Turi Tímea
Nyelveken szól
Én nem beszélem az emberek nyelvét. Sem a
fecsegést, sem a hallgatást. Kifogyni nem tudó
témáikról nincs mit mondanom. Én nem értem
őket, akiknek nincs idejük olvasni, de mindig
tudják, mi áll a legfrissebb lapokban. Nem
értem a borospoharakat a kezükben, hogy miért
cigarettáznak, ahhoz nincs közöm. Az ideges kis
nevetést a buszmegállóban, a fedetlen fejű
tizenévesekét. És a kimért férfiakat sem, akiket
nem zavar, ha nem szólalnak meg társaságban.
A társaságot magát. Nem értem az anyákat, akik
megértik a csecsemők sírását, és az apákat, akik
korán fekszenek. Nem értem őket, akik nem
csak elbeszélni, de megszerezni is a beszéddel
tudják a szerelmeiket. És ha a tükörben látom a
mozgó számat, a saját beszédemhez sincs közöm.
shizoo:
Lélek adta
Nem tudom, valójában miről beszélsz. Sem a
szabálytalan próféta, aki megtelni képtelen és
már észre sem veszi hogy nem értik a benne
rétegződő nyelveket; sem az őt tükörben leső
kép, a közönség, a másik, akinek gyakorol. Nem
szólunk másnak. Hírek, borok és cigaretták
között megejtett rémüléseim a tükörképem nézi
kívülről, mintha nem volna hozzá közöd. Az idegen
belénk költözött, ő a közönségem, a szabálytalan
próféta neki fogalmazza, amit magad se értesz.
Nyelveken szólok akkor is, ha jelentőségteljesen
hallgatok, a tükörben ezt gyakoroltam a legtöbbet,
hogy tényleg úgy tűnjön, befelé elképzelhetetlen
bölcsességeket mormol a zárt ajak. Nem egymással
beszélgetünk, a társaság maga a fejben hordott
kritikus. Aki beszéddel legfeljebb ellenségeket
szerez: saját magunk. Áldott vagy, amíg a rémület
fog el, ha meglátod a beszéded a tükörben. Tudd,
hogy valójában ezt is magamnak mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése