Kabátlobogás

Most először visel a nyár után az ősz -
annyi színébe szőtt, álomra készülő
ringató szavában, mint fáradt szülő
ringatná este el a méla, ismerős

érzéseket, a szürke ég súlyával viselős
holnapot, amire ébrenlét ma készül:
amivé végül majd úgyis kiegészül,
s amiben majd úgyis hosszan elidőz

az este - mindig búcsúzik a vénülő,
gyengéd harangú ködbe fúlt idő
s oly tartós csak... vizek felett a gőz;

úgy foszlana időm, megmaradna részül
ahelyett, mivé majd úgyis kiegészül -
most először visel a nyár után az ősz.