dilemma

amit csendnek hívsz
nem a zajok hiánya -
csak a szavaké

*

amit csendnek hívsz
nem a szavak hiánya -
csak a zajoké

Rácsodálkozás: Kisnémeth Ferenc (2.)

Üveg mögül - esőben

gördülő védett zugod
sűrű esőbe jön meg -
csak ülsz, mintegy a pillanatban.
hallgatsz kopogó csöndet.

tengerfenék-nedves világod
mint búvárharangból, lesed:
az ívét sűrűn pöttyöző
változékony cseppeket -

s a szélvédőn elcsorduló
vízcseppeken át
mintha nem a testet látnád
hanem az aurát.

teljes jogú értelmes látványt
a kontúrok helyett.
képlékenyebb világot tár fel
a víz és az üveg -

ki kéne szállni. de az ülésbe
övez a ború derűje.
változékony, nedves világod
gyönyörűje.

ki kéne szállni. de csak nézed
hogy fest a víz és üveg.
mint ki a kopogó csendben
megérkezett.

öt vereségmondat

ha teheti illusztrál -
nem pedig teremt

*

ha olykor mégis
akkor sorsot

*

teremtményt -
más éli a tagadását

*

a teremtést
letagadja

*

más teremtette -
ezzel menti magát

Rácsodálkozás: Kisnémeth Ferenc (1.)

Egy korláthoz

szélfújt sássuso-

gás duruzsol melletted,

nyugdíjas horgász

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (18.)

Aki nem életmódjában vándorol, hanem
üldözés, éhhalál, vagy egyszerűen
a túlságosan szürke horizont elől
az mindig a maradék kultúra tutajára
költözik. Áramlatok és szelek játékszere
ahonnan lerepedezik és elpotyog
a java része. Elválaszthatatlan, de halott
struktúrában a használati tárgyak és
a dísz. A cafrang - az egykori egész
gyönyörű indoka. A szépség
szükségszerűen kopik el a használatban
a maradék kultúra tutaján.

A maradék kultúra tutaját úgy lakod,
mint földrengés és hurrikán után
a romokat. Ahogy tovasodorják a közöny
és az ostobaság hínáros hullámai.
A maradék kultúra töredékes.
A használója nem mindig emlékszik
mi mire való. Úgy lakod, mint
a barbárok az amfiteátrumot. Mint
hunok a monostort. Még ha
nem is raksz esténként kézzel írt
kódexekből tüzet - már nem biztos,
hogy el tudod őket olvasni.

Azzal pótolod a hiányokat, ami kézre
esik - miközben a maradék kultúra
tutaján a remény új partokat keres.
Ahol majd összetörik a part menti
zátonyokon a maradék is. Elhordod
éhes túlélő építőanyagnak - egy
sokkal egyszerűbb ornamentikájú
kunyhószerkezetbe. Dédelgetett
tárgyaid, a faragott ágyat majd
deszkákból reprodukálod.
Amíg ki nem finomul. Hogy aztán
majd egyszer azt is tovább
sodorja unokáddal a következő
földrengés, hurrikán - vagy a távlat
újabb szürkére kopása.

Büntetését

a felszínen csak a bőr
ráncosodó szél-cserzett szemsarok
nem látod a hallgatás alatt
hogy lángolok?

felszínemen, felettem az ég
fáj, lobog.
felégetik havát ritmusra
táncoló ég-vándorok,

valahol akkora tűz van -
könyvtárnyi szóra vet lobot
hogy égjen. a hallgatás alatt
nem látod? lángolok.

*

hóval hűtöm az arcom
fagyott utakra csúsztatom magam.
úgy járok itt,
mint akinek fontos dolga van.

pedig dehogy.
elfogyott: kerék csepült havam -
sárrá válik a dolgom és
a van.

és a tehetetlen lehetne
tapad az alattam forgó
kerekekre
lucskosan.

*

nem alszom jól. e jeges tűztől
feszít-szakad az éjszaka.
nincs ész-oka.

de felriadok arra, hogy öltem
és álmomban az idő csüngött
letörten.

megállítottam a létezést
a magamét is -
hiába lélegeztem

és menekített volna az ösztön -
álmomban megöltem valakit.
nem menekít

az ébren lét már ez elől:
a maga idejét is megállítja
aki öl.

nem alszom jól. e jeges tűztől
feszít-szakad az éjszaka.
nincs ész-oka...

*

ments meg engem, amikor kicsap
a számon a hangban a láng -
ne gyűlölj, ha zsarátig égett
napot terítek alánk,
hamu egészét.

ami ringatna, nem pihentet
a bűntett égi bennem fel a csendet:
a büntetését.

Az észrevevőnek

                                          Izabella Jones-nak

Izabella képe

E kép önarckép.

 ilyennek látlak: nyitva

vagy - mégse látszol.

Még egy

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2014/01/meg-egy.html


Nem másik élet, hanem még egy. Ennyire.
Kéne. Másik térben. Vagy pár centire.
Vagy a kettő együtt. Hogy a kézmeleg
közelség egymást simogassa meg.

Egy másik, hol tudnám, mire való az élet.
Másképp megélt kibomló testiségek,
és itt kimondhatatlan szavak élete.
Itt lennék ahol te volnál - de ott se én, se te.

Hanem egy másik élet. Én szebb lennék, te több.
Lenne ott is biztosan buktató és küszöb.
De átlépnénk. Akár a mai kocsmát.

Nem lenne éji rettegés. Se álom.
S nem írnám le kifulladó világom.
A tinta sem kenné kezemre mocskát.