Zen-fotók: Sashegyi József (32.)

A rációnak

varázspálcám* te

szimplán elmebetegségnek

titulálod

varázspálcámat te

ügyefogyott

seprűnek titulálod

a varázspálcámat te

leharcolt

mankónak titulálod

*ezt a világnézetet rendeltem hozzá - Sashegyi József gyönyörű, Káli-medencében készült képsorozatán át - de ugyanennyi erővel szerepelhetne itt Buddha-szobor, egy Életfát ábrázoló rajz, vagy egy egyszerű egy mezei jógázó napüdvözlet közben...

Világfai utazások 1.

fotó: Szabó Zsolt

A lovak paradicsomáról még nem meséltem...

Amikor itt elpusztul egy ló
a Kék Rét Bolygón megszületik egy
ott növekszik ahol az évek telése csak
fodrozódó szélroham a fűtenger felett
évritmusban perzselő nyarak
csikorgó telek csikóörömében
amíg úgy érik meg ahogy a kalász
augusztusra a fűfélék szárán -

leél ott mind számos teljes életet
szeret lefial s amikor megért rá
szárnyai nőnek és továbblebeg
mert a lólétet végre kitanulta

így születik a táltos
így vágtat az égen a táltos
de mindig csak a maga bölcsességét
viszi a hátán -

Téged a fiatalok mentenek oda
a tőled elmúlt harmadfél csikók
amikor a tanítód jurtáját
felperzselte egy még nagyobb látó
megmentettek minden értékeddel
az ezer darabra szerteszórt tanítód
meg a felesége minden vagyonával -

Az égett jurták kijavították magukat
a Fekete jurta
a világfán utazás helye
a Fehér jurta
az otthonod
a Tarka jurta ami
újraszőtte mindazt amit a
tűz elkövetelt
amit a tanítód s a párja porcikáival
szórt ég vizébe elúszni a pernye -

Ide mentettek el a drótcsikók
a biciklinek látszó lelkes tárgyak
egykor volt életedbe csak így
térhettek vissza
ők mentettek ide a harmadfű csíkók
s a két öt éves egykori öreg jószág
a Mének Ménjének kegyelméből és
Ráró
Csillag
Szellő
Füles
Szeles és
Rózsi
egykori hátasaitok segedelmével -

A lovak szeretetének kegyelméből
élsz a Kék Rét Bolygó
csak paták szaggatta azúr rétjén
máshol alig tűrt garabonciás
akit egy látó halálra keres -

*

Innen bolyongsz Világfa ágán
A Fekete Jurta nem alvó tüzén át
az örökszóló dob segedelme mellett
a tanítód medvebőrrel elkért hátasán
aki szinte bocsaként szeret
sasok súgnak és az egerek
pletykálják szerte merre jársz -

Hogy apránként
hisz fiúkként neveltek
összegyűjtsd tanítód és a szerelme
minden szerte rejtett porcikáját -

Mert bárki ellen hárman elegen -

Akkor jön el az idő
találjon meg
aki halálra keres
őt teszitek halálkeresővé -

Innen bolyongsz a mágusok földjén
drótcsikóval járva az eget
apróbb szolgálatok fizetségével
fent tartva a másik köteléket
mert amíg a Fekete Jurtában
ég a tűz és ütni tud a dob
te a két világban egyként utazol -

*

A lovak paradicsomáról még nem meséltem
arra van. vagy kicsit balra. valahol.

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (10.)

Stafeláj (festőállvány), 2018

olykor pont elég

az adott fényviszonyok

terhét tartani

rád eső fények

rajzát kéne - mint egy ikont -

felmutatnod

*

pontosan ilyen -

a napszak napról napra

tarthatatlanul

hajnali, morcos

a hajnal bonthatólagos
magánügyekké szálazódó fényei -
kukkoló madárdal méricskéli
az esetlegességek súlyát -
még előbb kelek, mint a nap

keltemben nem vak
biológiai kényszerek laknak -
az ágyás akár a nem oda való
jövevény növényt
vet ki magából -
egy ideje elszámolásban
ébredek ötvenig és tovább
nem mehet így tovább -
keltemben a visszaalvás
bomlasztó lehetőségével -
még előbb kelek, mint a nap

a szélén ülve merengek rajta néha
mennyire dokumentálhatatlan ez a szövevény -
tényleg mint egy növény növést beszélő
egyfolytában kimondott mondata -
elégetett ősök füstjébe pácolt melegben
távfűtéses melegháziságban
olykor direkt magamra nyitom a
keringő gigász súrlódáskeltette
szégyen-teli szeleit -
még előbb kelek, mint a nap

a hajnal szálazhatólagos
mesterséges fényei között
az én lámpásom is csak nekem világít -
a tekinteteddel úgysem bírsz követni
mert most átmegyek a másik szobába -
még előbb kelek, mint a nap

de aztán felcsillan a kerengő gigász -
a dervis a lámpa fénykörébe fordul
magánlámpácskáink kialszanak
még előbb kelek, mint a nap.

Harag

munkapéldány Szilágyi Jánosnak, köszönettel és szeretettel

hogy hívod azt, ki nem viseli jól, ha lenyomod a füstjét?*

*A képen nekem Káin az a vörösben égő, távolodó torzó. Ábel az a feketére égett test az átellenes sarokban, a düh felcsapása, a lenyomott füst, az átlépett határok túloldalán. Úgy vélem, a harag akkor születik, amikor a meghozott áldozat hiábavaló - az elutasításból születik: reakció. Ettől még megbocsáthatatlan - főleg a következménye. Ahogy a belső égésből kicsap, lobog, amíg ki nem alszik - kormot, pernyét, romokat hagyva maga után. Még nem a végleges szavak, nem a végleges elhelyezés... csak egy kísérlet, hogy megtiszteljem szavakkal is ezt a végtelenül inspiráló látványt.

Teljesség-átiratok (63.)

Stekovics Gáspár (2018.03.10.)

A kimondhatatlan 

Teljes bölcsesség a kőé s a meztelen léleké. A semmit-sem-tudás azonos a mindent tudással.

Menj a fényhez, de ne kérdezz tőle semmit. Akinek nincs szüksége arra, hogy kérdezzen: közös a felelettel.

Mihelyt okosabb vagy bárkinél: ostobább vagy mindenkinél. Hogy okosabb legyen, ezt jogosan csak a mester teheti, aki „okosabb”-ságából eredő ostobaságával tisztában van s akinek részéről a tanítás alázat: a hallgató bölcset alárendeli a beszélő bolondnak.

Az igazság, mihelyt kimondtad: már nem igazság; legjobb esetben is csak gyarló megközelítése az igazságnak. A bölcs csak addig bölcs, ameddig hallgat; mihelyt megszólal, bolond, mert tápláló tudásának csak az emészthetetlen héját adhatja át. „Ami ebbe a szerencsétlen héjba úgy-ahogy belefér: azt keresd, azt edd „- többet nem tehet.

Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

ők tudva tudnak -

a rácsodálkozás

kinyíló szirmai

ők nálad többet -

megcsontosodás

gyökeres koronái

*

mégis - belőlük is

illatot lop,

suttogást sodor a szél

törzsek megcsontosodott ragaszkodását
ágak kíváncsi és óvatlan nyúlkálásait
egy másik ruha illatát lélegzed be a meztelen lélek
felöltözésének ünnepén -

a füledbe suttognak egy nyelven amit
nem ismersz és mégis
mintha értenéd*

együtt mérgeződtök de
teljes mértékig tőled**

ez egy rettenetesen lassú lakógyűlés
immár nyolcvan éves elhúzódó vitája
szellőrózsa és téltemető pusmog
a fák egymás mellé nyíló
egyet nem értésébe***

de a bölcsesség nem ilyen
a szomjúság abban folyamatosan iszik
nincs első és utolsó
egyetlen korty van
egy ezredéves
lassú préselődéstörténetben****

ez a jelenlét ugyanúgy esetleges
mint a tiéd
ott nő ahová a mag esett -
de jelen van*****
a legszebben van jelen
több bőrben van egyszerre jelen******
a jelenléte: kétségtelen

az igazság
amit kimondok már
nem igazság:



engedd be a tavasz
reményt susogó
őszinte illatát









csillagokba bújó versek:
* Gondolatok a világkönyvtárban
** Non Stop
*** Közös költség
**** Mérföld-távoli...
***** 18.4.8.
****** Ent és Az óriások vállán

Non stop

az éjszakáim mérgezett vergődések
tükörbe néző tanfolyamra járok -
nem járok nem
megyek sehova

a nappalaim mérgezett vergődések
kitéphetetlenül a zsigerekbe
furakodott gyűlölettől -
most épp a
gyűlölködőket gyűlölöm

állandóan nyitva vagyok mint egy
bukásra ítélt kis közért a
multik és a házhoz szállítás hóna alatt

de csak az alkoholisták járnak belém
a nyugdíjasok
és a kutyások
meg aki a nagy rohanásban
elfelejtett valamit

nyitva vagyok hogy
bejöhessen a világ
éjjel és nappal

rémálmok és rémlátomások
óceán-közepi szemétszigete -
a ti és a saját rémlátomásaim
Saragasso-tengere vagyok
üzeneteket sodrok a palackokba
de csak az alkoholisták
a kutyások
meg a feledékenyek kortyolják

az éjjeleim mérgezett vergődések
a nappalok is mérgezett vergődések
a legolcsóbb ajánlatok között a
kiszolgáltatottság áremelkedése

igen
félretettem neked a tegnapi kiflit
de ne mondd nekem -
tudom hogy drága vagyok

Közös költség

Lakógyűlés 1950.
Eredeti cím: Szabad Nép félóra a koreai háború ellen, 1950 - Gajdár Pál fotója
(forrás: Budapest régi képeken)

az a bácsi vagyok ott
a kép sarkában

lógatott kezek
lehajtott fej vagyok
roskadt váll
a szétvetett düh robbanás utáni hullt szilánkja
vagyok
nem ilyen lovat akartam
vagyok
nem akartam ezt az
állástalan ülést
feladott állások visszavonulója
vagyok
kompország donkanyarban rükvercbe kapcsolt
dunavonalában hadifogságba eső
befelé szökő vagy arra se
vagyok
egy pincében ülő ugyanígy
ölbe ejtett kézzel tehetetlen -

ugyan hogyan hárítsa el a tankot
puszta kézzel a bombát
milyen kiállás
lógatott kezek
vállra akasztott
felakasztott kezek tehetetlensége
amíg dübörgött felettem a tevékeny
halál -
ugyan hogyan hárítsa el
itt és most
a részvételafontost -

a kép sarkában vannak
a magamfajták
mindig a
a sarkamban vannak hiszen
egyet nem értés
egyet sem értés
vagyok

hogyan jutottunk idáig istenem
isten nincs aki nincs azt ne emlegessük
korea van meg az el a kezekkel
az a hiányzó f betű majd
május elsején a felvonuláson integet

ott is a kép sarkában leszek
elmegyek és mégsem veszek részt -

vagy mégis
de ugyan hogyan hárítsa el
a magamfajta puszta kézzel
a lélektelen lelkesedésük
a húskombinát felől bűzölgő fényes szeleket
menetelnek
ezt tanulták tőlünk
menetelnek
kart lendítenek vagy tisztelegnek
nyakkendő övcsat valami beléd akadó
vászon vagy fém
testen hordott bitó
hogyan jutottunk idáig istenem
megint -

vagyok
nem ilyen lovat akartam
ilyen székre emlékeztető mozdulatlanul
fújt szelekbe szebb jövőbe vágtató
festett szentmihálylovat

*

az összes birka itt ül és figyel
ha kérdezik legyen mit visszaböfögni
érdektelen hátak a gang
kora nyári poshadt langyosában
csupa kötelező lekötelezett
látod ahogy kötelez
mindenkit kötelez

a pártbizalmi a lépcsőn oldalt a lelkesedés
és az unalom jeleire figyel
ma nékünk ragyog már a naaapfény

ma versenyben áll föld s a gyár 

és ujjongva zeng mind a dal szép az éélet 

s az ember is booldog ma már
itt és most a néma figyelemmel

kell lelkesen együtténekelni

zászlók és transzparensek
ugyanaz a tempó

ez is csak egy körmenet a véresebb fajtából

eljöve a nap amikor ez is elmene

amikor nem menetel egy lépést sem a falakra csorgó

mene tekel

árnyékában a hétköznapivá fásult rettegés

*

még vagyok

az a bácsi vagyok ott a kép sarkában

izzadt tenyerében a puskatus emléke még az

első háborúból

vagyok

nagynak neveztük

még nagyobb jött

vagyok

egy a jelszónk tartós béke

állj közénk és harcolj érte

vagyok

ülök

inkább leülöm

vétkesekköztcinkosakinéma

az ölbe ejtett kezekért is

cinkosok közt cinkos aki cinkos
cinkesek közt cinkes aki cinke
ülök
inkább leülöm

közöttetek a büntetésem

gondoljátok meg
proletárok