Zen-fotók: Nakamura Junichi (17.)

hidegben minden

lefolyásunk egymás mellett
dermed csenddé

*

(évnapom önkény

jégcsapra fagyott (vi-)csorgás -

mégis: hiszem...

*

...csepp-dallá olvasztó
Boldog Új Évet kíván

az a vékony!)

Közös vers a Princípiumról

                                                himnusz Ms. Littlewood kisasszony szavaival




egy fekete lyuk.
egy negatív lenyomat.
a hiány, aki
megszületik
amikor megszületik az
öntőforma.

nincs benne semmi, érted?
csak a van
amikor üres.

a kiáradó legyennel kiáradó
legyek.
ez nem a teremtés
mert az valami.

nem valami, hanem
az ellentéte.

egy tojástartó
amiben nincs tojás
bezárt csoda
feltörhető titok -
csak az éhség a tojásra.

nincs benned bezárt fény
csak az éhség
a bezárt fényre.

egy fekete lyuk vagy
az atomanyaghéj
elektronpályáinak
tojástartójában.

ezért tiéd mindenki
aki él.
mert aki él
éhes.

nem a semmi
hanem a hiány.
világ hiánya

lélek.

Beszélgetés pirosról, feketéről

Rafael Olbinski képe

Fekete Anna:
Álmodozás (5.)

Régen a pirosat szerettem, gyümölcsben, húsban,
csak a pirosat, igen. Első szeretőim rabszolgák
voltak, talán a fiatalságomé, de ki emlékszik a nevükre?
De félelemszagot hagy a sok szerelem; verseket írok,
későn fekszem, korán kelek – a veszély és a tenger
a foglalkozásom lett. Pedig megúsztam számtalan átkelést,
húztam magam után cirkálót, bárkát, vitorlást, hogy a legvégén,
az álomtalan hajnal legtisztább percében gratuláljak a kapitánynak:
úgy… de úgy dobogott a szívem… Néha belegabalyodom
mások mondataiba… megfelelek, meghajolok,
kezemet nyújtom az évszázadoknak és más fenséges uraknak.
Múlik az idő, pedig nem szabadna, múlik, hiszen nem szabadna.
És már látom a piros mélyén a feketét.

shizoo:

Hajnalban

Régen azt hittem, gyümölcs vagy, vagy hús, pedig 

óceán. Igen. Nekem legalábbis a nyolc-tíz hetes

rabszolga-idő szorongása után (hol van már a fiatalság

névtelen élményfalása, amikor a rettegés is csak egy

foglalkozás) téged is meg kell úsznom. Hogy ne akarjak 

végképp belefulladni az öledbe. Látom a szemeden, hogy

tudod, mikor nem nyeltél el mégsem, hogy a legvégén,

az álomtalan hajnal legtisztább percében a gyávaságomhoz

gratulálsz. Holott legfeljebb kidobnátok a sikátorba a madámmal...

évszázados gyakorlat. Amikor fizetek, szirének lánya,

ezért teszem, mert bár látod bennem a jövendő évszázadok

fuldoklásának feketéjét, életben hagytál. Múlik, és szabad.

Még nem jutunk... még nem jutottunk... eh! Tölts újra. Fenékig.

Beszélgetés, méltatlan (3.)

                                                         hard-kier. hátrahagyott versek

                                                         néha úgy érzem, mégis magyarázatra szorul, 
                                                         mit és miért csinálok; 
                                                         nem átírás, vagy pontosítás ez, 
                                                         hanem a magam tükre, 
                                                         ha az övébe nézek



Csajka Gábor Cyprian

3.

nem felejtettem el semmit, még
az eltartó gyávaságaidat is
szeretem, tiszta, józan hasadon
a kaszabolást; téged egy százéves
csecsemő hágdos, én a vén
halál lányát nyalom
ki-ki a maga bőrén át forgat
odavaló szennyet
szorgalmat; "vagy még?"
vagyok



shizoo

3.

ha eszembe jutsz, legtöbbször
nem nézek oda; feszélyez a
ragaszkodásod a kettőnk egyforma
balesetéhez; nem tudom ki
nyal beléd; a szádba, szádra bizony-
nyal nem veszel; lehet, a férgek
ótvarát borzongod a bőröm alá
oda való szennyem
ha eszedbe jutok és nem
nézel félre



(ingyen haiku:)

"vagy még?" vagyok. a
kérdés, amit és sosem 
tennék fel neki.

Karácsonyi hangminták (17.)

gyönyörű rendbe így ragadsz
máshonnan nézel máshogyan
látszik onnan - mintha díszlet

*

fényképeken az elmúlt
karácsonyok szellemét -
rögzítenélek, illanó

*

egy pillanat gazdagságában
örökre laksz -

amíg emlékszem rád.

*

bár minden nap tartana
ez a pillanat - a mohó gyerek
nem tartana veled

mohó idő

*

szalámiszürke reggelek
nem látszó keltéje helyett
a ragyogás

*

most nem éreztem hogy az idő
velünk ünnepelne -
mintha kiesett volna ez a pár
naptárlap a várakozásból.

*

hiányoztál az ünnepből

a hétköznapból
máshogyan hiányzol

Zen fotók: Sashegyi József (16.)

teremtő, termő,

látvány és látó - sejtbe

szüremlő fény vagy

Beszélgetés, méltatlan (2.)

                                                    hard-kier. hátrahagyott versek.


Csajka Gábor Cyprian

12

Ajándék minden perc éjszaka:
a fogínyvér édessége, cellám
kipucolt banyaszája, kívül a vak
ég. Eleven fagy rázza ki belőlem
a gondot, elválaszt, véd a
kényszerbeszédtől. Lepke árnyéka
rándít a falakon, idegeken.
Mint egy haldokló tolmács. Még
egyszer bele a húsba: még egyszer
bele a húsba.



shizoo

2

A vénasszony négyszer ötször
is felriaszt. Vagy a hólyagom.
Felfújt az égboltcellatárs elfogyó
szikárságához képest. Szóel-
hájasodásig. A gond zsíromba
gyúrja a hasonló ízű füstöt.
A kint sötétje nem zabál húst
hússal és savanyú paprikát. Még
egyszer: én zabálok húst hússal és
savanyú paprikát.

Születésnapodra

Ma reggel a varjak a
galambokkal kötelék-repültek.

Nem láttam még ilyet. Ahogy reggel
a varjak nekiindulnak a mezőnek
a város langyosából. A hazatérést
láttam számtalanszor, a károgás-eget,
de a kivonulást soha. Szétesőbb.
Nem látszik a raj - a családok látszanak
kivándorolni az ételért.

A galambok meg - ahogy szokták
csak úgy örültek a reggelnek.
Ahogy a kis halál összegyűlt szorongását
kinyújtózzák a szárnyaikból.
Ilyenkor látszik, a repülés a lételemük - nem a
kolduló morzsáért totyogás. Szinte
felzuhantak a tíz emelet fölé, hogy aztán
egymást kergetve, hullámvasutazva
pörögjenek az ébredésbe.

Ma egy leszakadó varjúadag vágott
közéjük, bumfordin, károgva, szurtos nagyfiúk
a homokozóba. A varjú nem
eszik galambot (csak ha döglött). Ez a
három krakéler mégis eljátszotta a vadászatot.
egészen a hetedik emeletig magasságot
vesztve károgtak bele a szétrebbenő
rajba.

Tág és veszélytelen gomolygás volt -
s akkor láttam, hogy az otthonom
(egyébként idegesítően sokszor párkányra
és egyebekre szaró) békeszimbólum-csokra
egy rövidet azért távrepült a három
gyászhuszárral. Felszabadultan együtt
légibemutatóztak a házak között
háton és orsóban pörögve.

Ma reggel a galambok a
varjakkal kötelék-repültek.
Ma este megszületsz.