vontatmány

igen. a lomb ragyog.
nem úgy, ahogy a Szuglói körvasút soron a
közeledő tehervonat fénye.
ez a ragyogás a dübörgésé, ami lassan
felkúszik a gerinced mentén.
a sínek előre, magas hangon rezegnek.
aztán eléd kúszik a mozdony,
ahogy harsogva égeti az egykor
nőtt és kőbe préselt, olajjá munkált ágakat.
mögötte negyven vagonban
elmászik előtted a halott erdő.

igen. a lomb ragyog.
mennyi szálfa fér egy tehervagonba?
huszonnégy-huszonhatot számolsz
csak ami lekötözve kilátszik.
száz? kétszáz? egyforma hosszúra vágott
hasonló törzsek. a
testük egy helyben állva megcsontosodott
de nem bírta el az acél harapását.
számolatlan tömegben évgyűrűk vádolnak a
közvilágítás helyiérdekű félsötétjében -
előtted negyven vagonban
araszol a halott erdő.

igen. a lomb ragyog
ha megfelelő szögben éri a felkelő
vagy a lenyugvó nap.
itt és most félig sötét van. a sínek
utána magas hangon sírnak.
áttolod a megnyílt átjáró
elhalkuló sziszegésében a magad kerékpárját
ez is megcsontosodást visz
és hiába képzelsz mókuskarom-
érintést, madárdalt, fészket hozzá.
kerekek, párban. valahova tartanak. akár a döbbenet
gyászos tonnáiban a halott erdő.

Közjáték (3.)

megadott szavak: BOKOR, HŰVÖS, GYOMLÁL, KENDER, ÁRNYÉK

Bokáig hajol, mert veteményest gyomlál,
bokorból nézem ívelt fenekét -
a puszta föld ölel, jaj, hűvösebb a gyomnál,
pontosan tudom, hogy mérő szeme kék,

és azt is, hogy nem néz, csak kenderkóc kölöknek,
árnyékban érő ágyékom hogy ég -
a farpofái éhes képzelgésbe löknek,
markommal mímelem izgő-mozgó ölét...

Magmandragóra hull hűvös bokor tövében,

örömbe gyúlva egyre részegebb -

gyáva-ostobán, de körbenyalja éhem...

és érzi, tudja, persze. Mert persze: észrevett.

(remek példa arra ez a játék is, hogyan hordoz, és hogyan nem hordoz alkalomadtán egy beleélés valóságos tartalmakat...)

Rácsodálkozás: Andrea Kowch (10.)

"High Tide" (2016), 8" x 8", Acrylic on canvas

dögöt a dögnek.

kívül-belül vicsorgó

hullámverésben.

legalább ezek.

marakodó agyarak

kézhez szoktatva.


*


ez itt a dagály
kézből etetett, nyers,
hideg vacsorája.

Klíma-slam

nagyon máshonnan nézve, a klímakatasztrófáról, avagy

mit kellene és mit lehet tenni

tusfürdő, hétféle. sampon, háromféle.
hajbalzsam. kézkrém. pakolás.
lábkrém. gyógynövényes kencefice.
borotválkozás előtti és utáni arcszesz.
spray. egy másik. arctonik. arcradír.
alapozó. sminkkészlet. stift.
lóbalzsam, gél. lábgombakrém.
first. second. thirty in one.
fogkefék. fogkrémek. szájöblítő.
      és még hatszor ennyi fiszem faszom.

mosószer. fehérre. színeshez. öblítő.
      mosószer, öblítő külön a technikai ruházathoz.

zuhanyfüggöny. kilépő. műszálas törölköző,
hajkefe. fésű. hajszárító teste, mosógép teste.
      mi a lófaszt keres itt egy ketchupos üveg -
és még sorolhatnám, mert ez csak a fürdőszoba volt,
úgy,
hogy a felét kihagytam, mert azt se tudom, micsoda.

a konyhába már be se merek menni.
ezernél bőven több olyan tárgy,
amiből műanyagszemét, vagy egyéb
veszélyes hulladék válik, amikor
kiürül, elavul, elromlik.
a szent műanyagkorszak eljövetele előtt
ez mind súlyos luxuscikk volt.
az elit kiváltsága. mint a parfüm
tizenixedik Lajos udvarában.
muránói üvegcsében. leparafadugózva.

a polgári (mondjam úgy, tárgygazdag) életrend
ma a századokon át társadalmon belül elkülönült
(mondjam úgy, gazdag) életrend mintájára épül.
mindenki ezt akarja. ezt a színvonalat.
konzum, meg konfekció, meg guccsi a
27. számú áruházból a Kőbányai útról, de
ez az életszínvonalunkhoz mára elengedhetetlennek
érzett minimum.
tömegcikk, szakmányban gyártott ipari gagyi,
fogyasztónak kitalált pénztárcaapasztás a
szépségipar, meg a higiéniaipar -

mint a teljes betegségipar,
szóval ipar.
iparkodj beszerezni a legújabb
tégelybe gyömöszölt megváltást...

ugyanez a táplálkozásra. húst eszünk hússal
amit nagyapáink egy héten egyszer: vasárnap.
ha jutott.
csirkecsirkecsirke disznódisznódisznó marhamarhamarha
marhasok metán a légkörben, mert a nagyüzemi marha
egyik végterméke a marhafing.
ez luxus, akkor is,
ha a KFC ótvarkodja össze.

nézz körül a zöldségespulton. teli vagyunk ideszállított
egzotikumokkal, amihez amúgy századokon át
csak egy kiváltságos réteg juthatott.
a gyarmatáruboltból.
nem jutott a népnek banán,
se mangó nem nőtt almafán,
baszhatta a hun, a gót, a szarmata
nem volt gyarmata.

ugyanez a vízhasználatra. percenként több ezer
afrikai család teljes vízigényét csurgatjuk a lefolyóba,
hogy ne átmelegedett löttyöt igyunk a panelban.
a bepalackozott szénsavas kiürüléseket szóba se hozom,
most rendeltük hatosával házhoz a tescoból.
ott a nap-mint napi zuhany,
amit minden gátlás nélkül forgatunk vissza
a beleoldódott bőrtisztító mérgekkel
meg a mikro-műanyaggal együtt.

ott a fűtés. meg a hűtés. kikapcsolod, bekapcsolod, kész.
csőhálózatokba font cselédek szelleme rakja
az otthon radiátoraiba a tüzet.
ez a hálózati szolgálólány meséje.
akit aztán te szolgálsz a számlával, a késedelmi kamatokkal,
meg a visszakapcsolás költségével.

az úgymond fejlett államok polgárai úgy élnek,
nagyon széles körben, ahogy egykor
a legszűkebb, kiváltságos rétegeik.
globalizálódott a társadalmi piramis...
és erről önként, itt, a győztesek világában
nagyon kevesen fognak lemondani.
mert a tusfürdő nem karcolja a bőrt,
ahogy a mosószappan.
mert egy forró nyári napon tényleg nincs jobb,
mint belecsobbanni a több ezer liter
édesvízzel töltött medencébe.
és mert a tökéletesen elkészített steak
valóban finomabb, mint a búzadarakása.

és akkor az általunk gólemmé növelt nagy rendszerek
önfenntartó ösztöneit még bele se számoltam.

amiről beszélek, az az életmódunk károsanyagkibocsátása.
és igen. önként én se szívesen mondanék le róla.
na és te?
és te?
és te?

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (73.)

09
24

égoldó víz, föld-

oldó ég valószínűtlen

valóság-arca

alkonybáb. lábad

lógathatod a megnyíló

 végtelenbe

Boldog születésnapot kívánok, kedves fényköltő!

Kínos

Kínos érzések nélkül nincs katarzis.
Pont ez izgat. Jól vagyok. Amúgy.
Szeretnek és szeretek. Van vizem és
van borom is - és jogomban áll
bele se inni. Ételre nincs gondom,
csak örömem. Fedél van a fejem felett,
és nem zavar, hogy berendezkedtek
a fedél fölött is - ahogy én sem
gyakran zavarom az alattam lakót.
A megtett méterek nem csavarodnak
a kelleténél jobban a kerekemre -
letekeredő csavarok és eltört
sárvédőpálca azért nem feszít
a sorsomra drámát. Ami gondom,
az oldható, ami kötés, az megtart.
Oda vagyok csavarozva egy
foszlásra ítélt élethez, de még
nem rozsdásodtam oda - közel
jár, ahogy a bal öklömhöz a taxi tükre,
vagy a jobbomhoz a korlát,  de
még nem ért ide, ahogy
majd elvétetik, ami megadatott.
Most még minden oldható.
Vagyis - annak tűnik. Hagyom, hogy
tűnjön. Mondd, költő barátom,
hogyan lesz ebből, kiejtett szavakból
elkapható, megragadó figyelem? Hiszen
valójában a megelégedést kéne
magyaráznom, ahogy egy elkúrt
egykori eminens másodikos magyarázta
a kínos középiskolai bizonyítványát.

a költő hazudik

amikor az ismeretlen csarnok ismeretlen
hentespultjához léptem, az a
lecsókolbász szinte kiabálta felém, hogy
egyél meg!

ránézésre is egyből olyan volt, látszott,
hogy ő még az a régi, tartósbékebeli,
hogy az azóta született előírásokra és
adaléki tilalmakra fittyet hányva
nyerte a beltartalmat -

összefutott tőle a nyál a számban.

aztán beletunkoltam a felvizezett mustárba,
ami szétfolyó tócsában terjengett a papírtálcán,
haraptam a kétkilós vekniből szelt
ropogós héjú szelet kenyérből és
a számba vettem ezt a szentségtelen ostyát -

teliszaladt a szemem is könnyel.

mert ez volt a gyermekkor íze -
látod, nemcsak a körénk nyomorodó
társadalmi szerepek tudják a régi kottát,
rezsiharctól békemenetig,
de akad legalább egy hentes a városban,
aki visszahozta azt a felejthetetlen,
semmire se hasonlító zamatot,
ami több, mint
elviselhetővé tette ezt a csórókaját.

Beszélgetés elsötétítéskor

Kemény István

Hálnak az utcán. Neked útakadályok
meg a padokra telepedést is összefoltozzák -
pedig jön a hideg és itt van a hideg.

A hajnali misére nem megy be a férfi
mert nincs mi szót váltson az ott lakóval.
Az összes égbolt sötét, nemcsak a keleti,
jó érzésű ilyenkor a kutyát se -
de tény. Téged se. Kutyát se érdekel.

Ez a jelenet maga a reggel
ahogy a járdán ívet adsz a
nyomvonalnak az alvó körül.
Nem ébreszted fel. A szavakkal
egyiket sem ébreszted fel.

Mindegy, hogy mit borzong, aki érti.
Hiszen ti mind hazagurultok,
kényelmes ülés, menet és eljövetel közben.
Fűtött. Túlfűtött. Szellőztetni kéne.