válaszok úgyis
madáretetőből kisodort,
elpotyogtatott magok,
amiket a cinkéknek tettünk ki ugyan,
de nekik nem ízlik -
kisodort potyadékok az elképzelt válaszaim,
szemét az erkély linóleumpadlóján.

Úgyis a galambok csipegetik fel
amikor nem vagyunk itthon,
hiába zavarjuk el őket amúgy,
mert amúgy mindent mindig összeszarnak.

Időnként elképzelt
interjúkérdésekre fogalmazok
válaszokat előre a fejemben -
de úgyse az kérdez és nem azt amit elképzeltem;
úgysem dönthetem el, ki kapja
a kitett magvakat.

Még jó, hogy még sikerül
legalább kiröhögnöm magam ezért.

Tócsák

Szerdahelyi Péter fényképei

bármerre nézz

ott színlik a világ -

míg meg nem töröd tükrét

a nedvesség éltet

és ami él: meghal -

mind felszáradunk

*

nincs léted mércéjén

külön jelzés a szépre -

de lásd és éld.

Történelemlecke tanácstalansággal

Kép: Forbes Magazin

aztán megkértük a saját
erőszakos barmainkat hogy
védjenek meg a szomszéd
erőszakos barmaitól -

még azt is elhittük nekik hogy
a szomszédot csak úgy legyakni
nem bűn -

hulljon a férgese.

de aztán a tolvajaink kilopták
a zsebükből a kamra kulcsát

jelenleg is őrzik - talán ezért
hisszük egy ideje azt hogy
egymást ügyesen kifosztani
nem bűn:

nincs semmije - annyit is ér.


még nem látszik ki jön -
kit hívunk majd a legközelebb
elitnek.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (40.)

érintés marta

szélét simogasd végig -

miattunk csorba...