Zen-fotók: Sasa Gyökér (17.)

... az a kis piros bogyó ... az a kép lelke...

Kemény Zoltán





így viszik kincsként

maradék színed

a feketülő évek

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (8.)

 

levegőtlen múlt
másnapja réved
a haszontalan kövön


*

ez a hagyomány

hideg. érintésre is

látványnak is

 



*


nem jó, ha kulisszák
ügyetlenül tákolt
hamisába nősz

tükörablak

Pion Istvánnak

Egy szűrőre simult

imán nézel keresztül

ha felteszed

*

tükörablakon át

kő-mérce hit

is kitárja, amit látsz

Téli ébredés

ma hajnalban békét
suttogott a hó -
aludnunk kellene.


baj, ha a tél
egyensúlyért felsózott
hó-taposómalom.


baj, ha a tél csak
hideg szívvel figyelt
kontraszelekció.


hókásán csúszkáló
nyári-gumi-ember -
siess! elkésel!


ma hajnalban békét
suttogott a hó -
bár meg se hallanám.

befejezetlen

reggeli sötétben    felhabzó dudaszó
nincs egyensúlyban    zuhanás tudata
feketét lélegzel    lefelé mutató
ujjad az anyagban     rád ahogy mutat a
nincs egyensúlyban    billenés figyeled
jelében ott az úr    satíroz egy folyót
ahogyan mutat rád    középen tiferet
billiárd ütközésbe    fájó fagolyók
rád ahogy mutat a    tótágas fenn malkuth
felhabzó dudaszó    árnyékos füleden
nyíló szem távola    maradványhajnalkút
nyíló szemed mögött   lecsukott szerelem
nincs egyensúlyban   felhabzó dudaszó
reggeli sötétben    zuhanás tudata
ujjad az anyagban    lefelé mutató
feketét lélegzel    rád ahogy mutat a...



***



egy tükörkép sem felel
meg.
mióta egyszer kinyitottad...




***

hajlamosak úgy keresni mintha volna
mintha jobban érthető ha szótagolva
mintha szó - tagolva tisztán éhe-teljes
mintha léte nem temetne - élve jelmez
és alatta mintha csont-mély rendje volna
mintha jobban érthető ha szó tagolna
mintha kincsen osztozóban mintha rabló
tíz vitéze vicsorog rád mind haragvó -
összekötve mintha rendje - összemarkol
fejen állva talpig égő fényben alszol
gyűl köréd a mintha látszó létsereglet
mintha jobban látszanál - ha érdekesnek
hajlamosak úgy keresni mintha mámor
tíz vitéze vicsorog rád - néma tábor
mintha szóból szabadulna mind ki éber -
érts szót léted mégse markolt semmijével.

Teljesség-átiratok (43.)

Sasa Gyökér képe

Az elmosódó határok

Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és felismeri: „ez is én vagyok”; ha egy kutyát megsimogat, megérzi annak egybemosódó világát: „ez is én vagyok”; ha egy bútort hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: „ez is én vagyok”. Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé; minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka, pihenés, társaság, magány.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

egy reggel így

ébredek: padok lábánál

üres hó-papír.

ez is én - otthonosan
ismerős üresség.
kitelő élet
nem érzi a testét.

ez is én - elférsz
bennem. akárha
levelet gondolnál
puha nyárba.

ez is én - ez a pad.
meg a másik.
a kutya. vajon milyen
nyomon szaglászik.

ez is én - rejtőző
nyilvános foszlás.
egy másnap - titokban
fűborostás.

ez is én. ahogyan
érint. ahogy magadban.
rokonul a bennünk
tagadhatatlan.

ez is én. ahogy ez is
te. és még ki tudja ki.

egy csend. mikor
csak a sustorogva
lehulló hópelyhet hallani.

ma reggel bárki

nyomot hagyhat a hóban -

beleolvadhat

margójára

egy reggelt odaadtál a trollsimogatónak.
nem árt érezni: a simogatás ütés
az ütés érv, az érv felesleges, mert
ebben a keretben úgyis elveszíti
nézetjellegét.

gerjesztett indulatnak háttal
feltáruló tarkóval a trollsimogatóban -
nem árt érezni: milyen a
kitett szelekhez képest ez a
jellegzetes szagú bundameleg.

mielőtt otthagynád az almot
készülj fel: álomtalan, tüdőbe maró hideg van
odakint. de ott a simogatás
simogatás, az ütés ütés, a
vélemény nem bűn és
nézőpontokban lakhatsz,
ahonnan magadra is rácsodálkozol
repedt tükörkép.

egy reggelt odaadtál a trollsimogatónak
és hetet öregedtél tőle.
van, amit nem old fel a szó helyén
szivárgó együtt-hallgatás sem:
mert a trollsimogatóban még
a csend is vagy a vereség
vagy a győzelem csendje.

gerjesztett indulatnak háttal -
ne less a vállad felett,
ebben a ketrecben számukra neked
soha nem volt valóban
nézetjelleged.

Téli etűd

kép: Jamie Heiden

párás befelé repülésben -
a mozdulatok idekötnek.
dunnás takaró-heverésem
csak a nyom, csak a hóba ütött seb.

mozdulatok: nem-mozdulatok,
beleködlik a tájba a légzés.
ki-be jár rajtam, sehová-lerakott
ki-bejárat csak e légrés.

párás befelé repülésem
csak a sehová-lerakott reggel.
sűrű levegőn heverésztem
egy álomvarjúsereggel.

álomhó-dús paplan alatt
csak a befelé figyelő magház -
ki-be jár, mégis befele-szimat
ez a sehová-lerakott hagymáz.

párás befelé repülésem
csakis így jó - múlik a múlna:
dunnás takaró-heverészésben
is égbe repülni tanulna.