Büntetését

a felszínen csak a bőr
ráncosodó szél-cserzett szemsarok
nem látod a hallgatás alatt
hogy lángolok?

felszínemen, felettem az ég
fáj, lobog.
felégetik havát ritmusra
táncoló ég-vándorok,

valahol akkora tűz van -
könyvtárnyi szóra vet lobot
hogy égjen. a hallgatás alatt
nem látod? lángolok.

*

hóval hűtöm az arcom
fagyott utakra csúsztatom magam.
úgy járok itt,
mint akinek fontos dolga van.

pedig dehogy.
elfogyott: kerék csepült havam -
sárrá válik a dolgom és
a van.

és a tehetetlen lehetne
tapad az alattam forgó
kerekekre
lucskosan.

*

nem alszom jól. e jeges tűztől
feszít-szakad az éjszaka.
nincs ész-oka.

de felriadok arra, hogy öltem
és álmomban az idő csüngött
letörten.

megállítottam a létezést
a magamét is -
hiába lélegeztem

és menekített volna az ösztön -
álmomban megöltem valakit.
nem menekít

az ébren lét már ez elől:
a maga idejét is megállítja
aki öl.

nem alszom jól. e jeges tűztől
feszít-szakad az éjszaka.
nincs ész-oka...

*

ments meg engem, amikor kicsap
a számon a hangban a láng -
ne gyűlölj, ha zsarátig égett
napot terítek alánk,
hamu egészét.

ami ringatna, nem pihentet
a bűntett égi bennem fel a csendet:
a büntetését.