Zen fotók: Nakamura Junichi (13.)

rizsföld árkai

írás otthonos rendjét

lakják a tájba

*

mintha betűket

formálna a télvég

tar pecsét alá

*

írás fentről le

és jobbról balra - öreg,

roskatag hóba

*

olvadás írta

tócsaszavak: az írás

csak idő-járás

Teljesség-átiratok (2.)

Első hármas-csoport
A közbeszéd nem tesz különbséget jó és kellemes között: Isten is jó, a viszketeg megvakarása is jó. Legtöbb ember a mennyről azt hiszi, hogy élvezet, s a pokolról, hogy gyötrelem.

Az öröm, a kin és minden tagoltság, még ha legtisztább is, a testhez tartozik. A boldogságot csak a testben kíséri öröm, a boldogtalanságot csak a testben kíséri kín. A halállal elmállik az öröm, a kín és minden tagoltság. 
A határtalan az érzelgősnek, mint a fagy; a gyűjteni vágyónak, mint a fosztogatás; az egyéniségnek, mint a megsemmisülés.

(Weöres Sándor: A Teljesség felé)

Uram, hát mindent

veszítesz? Kín és öröm

veled foszlik el?

Először felparcelláznánk a teremtést -

legalábbis a Mestered szerint. Éhem lényei a

a túlnanban is (körökön kívül) ugyanazt művelik.

Megállnak a határtalan szélén valami köztes

nemlétben, (körökön kívül) váltatlanul.

A tehetetlenség (körön kívül) megmarad.

A strébernek csak a segge áll ki a homokból.

Az álmodó nem tud aludni. Az élvezőnek nem 

elég. A szolgálat gödröket ás, aztán betemeti

őket. A szenvedély fuldoklik a mézben - de ha

olyan édes...

Ez a köztes (körön kívül): az érzelgős érez, a 

gyűjteni vágyót kifosztják, az egyéniség

örök. A határtalan kapujában a kapaszkodás.

(Körön kívül) felparcellázott mezők a szavak. 

A költőnek igaza van. De a határtalannak

igaza sincs...

Magához (slamverzió)

                                     tegnap esti elhangzástól csatakosan

Maga hagyjon nekem békét a kikelettel.
Maga egy dolmányos varjú.
Maga nekem ne fessen májust.
Maga ne fecsegjen, maga nem
kelet, hanem nyugat.
Magának nem kellene itt pacsirtálkodni.
Maga lakjon jól a keréknyompotyadékkal.
Maga egy útszéli dögevő.
Maga zár, úgyhogy ne akarjon nyitni.
Maga nekem maga és csak maga.

Magának nyitva maradt a gyíklesője, úgy tette el.
Magának doppingszer, ha bárki azt mondja: nem érdekel. 
Maga flagelláns, tehát a virágöntözésre alkalmatlan.
Maga kapaszkodna a kiejtett szavakban. 
Maga olyan, mint egy hosszan tartó, gyógyíthatatlan betegség.
Maga életvezetési tanácsadónak hiszi a szerencsét.
Maga megint azt hiszi, hogy az ünnep pár szónoklattal megúszható.
Maga korán zár, mint a földhivatali iktató.
Maga nem úszik túl soha a biztos sekélyen.
Maga ne fessen májust nekem, inkább ekéljen.
Maga egy szökött paraszt szalonna való a maga szájába, nem beszéd.

Meg hagyma, legalább valami kezelné a maga nyelvi herpeszét.
Maga kialakulatlan, formátlan így, majdnem készen.
Magának pálya nem nyílik csak a feledésben.

És ez így van jól. A természet nem téved,
a tehetség utat tör, maga csak a fejét.
Maga jelenti a hétköznapi betegséget
ami fertőzi a mások szabadidejét.
Maga ne fecsegjen, maga nyugat,
maga valójában egy egész felet ért.
Maga dolmányos varjú, maga guvat.
Maga ácsingózik a statisztaszerepért.
Maga ne nyíljon ki, a teli konténerből
nem árad ki egyszerre ennyi bűz,
mint magából - az nem ajtó, ember(!) 
hanem emberbőr,
maga nem vetkőztet, de nyúz.

Maga nekem ne fessen.
Maga siessen
a butulásba és tovább.
Maga siessen
oda, ahova a többi ostobák.
Maga argó. Maga kódis.
Maga csöves.
Maga alig ízesített
rántott leves.

Maga kész.
És higgye el, magának
így a jó. Csak fuldokolna
ha beáradna némi friss levegő
a maga fejében bűzölgő
disznóólba.

Ha magára nézek
nem hiszem el
hogy az ember Isten fia.
Vigye az ördög magát,
csapjon magába a
sistergős istennyila.

Hagyjon már békén, legalább
engem hagyjon ki ebből a körből,
vagy álljon legalább odébb mert
nem látom magam magától
a tükörből.

Megtöretés-haikuk (2.)

elvett otthonod
ott lüktet a szóban - ha
ki is mondja: menj


*

több hittel létezd
amiben nem hihetsz:
korrupt kis napevő


*

táncolni kell, a
zene majd megjön? mi van
ha mégse jön meg?


*

rettenetes éh
gyűlik benned: magából
kifordult zombi


*

foglalt a kezed -
nem lehetsz hangya, tücsök
egyszerre, tedd le


*

elvett otthoni
éjed fullaszt, ha a végén
azt mondja: maradj

Beszélgetés szilánkról - puszta kézzel

forrás: http://szabotanna.com/versek/szabo-t-anna-szilank/

Szabó T. Anna:

Szilánk

Írj olyat, amit te magad sem értesz.
Mint amikor a körmöd beszakad.
Sziszegj. Harapj. Vagy haragudj. De kérdezz.
Ne hagyd magad.

Írj olyat, amit más ért, de te nem.
Seperj szilánkot, szedd össze a port.
Hidd el, hogy akad ebben értelem.
Sikál. Sikolt.

Nem akarhatod megúszni kevéssel.
Írd le, ahogy a kezed vezeti.
Befele ég, de izzik csak, nem ég el.
Engedj neki.

Csak olyat írj le, ami szúr és meglep.
Csak azt, amihez nincs erőd, se kedved.

shizoo:

Puszta kézzel

Belenyúlok. Vérzik. Persze, értem:

ezerfelé lett éle. Betörve.

De nem fekszem bele. Ne oldjon a vérem

új utat a tükörbe.

Csak játszom a szilánkkal. Prizmamódra

szórják a fényt. Színek koszolnak. Csikorog

amit tehetnék. Élekre szerteszórva 

mind, ami dolog.

Bár nem úszom meg a takarítást. Beburkol.

Gondolatban már söprögetem

a tört jelentést. Ebből a múltból

se lesz jelen.

Csak olyanra írok, ami összetört. A csendben

csak azt szeretném: azt is jelentsem.

magam szintjén

                                           Marla érdeme



magam szintjén létezem
kertem alatt bukó gazban
gazba bújt életszakaszban
amire most ráakasztom
megbújik a végtelen

olykor tény: alaptalan
kiterjedés is elfog és
bánom, hogy a kifejezés,
"időfolt tevékenység" felis-
merése nem az én szavam

holott kimond. Akár szerencsét
lazán a szárnyas kismalac
négy herébe gyúlt tavasz
mutáns kicsit de úgy igaz:
ez pont az énszintvégtelenség

az a hely, hol törik, foltos
még a nap is makulás
mint a torokgyulladás
olyan tágas fulladás
amit érzek, amit pont most

magam szintjén létezem
"időkitörésbe" robban
folt körül az áramokban
vakondtúrástűrésesen
elbújhatnánk - á még te sem

Zen fotók: Nakamura Junichi (12.)

árnyékvilágunk

határára képzelt fény

játszik a Léthén 

Idő, szabad

Ha létezik szabad

idő - lennie kell

rabidőnek is