Kreccs

Az ütközés cezúrát húz.
Volt az eddig és van az utána.
Közte a pillanat, amikor
a testbe ültetett Te
elveszíti önazonosságát.

Ezt a felismerést aztán a fájdalom eltakarja.
Soha annyi figyelmet nem követel a test, mint
ütközés után.
Amikor görnyedve próbálsz talpon maradni.
Mert persze rögtön feltápászkodtál, hogy
ellenőrizd a mechanikus szárnyad:
nem tört el semmije.

Nem tört el semmid.
De percekig nem tudsz
kiegyenesedni, kihúzni magad
mert szédülsz:
ez a talaj megbillenésének legfontosabb tünete.
Amíg rezonál benned
a pillanat, amikor találkoztál a valósággal.*

---

Nekibiciklizni egy ezerszer kikerült tereptárgynak
óhatatlanul megtöri a lendületet. A test repülne tovább
minden technikai segédlet nélkül - aztán leérkezik.**
Mindent kitöröl, amit addig érzékeltél világból és
magadból benne és magadban a világról és benne magadról -
egybeolvadva szakad a befelé és kifelé. Jó volna egyszer
úgy ütközni, hogy nem a fájdalomban panaszkodó
sejtekkel vagy elfoglalva, hanem konstatálod ezt
a világ- és magad-szakadást. Hogy amikor összekapod
magad, ez a tapasztalat fényeskedjék a szétszórt
cserepek fókuszában. Merthogy most egy pillanatra
sikerült észrevenni, hogyan csalsz, és miért
fizetsz meg érte. Ez is bűnevés volt, írnád, de
a szóban nem a valóság tapasztalata van, csak
a mitológiája. A lélek repülne tovább és köréd
huzalozza a tollak bátorsága helyett nehézkes lényed
gépezetét. Szerencsére nem a kerékpárod ütközött,
beleöklöztél az oszlopba, behúztál egyet a valóságnak.
Most pontosan azt érzed, mennyire fájsz neki. Mert
a pillanatban ott lakott, hogyan csalod meg.

                                                                       Amikor
megtervezted ezt az utazást***, csaltál az összetevőknél.
Így lehet érzékenységed érzéketlenség, a figyelmed
figyelmetlenség - ezért hullámzol a végletekben.
Megkötő drogokra szorulsz. Szegények, akik olvasnak
az illatodból. Hamis illat, ígéret-feromon: beválthatatlan
csekk, biankó, amit nem fog a toll. És mégis írsz rá:
vád- és védőbeszédet írsz - így foltozod
a valóságod igazi szakadását. Ez már az utána.
Így készül a tovább élhető élet.

---

Abban a pillanatban, hidd el,
őszinte voltam.











*megalapozódott ez a felismerés, idén augusztusban (szintén esőben)
**ide hebegi a maga igazát az egyik korai markolás ezen a tapasztalaton (szintén esőben)
***ez meg itt kinyitná világegyetemileg (ott minden esik)

Ferdítés gémek hiányára

Kócsagok havas éjszakán - Ohara Koson (1927)

Csijo-ni haikuja:

声なくば鷺うしなはむ今朝の雪　

koe nakuba

sagi ushinawan

kesa no yuki

Michael Smeer angol fordítása:

but for their voices

the herons would disappear —

this morning's snow

Pető Tóth Károly kettős fordítása:

A hóba írva -

itt lennének a gémek,

azt vágyom sírva.

A hideg télnek

sír, bárcsak a gémek új-

ra itt lennének?

shizoo ferdítése:

gémek - hóba írt

léptük helyett bár hangjuk

hagyták volna rám

*

első benyomás-haiku (a képre):

fehérre fehér

hull vándorlás előtti,

utolsó éjjel

szabad. fordítás

a varjú az éjszakából hozta a károgást
felkavarodik az iszapos
átlátszatlanságból ami
se ég, se föld, se irány -

vajon a varjú érzi a figyelmed
azért billent a szárnyán?
vagy csak a szél volt
északkeletről?

amit az éjszakából hoztál:
se kint, se bent
se részvét, se részvétel
se benne, se távlat -
amit az éjszakából hoztál azt
recseged hangba*

éhbe rekedtem

nézzétek: ez a károgás
szabad fordítása.








*szorosan ide tartozik egy Sarah Yeoman képpárra írt haiku-ciklus

Zen-fotók: Haller Szabolcs (13.)

minden avulást

kalkuláló fejlődés

jövője ilyen

Hintázó huszár

Születésnapi keréknyomvers (77 km. 25 kiszállítás)  

Most zárják az Oktogon felé a körutat* - azaz
pont most ér ide a konvoj.
A köpcös szarkavaró nagyot markol a kritikus tömeg nyirkos
ágyékán - a tömeggyilkos a sok kis száguldó
kocka közül nem tudni, melyikben ül.

Nem jutsz keresztül Erdogan sok kis őr dögén - gyűlik
ahogy sebben a genny, a város.
Hintázó huszár, most elvágják a
köteled - sós kútba tesznek, onnan is kivesznek.

Nem jutsz keresztül üvegesedő, hűlő ennivalóddal - amit
egy polgártársad éhe renderelne.
Ugyan. Hiszen a szirénázó mentőautót is 
csendre intették** - szülessen benne útszéli halál.

Most zárják az Oktogon felé a körutat - azaz
elhajtanak előtted a tökéletes űrben.
Ezek a vécére se mernek elmenni úgy, hogy
ne őrizze őket száz meg száz kitartott kulimatyi*** - be vannak
szarva ezek. A diktátoraink mind beszari szaralakok.****









*Netpincérek közti belső kommunikáció egy zárt csoportban.
**Konok Péter tanúsága szerint - egy korábbi lezárás alkalmával. A mentés alanya tényleg ott halt.
***Gerlóczy Zsigmond gondolatából gyúrva.
****Pont egy hónappal ezelőtt, a putyini vizit és a kurdok elleni offenzíva hírére írtam ezt az idevágót.

33. hangminta

szégyenekről álmodom
túlságosan a földben
horgonynak való anyag:
több tonna metál
a golyóbissal együtt repülő
iszapos lélegzet -
ezért félek közétek menni

*

egy körben az általam ismert legtisztább ember
nem a szokott igazat menetelné -
olajozná lépések imájával a menny
beszorult kapuját

*

félek az ébredés tulajdonságaitól
mert nem a tulajdonom -
ébredést nem tartasz kontroll alatt
főleg ha magamtól kelek
főleg ha magamtól kelek

*

mindenesetre viszek magammal cigarettát
legyen amivel - ha esz a méreg
harapást csak harapással

*

felejtés és feledkezés
elfelejtettem a vietnami menekült arcát
akit a barátném kertjéből kizavartam
mert nem hagyott belefeledkezni a földbe

ezt álmodtam
pedig dinnyét hozott
és lehet hogy nekem

az érintőtől

a látomáshoz kell valami egyéb
érzékszervi információ.
mint mikor éjszakai suhanás közben
a hátsó agyad
gumitömítése enyhén nyiszorog és
válaszolnak rá az éj madarai.
félrehallott hang.
segít és lehetővé tesz
félrelátni a megszokott környezetbe.
amit amúgy drapériának érzel.
előmerészkednek szemed sarkából
az útfélen hagyott manók és istenek.
kibújnak Wendel bárhol lelhető
tündérkapuján.
hogy aztán ne értsd mert
egy érzés fog el - a konstatáló gondolat
csak lohol utána a pontos utolérés
szemernyi esélye nélkül.
itt csak a lehulló levelek
hullnak pörögve a saját árnyékukkal egyesülni.*
és te minden csábító íze ellenére
sem akarnál árnyba hullani.

a látomáshoz kell valami
egyéb érzékszervi információ
hangok vagy illatok vagy
a tapintható vastag köd
libabőre az alkarodon -
valami egyéb óvatlanság.
becsüld a hibát.
a kenetlen alkatrész panaszát.
a hibában látod a legtisztábban hogy
mennyire messzire távolodtatok az érintőtől.







*Ide tartozik ez a versek közti beszélgetés, Győrffy Ákos remekére

Érkezés

Áldomás parazsa festett vörösre.
Elvégre értél. Tüzes golyód izzó magvából -
valahonnan, valahova.
Megvesz az Isten hidege.
Csillag-kopár ég nyeli feletted,
amivel töltenétek.

A léleknek nincs távolságérzete.
Dőlésszöge. Reméled. Nem fázik a távozó lélek.
Nem fázhat a tűz. Ugye?
De a zsigereknek túl messze van Isten.
Nem hiszed a test feltámadását.

Persze, ez most lényegtelen. Előre liheg
az utcalámpák fényében látszó lélegzet.
Ahogy gurulsz, hulladék-sorsba
avuló keréken.
Több réteg szennyes ruhában.
Csak lúgos sárral tudod a sarat
tisztára mosni.

Mert itt egy másik isten báránya vagyunk.
Útra vetülő fényben csillan magadra vont figyelme -
konstatálod a Gólem szemét:
aszfaltcsík mellé ejtett, tűzvörös doboz Hell.