Beszélgetés, méltatlan (9.)

                                                        hard kier. hátrahagyott versek



Csajka Gábor Cyprian
forgókínpad (83-87a)*
_________________________________________________________




87a

                                                        tantra jóga

Az erdő se más, csak az, ami benned
minden káprázatból, vágyból megtapad.
Vágj neki bátran a halálmenetnek,
lélegezz erényt, bűnt, aggodalmakat.
Önfejűséged bízd a csillagokra,
s hiába ne mondd a nevét a Semminek.
Ugyan minek, s kinek. Az idő telje
halandóságod magával tölti be.
Tetteidet ne bízd a csillagokra.
Ne háborúzz: a Kard mindég lesújt a
Harag és Álszentség seregeire.





shizoo

9

                                                       lélegzetvételednek

Nem vagy te más, mint mit a menetszél
a lélegzeted kínos terhéből felemészt.
A lépéstelenben moccanást kerestél,
bűn, erény hol egyként nem rajzol rettegést.
Az önfejűséged csillagra kented,
múlásod fáj-krémét amint a Semmire.
Idő ugyan nem véd; de nekünk nem, nekem.
Mert a halandóságodból nőtt ki a végtelen.
Szavaid tettét, vannak, cipelik a szentek,
mert mozdulatlan is az eljutást jelented.
Egy Békét. Haragvó én Békétlenem.








*(ha valaha egyszer... olvassátok össze a Forgókínpadot. Bárcsak a hozzáfűzéseim is kiadnának egy olyan teljesség-érzetű olvasatot, mint amilyet az ő kínpada kiad...)

Vízcsepp és Madárcsont

Csontig kitölthet

ha kedves pótszerekkel

bíbelődöm el.

Míg mélysége nyílik -

biztos, hogy nem pótszer:

víz-mélyrepülés.

Esténként egyre

mélyebbre merülünk az

az éhségeinkbe.

Néha kilök a víz -

s fuldoklásaim

hibázni visznek.

Beléd merülhet

a csendem - mindegy, milyen

mélyemben vájkálsz.

Ha készen vagy, édes

ne felejts el engem

is összerakni.

Chiara Bautista... Itt van egy halom képe... nézegessétek.

Faerie

Chiara Bautista képei

hagyjuk vinni egymást. jó felé utazni
egymást. szörnyű mese volt megettél
és én megfeküdtem a gyomrod. éjszaka
vagy én meg a zsákmányállatod. csak
távolról viseltél éhek nélkül. csillagod.
csillagbolhás vagy és én a legközelebbi
csillagbolha. a bolhád nyúlalkatú mert
éhségből viszket. és én tiszteletbeli nyúl
mert annak az ízére hasonlítottam. amikor
megfeküdtem a gyomrod.

hagyjuk vinni egymást. kimondatlan

közöttünk. a kezedben a kurva könyv.

nem szólok hozzád - úgy nem szólok

hozzád mint az a kurva könyv. nem

tudom leszálljak e én is bőröndöstül

életestül ahol te. le a földre. éhestül.

éhezem rád. ismerős az ízed. de a

helyeden kusza zavarodott mondatok

laknak kőből. megfekszi a gyomrom.

hagyjuk vinni. nézd. csillagnyúlbolháid

is megülnek. mert ez nem az a hely.

átmeneti. ebben az erdőben van egy 

rejtett tisztás. ahol nem mennek át.

a találás helye. ahol az éhed nem keres

a félelmem nem fél és a plüssmackó

visszaváltozik. hagyjuk vinni az éhed és

a félelmem. neked adtam te nekem

adtad. majd ráaggatjuk az elsuhanó

fákra ha megérkezünk.

hagyjuk vinni. minket visz a tehetetlen

csend ami kizárólag zajokból áll. 

csattog alattunk a sín. hidraulikazajt 

pöffent az ajtó. bemondják. bezenélik.

mintha egy hangerdőbe rejtőznénk a

megszólalás elől. és persze abba a

kurva könyvbe. négy megálló óta nem

lapoztál.

nem hiszem el hogy nincs olyan

tér ahol egyszerre fér el a kétféle nézet!

nem veszed észre hogy én azt a

helyet keresem ahol nem bánt a 

kételyed? Egyszer volt, hol nem 

volt, most nem lehet sehol? csak

felfalni tudsz álomba éjszakába

csomagolni a hülye kérdéseiddel?

jó hogy most nem szólsz. ne

szólj hozzám amikor gyűlölöm

a viszketeg kérdéseid!

sértődött csendben. pedig igazán

szeretem ahogy nem adod fel. a térkép

bennünk van. nem azon a papíron.

leszállunk majd, én hátamra veszem

a csillagnyulakat te a magad lábán de

kicsit majd viszlek téged is. az éhem

becsomagolom a bőröd illatába.

ki kell várnom amíg megmoccansz.

látod. ennyi megmaradt a zsákmány

ízéből. akkor is úgy és arra mozdulok

amikor nem is menekülsz.

majd kirándulunk belőle ha megvan.

ahol te szeretsz, a tóhoz ahol a csábítás

lakik. az erdőhöz. ahol én szeretem

a visszaváltozó plüssmackókat. ki

a veszélybe. az éhedbe és ahogy az

elugrásom felébreszti. ezért kell egy

olyan hely. ahol nem úton. ahol a

szívem lüktetésétől nem csordul a

nyálad. ahonnan kirándulhatunk

az éles, alkonyvérszín hegyekhez.

lesz egy pont. hogy nem bírom tovább.

fészkelődni kezdek. vakaródzom és

te összeszeded a csillagnyúlbolhákat.

akkor majd rád nézek és pont a kellő

arányban lesz a tekintetemben az éhség

és az önfegyelem. és te behajtod a 

térkép sarkát. mint amikor megjelölsz

egy könyvet. pedig még nem suttogja

el a szél a levelek hangján az úti cél

nevét. te megszólalsz. vagy én. és

akkor megérkezünk.

Mentális életkor - négy modorban

Szabadversben

és igen, mint az esti mesét
apu még egyszer, csak még egyszer
úgy néztük estéről estére újra, amiben ketten
szerettünk lakni - mint a Potterek vagy Középfölde -
amiben te szerettél aztán egyre inkább én is,
angol kisasszonyok házasságálmaiban például;
meg amiben én szerettem: rajzolt erőszaktól az
Esküvő monszun idején-ig... Az Amelie-t annyiszor
láttuk, hogy ha újranézzük, szinte előre mondom
(azzal a megvető hangsúllyal): Lédi Di... Lédi Di...
(s aztán felemelt hang-ujjal) Renoir! Renoir!

és igen, mint a homokpogácsa-sütést
egyet a papának egyet a mamának
úgy tanultuk a főzőcskét egymástól és egymáson
gyakorolva az egyre rafináltabb ízeket;
zsírlucskos csülkökbe és szusiba egyaránt
szerelmesen, mind a mai napig nehezen döntve el,
ha végre alkalom adódik, all you can eat
zabáljuk-e halálra magunkat, vagy az ínyenc-futószalag
mellett legyünk e inkább Jancsi-és-Juliskák
(a tortáról nem is beszélve), a fő különbség
(valójában az egyetlen): nem nekünk kell mosogatni...

és igen, tényleg úgy kezeljük a
pénzt mint a Gazdálkodj okosan-ban a
most én dobok, nem én dobok, te dobtál...
tábla-tér-virtuális gyarapodómagunk; csak az a
különbség, hogy a lépések közt itt sokkal
több a "most kimaradsz" és ez a kitétel a
befizetendő számlákra is vonatkozik...

és igen, ezért nincs és nem lesz soha, mert
már mi is felnőttet játszó gyerekek gyerekei
papamama gyerekek csupaszív szeretet
vagyunk, az egész létünkkel és minden
örömünk játékosságával tiltakozva ellene:
fel kéne nőni.

Pedig árvák lettünk közben, félig árvák -
örökös cseréptörésben.

***

Szonettben

Köztünk különben korkülönbség nincsen
hiába előzlek kamasznyi tizenöt
évemmel - mikor még másztad a küszöböt
én már találtam fogást a kilincsen -

s mégis, egyformán nem veszünk levegőt:
a nyolcadjára látott szívtépő pillanat
elől beléd bújok - s belém rejted magad;
két apró lény mesélő képernyő előtt -

úgy sütsz, úgy főzök: mintha játék minden
fűszerek, ízek, tálak, serpenyők -
úgy dolgozom, s te is úgy vészelsz gondokat,

játékból élsz, ahogyan én is, kincsem;
a kocka pördül, dobjál, én jövök,
gyermek maradtunk: nem test, gondolat!

Intermisszióban

bátor tábor. neked, nekem. nézzük megint azt.
hunyd be, majd átvezetlek tintaéj papírvizén.
holnap hétfőszerű ötfejű sárkány péntekedik.
nincs kedved. nekem se. kamuzzunk a dokinál.
mennyi is... az? annyi. hurrá. rendeljünk pizzát.
nem kóstoltam. nem szeretem. belegondol íze van.
jé ezmiez? mmmm. tisztára hajnalpárazamat.
csináljunk úgy. mint aki számol. egy. kettő. sok.
kacsamama gyerekek csupasziv szeretet.
ez az én felem ez a te feled ez a felezővonal érted?
na jó. nézzük megint azt. de holnap innováció.
megünnepeljük. létből-szünidőt. csak még egyet.
apa. csak még egyet. anya. csak még egyet...
gyerekek.

***

Haikuban

moccanatlanul
telik rútkiskacsaságunk -
vigye kánya

Teljesség-átiratok (19.)

képek: Sárosi Ervin

Fekete trilógia III.

Korunk találmánya a kötelező lelkesedés, a hatóságilag intézményesített forradalom és az elnyomók lázadása az elnyomottak ellen.

A mai uralmi rendszereket az jellemzi, hogy hazugságaikat nem is akarják feltétlenül elhitetni, csak feltétlenül elfogadtatni. Minden katonai fegyvernemnek azt kell énekelni magáról, hogy ő a legkülönb, anélkül hogy bárki elhinné; minden állampolgárnak azt kell vallani az államfőről, hogy bölcs, hős, jótevő, anélkül, hogy bárki elhinné; és így tovább.

Immár egy hihető hazugság is elérhetetlen magaslat. Gödörben vagyunk, lejjebb a béka ülepénél.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

nem beszélsz róla

két lépés kerted hogyan

marad végtelen

még tart. megtart. még. befelé

hallgatsz róla. nem beszélsz róla.

befelé sem. ne vegyék észre. két

lépés kerted. befelé nő. végtelen.

sose múlik. még tart. vészkorszaki

kőkor. befelé sem beszélsz róla.

ne vegyék észre. két lépés sírhant

kerted. befelé is. mennyire védtelen.

nem beszélsz róla

sírhantnyi kerted hogyan

maradt védtelen

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (11.)

lét levesében:

nyár-forralta sűrű lében

úszik az ég

Jó reggelt, napfény!

                                                                        Pascal Championnak, akitől a képek...
                                                                                                     ...és Timinek, akié

Reggel veled és még mindig hinni 

se merem - olykor utálom:

félek nyitni a látványodat inni babám

nehogy úgy olvadj tűnj el 

mintha egy álom...

Reggel veled, olykor mind a te részed,

bőven előbb kelsz, horkol a holdra morogva

hajnalban hazakóborgó részeg -

és mégse utálod, mosolyogva

viseled el ezt az egészet... 

Reggel veled: illat nózid alá pihereg,

ez a gyakoribb forma, kelek és hozom és

izgatom és most már fond bögre köré a kezed,

első korty, enyhe lökés

végre kitisztul, látsz vele, nem két kis 

vékony csík a szemed.

Reggel veled amikor mégse veled -

mikor ő-cicasága ébreszt, kora, éhe, a karma;

egylényegűek vagytok, édesek

vígságotok, haragvó mérgetek -

csak amit te az este babám, ő mindazt reggel akarja...

Reggel veled, a szabad napok redőnye

boldog ráérős reggele -

ne kelj fel még, ma ne kelj elő, ne...

fordulj ide.

Reggel veled a szabad napok fehér

vakító, éles fényű reggele

nyílik a világ - mindent adó tenyér

és benne te.

Teljesség-átiratok (18.)

Fekete Trilógia II.

A bűn nem akkor legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő-érzéket.

A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, de az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza megtagadása, de a méltóságteljes piócaság és handabandázó honmentés; a szerelmi erkölcsé nem a szerelmi erkölcstelenség, de a társadalmi tisztesség, mely, míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle korcs bujaság-pótlékot kínál.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

visszavonhatatlan -

vállald és ne

vezekeld az édes bűnt

ízlik az élet? Viktor?

erény meg honszeretet, repedő

partnerjáték, meg repeső gejl gyűlöletek?

izéled az ízét 

élvezed 

és vezetést is

élvezel és

húzol keritést és

ottlenn teneked 

ott térdel csücsörítő szájjal 

ország méretű élvezeted

neki oktatsz élet-száj-nyelv-vezetést?

Jani hej, megalázott, kéjedbe haló kis 

szubpillantással téged élvez a szub?

téged zeng puskád, zsákmányod,

húsos, zsíros, fityegő lőtt erdő

ágas trófea, hajtó, közmunkás 

neked ízlik a borhoz állami

zsírtól fénylő nemzeti marharagud -

Lőrinc, zug-zúgolászik a nyomorult? 

fejre adott kokival, szájba tömött

rúd csokival pumpálod, míg elhígul

földmélypolgárok pór incfinc kis oldata, zavaros

nyálhíd lesz, popcorn-porból vízzel porhoz  

pórkeserűlő, éhes porszívhez

nyáladzó porló privát faluszájterület 

seggrepacsit fialó állam-mamipornó?

Zsóti, jó vagy te imádkozol is, míg lentebb

téged imádnak a 

testileg épp ha megért

aprószentek.

Péter, arcuk csipkeded, ostoba kis "most hova

mostoha sorsok" morzsák, elnyel a porzsák -

jó vagy te olyan jó vagy viseled magadon

ruhaként viseled, a szavadban vigyorodban is ott van

viseled piramis mélyét ó sziveden 

viseled a sorsát -

pedig csak lógsz a csecsén míg a pöcsöddel 

a csöpp lila át-nem-lát szeretés játszik - 

megmondod mi a helyes és mi röhejes és

mi a jó nagyfőnökszeretés hogy

szájaljon a száj ha a főfőnökkel szájal -

hova csókoljon hova nyaljon 

jól mit hova árnyaljon hova

szálljon a szájjal.

Lali érzelgős jósággal szíven-viseled a viseletsziveket -

kilopod csak az ő hasznukra 

a hasznuk, mi neked - mi nektek -

jár, sőt, mi neked járunk, hiszen egy 

felelősség a tiéd te vezetsz

ez a szex, csak ez a szex

korlátlan állam-mamipornó -

És mind: fele férfis fele nős de nektek szájat tár feszt a világ

torkot tár hova lőttök, ti akarnátok szabni a torkok sőt vaginák

otthon "hogy-s-mint-lebegését", honmentők:

zsebbe, az üzlet az élet nektek űz fűz rímet a szó

míg közpénzen tart nemzeti konzult ácsi de torzult ovuláció -

pedig ám mind; te is úgy

döglesz majd adod éved veszi el 

a ringató tenyészet -

tisztességes tisztes

tiszttartó ravatal vár

döglött múmiafütyid ó majd

szopja enyészet

ez végül a részed -

pedig úgy éltél mind, mintha

ti szartátok volna

ki mind, az egészet.