 |
| Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertje |
A lét visszája és színe
Nincsen két világ, csak egy, mely külső érzékelő képességünk felé a változó tünemény-sort, belső felismerő képességünk felé az állandó lényeget mutatja.
Az időbeliben, változóban az érzékelés igazít el, az időtlenben, változatlanban pedig a képzelet.
Aki elmerül önmaga alap-rétegébe, a változatlanba: ezt akár hányszor megismétli, a változatlant akár mennyire is megismeri, még sincs róla semmi érzékelése. Amit ott megismer: nem tapasztalja, hanem képzeli; csakhogy a változatlan épp úgy vezeti a képzeletet, mint a változó tünemény-sor az érzékelést.
Érzéki tapasztalat csak a változóról, szilárd tudás csak az állandóról lehetséges. A lényegről nincs semmi érzéki tapasztalat, csak belső felismerésen alapuló tudás; a tüneményekről nincs semmi szilárd tudás, csak ideiglenes ismeret.
Ha a változó „van”, az állandó csak eszme; ha az állandó „van”, a változó csak lidérc. „Öröklét van” és „öröklét nincs”, „Isten van” és „Isten nincs”, egyformán érvényes, aszerint, hogy az állandóból, vagy a változóból nézed-e.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
középen látod:
nincs közép - valahonnan
tünemény képzel
minden gyönyörül gyönyörűm
könyörül, nem könyörül - minden.
gyönyör ha változik ha áll.
gyönyör ha kötnél oldanál -
könyörül, nem könyörül: minden.
minden tünemény gyönyörül
szolgál - gyönyörül a kín is.
gyönyör ha élet vagy halál
állandósulsz vagy foszlanál,
szolgál, gyönyörül a kín is.
minden gyönyörül e körül.
könyörögj gyönyöröd múljon -
a kvantum éh, a porció
a létre szórt emóció:
könyörögj, gyönyöröd múljon!
minden gyönyörül nem könyörül
gyönyörül könyörül a fény is.
a nem foszló örökbe szó
mi nem hit és nem ráció -
gyönyörül könyörül a fény is.
