előétel

egy galamblelkű ismerősöm szerint
(valójában minden szimbólum agresszióra épülő
közösségekben él: a gyengébb könnyebb
testű, gyorsabb - tehát jobban menekül)

azért kell
disznó marha birka vagy
nagy testű tengeri halak
helyett
nyulat csirkét (galambot)
egyéb kicsi állatot enni
mert amikor ölik őket
azoknak csak kicsit fáj

úgy látszik mégis csak disznó vagyok
marha birka vagy nagy testű
tengeri halak

bár most épp nem tudom
mit tekintek viszonyítási alapnak -
nem mondhatom hogy
megint ölnek

Utánoló

orrom után - nem
szimatom után, nem
érzésem után, nem
önmagam után, nem
ihletem után, nem
illatod után, nem
nyomaid után, nem
látványod után, nem
érzeted után, nem
akárki után, nem
senkise után, nem
útjelek után, nem
úttalan után, nem
sebeim után, nem
kapuid után, nem
nyitásom után, nem
zárásod után, nem
hamisom után, nem
igazad után, nem
szavaid után, nem
csöndjeink után, nem.

orrom után. nem
ima, csak az ámen.

Rácsodálkozás: Kisnémeth Ferenc (5.)

látsz. tükör által

homályosan. eső hull

hullámainkra.

Nem a címről

                           négy izécske Izabellának


inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2014/02/prim.html


Erdőbe
én sem mentem - két 
dühös ember (nem tucat) 
voltam, egymással.


Viszont
viszont még élek.
rég meg kellett volna - de
elvetélt ötlet.


Matematika
nem leszünk prímek
már. prímások főleg nem -
írok. írsz. élünk.


Tartalék
olykor elég, ha
lakik a kamra polcán
medvehagymakrém.

Beszélgetés korrumpálódó korban

                                                                                In memoriam Borbély Szilárd



Borbély Szilárd:
• tamás • 

kezdetben az autómárkák
érdekelték • a testvérével
később is csak a kocsikról
beszéltek• minden közös

séta játéknak indult • és
tudáspróba lett belőle • a
szobája makettekkel lett
tele • az évek múltak •

valamire törekedett az iskola~
idő alatt • a bizonyosságra •
mondta később • a matek is
egész jól ment • meg a reál~

tárgyak úgy általában •
testvérét inkább nyelvek és
művészetek vonzották •
de őt a kézzel megfogható

világ • a valós idejű tőzsdei
kereskedés is egy időben • de
olyan áttételes a másodlagos
piacok léte • az egyetem nem

volt kérdéses • a test marad
a végső bizonyosság • mondta ••
orvosnak lenni pedig a kétely
felszámolása • legalábbis

ezt ígérte néki ez a  pálya • az
anatómiavizsga és a bonc~
tanóra volt a favoritja • a
CT titkon átlát minden

szöveten • a képernyőn egy
program összerakja újra • meg
se kell nyitni a felszínt • de
eltakarja • a bizonyosság

ennél egyszerűbb • az
ikertestvére sorsa egész
más lett • alkalmazott
grafikai szakra ment ••

de őt végül csak a sebek
érdekelték • arról írta meg
a diplomáját •• a felszakadt
bőrt • az átvágott izmokat

csodálta • saját kezével bele~
nyúlni a friss sebbe • sóváran
vágyta • ezért kérte végzés után
magát a traumatológiára •••




shizoo:
- péter -

kezdetben nem tűnt a szellem

emberének - és később sem -

a lányok érdekelték - leginkább

a feltakarható formák --

a testvére talán azért jutott

mégis több érintéshez - mert rajta 

nem látszott annyira az éhség --

mégsem volt szüksége a kivágott

és felragasztott poszterekre

de zavarták volna az üres falak --

soha nem tülekedett a mások

figyelméért - mégis gyűltek

köré a többiek - a jó zenére

például - a legtöbbet szinte vélet~

lenül találta az ikre a hálón - 

megoszthatót - ritkán megosztót -- 

az egyetemért a szüleik fizettek -

másodlagos dolog maradt - végső

bizonyosságok teste helyett az esti 

buli előszobája -- jogász volt

csak így - egyszerűen jogász --

a testvére - mint aki titkon átlát

a másik lélegzetén - jelölte a diák

önkormányzat tisztségeire -

senki nem utálta - könnyen nyert

pozíciót és barátokat -- már csak

el kellett helyeznie magát a

jól láthatóan eszkalálódó

lövészárokháború nyerő 

oldalán - így nőtt bele fokozatosan 

az imázsába - így vált ígéretes

kezdőből a választásokra jelöltté --

az ikertestvére sorsa egész

más lett - ott maradt az egyetemen

tanársegédnek - még mindig a 

minél több szoknya pörgeti --

ő viszont egyre könnyebben hiszi

vihetőnek a szót - miközben

akármilyen elérhető eszközzel

az emberek hitét halássza ---

Párbeszéd élőben - Emlékvásznak

Párbeszéd élőben

• egyébként gyönyörűek, ezek a vásznak!

  10 perce · Tetszik
• 

  Izabella Jones  emlékvásznak

  10 perce · Tetszik
• 

  Zoltán Hegyi megvan a holnapi versem címe

  9 perce · Tetszik · 1
• 

  Izabella Jones jó cím, legyen hozzá jó vers

  9 perce · Tetszik
• 

  Zoltán Hegyi oda csipeszelhető minimum (meglássuk)

  6 perce · Szerkesztve · Tetszik
• 

  Izabella Jones biztosan lesz hozzá, lehet hozzá. benne van a napfény is, meg az árnyék is. és kicsit fúj a szél.

  5 perce · Tetszik
• 

  Zoltán Hegyi és ez mind beleköltözik a vásznakba, és a bőrödre kenődik, ha a kezed törlöd, ha abroszra könyökölsz - a fényt is magadra öltöd, ha magadra simogatod a napszítta vásznat - az aznapi fényt, az akkorit, az időbe csavargót: az emlékké ízesült múltat

  körülbelül egy perce · Tetszik · 1
• 

  Izabella Jones   

  pár másodperce · Tetszik

Emlékvásznak

vásznak csipeszelt rendje
napfény illata jár át
kölkös gyönge fuvallat
hűti le róla a párát -

rétség híme porozza
déli harangszó távol
rezgeti halkan a vásznat -
rezget a fény igazából

téged, hogyha a vásznad,
lepedőd éjbe gyürődik:
fény, szél, illa harangszó
mind bőrödre kenődik -

     abroszra ha könyökölsz
     konyharuhába ha edényt -
     belesimogatja a fémbe akár
     vele lélegzése a fényt -

     ha magadra simítod a vásznat
     napszíttát, szélbe kavargót
     az aznapi fényt vele viseled, a múlt
     fényt - az időbe csavargót,

     ha magadra simítod a fényt is
     harmatos éjbe borultat:
     az aznapi létet vele viseled
     emlékké izesült múltat.

Rácsodálkozás: Kisnémeth Ferenc (4.)

I.N.R.I.

Ne ítélj.
Az olyan, mintha
a Bárány menet közben
eltörné a megváltást.

Olyan, mint
János jelenéseinek ítélete.

A pillanat véget ér:
Jézus leszáll a keresztről
ökölbe szorított kézzel
miérettünk -

ha ítélsz, eltöröd magadban.
Nem bírod végig csinálni

ahogyan ő:
az elhagyatottságot.

tűzzel vont éjszakáitok

szorongó figyelem. csukott szemmel.
nem nézem tűzzel vont éjszakáitok.
az esőt nézem. a hajnal pára nyelt fénytelen
árnyékszínházát. nem nézem. de látom
tűzzel vont halottszagú éjszakáitok.
imával. úgy tudom nem nézni a hírek
elcsavart valóságát, hogy közben imádkozom.
összetett kézzel. tűzzel vont éjszakáitok
lelkeiért. hogy fogja le a hatalom kezét a tiétek.
ne haljon bele a lelkek anyja a születésbe.
hisz minden születés véres. imádkozom a
vércseppekért. hogy ne legyen hiába való.

és imádkozom, hogy fájdalomtüzetekből
ne fabrikáljon a nyílható jövő
a miénkhez hasonló gyalázatot. hogy
lehessetek a kivétel. hogy az éhes
hiénák ne zabálják úgy fel a csecsemő
hiteket, teljesen - mint húsz év alatt a helyen
ahonnan hajnalotok nézem.
tűzzel vont halottszagú éjszakáitok
nem ismerjük. itt folyton a múlt születik
a vérben. rávakolunk az egykori hitre,
fényesre dörgöljük az egykori vetélést -
itt csak múlt születik. imádkozom a
vércseppekért. hogy halálaitokból
jövő szülessen.

szorongó figyelem. csukott szemmel.
nem nézem tűzzel vont éjszakáitok.
az esőt nézem. a hajnal pára nyelt fénytelen
árnyékszínházát. nem nézem. de látom
tűzzel vont halottszagú éjszakáitok.

Az Ötödik

inspiráció: http://drazse57.blogspot.com/2014/02/buddha-reloaded.html#ixzz2tkhYI6Ga

Ötödik Pecsét: 
Egyedül Leszel Tehát -
Mindegy. Másokért.

olvasnivaló: http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2010/06/santa-ferenc-az-otodik-pecset.html

Zen fotók: Nakamura Junichi (1.)

Kép: Nakamura Junichi

pillanatnyi fény

vetít zömült valónkra

öröklét-képet

Portré szavakból

(ahonnan: http://drazse57.blogspot.hu/2014/02/pasztell.html)

                                        Mr. Gwyn úrnak, Fantázia portréfestőjének



Ha sikerülne portrét festenem
rólad.
Pusztán szavakkal. Pasztellt.
Ahol te látszol.

Annyira, hogy bárki más
ne helyettesíthesse be
a maga látszóját
a helyedre:

meg sem gyűrődő lepedőre -
alattad és rajtad a világ,
ahogy belemosódsz és beléd mosódik:
aranymosás.

A világmindenség titkával
a csípőd ívén - ahogy egy
odaképzelt férfitenyér
rajzolja ki.

Az apró eltérésekkel, amiket
más nem, de te látnál - a hosszabb
vagy rövidebb hajaddal
ahogy más időbe nő bele -
látnád, csak hogy
tudjuk: nem teremtek, másolok.

Ha így
sikerülne: soha egy sort
nem írnék azután.
Nem lenne rá okom.




Haikuverziója:

Látszol, Aranymosás.
Nem teremtek, másolok -
fény csillan így.

Szófaragó

forrás: sanghaiist.com

mint fafaragás -

gyönyörű hullagyalázás

képet vésni

* 

itt lebeg vésett

szópaloták fafüstje

míg szertefújom

*

gondolatomnak 

testet így faragok - fák

lélegzetéből

*

gyártják nekem a

lélegzetvételt - míg én

belőlük papírt

*

szópalotám hű

mása az egykor volt 

lélegzetvételnek

*

te kigondoltad

én faragom a verset -

hulla-gyalázunk.

Sakálok

Dögtermő évad... Mikor nem volt az?
Csak a mód változik, ahogy a dögre gyűlnek
a sakálok. Minden varázslat ide szolgál
a végén - minden kitalált csodánk, karcoló
tűtől ecseten át a kameráig. A dögre gyűlő
sakálokat szolgálja.

Mert régen legalább
ki kellett menni a térre, nyakat
nyújtóztatni, hogy lásd a nyakazást.
Akasztáskor a hólyag utolsó
kiáradását. Hallani a sikolyokat a
karók felől. A nyöszörgést a keresztekről.
Mégiscsak volt benne valami
meló. Volt benne döntés.

Most a fotelből. Mert nem a "csak
munkáját végző" bio-statív, vigyorgó fotós a sakál. Nem.
Az a sor ott a dögre gyűlő éhségünk fogsora.
Ők csak a fogaink. Cserélhető műfogsorunk akár,
ha kihull közülük is néhány. Ha kirohadnak a gyökerek.
Már régóta nem a rádöbbenésünk etetik.
Mert mi vagyunk a Sakálsereg.
Telhetetlen, saját döglött húsunkat
zabáló dögevők.

Beszélgetés: ez itt.

Forrás: http://susannicon.blogspot.hu/2014/01/turbuly-lilla-valami-kekrol.html#comment-form

kollázs: Lakner Zsuzsa

Ez itt a teljes. És veszése már. Ez.

Múltat merít az elcsurgó Benáresz.

Folyton múló, mégse múló bűn-íz,

ahogy mindegyre mossa csorduló víz.

A zen meg a...

                      Robert M. Pirsignek

fokozhatatlan

szavakkal gurigázol -

mint a mega-zen

Életben maradni

                                    Katona Tibinek, köszönettel


inspired: http://drazse57.blogspot.hu/2014/02/wall-street.html

"Annyiszor hallottam, életben maradni mindig csak más élete árán lehetett és lehet most is, és a mások halálából miránk maradt örömöket, bánatokat, szeretetet, türelmet, lelkifurdalást vagy gyűlölséget magunkkal hurcolva tudunk csak menni tovább. Zálogtárgy minden élet, tudjuk azt, másoktól, mások életéből megőrzésre kapott vagy éppen kikövetelt percek és órák, és néha, igazán szerencsétlen történelmi pillanatokban egész életek sora." (Izabella Jones)

ülök a helyemen a helyeden
mintha fejeden vénült kalap ül a fejemen:
ül az ajkamon a tőled kapott ige
és bárki fülében hidd el
tényleg ül
az életem helyeden az életedbe
így lényegül.

nem önként adtad át - a fájdalom
adatta át - és én sem önként adom
ha majd adom a tőled kapott igét
tovább ragozni annak ki
hibáim és hibád
mentén tovább finomítja
nyelvtanát

a tőled és tőlem megörökölt kalapban.
szakadtál és addigra már én is szakadtan
ládába téve létezem csak -
hacsak nem hiszünk a
megvénült igének
hogy lélegzet nélkül is tovább
liheg a lélek -

bizonytalan remény. ami biztos marad:
hogy átadom. ahogy te átadtad magad
a gondolatnak a szemem láttára többször
hogy könnyű volt az átadásod
megragadni:
így tudtál, így tudsz - így tudunk
a gondolatban életben maradni.

Magányos szomszéd

megtört csendet szór
megavult estékre a
televízió

*

rigolyás vén eb
tartja karban a vaskos
vén rigolyákat

*

meglepetések -
feledékenység teszi
unt bosszúsággá

*

gyógyszerek élik
benne rá szabott saját
éhük, életük

*

ajtaja nyílik
ha időnként becsöngetsz -
mintha nem nyílna

Pamflet-töredék

...


Ha valaki népesedési elkorcsosulást emleget
akkor én népesedési elkorcsosulás vagyok!
Ha valaki úgy hivatkozik rám: ezek
nincs választásom; helyettem ő mondja ki ezt is: azok -
pedig ők tényleg azok. Ők az ok.
Ezek a zombijaink. Rohannak felénk az elkapart
de soha ki nem ölt
- ki nem beszélt - dögszagú szavak.
És a mögöttük a régen ismerős, hullabűzt árasztó
azok által ezeket tarkón kínáló gondolat.
A mérce. Amit elástunk. Élő szövet
mi rátapadt a vasra.
Én csak azt mondom erre, amit a mesében:
forró vizet a kopaszra!

Lehet öltönybe bújtatni a zombit. Beültetni a
Nemzeti Aberrációs Díszterembe.
Hogy kellő előnnyel - mint tudjuk, behozhatatlan
versenyeztesse Zombiföldjét a gennybe.
Ezek tényleg azok. Ők az ok. Ez a Lovas Tengerésztől
örökölt zsíros örökség.
Ezeknek én úgyis azok vagyok. Büdös van.
Legszívesebben köpnék.
Ezek úgy lágy kenyér, hogy penészes. Úgy bor, hogy
a szőleje saszla.
Én csak azt mondom erre, mint a mesében:
forró vizet a kopaszra!

Nehéz meló kiölni a kiölést. Adni az esélyt
amivel tényleg visszaélnek.
Nehéz meló akár csak énekelni is
ott, ahol a röfögést vélik a zenének.
Visszahozni a Nemzeti Röfögésből,
a Disznóólból szaros gumicsizmában a komplett
vissza nem hozást. Hogy ne a temetetlen múlt
szabályozza idegenszíveinket.
Azok vagyok, miközben ezek az azok
ugyanúgy az ólba hajtottak be minket.
Nem látszik választásom itt, pedig a
mércét nem is tettem túl magasra -
de addig is mondom, akár a mesében:
forró vizet a kopaszra!


...

A sztoikus haikuja

                              Biedermann kisasszonynak

"Ha a józan ész szabályainak megfelelő módon, buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem jobbra, sem balra nem nézel, hanem géniuszodat olyan tisztán igyekszel megőrizni, mintha már vissza kellene adnod; ha méghozzá mit sem vársz és mitől sem remegsz: ha úgy cselekszel, hogy tevékenységed mindig összhangban áll a természettel, és minden szavadban-megnyilatkozásodban beéred a hősi időkre emlékeztető igazsággal, akkor boldogan élsz. Márpedig ebben senki meg nem akadályozhat."
(Marcus Aurelius elmélkedései)

ne rágd magadon

a világot - ne rágjon

soha világod

Rácsodálkozás: Kisnémeth Ferenc (3.)

Vonatból


Látványnak háttal, avagy a másik oldalon -
nem ott, ahol megragad.
A másik oldalon találod magad.
Nem az egyetlen kinyíló távlatban, amit
tavával a medence
a tenger lélegzetéből ideálmodik -
mindenki arra néz. A szabadság
időtlenébe. Hullámokon rohan a lélek
a látóhatárig és túl azon.
(A távolból ide dereng
Tihanyon túl a Badacsony.)

Szóval a másik oldalon suhan.
Mert arra is van nézet.
Idősebb, avagy
alig fiatalabb, mint a vasút maga?
Árnyékában ott borong a
kőszénfüst szaga.
Mégis, a létezés buja rétjében
méltósága van, mint egy antik, vagy
apátsági romnak.
Betonból öntött méltósága -
bár már nem zár el semmit semmitől; csak azt
a foltnyi látványt, fikarcnyi rétet, előlem.
ahogy rohanunk a vonattal
mellette el - és előre az időben.

Ideje van. Mint a zakatolásnak.
A sínek ütemének. Mint az utazásnak.
Nem rohan a megérkezésbe.
Modern rom - az ideje kevés,
de van, akárcsak a megérkezés.
Látványnak háttal csak ez a foltnyi látvány.
Megragad, mint a mögé álmodott
lónyerítés, szénaszagú udvarok.
Vagy akár egy már nem látszó illa-
berek úri villa...
aztán a sebesség elrántja előled -

a vonattal, suhanó partján az időnek.

dilemma

amit csendnek hívsz
nem a zajok hiánya -
csak a szavaké

*

amit csendnek hívsz
nem a szavak hiánya -
csak a zajoké

Rácsodálkozás: Kisnémeth Ferenc (2.)

Üveg mögül - esőben

gördülő védett zugod
sűrű esőbe jön meg -
csak ülsz, mintegy a pillanatban.
hallgatsz kopogó csöndet.

tengerfenék-nedves világod
mint búvárharangból, lesed:
az ívét sűrűn pöttyöző
változékony cseppeket -

s a szélvédőn elcsorduló
vízcseppeken át
mintha nem a testet látnád
hanem az aurát.

teljes jogú értelmes látványt
a kontúrok helyett.
képlékenyebb világot tár fel
a víz és az üveg -

ki kéne szállni. de az ülésbe
övez a ború derűje.
változékony, nedves világod
gyönyörűje.

ki kéne szállni. de csak nézed
hogy fest a víz és üveg.
mint ki a kopogó csendben
megérkezett.

öt vereségmondat

ha teheti illusztrál -
nem pedig teremt

*

ha olykor mégis
akkor sorsot

*

teremtményt -
más éli a tagadását

*

a teremtést
letagadja

*

más teremtette -
ezzel menti magát

Rácsodálkozás: Kisnémeth Ferenc (1.)

Egy korláthoz

szélfújt sássuso-

gás duruzsol melletted,

nyugdíjas horgász

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (18.)

Aki nem életmódjában vándorol, hanem
üldözés, éhhalál, vagy egyszerűen
a túlságosan szürke horizont elől
az mindig a maradék kultúra tutajára
költözik. Áramlatok és szelek játékszere
ahonnan lerepedezik és elpotyog
a java része. Elválaszthatatlan, de halott
struktúrában a használati tárgyak és
a dísz. A cafrang - az egykori egész
gyönyörű indoka. A szépség
szükségszerűen kopik el a használatban
a maradék kultúra tutaján.

A maradék kultúra tutaját úgy lakod,
mint földrengés és hurrikán után
a romokat. Ahogy tovasodorják a közöny
és az ostobaság hínáros hullámai.
A maradék kultúra töredékes.
A használója nem mindig emlékszik
mi mire való. Úgy lakod, mint
a barbárok az amfiteátrumot. Mint
hunok a monostort. Még ha
nem is raksz esténként kézzel írt
kódexekből tüzet - már nem biztos,
hogy el tudod őket olvasni.

Azzal pótolod a hiányokat, ami kézre
esik - miközben a maradék kultúra
tutaján a remény új partokat keres.
Ahol majd összetörik a part menti
zátonyokon a maradék is. Elhordod
éhes túlélő építőanyagnak - egy
sokkal egyszerűbb ornamentikájú
kunyhószerkezetbe. Dédelgetett
tárgyaid, a faragott ágyat majd
deszkákból reprodukálod.
Amíg ki nem finomul. Hogy aztán
majd egyszer azt is tovább
sodorja unokáddal a következő
földrengés, hurrikán - vagy a távlat
újabb szürkére kopása.

Büntetését

a felszínen csak a bőr
ráncosodó szél-cserzett szemsarok
nem látod a hallgatás alatt
hogy lángolok?

felszínemen, felettem az ég
fáj, lobog.
felégetik havát ritmusra
táncoló ég-vándorok,

valahol akkora tűz van -
könyvtárnyi szóra vet lobot
hogy égjen. a hallgatás alatt
nem látod? lángolok.

*

hóval hűtöm az arcom
fagyott utakra csúsztatom magam.
úgy járok itt,
mint akinek fontos dolga van.

pedig dehogy.
elfogyott: kerék csepült havam -
sárrá válik a dolgom és
a van.

és a tehetetlen lehetne
tapad az alattam forgó
kerekekre
lucskosan.

*

nem alszom jól. e jeges tűztől
feszít-szakad az éjszaka.
nincs ész-oka.

de felriadok arra, hogy öltem
és álmomban az idő csüngött
letörten.

megállítottam a létezést
a magamét is -
hiába lélegeztem

és menekített volna az ösztön -
álmomban megöltem valakit.
nem menekít

az ébren lét már ez elől:
a maga idejét is megállítja
aki öl.

nem alszom jól. e jeges tűztől
feszít-szakad az éjszaka.
nincs ész-oka...

*

ments meg engem, amikor kicsap
a számon a hangban a láng -
ne gyűlölj, ha zsarátig égett
napot terítek alánk,
hamu egészét.

ami ringatna, nem pihentet
a bűntett égi bennem fel a csendet:
a büntetését.

Az észrevevőnek

                                          Izabella Jones-nak

Izabella képe

E kép önarckép.

 ilyennek látlak: nyitva

vagy - mégse látszol.

Még egy

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2014/01/meg-egy.html


Nem másik élet, hanem még egy. Ennyire.
Kéne. Másik térben. Vagy pár centire.
Vagy a kettő együtt. Hogy a kézmeleg
közelség egymást simogassa meg.

Egy másik, hol tudnám, mire való az élet.
Másképp megélt kibomló testiségek,
és itt kimondhatatlan szavak élete.
Itt lennék ahol te volnál - de ott se én, se te.

Hanem egy másik élet. Én szebb lennék, te több.
Lenne ott is biztosan buktató és küszöb.
De átlépnénk. Akár a mai kocsmát.

Nem lenne éji rettegés. Se álom.
S nem írnám le kifulladó világom.
A tinta sem kenné kezemre mocskát.