A száműzöttek

az feszít ami. sorozat-gyártott
import ipari feszületre. itt
csak az odaadó önfeledtség
váltja meg magának
a kézművesség
feszületeit.

az feszít rá, ami. a vágyad,
az enyém. az a néhány
akciós csomagban elérhető
éhség. és a maradék
még ki nem égett
létvágy.

de a feszülés alatt ernyedten,
tolla fosztott szárnya-szakadtan
még ott piheg. a rejtett
mozdulatokban táncol
a kevés, aki még
megmaradtam.

aki tudja, hogy száműzött.
hogy valami egészen vadabb táj
félresikerült paródiája
aki beleszeretett egykor
abba, akiből te
megmaradtál.

egymást ha tartjuk. miközben
nem merünk önfeledten
oda adódni. a csendnek.
amely mint a szivacs úgy
szívja fel: szerettél és
szerettem.

ha tartjuk. kapaszkodunk.
míg tart bennünk a honvágy.
az feszít ami. a szükség.
míg tollpuha emlék nem
leszünk. olyan emlék aki
szabadon lágy.

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (17.)

zarándoklatunk zakatol
tovább. vonszolt batyunk
leraknánk végre a kegyhelyen.
magunkkal vonszolt mindenünk
amitől majd beszakad a távlat.

zarándoklatunk zakatol
hiszen. még nem értünk oda.
ahol köszön majd a létezés.
magunkkal vonszolt mindenünk
randevút ad szeméthegy-magának.

zarándoklatunk zakatol
tovább. turistaút ösvény vízerek
várják az alázatos lépteket.
várják az elfogyót. de nem fogy el
benzingőzt lihegő teljesünk.

zarándoklatunk zakatol
hiszen. batyunkban az egész
létezést fonnyasztó teremtett
létezés. a forráshoz tartunk.
egy reménye van - ha eltévedünk.

Havazásra

                              Részletek a Hópehely-ciklusból

kristállyá szépült
műalkotások esnek
milliárd számra

*

összeálltában
óvó puhaság - pedig
mint penge: éles

*

takarásában
óvja - olvadásában
itatja magvad

*

eszmélet helyett
az elcsomagolt távlat
megóvott magvát

*

úgy mozogsz benne
mint akinek alatta
kéne pihenni

*

enyhítve poklot -
elfedné életre vont
aszfaltnyálaink

*

alvó jövőnk az
égi áldás vonta be
így: ideje van...

*

mit bánom: mit ér!
csak nézem ahogy sűrűn
hull - gyönyörűség!

Sajnálom, még...

sajnálom, még
rabszolgája
s nem az ura vagyok az időnek,

sajnálom ha a
képem bamba ma
hangok ha befele nőnek -

sajnálom ma
nem jelem a figyelem
ártani tud ma ha tár ki -

létem élezi
köszörül a szivemen
nyul a nyugalomba ma bárki.

Ismered-e?

Nem bízhatok magamban. Nem tudom
ismered-e az érzést. Van egy énem, aki
mosolyog, ha halálhírt hall. Aki ölne, ha
nem mást, hát egymást. Aki nyíltan gyűlöli
a gyengeséget. Leginkább az enyém.

Hiszen nem bízhatok magamban. Így van
valaki bennem - nem tudom, ismered-e
az érzést - aki vigyáz. Aki visszacsavarja
a vigyorgást. Hűti a vággyal összekevert
vérvágyat. Persze - ő rontja el a bulit is.

Mivel nem bízhatok magamban, már
azt se tudom eldönteni, melyik vagyok
tényleg én - és kik az egymást (engem)
hegesre harapdáló démonok. Kit kéne
kiűzni - ha a nevemen hívják őket.

Nem bízhatok magamban, így egy
negyedik, ötödik, olykor hatodik
szerepre függesztve sétálok a járdán.
Szédülök, és ha megszólítasz, nem
tudom: közülünk kihez szólsz.

Minden szerepem egy új arc - nem
tudom, ismered-e az érzést, amikor
elbizonytalanodsz, hogy ismered-e
kellő hitelességgel a játszható vágyat
a kényszeres improvizációban.

Nem bízhatok magamban. Már rég
nem tudom, kiben is kéne. Miért
bíznál akkor bennem? Elárullak, ahogy
önmagam: valamelyiket, a démont
vagy a szerepet, vagy azt, aki

egyszer beledermedt abba az időtlen
széthasadt, ijesztő pillanatba. Amikor
először nem érzett semmit a
meztelen rettegésen kívül és
mégis: jó volt neki így.

A fűzfapoéta búcsúja

                                               ballada a' la carte



Nem szívesen köszönök el.
Belátva, hogy nincs darab élet.
Avas ízű levesének
is ízleni kell;
bár megköszönöm, hogy beleélek:
híg örömöm víg - mint a gyerekzsúr.
S nem szívesen köszönök el
amikor hitelen szúr.

Abbahagyatja a szólást. Tisztább
közegre vágyik a szó énnálam?
A teremtést savanyodva kínálom,
hagymáz tésztastatiszták
úsznak a lé sav-avában.
Híg örömöm víg - mint a gyerekzsúr.
Nem szívesen köszönök el
amikor hitelen szúr.

Nem szívesen, de bejelentem,
hogy eztán trappista módra.
Szavakba többé nem szabódva
mentem -
csaó, pá, szevasz, szióka.
Híg örömöm víg - mint a gyerekzsúr.
(Mégis?) szivesen köszönök el
amikor hitelen szúr?


Herceg, holnapig hallgatok ma;
híg örömöm víg - mint a gyerekzsúr.
Mégsem végleg köszönök el
amikor hitelen szúr.

hajnalon

nem alszom nem al-
szol; forgolódunk csukott
szemmel egymásban.

Lénard Sándornak

Az író Donna Irma-i háza: a "láthatatlan ház"

Éltünk léckeritésén kandi szemed bekukucskált  

és elnézte, ha cifrázott cafrang csak a mérték -

mégsem itéltél minket meg, bitumen csiganyálán

elsuhanókat akik fürdőszoba nélkül a létük

elképzelni se tudják.

írtam neki, meg róla nektek a Könyvvizsgálókon, olvassátok...

Lenni

Weöres Sándor 100

Együgyű szeretnék
egy dolog a fejben
az a dolog minden.

Két szavú szeretnék
első szavam: legyek
a második: neked.

Három vér szeretnék
első kettő szülém
s a harmadik sem én.

Négy szándék szeretnék
fele lángot fial
fele oltó vihar.

Öt karéj szeretnék
héjas, puha béles -
faljon, aki éhes.

Hat csillag szeretnék
irányt zörgő fehér
égi göncölszekér.

Hét ördög szeretnék
őrizzen a szögön
hét lihegő dögöm.

Nyolc angyal szeretnék
fénytől csillagos a
nyolc óvó pallosa.

Kilenc éh szeretnék
reggeltől estelig
ahogy cseperedik.

Tíz világ szeretnék
mind a tíz egy vagyon -
s mindet neked adom.

Hangminták nyolcadjára

kifulladásig beszéltem.
és az utolsó
hosszú mondat után most
hallgatni szeretnék.

*

se értetek, se ellenetek.
csak benneteket.

*

versenyre hívsz ki
miután leköröztél.

*

agyagbabák a játszótéren
törnek.

*

bele van kódolva a
génjeimbe
vagy így tanították -
az eredmény
szempontjából
tökmindegy.

*

add uram, hogy
itthon felejtsem a
keserűségem.

*

nincs mit kezdeni azzal
amit be kéne fejezni.

VV

          (utolsó)



ne nézd. derüljön
már ki a nézettségből
hogy hány suttyó van.

Megörökített idő II.

                                                  (zárójeles vita időről és szenvedélyről)

Jász Attila:
tarkovszkivágások V. 

(SZTALKER, 1979)

„SZTAVROGIN – …A Jelenésekben az angyal megesküszik, hogy idő többé nem lészen.

KIRILLOV – Ez ott nagyon találó; világos és pontos. Amikor az ember mindenestül eléri a boldogságot, akkor idő többet nem lészen, mert nem lesz rá szükség. Nagyon találó gondolat.

SZTAVROGIN – Hát hová dugják?

KIRILLOV – Nem dugják sehová. Az idő nem tárgy, hanem fogalom. Kialszik a tudatban.”

(Dosztojevszkij: Ördögök)

bárpult

egy lepusztult, kültelki bár leginkább arra

ad lehetőséget, hogy a főcímek észrevétlenül

fussanak rajta át. hajnali szürke hóesésből

lehessen belépni. észrevétlenül. üres, kihalt.

a pult mögött ásító pincér sincsen ott, csak

látszik. neoncsövek vibrálnak. valahogy így.

                                      (a reménytelenség öreg. a lepusztultság is öreg.
                                      a főcím. a hangolás alá rendelt kötelező penzum.
                                        

                                      a komponista téged hangol. te leszel a hangszere.
                                      a látvány rajtad játszik. ha nem érintett volna meg

                                      akkor hallgatnál. mint ahogy a szégyen hallgat
                                      a bárpult felett falakba ivódó füstben. öregen.)

házfalak

téli hajnal, hideg lakás. résnyire nyitott

ablak. vaságy. fekete-fehér valóság. leg-

feljebb koszszínű. szomorú vagy, mivel

a korábbi felvételek tönkrementek.

omlik a vakolat. annál jobb, jössz rá később,

hiszen alapvetően át kell hangolni az egész

filmet. fekete, kormos falak. hidegen sütnek.

alakul, tisztul a látvány. a látszat ellenére.

                                      (a kocsma és a lakás kietlensége a kívüliségé.
                                      pillanat szülte döntés? a látvány értelme a fejben
                                      akár tizedszerre is. az imával az ember nem
                                      kísérletezik. tudja. csak el kell mondani.

                                      ha indulót harsogva tizedszerre ég el a kópia
                                      a gyanútlan szem tizenegyedjére is ugyanazt
                                      a finomuló különbséget látná. apró hangsúlyok
                                      eltolódását. amilyen a tovább omló vakolat.)

őrtorony

megáll a terepjáró, várakozik. a fél-

homályban nedves bokrok sötétlenek.

csöpög a köd. folyik. arra figyelsz,

ahol a mellékutca végén esőtől csillog

a töredezett aszfalt. oda kellene jutni.

hirtelen gázt adsz, szád sarkában

kialudt csikk remeg. a fényszórók

visszfényében időnként becsillan

szomszédod szemüvege. lekapcsolt

fényszóróval haladsz, lehajtasz a mellék-

útról. az árokba, a bokrok közé. majd

vissza. aztán elhalkul a motor. ülsz csak.

                                      (a vasút nyomán. a sínen. a - mit hoz és
                                      mit visz - vonat nyomán. a golyózáporban.
                                      a tudják, hogy bejutottunk gondolatában.
                                      adrenalin lüktet. a kietlenség utolsó csókja.

                                      az izgalom. el kell veszítened. úgy kell
                                      elveszítened, mint a visszafordulás esélyét
                                      a vonat nyomán. a vasúti kapun át - 
                                      nem nézel vissza. a motort leállítod.

                                      ülsz csak. amíg elveszíted az akcióhőst.
                                      a melletted szorongó rögeszme és a hátul
                                      nyirkát itató kétségbeesés nem tudja még,
                                      de innen csak előre van. Befelé.)                      

hajtányhang

kivilágítatlan alagút, zseblámpa bizony-

talan fénye imbolyog. csillog a sínpár,

hajnali homályban hajtány bújik meg

a sáros ponyvák alatt. kék szikrák

pattognak, beindul halkan. zümmög.

                                      (ismerős ritmika. hajtány csettegése
                                      idegen visszhangban. szavad elakasztón. 

                                      úton, mozdulatlan. pályájára kötve.
                                      hajnali homályból. párából bomló táj.

                                      nincs hangod az úthoz. megtöretlen, amíg
                                      meg nem érkezik. érkeznek a színek.) 

sínek mellett

a táj nyugodt és elhagyatott a sínek

mellett. egyre nehezebb csendben lenni.

a sárbarna szűrő színesre vált. megérkeztél,

otthon vagy. a zóna istenéhez imádkozol,

belefekszel a derékig érő, sűrű növényzetbe.

virágok nyílnak a télben, illatanyag nélkül.

                                      (ez itt a nyugalom nehézkedése.
                                      megérkeztél. erre van szavad: az otthon.
                                      egy vagy. kétely nélkül. megérkeztél haza.

                                      az áldásban. a fűben hanyatt.
                                      léted egyetlen vágya sem hiányzik.
                                      az élet nem. talán az élet illata.)

kisfa

durván öt méterről a kis fa megmozdítható.

egy földből kilógó kötélvéget rángatsz. a fa-

csemete minden húzásra fájdalmasan rándul

össze. nem szabadna hozzányúlni semmihez.

alázat és engesztelés. ha mégis megrángattad,

öntsd a fűbe félretett pálinkádat. üvegét állítsd

egy kőre emlékműként. egyenesen nem lehet

bejutni a kívánságszobába. kerülni kell. mindig.

                                        (nekik hajítod. a két nem idevalónak
                                        az ösvényt. nekik nyúlsz a tájhoz. sebeit
                                        nekik mutatod. a hosszabb út is lehet
                                        halálos, csak azon ritkábban járnak.
                                        az utazást a kívánságok vezetik. nem te: 
                                        a vezető. neked teljesült, hiszen itt lehetsz.
                                        benned lakik a szoba. ahogy a tájban.
                                        az megy elöl, aki nem ismeri az utat.)

tankcsapda

akkoriban még kisfiú voltál. láttad, hogyan

rakodták le őket a régi állomáson. akkor még

mindenki azt hitte, hogy. idehozták ezeket

a tankokat. valami készül. azóta itt vannak.

oldalra dőlve, hámló lánctalpakkal. az emberek

még benne ülnek. nem mennek már sehova.

                                         (halottak, szolid diszkrécióval közelítő
                                         képen. "azonnal csapatokat küldtünk
                                         
                                         de nem tértek vissza". azóta is ott 
                                         bolyonganak félelmeik idegpályáin.

                                         ezért kell levetni az adrenalint. az vagy
                                         akit ide hozol. és úgy ragadsz. önmagadba.)

csendhang

robbanásként csobban a víz. mozdulat-

lanul állsz. gyenge szellőben fák, bokrok

hajladoznak. minden változik, folyton.

fénylik a nap szelíden. nincsenek zajok.

se madarak, se bogárzümmögés. se virág-

illat. még senki nem tudott ugyanarra

visszamenni. lábad között száraz fű zizeg.

még senki nem tudott ugyanarra vissza-

gondolni. emlékezni. vissza. bármire.

                                          (nekik minden. te magadban hordod.
                                          de velük vándorolsz és általuk. sorsuk 
                                          közösségét vállalod. nincsenek zajok és
                                          senki nem tudott még ugyanarra menni.
                                          te sem. vigyázz a zümmögésre, jelbeszéd.
                                          akár a ludak rikácsolása. a változás
                                          megkötöz. megmutatja: mire gondol vissza
                                          aki eltévedt. gondolatban mindig ugyanarra.
                                          míg magába nem zárja testét az ösvény.)

szélhang

néhány fűcsomó az agyagos szántóföld

közepén. fújja a szél. rezeg. porszemcsék

kavarognak, akár a hóesés. egy föld-

darabon fekszel, körülötted álomvizek.

benne áznak gyerekkorod emléktárgyai.

zavaros víz. benne lebegnek a vágyak is,

melyek sohasem teljesülnek. egy női hang

a Jelenésekből idéz. „az idő közel van!” ennyi

marad a víz alatti monológból. minden el-

mozdul közben a helyéről. két ujjad vízbe lóg.

                                          (két ujjad vízbe lóg. te magadban hordod
                                          folyton a szobát. padlóján a behajigált jelenlét
                                          rekvizitumaival. vágyaink tárgyai áznak
                                          az ítélet idejében. a vágyak vezetnek, de
                                          meg is fosztanak önmagadtól. ezt se akard.

                                          szavaik után émelygés fogott el. a rögeszme
                                          cinizmusától. a kétségbeesés mentségeitől.
                                          vágyaink tárgyai áznak az ítélet idejében.
                                          tudod, hogyan szólnak a valódi szavak.
                                          hogyan ítélik önként adott magad.) 

alagút

a szűk és sötét csőben nyomasztóan

csöpög a víz. a víz, a víz. folyton.

hangok és hallucinációk. igazi próba-

tétel. befelé kell haladni. egyre mélyebbre.

miközben folytonosan és őrjítően csöpög

a víz. mindenhonnan. hangok konganak.

                                          (kinek az álma a homokkal telt csatorna?

                                          csak csöpög a víz. ami megtisztítana.

                                          belevonhat a másik a saját delíriumába?

                                          beleélheted magad. és egyre beljebb.

                                          léptek kártusaként a visszhangos csőfalak

                                          "tudjuk, kit hoztál" konganak a léptek.)

ajtónyílás

két egymást boldogan ölelő csontváz mellett

egy folyamatosan nyikorgó, magától csukódó

és nyíló ajtó. fekete kutyaárny. mintha ott se

lenne, megnyugtatóan követ mindenhová.

                                          (akad, aki a kárhozat
                                          boldogságát választotta.)

hóhullás

kihalt , kültelki bár. megint szürke ember

lehetsz. a tárgyak túl hosszan hallgatnak,

megint hullni kezd a hó kint. az asztalon

üres poharak. peremükön neonfény csúszkál.

                                           (a hó fagyott kegyelem. szürke leszel megint.
                                           mint aki nem lehet otthon. nem lehet
                                           úgy látszik, üdvözíteni. hiába akartad.
                                           de legalább a visszaútra nem emlékszel.)

időhúzás

milyen hosszú az út hazáig. pedig valamikor

milyen közelinek tűnt a ház. kizárólag a színe

miatt meleg tejet adsz a fekete kutyának. mohón

kilefetyeli. tejfoltok rajzolata a padlón. nedves

ruhában koszos padlóra dőlsz, nyomban elalszol.

nem láthatod, ahogy a poharak az asztal széle felé

araszolnak halkan. a megszűnőben lévő idő mégis

meg lett örökítve. mégis. valami épp elkezdődik.

                                        (mint ahogy a szégyen érkezik haza
                                         a bárpult fölé beivódó füstbe. ahogy ők
                                         ketten. ezért nem viszed az asszonyt. 
                                         ezért nem viszed mégsem a gyereket.

                                         hinni nincs értelme? hinni gyávaság?
                                         hinni? nem látod. amit nem látsz, nem segít.
                                         de van remény, amíg egy költemény
                                         ereje egy kislány szemébe költözik.)

inspiráció: http://tiszatajonline.hu/?p=43674

továbbgondolnivaló: http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2013/04/andrej-tarkovszkij-stalker.html

Megörökített idő I.

Tarkovszkij fotóiról: http://wangfolyo.blogspot.hu/2010/06/tarkovszkij-polaroidjai.html

Abban az időben Antonioni is gyakran fényképezett Polaroiddal. Emlékszem, hogy egy terepfelmérés során Üzbegisztánban, ahol egy filmet akartunk forgatni – amelyet végül is nem készítettünk el – három idősebb muszlimnak odaadta a róluk készült képeket. A legidősebb, ahogy rápillantott a képekre, mindjárt vissza is adta őket ezekkel a szavakkal: „Minek megállítani az időt?”

Megörökített idő

                                      Jász Attilának

(SZTALKER, 1979)

„SZTAVROGIN – …A Jelenésekben az angyal megesküszik, hogy idő többé nem lészen.

KIRILLOV – Ez ott nagyon találó; világos és pontos. Amikor az ember mindenestül eléri a boldogságot, akkor idő többet nem lészen, mert nem lesz rá szükség. Nagyon találó gondolat.

SZTAVROGIN – Hát hová dugják?

KIRILLOV – Nem dugják sehová. Az idő nem tárgy, hanem fogalom. Kialszik a tudatban.”

(Dosztojevszkij: Ördögök)

minek megállítani az időt?

mert mozgás közben

lüktető világ-átjárt mellkassal is

úgy tűnik: megállhatunk.

egy pillanatra elragadjuk magunktól

a változást. 

öröklét. avagy panoptikum.

a megállított idő köszön az öröklétnek.

szent gesztus köszönni.
belakni szentségtelen.
a megállított idő: van. akár a kép,

amely nem örök.

a megállított idő panoptikum.

a halálunké is. ha nem 

vesszük észre. ha mintha élve

tovább inogva az időben

nem-vagyunk tovább.

az örökben nincs van. és nincs nincs.

idő sincs. sem a hiánya. a

megörökített idő sem

áll meg az örökben.

a por a poré.

mégis, ha időt örökítenél - fűzhetsz az időtlen

dicséretébe újabb szólamot.

nem lesz öröklét

sem panoptikum

ha nem az időt rögzíted

hanem önmagad.

de erre csak az képes
akiben nem lakik ott
avagy megszelídült az
éhség a mindenségre.

továbbgondolnivaló: http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2012/12/a-sztalker-verset-idez.html

Üres egekbe

Ti rettegitek egymást - s én is. Én is
szorongok szűkre vont szavakban.
Úgy vonszolom odébb az időt:
van-e még elég talaj alattam.

Pengeérvek élén másik élet
vérét kívánná itt ma egyre több.
Tudja, hogy vakon vagdalkozik?
mindegyik oldalt burkolja a köd.

Formára metszenének minket.
Légvárra adott szavazatok.
Egymás félelmét tapogatva. Már nincs
emberségünk - csak igazatok.

Elvetettem bennünk a hitem.
talán ez így helyes - hogy oda néz
a párahabon hunyorogva át
ahol találhat is a keresés.

Való Világ

Mindig van lejjebb - szól a kedves,
miután a munkahelyén pihentek a
legújabb beköltözéssel, röhögtek és
szörnyülködtek a válogatott ketreclakó
csimpánzcsapaton - figyejjé'
mutatom:

állatkert a reality körül;
írta a végtelenül cinikus kiszolgáló médiaelit.
Főszerepben a
seggbe dugott kézzel vezérelt ujjbábok -
épp most varrják össze őket
a honlapok meg az újságok.

Appokat töltögettek le a kollégái, hogy
képben legyenek. (hogy a képben lévén úgy
érezzék: vannak) Ez már trash-változat,
itt már nem vennék elő a régi bábokat.

Megnőtt az ingerküszöb, ezért megyünk lejjebb.
Csalunk - szól a kedves,
nem átugorjuk a
lécet, hanem elsunnyogunk alatta. Egykor a fejet,
vagy a mellkasban dobogó érzeteket akarták
megragadni ezek;
erről szólt a beetetőgépezet, tehát
volt benne szellem is.
Pá, kis parvenü -
                          most altesten markol
seggben turkál, tököspuncispitét
tol le a vizuális menzán a médiamenü.

Kis buzi pöcs tehetetlen bölcsész
ne akard ezt érteni - nincs rajta mit.
Fogd fel: ez a maffia. A fiad terít neki a
placcon és fodrosra gyakja a lányod.
Sakkban tart? Rég leborította a táblát és
szétverte a fejeden.
Ez egy másik világ, egy másik egyetem.

S mit lehet tenni?
Látni kell a világot! És azt nem kell
látni, ami nem való!
Világ, de nem valóság,
hanem az utolsó pontig irányított és komponált
hatásvadász és ocsmány
parfümmel körbefújt
szar húgy és hányás-
szagú manipuláció.

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (16.)

napom ritmusa

élethely - tavaszvarázs

rendezett parkja

körbevezetlek

nálam: napom ritmusa

nyárlugasában

évem ritmusa

fest ágat-levelet szél-

fútta világfán

évem ritmusa

csábít másképp faragott

térepizódba

körbevezetlek

esztendőm s éltem pa-

vilonja körül

forgatom neked

létünk opcionális

kijáratait

Fordított idő / fordított szonett

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2014/01/kozelito.html



úgy csinálok én is mint a vak rügyek
ahogy a cinegék felszabadultak - és
ahogy előbújtak a résekből a mezei poloskák

önkéntelenül az esőben, aminek
enyhe rothadás és tavasz-szaga van
nyújtózom le magamról a rozsdát.

de közben a csontjaimba rezonál a hideg
ami jön. hagyhatnám a revét magamon
ez rókacsapda - nem felüdülés.
éhesen les bennünket a böllér hatalom.

de közben nem ágyaz amit elhiszek
önkéntelen a testtel - akár időzsolozsmát
az állatok. fagynak virágzik. jövőt szakítok
mely elhal, mire a szelek beporoznák.

Hópehely

Annyiféle

szenvedély van - ha nem elég

csupán a béke!

Radírnyomok

Ja, az? Kitöröltem innen valamit.
Nem sikerült. Vagy nem túl jól.
Bizonyos szögből láthatod
a nyomait.

Igen, eleinte. De ebben
a korban már nyomot hagy maga
a törlés is.
Látszik rajtunk mint kórlapon
az anamnézis.

Oké. Magyarul mondom: kórtörténet.
Csak a törlés. Az nem,
mikor ér véget.

Előre nem tudok törölni. Előbb
fel kell írjam ide, erre az
életfelületre
az időt.

Hogy aztán töröljem. Mint ki
élt, de mégsem változott.
Van így: hogy látszik -
hogy látszanak
a radírnyomok.

Egyre inkább. Ahogy a
nehezebben telő idő jön.
Kezdem érteni miképpen
hagy nyomokat a bőrön:

hogy gyűlnek ráncaikban az
elhatározott hiányok -
amíg le nem radírozzuk
végképp magunkról
a világot.

Pályázat: pehely

amihez: http://www.napkut.hu/212-palyazat-pehely





szférák látványa
hókristályokba gyűlik -
hogy eltemessen





ilyeneket kéne írjak a fióknak, ha nem akarok úgy járni, mint tavaly, amikor azért zártak ki, mert megjelentek a blogon...

Lássuk együtt - decemberi válogatás

Mindazoknak, akik hiányoznak

Túlhordás

vízkereszt elmúlt

s mi várjuk elkésett

megszületésed

A hatodik kéréstől
                              Ingridnek és Nórának köszönettel

Ne vígy minket a kísértésbe -

múljék el tőlem e pohár.

Embernek lenni az maga a

kísértettség. Az ember kísértet.

Betegen hangzik, de hidd el:

a kísértés én magam vagyok

ha beleviszel, Uram.

De szabadíts meg a gonosztól -

ha lehet, ne kelljen 

magamtól szabadulnom
magamtól.

Ne hagyj engem magamra 

magammal, Uram, mert

én magam vagyok a gonosz -

ha nem szabadítasz.

Mindezek tudatában

tényleg ezt a legnehezebb kimondani:

Uram, legyen meg a te akaratod -

elragadó kísértetben és 

magamra hagyatva.

Betlehembe

                 Vidákovich Istvánnak köszönettel és szeretettel

Kép: Banksy

Szó nélkül nézd, és kiépül benned:ez milyen határ.
Van oka a falakat húzó félelemnek -
mindenki szarkofágba
dugja önmagát;
intim kockákba menekül a világ
ahol este két kulcsfordítás
biztosra zár.
S hogy dózerolt házak és robbanó
önkéntes testek
a felgyülemlő, egymást gyűlölő
létezésfelesleg,
vagy csak a suttyó, gajdolt
harsány gyűlölet, amit
kutyák ugatnak
teremt közém, közéd falat -
sajnos csak árnyalat.
Közénk kerül a félelem.

Mindenhol van, ha ennyire
nem is nyilvánvaló.
Holnap lehet, elvetél az ünnep.
Ott is, hol nem látszik ennyire a fal -
hol láthatatlan drótot húz: a pannon
mezőkön is határoló Mammon.
Hol falat húz az alvó szívbe rágott
szokás, az éh. És rabszolgák
a templomi kufárok.

Szó nélkül nézd, és kiépül benned
mit zár el a fal.
Az égen ragyogó csillag vezetne
a városig, hol talán akadna
bedőlt falú istálló és jászol;
ahol nem tűnik fel senkinek
hol legfeljebb tehén-horpasz remeg
a vajúdó asszony sikolyától,
ahol nem vágja el a csecsemő torkát
a hatóság -
a városig, ahol talán akadna
bedőlt falú istálló és jászol.
tudod, amilyet vevőcsalogatónak
tesz kirakatba
a valóság.

A mindenórás most is odaér
a hétköznapi botrány tövébe:
hol épp imádkoznak a más hitű pásztorok;
az elzárt ösvény porló kövein
mint Mária és József, ácsorog,
s nem jut tovább. Az út
ma zárva van. Nem lelsz
kinyitható kaput.

Szó nélkül nézd. Aztán sirasd el
az embert és az ember fiát.
Tudod és érted, és
mégsem tudod, hogy
miért ilyen a világ.
Én is csak firkálom
e verssel a betonfal felszínét.
Ott árulok a templomban
a többi közt. Kerül ebéd,
ipari tartós manna - egy szeletnyi.
De tudom:
a szívemben felhúzott falak
miatt a Kisjézus bennem
sem tud megszületni.

Boldogot

                 imáink réteges pitéje

Boldogot a szegényeknek
ha övék is lesz a mennyek országa,
és itt, a földön is -
Boldogot azoknak, akik sírnak,
hogy megvigasztaltassanak
általad, Mi Atyánk
ki vagy a mennyekben -
Boldogot a szelídeknek
akik örökségül bírják majd
ezt a szeméthegyet
szenteltessék meg a te neved
és adj nekik türelmet -
Boldogot azoknak akik éhezik
és szomjuhozzák az igazságot
mindennapi kenyerüket add meg
nekik ma,
legyen meg a te akaratod de
befogadható méretű adagokban
itasd, etesd a nyájad, Mi Atyánk
ki vagy a mennyekben -
Boldogot az irgalmasoknak
nekik jöjjön el a te országod
születésnapod alkalmából
akik a más terhével viselősek -
Boldogot a tiszta szívűeknek
mert őket hívod látásodra
miképp a mennyben úgy
itt, a földön is -
Boldogot a békességre igyekezőknek
mert ők a fiaid, és
annyi tömegsírban fekszenek
miközben megbocsátanak az
ellenük vétkezőknek -
Boldogot a háborúságot szenvedőknek
ne vígy minket a kísértésbe
amikor szidalmaznak és háborgatnak -
Boldogot azoknak, akik a
háborgatott prófétákra hasonlítanak
és azoknak is, akik csak
szeretnének hasonlítani,
szabadítsd meg őket a gonosztól -
Boldogot a föld savainak, a sónak
amitől ízesül az élet
a világ világosságának boldogot
és a sötétségének
a gyertyagyújtóknak és eltakaróknak -
Boldogot a fénylőknek
és a fényelnyelőknek
szenteltessék meg az ő nevük is
Mi Atyánk, ki vagy
a mennyekben -
bocsásd meg a mi bűneinket
tudod, hogy miről beszélek -
most és mindörökké
azonképpen itt
a földön is.

Én vétkem
én vétkem
én igen nagy vétkem

mert a tiéd,
Mi Atyánk.
Akár az ország
a hatalom és
a dicsőség.
Mindörökké.
Ámen.

Senkiföldjén

                    (ellenpontból)

                   "először nézel a mi éjszakánkba."

                                                     Pilinszky János: Senkiföldjén

Czimbalmos Márta Cedenka: Senkiföldje

mélyéről lesem a 

három bölcset, ahogy közel megy.

látom a derengést ég

és föld álcázott vonala

közt.

ez a derengés a tiéd.

nem megyek közel:

alig létezel 

s már

elég erős vagy,

hogy lényem
megkötözd.

ha igaz, te valami új leszel. pedig 

kinősz a földből, mint a többi

beszívod az eget

mint a többi.

kifújod az eget mint

a többi.

föld porába oszolsz

mint a többi -

ugyanúgy az állóháború 

terepe leszel

mint a többi.

mégis. mondják, valami új leszel.

mélyéről lesem a három bolondot.

ahogy közel megy. a 

három mélységi felderítő.

kiképeztem őket

kételyből. talán

elég hideg a szívük. 

talán elég elkeserítő.

de ha

tényleg valami új vagy, akkor

lefegyverzed őket.

beléd néznek és elfelejtenek.

elfelejtik a feladatot. 

ha hódolnak neked, én

árnyékban maradok. 

soha nem megyek közel.

közelebb, mint majd a kereszten.

azért jöttél, hogy megválts.

tudod, hogy ez a szó

az én szemszögemből

feltétel nélküli kapituláció -

ha hódolnak neked, én

rugalmasan elszakadok

a derengéstől. előre,

a végső győzelemig.

amelyben az ég és a föld

egyformán fénytelen.

csak távolról lesem

milyen ívet kapálódzol

a többivel az életen.

mélyéről lesem a három bölcset

ahogy közel megy.

hozzád. 

nem tudod, de

ez az első alkalom

amikor 

megkísértelek.

mert egészen parányi részben 

mégis az enyém leszel

ha hódolnak neked.

Karthauzi

            Philip Gröning A nagy csend című filmjéhez

Ez a csend: utat 

engedünk Istennek, hogy 

szólhasson bennünk.