vontatmány

igen. a lomb ragyog.
nem úgy, ahogy a Szuglói körvasút soron a
közeledő tehervonat fénye.
ez a ragyogás a dübörgésé, ami lassan
felkúszik a gerinced mentén.
a sínek előre, magas hangon rezegnek.
aztán eléd kúszik a mozdony,
ahogy harsogva égeti az egykor
nőtt és kőbe préselt, olajjá munkált ágakat.
mögötte negyven vagonban
elmászik előtted a halott erdő.

igen. a lomb ragyog.
mennyi szálfa fér egy tehervagonba?
huszonnégy-huszonhatot számolsz
csak ami lekötözve kilátszik.
száz? kétszáz? egyforma hosszúra vágott
hasonló törzsek. a
testük egy helyben állva megcsontosodott
de nem bírta el az acél harapását.
számolatlan tömegben évgyűrűk vádolnak a
közvilágítás helyiérdekű félsötétjében -
előtted negyven vagonban
araszol a halott erdő.

igen. a lomb ragyog
ha megfelelő szögben éri a felkelő
vagy a lenyugvó nap.
itt és most félig sötét van. a sínek
utána magas hangon sírnak.
áttolod a megnyílt átjáró
elhalkuló sziszegésében a magad kerékpárját
ez is megcsontosodást visz
és hiába képzelsz mókuskarom-
érintést, madárdalt, fészket hozzá.
kerekek, párban. valahova tartanak. akár a döbbenet
gyászos tonnáiban a halott erdő.

Közjáték (3.)

megadott szavak: BOKOR, HŰVÖS, GYOMLÁL, KENDER, ÁRNYÉK

Bokáig hajol, mert veteményest gyomlál,
bokorból nézem ívelt fenekét -
a puszta föld ölel, jaj, hűvösebb a gyomnál,
pontosan tudom, hogy mérő szeme kék,

és azt is, hogy nem néz, csak kenderkóc kölöknek,
árnyékban érő ágyékom hogy ég -
a farpofái éhes képzelgésbe löknek,
markommal mímelem izgő-mozgó ölét...

Magmandragóra hull hűvös bokor tövében,

örömbe gyúlva egyre részegebb -

gyáva-ostobán, de körbenyalja éhem...

és érzi, tudja, persze. Mert persze: észrevett.

(remek példa arra ez a játék is, hogyan hordoz, és hogyan nem hordoz alkalomadtán egy beleélés valóságos tartalmakat...)

Rácsodálkozás: Andrea Kowch (10.)

"High Tide" (2016), 8" x 8", Acrylic on canvas

dögöt a dögnek.

kívül-belül vicsorgó

hullámverésben.

legalább ezek.

marakodó agyarak

kézhez szoktatva.


*


ez itt a dagály
kézből etetett, nyers,
hideg vacsorája.

Klíma-slam

nagyon máshonnan nézve, a klímakatasztrófáról, avagy

mit kellene és mit lehet tenni

tusfürdő, hétféle. sampon, háromféle.
hajbalzsam. kézkrém. pakolás.
lábkrém. gyógynövényes kencefice.
borotválkozás előtti és utáni arcszesz.
spray. egy másik. arctonik. arcradír.
alapozó. sminkkészlet. stift.
lóbalzsam, gél. lábgombakrém.
first. second. thirty in one.
fogkefék. fogkrémek. szájöblítő.
      és még hatszor ennyi fiszem faszom.

mosószer. fehérre. színeshez. öblítő.
      mosószer, öblítő külön a technikai ruházathoz.

zuhanyfüggöny. kilépő. műszálas törölköző,
hajkefe. fésű. hajszárító teste, mosógép teste.
      mi a lófaszt keres itt egy ketchupos üveg -
és még sorolhatnám, mert ez csak a fürdőszoba volt,
úgy,
hogy a felét kihagytam, mert azt se tudom, micsoda.

a konyhába már be se merek menni.
ezernél bőven több olyan tárgy,
amiből műanyagszemét, vagy egyéb
veszélyes hulladék válik, amikor
kiürül, elavul, elromlik.
a szent műanyagkorszak eljövetele előtt
ez mind súlyos luxuscikk volt.
az elit kiváltsága. mint a parfüm
tizenixedik Lajos udvarában.
muránói üvegcsében. leparafadugózva.

a polgári (mondjam úgy, tárgygazdag) életrend
ma a századokon át társadalmon belül elkülönült
(mondjam úgy, gazdag) életrend mintájára épül.
mindenki ezt akarja. ezt a színvonalat.
konzum, meg konfekció, meg guccsi a
27. számú áruházból a Kőbányai útról, de
ez az életszínvonalunkhoz mára elengedhetetlennek
érzett minimum.
tömegcikk, szakmányban gyártott ipari gagyi,
fogyasztónak kitalált pénztárcaapasztás a
szépségipar, meg a higiéniaipar -

mint a teljes betegségipar,
szóval ipar.
iparkodj beszerezni a legújabb
tégelybe gyömöszölt megváltást...

ugyanez a táplálkozásra. húst eszünk hússal
amit nagyapáink egy héten egyszer: vasárnap.
ha jutott.
csirkecsirkecsirke disznódisznódisznó marhamarhamarha
marhasok metán a légkörben, mert a nagyüzemi marha
egyik végterméke a marhafing.
ez luxus, akkor is,
ha a KFC ótvarkodja össze.

nézz körül a zöldségespulton. teli vagyunk ideszállított
egzotikumokkal, amihez amúgy századokon át
csak egy kiváltságos réteg juthatott.
a gyarmatáruboltból.
nem jutott a népnek banán,
se mangó nem nőtt almafán,
baszhatta a hun, a gót, a szarmata
nem volt gyarmata.

ugyanez a vízhasználatra. percenként több ezer
afrikai család teljes vízigényét csurgatjuk a lefolyóba,
hogy ne átmelegedett löttyöt igyunk a panelban.
a bepalackozott szénsavas kiürüléseket szóba se hozom,
most rendeltük hatosával házhoz a tescoból.
ott a nap-mint napi zuhany,
amit minden gátlás nélkül forgatunk vissza
a beleoldódott bőrtisztító mérgekkel
meg a mikro-műanyaggal együtt.

ott a fűtés. meg a hűtés. kikapcsolod, bekapcsolod, kész.
csőhálózatokba font cselédek szelleme rakja
az otthon radiátoraiba a tüzet.
ez a hálózati szolgálólány meséje.
akit aztán te szolgálsz a számlával, a késedelmi kamatokkal,
meg a visszakapcsolás költségével.

az úgymond fejlett államok polgárai úgy élnek,
nagyon széles körben, ahogy egykor
a legszűkebb, kiváltságos rétegeik.
globalizálódott a társadalmi piramis...
és erről önként, itt, a győztesek világában
nagyon kevesen fognak lemondani.
mert a tusfürdő nem karcolja a bőrt,
ahogy a mosószappan.
mert egy forró nyári napon tényleg nincs jobb,
mint belecsobbanni a több ezer liter
édesvízzel töltött medencébe.
és mert a tökéletesen elkészített steak
valóban finomabb, mint a búzadarakása.

és akkor az általunk gólemmé növelt nagy rendszerek
önfenntartó ösztöneit még bele se számoltam.

amiről beszélek, az az életmódunk károsanyagkibocsátása.
és igen. önként én se szívesen mondanék le róla.
na és te?
és te?
és te?

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (73.)

09
24

égoldó víz, föld-

oldó ég valószínűtlen

valóság-arca

alkonybáb. lábad

lógathatod a megnyíló

 végtelenbe

Boldog születésnapot kívánok, kedves fényköltő!

Kínos

Kínos érzések nélkül nincs katarzis.
Pont ez izgat. Jól vagyok. Amúgy.
Szeretnek és szeretek. Van vizem és
van borom is - és jogomban áll
bele se inni. Ételre nincs gondom,
csak örömem. Fedél van a fejem felett,
és nem zavar, hogy berendezkedtek
a fedél fölött is - ahogy én sem
gyakran zavarom az alattam lakót.
A megtett méterek nem csavarodnak
a kelleténél jobban a kerekemre -
letekeredő csavarok és eltört
sárvédőpálca azért nem feszít
a sorsomra drámát. Ami gondom,
az oldható, ami kötés, az megtart.
Oda vagyok csavarozva egy
foszlásra ítélt élethez, de még
nem rozsdásodtam oda - közel
jár, ahogy a bal öklömhöz a taxi tükre,
vagy a jobbomhoz a korlát,  de
még nem ért ide, ahogy
majd elvétetik, ami megadatott.
Most még minden oldható.
Vagyis - annak tűnik. Hagyom, hogy
tűnjön. Mondd, költő barátom,
hogyan lesz ebből, kiejtett szavakból
elkapható, megragadó figyelem? Hiszen
valójában a megelégedést kéne
magyaráznom, ahogy egy elkúrt
egykori eminens másodikos magyarázta
a kínos középiskolai bizonyítványát.

a költő hazudik

amikor az ismeretlen csarnok ismeretlen
hentespultjához léptem, az a
lecsókolbász szinte kiabálta felém, hogy
egyél meg!

ránézésre is egyből olyan volt, látszott,
hogy ő még az a régi, tartósbékebeli,
hogy az azóta született előírásokra és
adaléki tilalmakra fittyet hányva
nyerte a beltartalmat -

összefutott tőle a nyál a számban.

aztán beletunkoltam a felvizezett mustárba,
ami szétfolyó tócsában terjengett a papírtálcán,
haraptam a kétkilós vekniből szelt
ropogós héjú szelet kenyérből és
a számba vettem ezt a szentségtelen ostyát -

teliszaladt a szemem is könnyel.

mert ez volt a gyermekkor íze -
látod, nemcsak a körénk nyomorodó
társadalmi szerepek tudják a régi kottát,
rezsiharctól békemenetig,
de akad legalább egy hentes a városban,
aki visszahozta azt a felejthetetlen,
semmire se hasonlító zamatot,
ami több, mint
elviselhetővé tette ezt a csórókaját.

Beszélgetés elsötétítéskor

Kemény István

Hálnak az utcán. Neked útakadályok
meg a padokra telepedést is összefoltozzák -
pedig jön a hideg és itt van a hideg.

A hajnali misére nem megy be a férfi
mert nincs mi szót váltson az ott lakóval.
Az összes égbolt sötét, nemcsak a keleti,
jó érzésű ilyenkor a kutyát se -
de tény. Téged se. Kutyát se érdekel.

Ez a jelenet maga a reggel
ahogy a járdán ívet adsz a
nyomvonalnak az alvó körül.
Nem ébreszted fel. A szavakkal
egyiket sem ébreszted fel.

Mindegy, hogy mit borzong, aki érti.
Hiszen ti mind hazagurultok,
kényelmes ülés, menet és eljövetel közben.
Fűtött. Túlfűtött. Szellőztetni kéne.

őrizetlen szavak

érzékeled a rád borított búrát,
ahogy a helyesírásellenőrzés nem tud
mit kezdeni a hosszú úval.
valahogy elfogyni látszik az inspiráció
a megszokott felületekről -
felületessé váltak.
kipukkansz, ahogy egy véleménybuborék
ha találkozik a sínekre tett valósággal.
tudják, hogy kihez beszélsz.
a halottakhoz. akik már
nem akarják megkérdőjelezni a hallottakat.
eddig, és ne tovább. még ha az élet
elkomoruló távlatait nemcsak
ősznek hívják, akkor is -
neked az ősszel van dolgod, amíg tart.
mert a csigavonalban nyomvonaladba
hulló levelet nem tudja semmilyen
automatika leszabályozni, ez egy
szelíd, természetes spirál -
hagyd, hogy inspiráljon.

érzékeled a rád borított búrát,
az összes rendszer azt szeretné veled
elhitetni: egyedül maradtál.
egyedül a lehulló levelekkel.
egyedül a többes számmal.
de akihez szólnál, az
úgyis eléd szórja tanúságtétele
kétségtelen jeleit.
egy hallomásokból és látomásokból
faragott szentségtelen szentség
szeretné, ha befelé osztódnál.
olyan dilemmákra, amivel nem tud
mit kezdeni sem az október,
sem a március. még ha a léted
szabályozó algoritmusok el is
hitetnék veled: most épp sokan vagy,
valójában tényleg sokan vagytok.
csak egyre kevesebbet jelentenek a
sok hibával gépelt, utólag
helyesírás-ellenőrzött
és mégis őrizetlenül hulló szavak.

Ferdítés ősszel és fenyővel

Pine Trees at Yudanaka Hot Spring - Shiro Kasamatsu (1950)

Uesima Onitsura haikuja:

suzukaze ya

koku ni michite

matsu no koe

Gaby Greve angol fordítása:

this cool breeze -

the empty sky fills

with the sound of pines

shizoo ferdítése:

hűvös szellőben

az égűr megtelik a

fenyősóhajjal

*

első benyomás-haiku (a képre):

telihold festi

őszülőre ágad-bogod

Fenyő Apó

Háttértelevíziózás*

Mindig meglep, hogy van, aki ragyogónak lát,
mint egy nőstényének illegő paradicsommadarat
holott annyi bájt érzek magamban, amennyi egy
beszívott lajhárban lehet - lassított felvételnek egy
nem túl kifinomultan kamerázott természetfilmben.

Olyan vagyok, mint a pedagógustáska alja,
amit csak az év végén takarít ki a megkönnyebbült tanár,
tartalék harisnyához kövült cukor-vész-zsemlét
és az elveszett dolgozatokat összekenő kihasadt
tégely kézkrémet lelve az ásatás közben.

Szóval mindig meglep, hogy milyennek lát egy
teljesen más látványon szocializálódott szem -
mintha a tükörképem tényleg hazudna,
mert kétszázezer éve szunnyadó vulkanikus tevékenység
bazaltjának látom, de ő a kitörést:

a vaskos lávafolyamot, ami kitölti az éhes völgyeket.
Lenyűgöző, változékony formát lát, olvadt kőzetet, ami
még csak most formálódik, rendeződik,
most hozza létre a megkövülés egyedi pilléreit.
Megválaszolatlan kérdésnek tekintik a vulkanológusok,

hogyan lehetséges ez a geológiai csoda. A magma
vulkáni tevékenységének teret adó pedagógustáskában
való útkeresését az extrém hő ellenére kibírja a szövet -
és bár még izzik, mgtelepedhetnek rajta egyedi
gyönyörű fészkeikkel a paradicsommadarak.

Lásd - ezért nem érdemes háttértelevíziózás közben
vírusként terjedő verset írni, aminek van hatása:
leginkább értetlenséget vált ki. Hogy mi a rossebet
akart valójában mondani a láva. Az ázsiai dzsugelekben
milyen történetek rejtőznek a lecsöpögött, izzó betűk tollai alatt.








*ez itt a pillanat befogadás-kísérlete automatikus írásból formált, értelmesnek tesző mondatokkal

Ételfutár - slam

Ételfutár vagyok. Az éhetek szolgálatában 

megtett méterek rabszolgája.

Látom, ahogy nyeldekeltek a jóllakás előérzetétől.
Nekem csak annyi a dolgom, hogy kézügybe vigyem a jó étvágyat.
Csak egy összekötő kapocs vagyok a nyálcsordulás és
beteljesült hasak feszülése közt.

Barlangjaitokba hordom az elejtett zsákmányállatot,
ízlésesen kizsigerelve, steril szennybe tálalva, amit kidobtok.
Üvölt a hátamon célszerűen kialakított csomagolásból a csomagolás.

Ez a magány házhoz szállítása, kalkulált szemétbe csomagolva.

Szerintem Ítélet Pajtás külön felrója majd,

amiért ennyire szemérmetlenül élvezem
az éhetekbe csomagolt feladatba csomagolt városátszeléseket.

Kivéve, amikor Bizonyos Helyekre vet így a sorsom.

Mert kivihetetlen tervektől zsongó helyekre viszem ilyenkor,
az éhedbe a bizonyosságot. Vannak ilyen helyek.

Ki se teszed a lábad az annyi munkával szabadon választott cellából.

A rácsot csak annyira nyitod ki, hogy beférjen az

egyen-zacskóba gyömködött klasszik kosár,
kiférjen a köntös alól előbuggyanó kezed -
látom a szemedben, hogy már annyiféle kosarat kaptál,
hogy egyre megy, mennyi tartósítószerrel kivitelezték ezt a frissességet.

Nem látom, ahogy kicsomagolod, megterítesz-e a saját örömötökre,

vagy csak betoljátok, papírból, zacskóból,
állva, ahogy az álmok hercegei halnak.
Nem látom, ahogy a kiutad se - még jó,
hogy amerről jöttem, lépcsőház, udvar kopott sötétségében én azért kitalálok.

Kitalálok neked egy másféle kudarcot.
Ahol nem rendel az éhed, a férjed nem éjszaka jár haza,

zsebében a nem kérdezed, hogy szerezte betevőjével,

nem vet gyanakvó pillantást a melegen tartó táska alatt roskadozó ételfutárra:
járt-e odabent. Is.

Hiszen ahogy Allah nevében kell, fejkendőben,

de egy szál köntösben,

zuhany alól vetted át a stafétát,
amit egy fáradt alkalmazott ütött össze oda se nézve,
egy fáradt pénztáros ütött ki a gépből

és egy ütött-kopott biciklin tekergett idáig.

Nem tudom, mit keres itt ennyi ütés, amikor csak enni akartál.

Remélem, rögtön ettetek.

Mert a saját párájában szivacsosra ázott sült krumpli, a kihűlt burger
olyan, mint a szerelmesek éltek-haltakja
boldogan nélkül.

Remélem nem a ti ablakotok
dobálta a Bizonyos Helyek éjjelébe a tehetetlen dühöt-
fájdalmat szüremlő hangokat.

Ferdítés nyári harangszó emlékével

Shiro Kasamatsu: Temple Bell (1940s)

Josza Buszon klasszikusa:

suzushisaya

kane o hanaruru

kaneno koe

Earl Miner angol fordításában:

coolness!

the sound of the bell

leaving the bell

Terebess Gábor fordításában:

hűvösebb a nyár

harangból a kondulás

ha kiszabadul

shizoo ferdítésében:

 ősz hűse rezget

mikor kondulás borzong

ki a harangból

*

első benyomás-haiku (a képre)

ekkora hangot

érdemel hegyünk - ha már

akkora szellem

- a harang lakhelye -
Front of Engakuji Temple in Kamakura - Shiro Kasamatsu (1953)

hangot

van, amikor megtalálod a hangot
és van, amikor nem
éjjel olyan emlékbe forgatott a kíváncsiságod
amikor nem is találhattál hangot
a hangembernek ezt a legnehezebb
hogy van, amikor nem is találhat hangot

amikor a gátlástalanság kerül hatalomra
hiába keresed a hangot
a hang emberének ez rosszabb a halálnál



megaláztak és megnyomorítottak és
nem találtad hozzá a hangot
az artikulátlan sikolyon kívül
nem maradt a torkodban hang
amikor pondróvá tettek a saját érdekedben
milyen érdekes, nem?

amikor a gátlástalanság kerül hatalomra
minden a te érdekedben történik
az is, amikor pondróvá tesznek



a füledben ül az a hang, ami nem hang
amit kiadtál, amit kiadattak
mert a legfőbb szentséget, amit ismersz
a tested kitették annak a szertehulló
sejtekben gyönyörködő akaratnak
amelyik nem ismer irgalmat

amikor a gátlástalanság kerül hatalomra
a játék része könyörögni
és gyönyörködni a könyörgésben



ezeket a szavakat ismered
meg azokat a hangokat is, amit kiadtál
micsoda versbe forgatott Urad
milyen ocsmány elbeszélő költeménybe
és látod, még most is
ebben a felmért kudarcban

amikor a gátlástalanság került uralomra
te még mindig a kijáratot
a szökést: a hangot keresnéd

Hol az ajka

Johann Gosselet - nézzétek

Társadalom Baby, merre cibál ma futásod?
Vastagodóban a léted méregető nyugalom. Hol
lelsz értelmet a kínnak, szálak útra varázsló
kényszereit aki tartja, érted foszt-e magadtól?
Érted a Gólem létmérő vakulásait érted?
Nem lát, mert a teremtmény tőletek-általatok vak,
nem láthatja, ahogy bőröd alatt te se látod
éj-teli sejted. Nem. Ez a szóbő verslocsogás sem
bújik a bőre alá. Mert nem tudod azt, hol az ajka -
hogy hova tette a Mágus Mindegyiktek a lelket
fenntartó, írt pergamenét, mindazt, mi a testét
létre deríti e romló, konzum-idő agyagából.
Bús düledéked, Társadalom Baby, megállna:
kék bolygót uraló, százszor szent Szennyhatalom. Mert
önmaga unja magát, indusztria-végi csikorgást -
hull az eső, hull, hull, sava mar, bekenetlen a géptest. 

shopping

meglepett vele
hogy magára próbálna egy
szomorú szemű sovány bölcsészlányt

de aztán nem tetszett neki a
blúz szabása
nem állt jól a nyomat a mellein

minden elégedett
duckó emberben ott lakik egy
szomorú szemű kis gizda
és ki szeretne jönni

néha csak könny formájában talál kiutat

amiért nem talál magára való
kellően provokatív és vagány felsőket
ebben a soványra méretezett
konfekció-bőségben

ha a választék nem neki választékos
hajlamos nyersebben fogalmazni a
kellően átsütöttnél

meglepett vele
hogy végül olyan őszi színekkel
gazdagon rakott blúzzal jöttünk ki
amin a megfelelő szögből azért
átsüt a nap

Ferdítés az éj tejét kóstolva

'Nara at Night- Sarusawa Pond', Tokuriki Tomikichiro (1940)

Mirela Brailean haikuja:

water snakes -

blinking between shores

the Milky Way

shizoo ferdítésében:

fény-vízisiklók -

szemrebbenés a partok

közt kortyolt Tejút

*

első benyomás-haiku (a képre):

nem kap ma mélység

fények Tejút tükrébe

szórt csalijára

hitetlen reggeli imája

Skublics Máténak

és a fényesség megcsókolja a földet
ahol lakom. hiába tudom, hogy az alattam forgó
jelentéktelen golyó forog egy
szintúgy jelentéktelen méretű izzó gömb körül
a mérhetetlenbe vetve. ebben mégis
ugyanúgy van valami szentség, mint
a madarak felhabzó énekében.
valahol a távolban, a számomra mérhetően
hatalmas golyó túloldalán, a lélek sötét
éjszakájában is egy egész kultúra hiszi
hogy a hegyek irtózatos tömegére kapaszkodva
az imája tartja az eget. ezt hiszik itt is a hívek. hogy
a mennyboltot tartja a suttogott fohász.

tegnap velük ünnepeltem. hétköznapiak
voltak, mint aki tudja magáról, hogy bűnös.
mégsem a bűntudat, hanem a tartás
volt szép bennük. az eget gondolattal,
szóval és cselekedettel tartás.
valaki közülük itt a közelben most is
hálát ad, hogy felébredt. ebben
ugyanaz a szentség van, mint az ég madarainak
territóriumot jelző, egymást riasztó énekversenyében.
a fényesség megcsókolja a földet, teszem
a dolgom, megszólalok. ma reggel
bocsánatkérés lettem, a reményeink
mennyezetet tartó fohászát suttogom, pedig
én sem tudok mást, mint a madarak:
hangolni a felénk özönlő fényességes életet.

Zen-fotók: Walton Eszter (15.)

Hó, Farkasrét (3.)

kivehető.

emlék kövén a kőrejtek

hótakarója.

ezt a kertet

télen is a felejtés

emléke lakja.

WALTON ESZTER QUO VADIS?

– FOTÓKIÁLLÍTÁS –

JÓKAI KLUB - SZEPT 3 - 28. -Megnyitó szept 13-án 16.30 !

Gyertek el a megnyitóra! 

Esti mese a Kolóniából

kép: Wikipédia

Kivihetetlen tervektől zsongó helyekre viszem olykor -
az éhedbe a jóllakottságot. Vannak ilyen helyek. Ki sem
teszed a lábad az annyi munkával szabadon választott
cellából. A rácsot csak annyira nyitod ki, hogy
beférjen az egyen-zacskóba gyömködött klasszik kosár,
kiférjen a köntös alól előbuggyanó kezed -
látom a szemedben, hogy már annyiféle kosarat kaptál,
hogy egyre megy, mennyi tartósítószerrel
kivitelezték ezt a frissességet. Nem látom, ahogy
kicsomagolod, megterítesz-e a saját
örömötökre, vagy csak betoljátok, papírból, zacskóból,
állva, ahogy az álmok hercegei halnak. Meg a fák.
Nem látom, ahogy a kiutad se - még jó,
hogy amerről jöttem, lépcsőház, udvar kopott kanyar-
gásában én azért kitalálok.

Kitalálok neked egy másféle kudarcot.
Ahol nem rendel az éhed, a férjed nem éjszaka jár
haza, zsebében a nem kérdezed, hogy szerezte
betevőjével, nem vet gyanakvó pillantást a
melegen tartó táska alatt roskadozó ételfutárra:
járt-e odabent. Is. Hiszen ahogy kell, fejkendőben,
de egy szál köntösben, zuhany alól vetted át a stafétát,
amit egy fáradt alkalmazott ütött össze oda se nézve,
egy fáradt pénztáros ütött ki a gépből és egy
ütött-kopott biciklin tekergett idáig. Nem tudom,
mit keres itt ennyi ütés, amikor csak enni akartál.
Remélem, rögtön ettetek. Mert a saját párájában
szivacsosra ázott sült krumpli, a kihűlt burger
olyan, mint a szerelmesek éltek-haltakja
boldogan nélkül. Remélem nem a ti ablakotok
dobálta a Kolónia éjjelébe a tehetetlen dühöt-
fájdalmat szüremlő hangokat.

Kérdés és válasz

Embertermészet
paródiája, ha pont
kitöltöd magad?

Hogy egésszé légy,
azt tanítás és érzés
egyként akarja.


*


Egészül-e az
éhség a kifinomult
jóllakottságban?


Úgy elteltél, úgy
jóllaktál, hogy már nem fér
beléd a világ.






Egy kötelező olvasmány, józan hang az őserdőnyi vita lángoló sűrűjében.

eső időben

a kaland valahol monoton lihegéssé lesz
ha már nem szálazódik önmagává benne
egyetlen elem sem - mi történt semmi
mondom este a kedvesnek mert kitörölte
belőlem a reggelt a délelőtt a délelőttöt
a dél a delet a délután ebben a mindent
összemosó kurva esőben

de tudom hogy a megtett méterek rajzát
mint egy pókhálós padlássarkot a pázmándi
nyarak összefolyó napjaiban a csontok
ízületi kopásában hordom hogy a
legváratlanabb pillanatokban zuhanjon
ki a testemből a kiszabott idő felmart
gyönyörű forgácsa

a kaland nem a pillanat ahogy rögzül
nem tudsz úgysem beleállni a következő
lépés egyensúlytartásától az egybe hanem
ahogy egy teljesen máshol és máskor
felhabzó folyamat áztat a fájdalomig
édes lélegzet hőjétől sem száradó
esőcseppek záporában

Seymour: An Introduction

J.D. Salinger tulajdona

Egy csaknem felszabadult teherlevetőt mutatnék
be nektek a mai alkalommal,
aki már nem akar nagyot mondani, hanem
cselekedte: nagyot mondott. Nem biztos,
hogy távcső nélkül is nagynak látszik, amit
mondott, hiszen olyan messze van. Egekhez
dörgölődzik és ettől valószínűtlen ízt
kap a látható hálószobája. Az összegyűrt,
tagadhatatlanul cserére szoruló ágynemű
kupaca alól kiszellőztethetetlen csomókban
terjengő, feleségkeresésben és találásban
egyformán tálalt magányról például képes volt a
Jupiter rétegfelhőzetének távlatában beszélni -
azért ehhez pofa kell.

Csaknem felszabadult, mert lám: itt pöttyözi
össze a virtuálist a konszenzusos jelekkel, amit jelent -
mintha jelentene valamit az, hogy jelent valamit.
Így a kényszerbetegek viselkednek, meg azok, akik
nem találjak a dolgok magukhoz mérve
pontos méretét - például soha nem vettek maguknak
se nadrágot, se pólót, mert vagy kaloda,
vagy lötyög. Jupitert tudnának venni maguknak,
mert azt a távlattal gazdagon terhes méretet
bezzeg ismerik. Csak nem férne az életükbe,
ahogy a madárdal, vagy a termések pörgő
élettér-keresése se. Bemutatnám nektek azt a
felszabadultságot, ami a legjobban hasonlít
egy testben megélt vágyaktól beteg fanatizmusra -
hogy miért? Szerintetek miféle kislányjáték
a banánhalosdi?









- Anno szép komótosan összefoglaltam ezt a Könyvvizsgálókon, ha valaki kíváncsi. Ez most amúgy a kíméletlen egyszerű történet vessző fél oldal, Márk változat...

Könyvbemutató

Jakab Istvánnak

Piliscsaba, Kiskopár, 2019.09.07.

ott lesznek Rótt körök, ahol a jég olvad alólad

a botrány hétköznapiságát izzadnád magadból

visszarántanád a programozót az emberszagba



a saját életed körét járod világ tükrének

ógörög lélegzet borzong sorsod tarkóján

neked is van fogalmad a bűnevésről

jönnek feléd a múltad sétáló halottai



szellemiséged bevonzza a szatírát a tragédiába

fontos mondataid az útról nem véletlenül lökdöste le az ördög

leszárítod a verejtéket a mester követőjének rémálmáról



ébreszteni úgyis csak aki amúgy is

de legfőképpen megmaradni annyinak, amennyit elbírnak a szikár, kenettelen szavak

Közjáték (1.- 2.)

1. Ötszavas

megadott szavak: CSIRKESZÁRNY, ÁPORODOTT, HAJLONG, LAPÁT, TÉRDELVE

egy Netpincér reked város-zajon
a táskájában rántott csirkeszárnnyal
szárnya nincs és mégis szinte szárnyal-
ná ha nem fogná a forgalom;

előtte hajlong útszéli madárdal
az áporodott, füstös levegőben -
amit beszíva földhöz ragad ő, nem
emelkedik fel, rántott csirkeszárny-dal,

imára hívna köznap-törtetőben
de térdelve nem gurul a nőnem,
kancáján éppen ételt hordana -

jóllakottságba még egy lapáttal,
az egyirányú utcában se háttal,
egy új kintorna nyígó dallama...

2. Kezdősor

"Elment a vonat. A peron kihalt." (Kiss Judit Ágnes)

csaló verzió:

Elment a vonat.
A peron kihalt - hisz már
én se állok ott.

csalás nélkül:

Elment a vonat. A peron kihalt.
Csak esőcseppek táncolnak velem.
Elejtett, nedves állat a peron,
sínszálak közt a távolság rokon
tőled és tőled - újragondolom,
hogy melyikőtök miféle part,
s milyen döglött lény az életem.

Mert két irány borong a vágyakon.
Csak esőcseppek. Mégis, milyen érzés
engem szeretni. Főleg ha ketten.
Nem tudva, a másik milyen szerepben
és milyen nemérkezésre retten.
Cseppek borzongó éle vág nyakon,
szelíd, nedves bakó, gyengéd kivégzés.

(remek példa arra ez a két játék, hogyan hordoz, és hogyan nem hordoz alkalomadtán egy beleélés valóságos tartalmakat...)

Zen-fotók: Haller Szabolcs (12.)

levegő zengjen

világéj-alapítás*

démona ellen

tág és szelíd űr

rezegtesse a testét

karcoló hegyet

*Szépséges, szűrt éjalakítást szórt, lihegett az
enyhe esőbe az álom - tudtam, hogy ez egy verssor,
hogy soha nincs, soha nem volt, hogy nem lesz soha készen.

Dramaturgia

Elcsíptem. Hogyan vesz ki az elképzelt szerep,
a becsípődés a pillanatból. Amikor a nem félek
adja át a helyét - udvarias utas - annak, hogy mégis.
Pedig nem félem a halált. Kicsit
tartok a fájdalom méltóságfosztásától, de
ennyi. Nincs méltóság záróizmok nélkül.

Nem tudom, ki hogy van vele - hogy lehet-e
ugyanígy fejben előre megírt
mártírszerep a hajléktalané, az ellenőré, a
vezérigazgatóé. Nem tudom, ki hogy -
de eztán majd figyelem a hamis hangokat,
ami odacsípett. Amit elcsípve odacsípett egy
igazi barát, akit alig ismerek.

Jézusom! Hogy a toszba szerethetünk bele
ennyire a magunk elképzelésébe! Lehet,
neked se ártott volna egy haver, aki
megcsipked csütörtök éjjel. Hogy ne legyen
akkora a péntek. Méltóság szigetén
egy felvállalt szerep alárendelt rabszolgája
tőle, póz lettél - cipeled is a hátadon
az összes kegyhely főhelyén.


*


Egy fiúra gondolok, egy jól nevelt fiúra
akin vastag kabátként lóg a kánikulában is:
viselkedik. Azt hiszem elcsíptem
végre, hogyan szeretett bele a költőszerepbe.
Ez nálunk vesztes, tragikus, dráma -
ez helyi sajátosság. Csakhogy folyamatosan
izzad a kabát alatt és ti érzitek a büdösét.

Olykor végre tényleg meztelen, csak
sokszor nincs módja zuhanyozni. Felkapja
a hullám, és ejti. A hullám lesz tőle büdös,
nem a keresztvíz. Nem csoda, ha leszedik róla.
Pillanatról pillanatra kínálja az élet - de a
pillanatnak nincs dramaturgiája. Nem ül a színpadi
árok szélén a súgó, pedig rendre
rögtönözi a szövegét. Kilóg a szerepből.

Jól nevelődésből hasított deszkákon gyermek
ma is, pedig megütötte a dér a fejét.
Csak a mámorban önmaga - mintha
drog kellene a hétköznapisághoz. Egy
fiúra gondolok, aki a szerepbe szeretett,
és kitakarva magát sem veti le a pózt:
egy rosszul írt darabban epigon.


*


Nem tudom, hogy kell viselkedni, ha
az ember győz. Sehogy se kell, mondod,
és én bólogatok, okos, fájdalom-teli tekintettel.
A szerepben maradva. A győztes nem
sajnáltathatja magát - főleg nem
azokkal, akiket megvert.

Pedig annyiszor szedett volna ki
ebből a másik valódi íze. Talán
ezért lakják a múltam elképzelt testek -
a szerep ragaszkodik önmagához.

Most se higgy nekem. Lehet, hogy ez
a hosszú, lassan érő, kimódoltan
keresetlen szótömb is csak egy
odacsípődés, egy újabb bátor színi
vetkőzést imitáló színészé, akit
a szemed láttára sminkelnek meztelenre
jól szabott, öltöztető szavak.

Házi feladat

avagy írjunk posztmodern dekonstrukciós szorongásverset

beleírni a versbe a szót, hogy szintetikus.
csak mert tetszik a ritmusa. szintetikus szerelem
például. szintetikus lépések koppannak a
károkozás kapujában. valahol bele kellene tömni
hogy addiktív. ez is egy olyan idegen szó -
bele kell írni a versbe.

mire gondol a költő?

leginkább arra megint hogyan
baszta el. ez egy külön lírai kategória lenne
a saját eszméletkánonjában: az elbaszásvers.
mert szublimálja a vágyait, mintha a megélésen
és elnyomáson túl bármit lehetne
kezdeni velük.

valamint kell bele társadalom
ízfokozónak.

van egy önképe. szeretne addiktív lenni
de szintetikus. amit szublimál a
hőhatás, horribile dictu a láz -
kimarad a folyékony halmazállapota.
gőzzé válik, fájni kezd.

beleírni a versbe, hogy elbaszásvers.
a félreértések elkerülése végett.
holott ez is csak párolgó kannás-bor kanna.
pedig ezt, ami félig üres
szerette volna picit még
lóbálni a szakadék szélén.

Zen-fotók: Tóth Bajzáth Edit (1.)

ige? melléknév

nyújt tágabb hullámteret

a hirdetőknek

Ha nem unnád - slam

Elmondanám, ha nem unnád,
de unod.
Még el se kezdtem és már unod!
Meg amúgy is, ez egy versenyhelyzet,
amíg dumálok, a saját szöveged
lüktet a fejedben,
úgyhogy kimész és rágyújtasz inkább -
pedig mi tulajdonképpen egymásnak beszélünk (bocs, közönség...),
de egymást se hallgatjuk meg.
Ez itt egy magányra alapozott
koporsószínpad szubkultúra haverikörhabbal.


Elmondanám, ha nem unnád,
de úgyis unod!
Mert magunkat ismételjük, ahogy a
köztévé kínjában a hatvanas éveket,
időben folyton hátrálva,
Szomszédoktól Tenkes kapitányáig,
labancrendszertől kurucinfóig -
nézhetetlen. Folyamatosan sugárzott
hétfői adásszünet.


Unod.
Tudod, hogy a hatalom szereti ha a szöveg
környezet,
ha a környezet térkő,
lehet menetelni rajta.
Amíg menetel van, addig késik az eljövetel.
A szóba hozott szó kiesik a szótárból,
sikerült nekik a szavak jelentését kiejteni.


Ezért lényeges, hogy te mit ejtesz -
mondanám, de unod.
Mert könnyűnek találtatott a mondás, hogy
egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.
Az idézetből már csak a süllyedés a bizonyos.
Így aztán honfitársaink jókora része már csak az indulat nyelvén beszél.


Elmondanám, de unnád, hiszen elmondtam már: beszélgess!
Meg hallgasd meg a másikat, ha povedál (orosz szó, csak úgy mondom...).
Nincs más fegyverünk, mint beszélgetni.
Először el kéne beszélgetnünk a szomszédainkkal.
Hogy hogyan viselnének egy laza coming outot:
szia, én például teljesen megbízhatatlan és szétcsúszott drogos
voltam egy időben, te buzi-e vagy?
Na, nem pont így...
De ezt a mélységesen zárkózni kényszerítő
félelemkultúrát egyedül a bizalommal szaggathatod fel.

Kénytelenek leszünk a mellettünk álló, ülő,
homokozóban összehomokozott gyerekét
betáplált népnemzeti aggodalommal figyelő,
kutyáját épp nagy gonddal a járdára szarató,
fékcsikorgásban, autóablakon kihajolva
épp indulatát artikuláló
embertársunk szemébe nézni és beszélgetni vele.


Szar ügy...

Igazi kaland...

Öngyilkos bevetés...
Kamikaze akció...
Tudom mire kérlek...


Szóval elmondanám, ha nem unnád - bár néha már én is unom...
Nincs más választásunk, mint beszélni és
meghallgatni a másikat.

Portré

Haller Szabinak, szeretettel

Haller Szabi - Ladakh Black&White

fény-imazászlót

fűzöl a fényérzékeny

filmfelületre

fény-imazászló -

lobog Kelet, Nyugat*

fény-szétfeszülése

*

minden film imazászló

képre kockázva

rajta a lélek

imazászló - köt

eszmék taszításában

partot és partot

saját - a Rákóczi híd alól

*ide tartozik egy szövevény, egy teljesség-átirat, amit Weöres Sándor A teljesség felé című művének A teljes emberről című passzusához gondoltam oda.

Az ember csendje

csend van. milyen érdekes, ahogy
ülünk az erkélyen és azt mondod, csend van.

pedig itt lüktet látványunk előterében
az esti város. egyenletes, nem szűnő
alapzajában mondod azt, hogy csend van.
itt halljuk a Gólem elnyújtott ritmusú
szívdobogását a fülcimpáján ülve.
most épp egy hallhatóan sikoltó sínen
tovacsattogó vonat és egy ereszkedő
repülőgép jeleníti benne a dobogást.

persze ha kint ülnénk azon a teraszon
amit a természet formált, a szél, az eső,
fagyás és olvadás - akkor is. a csend
a kabócákat, meg a békák brekegését
jelentené a közeli tóból. az erdő suttogó
alapzaját, ahogy a szél viszi a levelek
éléről fától fáig szórt híreket. virágport és
frissen kikelt pókot. hallgatnánk a
ki nem vágott erdő csendjét.

de tény, most éppen nem veszekszik
senki senkivel, nem gajdol a szombat
olcsó öröme a panel-rakta éjszakába.
nem hallatszik ki sehonnan a tévé
se kvíz se fegyverdörgés, se kísérőzene.
csend van. milyen érdekes, hogy
azt mondod, csend van. ezek szerint
ennyi. csak ennyi az ember csendje.

közelebb hajolva. tényleg. akkora csend van
hogy hallom a szívdobogásod.