verstestiséget

álmomban verset írtam.
nem voltam
elégedett vele, de valahogy
jól állt a vers a szavakon.
sőt - a szavak
túlhordtak magukon.

mintha a tartalom
lüktető törtsége volna
amit kerekre gyúr a forma.
nem öltözetként, inkább mint a lényeg
egyenrangú társa -

mintha megleltem volna
egyfajta verstestiséget.

nem rögzült, elszállt a
tápászkodás
tapogatódzása
közben. mintha nem volna
való a fényre. mintha
nem bírná
éber létem e másféle minta

nem bánnám, ha
efféle könnyed egy-test-és-lélek
töredékek
minden ébredésembe beleköltöznének.

Kiáradása

                             Knausz Imrének

"Ez a rettenetes levertség, sőt depresszió vajon az időjárástól van-e, vagy a neurotranszmitterektől, vagy a politikától, vagy más egyébtől, vagy mindentől együtt? És a Szentlélek kiáradása majd segít?"

együtt lüktetsz az

idővel - ez olykor kín

nem mindig öröm

*

benned lüktet az
idő - elfojtott fények
túlnyomása lep

*

időben lüktetsz:
minden aspektusában
kiáradni kész

*

időbe zártak -
ha van csillagidő, van
atomidő is.

 *

időd lükteted
egyházit, frontot, kurzust -
kiáradásig

 *

emberperc őre
engedd pihenni fényed
hunyt pillák alatt 

Pártsemleges

                                     
"Mindenki tartozik valahova. Amikor előrántjuk ezt a nagy függetlenséget, én azt gondolom, hogy hipokriták vagyunk. Ott középen van egy ilyen húr, de azon nem fér el egy emberi test sem, de egy emberi lélek sem..." (Kerényi Imre)


Ott középen, azon a vékony húron
- amilyennek az ön nézőpontjából tűnik -
komplett világok laknak.


Sőt. Emberi lelkek csak ott. A lélek alszik
ha határolják. Az ön határa félelemből
kerített feszülés. Nem feszület - csak
tetszeleg a pózban, hisz a vékony
húr feszülése választat. Tudni vél.
Határt vél tudni. Ez a határ a húr. Ezért
fáj, ha pengetik. Ön fáj. Ön álmában
fáj. És fájtat - mint minden hitét féltő
fanatikus. Holott a hitet nem kell félteni.
Ön alszik, fáj, fél és nem hisz. Ennyit erről.


Ott középen, azon a vékony húron
nem látszik semmiféle vékony húr -
csak az oldalak vakolatot rohasztó
érdekes csöpögése nyomán a penész.
Mert minden meggyőződés megrohad, ha
elvetik az alkalmazásba. Az oldalak
falán - minden oldalon - nedves tájak
virágozzák a rohadást. Mert minden
oldalon ott laknak az eszközszentesítők.
Az igazukkal. Nemes. Penészes. De ehetetlen.


Ott, középen, azon a vékony húron
lakik a többség. Az alsóbbrendű állampolgár,
aki nem jár Békemenetre. Semmilyen
Béke menetére nem - csak szeretné, ha békén
hagynák: kis bével békén. Ők a nemecsekek.
Akiket az ön felhúrozott látomásában
amit a világnak hisz,  kézen fogva vezet a
törvényalkotó kaszt. Ami egy fejlett réteg,
két fejjel magasabb: messzire lát,
csak sajnos az őrületbe. Olyan magasan
túlságosan ritka a levegő. Az óvóbácsi szédül.


Ott középen azon a vékony húron
derül ki, hogy nincs vékony húr. Aki az élet
szép és politikamentes hétköznapritmusát
nem látja, az hiába megy misére. Hiába gyón.
És nem annak áldozik, akinek a testét
fogyasztja. Tudom, mit beszélek. Nekem is
volt ilyen nevelgetett húrfeszítő önbecsapásom,
nem volt könnyű levetni - mert mint Tyukodi
pajtás nótakacagánya: kényelmes és otthonos,
mindenre válaszol helyetted, és igaza van.
De mása sincs, csak igaza. A hit nem igazság.


Ott középen, azon a vékony húron
a hit az, ami: a bizalom a tökéletes, szélfútt
bizonytalanságban, a nem tudhatom rémületébe
kapaszkodás, a tiszta szemmel felvállalt
"nem tudom, hogy igazam van-e". Ezért hit.
Ön gyáva, alszik, fáj, fél, és hitetlen.
Mint minden farizeus. Nem véletlen, hogy
a legújabb kori szabadrablóállam önre
bízza a rettegtetésünk szabadhányadát.
Ön Péter lenne itt, de ön Kajafás. Csak ennyit
akartam mondani: onnan, a vékony húrról.

Ön fontos ember. 

Én - ha szabad - maradnék 

feleslegesnek.

Követő

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2014/06/varosok.html


határra értél
szólni is felesleges
nézek utánad

Cseréptörés

inspiráció: https://www.facebook.com/izabella.jones.52/posts/450531675084498

Anémone:
nincs megérkezés időben
állomástól, állomásig,
magbölcsőtől hervadásig,
szél, víz és ég tenyerén
pattogó labdák vagyunk.
lennék hinta
legalább vagy
fényes üveggolyó

Izabella:
vagy lennék hajó,
idegen földben
ismerős holt,
fehér lepedődön
reggelre folt,
lennék asztalon
felejtett koszos csésze,
lennék egyetlen nap
végtelen emléke.

Anémone:
lennék koszos babaarcon
szétmázolt nevetés,
lennék rózsaablakodban
galambnyi remegés,
lennék asztalodon foltos
terítőd csipkéje,
lennék kút-lelked
versbe hullt igéje,
lennék kápolnában megrekedt
tenyérnyi fényfolt,
lennék, maradnék,
ahogyan rég volt.

Izabella:
lennék teljesség,
lennék hűség,
lennék határtalan keserűség,
kertben ásónyom,
homokban térkép,
perctelen időben
kegyetlen szépség,
galambok közt
rejtőzködő héja,
lennék örökké
lennék mostoha
akkor is lennék
ha nem voltam soha.

Natalie:

lennék macskád talpán az út pora,
lennék poros utak árnyék-vándora,
lennék bűntelenség, lennék a vétség,
lennék az egyensúlyt megtartó kétség,
lennék levendulába tévedt pillangók csókja,
lennék lélek-csókok kegyetlen tudója,
lennék versed is, rímtelen, örök,
lennék 17 szótagba záródó köröd.
lennék az ég arca kancsód vízében,
lennék a legkékebb titkaid színében,
lennék fénymázas harmatcsepp pókfonálon,
lennék harmatos úton a távozó lábnyom,
lennék átutazó, ideiglenes lakó,
lennék _a partra űzött_ árva _ballagó_,
lennék fák testén heg, csillag alakú,
lennék bőrödre tetovált idő-alagút,
lennék rétegnyi festék alatt rejtőző ábra,
lennék szájjalfestő képén a titok fátyla,
lennék az elesettnek karótlan támasz,
egyetlen kérdés, amire nincsen jó válasz.

shizoo:

lennék

de vagyok

Kétely

                                       Szabó Magdának



Az a rettenetes gyanúm támadt
hogy tényleg egy falat kenyér vagy.
Pohár bor. Asztalon felejtett
megtört maradék. Semmi hangsúlyos
aranyozott díszlet. Semmi szertartás.
Barna kenyérvég a deszka szélén
mellette a frissen élezett késsel.
Pohár bor. Amibe már beleittak.

Az a rettenetes gyanúm támadt
hogy már áldoztam neked. Lehet
úgy áldozni, hogy nem veszed észre.
Ha már bűnözni lehet úgy. Prófétálták
a nemtörődömséget. Miért ne lehetne
hanyagságból áldozni. Neked.
Kenyérrel és borral. Hússal és
csókkal. Amikor beleittam.

A felnőttek otthagyott maradékába.
Pedig én vigyázok. Betartom
a szabályokat. A megadott tisztelet
a szabályé. És nem felejtek.
És nem bocsájtok meg. Soha az
ellenem vétkezőknek. Akár az Úré
lesújt a haragom. De hogyan sújtsak
egy korty borra le? Ha már beleittam?

Az a rettenetes gyanúm támadt
hogy tényleg egy falat kenyér vagy.
Merítkezés a bűnben. Enni inni
ölelni bűn. Minden bűn ami élvezet.
Te bűn vagy. Fertőző megváltás
az emésztőrendszeremben. Nincs
bocsánat a tudatlanságból vétkezőnek.
Lehet hogy miattad Ninive lettem -

Kenyér és bor. Kerülendő páros.

utóirat - Zen fotók: Sashegyi József (7.)

égcsepp-tarisznya

csillog a rügy kinyíló

szomjas ujjain

Zen fotók: Sashegyi József (7)

rügy markolta víztarisznya
létre hívó csepp a sokból
lencséjén át görbületben
lágyan élet énekel

körbemarkol mintha inna
mintha glóbusz csepp a sokból
pára lepte légkörében
égvilágok férnek el

rügy markolta víztarisznya

létre hívó csepp a sokból

hogyha innád rügynek ízét

ég ízébe oldva fel

ég ízét a rügybe oldva

létre hívód így ha kortyol

testbe mártott cseppnyi víz-ég

ajkán égvízcsepp leszel