Lovasok tükörben, rég, és messze, messze

Albrecht Dürer: A lovag, a halál és az ördög

kétarcú kétely

társalog veled páncél

nyikorgásában

önkény kísért és

létfosztó vasak élén

osztható halál

*

meggyőződésed

dilemmák szabta teste -

úgy, mintha árnyék 

Kim Jung Gi (cím nélkül) 

kételyek árnya

vágtat veled - hűtlenség,

világosodás

kötelem köt, hogy

létfosztó vasak élén

hordozd a halált

*

önfeladáshoz

vezető úton árnyak -

de úgyis: veted

Bizodalmas

Tiéd a világ minden ideje, mi?
Bár nem ártana végre elkezdeni
ezt az ultrapopuláris hiphopot
mielőtt a döglés csöndjét megszokod.

Egyedem begyeden tengertánc
szemsarokablaki tenger ránc -
te gurulj inkább dömhec rám
tűzött bogaram, dönthetsz tán.

Megfogod, mintha munka vége volna,
mintha minden szóhoz csak úgy szó hajolna
oda le. Ahol a szivárogni lelkes
létezés úgy izgul, várja, hogy felelgess...

Én véled ékes kalligráfia,
de nélküled csak firkált pária,
firkálmány, mi unt kuszán-keszén
nem jár túl az olvasó eszén.

Tiéd a világ minden ideje, ugye?
Bár nem ártana, ha volna valami ürügye -
amúgy az is opció hogy hallgass:
nyitott füllel (nincs máshogy) bizodalmas.

Zen-fotók: Nakamura Junichi (32.)

funkciók korhadt

rozsdaette csontjában -

hol bújkálsz, Yorick?

Nem fóbia

saját

Pontosan tisztában vagyok vele, miért viszolygok,
tehát ez nem fóbia. Hogy nem bírom elviselni
néhány igazán szükséges percen túl a híreket.
Egy megküzdött béke alól a festett egekbe nézve,
folyvást a gyűlöletek kimódolt viharát fotografálva -
ezen az égen tényleg unikornispuki a szivárvány,
a mosolygóműsor vezetője is inkább vicsorog;
már nem vagyok kíváncsi a műfogsorotokra.

Ezt a szarvihart egy közlekedési példa világítja
meg a legpontosabban. Ha egy útvonalról
elterjed, hogy életveszélyes, ott ezek után
hatványozódik a halálos balesetek száma.
Mert lesz aki, túl óvatos lesz, a figyelmét
a kelleténél jobban megosztva. És lesz,
aki túlságosan siet majd, hogy minél hamarabb
átérjen a halál forgalmas szakaszán. Nemigen
marad olyan, aki úgy vezet, ahogy a forgalom
adott ritmusa amúgy azt megkövetelné.

Így nem találjuk az életünkhöz a megfelelő
sebességtartományt, amióta mindenki a maga
eszelős tempójában gyűlöli a gyülevész másikat.
Egy megküzdött béke alól az egembe nézve
médiaég felhőzetéhez öltözve izzadok. Réteges
félelmek burkolnának, ha hagynám, és a
reakcióim így is a ti folyamatos rettegésetekhez
kell igazítanom. Azaz kellene. Mert ma úgy
döntöttem, odatartom az arcom a napnak.
Felhőlyukon át a valószínűtlen ragyogásban
fürdetem, amit nem markolnak a kipufogógázok.

a szégyen

Joseph Muehlbauer: Original (Pen and ink/graphite on watercolor.)

van az a cakkos széle ott az
emléknek - ahonnan valami soha nem érzett
tériszonnyal nézel befelé
a bőröd alá kinyíló szakadékba -

nemcsak hogy elfelejtetted az
ösvényt ahonnan eljutottál erre a párkányra
de arra sem emlékszel biztosan:
a felejtés alatt van-e tényleg mire emlékezni -

hogy ezt csak elképzelted abban
a balatoni nyárban abban az azóta bezárt
büfében vagy valóban történt
valami kimondhatatlan aznap

amit gyorsabban kellett elfelejtened
mint a hely színét - csak a tériszony maradt
ezen a foszladozó sztélén
mintha látnád ahogy elfújja a por

kapaszkodó rétegeit a hegy
csontjáról - a soha nem alvó szél -
jó volna ezeket a sebeket valamilyen
völggyé alakítani ahol jársz

és nem félsz a gonosztól -
aki nem kint lakik, hanem ezt az
örvénylő szakadékot fújja benned
befelé egyensúlyozó tériszonnyá

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (65.)

02 22

szívdobogásod

rabsorain túl - két éjszál

kapubálvány

néha a rád ült

táj tükrözi rémült fék-

nélküliséged

*

sorba nevelt fák

díszőrsége mögött

kapu aurája

tündevilági

egét csak szívdobogásod

tapogatja

élek ifjú szívekben

Egy csodaváró nemzedék hajtott ki itt
a televízió elé tolt szőnyegen
már nem is nintendo- hanem minecraft nemzedék
a legfontosabb ismérve hogy tátott szájjal várja
töltsd töltsd töltsd tele ahogy a óvodáskorában a tévé
ahogy most az interaktivitás ijesztően gazdag árama
kés-élek nyiszatolnak az ifjú szívekben.

Egy csodaváró nemzedék hajtott ki itt
akik tényleg a filmek időt szabó türelmetlenségét
akarják élni - gondold meg: a filmen
folyton átugorjuk az unalmas részeket
csak ízelítőt kapunk a próbálkozásból aztán
perceken belül sikerül... Láttál te már
bármelyik filmen egy kamaszt
legalább negyedórán át magolni?
A könnyen elérhető információ korában
a memória az arcod megvilágító készülékek tartozéka...

Egy csodaváró nemzedék hajtott ki itt
amely nem képes a lépésre lépés ritmusában
hétköznap élni - ünnepéből ünnepébe szédeleg
(még ha az ünnep csak egy mámoros este a haverokkal, akkor is)
hatalmas igényekkel maga felé
a beleérzés képessége nélkül
a bárki más csak egy szerepjátékos
megbugolandó pixelkarakter.

Egy csodaváró nemzedék hajtott ki itt
vezérigazgató szeretne, de takarító lesz
az álmai német autógyárában -
ez a legjobb háborús alapanyag
mert akar és nem ér el és frusztrált és testi
és odaveti magát az első ígérgető
fanatizmusnak, amelyik az útjába kerül.

Egy csodaváró nemzedék hajtott ki itt
sem a kultúra folytonosságát nem érzik
sem az élet szentségét - pedig
ezek bevésődése nélkül hamar front és bordély
fantáziák mámorával stimulált
és elvakultságok mérgével itatott
vírusává lesznek: elszabadult
megállíthatatlan vírusirtókká egy fajzatokból
katasztrófába manipulált bolygóméretű fertőzésben.

Zen-fotók: Walton Eszter (12.)

olvashatatlan

"emléketek örökké"

elfáradt kövön

seol kapuját 

magoncok, hintett éhség

cserjéi tartják

Rácsodálkozás: Hiroshi Yoshida (2.)

Kameido Shrine (1927)

akác virága

dús csendjét látogatók

duruzsolják túl

ne beszélj - csak éld,

hogy bomlik, illatozik,

hogy hull a szirom.

Mutattam már nektek Kawase Hasui kis Szilvavirágát ugyanezen a hídon (több metszeten is) - s amit ott is odafűztem: a megértés teljessége kedvéért pillantsatok rá, a japán fametszet, az ukijo-e klasszikus mestere, Hirosige hogyan ragadta meg több sorozatában is ezt a nevezetes látványt, a Kameido Tendzsin szentély hídját az akácvirágokkal (sokáig azt hittem, ez a szilva... de az a híres szilvakert a szentély mögött található, nem a tónál...). A Könyvvizsgálókon található bejegyzésben a látvány megragadásának módjairól, annak változásairól mesélek, de magáról a szentélyről is van egy rövid ismertető. Ízelítőnek nézzétek Utagava Hirosige egyik képét a szentélyről (az Edo 100 nevezetes látképe sorozatból):

dacban, feladásban

Peter Ferguson - Governess Undone, 2013 Oil on Board

az a gyerektábor egy nyomasztó
múltbeütéses emlékbeverés -
azóta sem heverted ki
hogy szembeültél a neked szegezett
rókavörös gyűlöletével

nem kifejezetten téged - a
szemében csak egy pondró voltál
minden megpillangósítás
lehetőségétől elzárt
úgy maradt lárva

valaki, aki betartja a szabályokat
minthogyha tényleg csinálni kéne
amit a táborvezető mond reggeli
énekes tornáktól a múlt-transzplantáló
csapat-összetartásokat megidéző
folytonos sorakozókig

lehetetlen volt lefárasztani őket -
inkább belázasodtak
ömöltek amerre medret ásott
fürdés felé lejtő medret a kedvetek
cserkészet zászlók és jelvények nélkül
elkésett úttörés a Balaton-parton

ő nem játszott veletek
öntörvényű makacs gyűlölködésével
ültél egyfolytában szembe
az általad is gerjesztett beteg posványban
nem volt hajlandó pancsikolni

egyfolytában magaddal szemben tartottad
hogy ne bántsa a kicsiket -
merthogy amúgy terrorizálta a gyengébbet
ösztönösen a legmegfelelőbb
mai magatartásformát leste el -
magaddal szemben tartottad, az összes
konform gesztusod eleven cáfolatát

iszonyú öröm volt az első
igazán botrányos szabályszegése után
végre hazazavarni -
azóta sem érezted
ennyire elégtételnek a
legszégyenletesebb kudarcot

és most kénytelen vagy ebben
a cseréptörésben a múltba ütődni te is -
látod? ilyen egyszerűen
nem tudott mit kezdeni a hazug
és ostoba rendjeitekkel
ahogy most te nem fogadod el
a körülötted lüktető beteg gyerektábor
hagymázas lázait egészségnek.

Valentin After (slam)

Elmélet és gyakorlat


Mint a mesében. Csavargó lelkű lovag, toronylakó királylány.
Gyíklegyíklesőzés után ásó, kapa, nagyharangig.
Aha...
Mint a mítoszban. Akinek nincs, gyúr magának.

Létre masszíroz párt.
Vagy sikerül készre faragni... 

Vagy nem...
Mint a legendában. Más gyerekével viselős?
Nem baj! Szereted! Hát ő kell. Gyerekestül.
Hátőőőő... De neki nem te...
Mint az ezotériában. Komplett létterv szerint egymásnak lett két fél kattan össze.
Őrangyalcsere, lélektárs.
Na persze...
Mint a tragédiában. Gyűlöletek táptalaján kivirul.
Aztán - Rómeó! Júlia! - egymásba haltok.
Mekkora buli...!
Mint a romantikus regényben. A lángodnak ő a szene.
Bonyodalmak - zord atya, párbaj, szöktetés a szerájból
befejeztével súlyos szagú rózsalugasban. 

(szipp)
Mint a realizmusban. Szellemi társad, bár a
főközbeszerző eped érte, téged választ és a nyomort.
Vagy nem.
Mint a modernben. Észre se veszitek, s már pár. Pár percig.
Na, ez párszor bejött...
Mint a groteszkben.
Te csak a kasszírpénzért mész, de bezzeg Godóné... várja.




Egy szóval két nem. Vagy... nagyon sok nem.
Te is a négyzete lettél, vagy (nézőpont kérdése) gyöke.
Biomix, génlutri - mondják a tudósok.
Fickándó hímmag és petesejt osztódó terméke - közli az orvos.
Égi ajándék, a család értelme - ígyen az egyház.
Elsőszülött, családfatörzs-ág, névtovaszállító - nyögdel a nemzetség.
Vagyonrészörökös - szignálja a jog.
Két lélek csordultig teli bögréjéből a csurgás - képel a költő.
Röpke gyönyör kertjéből kinövő új kín - mondja a bölcs.




Avagy csak ott rohadtok egy raktárban karácsony előtt
az utolsó munkanapon és a testi közelség egy
kiszámíthatatlanul adott pontján
magnetikus erővel lecsap rátok a csók!

Aztán te kiszédelegsz a csaj meg ott remeg
mint egy megpendített idegektől zengő gitár.
És egészen a két ünnep közti első munkanapig mind a ketten
azt se tudjátok hogy most mi a fasz van.

Te persze be vagy szarva.
Mert valójában azóta is be vagy szarva...
itt vannak ezek a bögyös faros izék,
baromira nem úgy működnek, ahogy olvastad, meg elképzelted
Meg hát... Meg hát! Mi?
Meg hát valójában nyuszi vagy, McFly...

Itt van ez a tini, megint ledarál, mint az előző...
mint az előző hat...

Úgyhogy amikor huszonhetedikén elédszédül, csak habogsz....
Ő beáll a pultba pityeregni, csinálja az egyik sós kávét a másik után -
te kint a bolt előtt szívod azt a rohadt cigit, aztán elhatározásra jutsz,
mer'hogy nem erre az érzésre vágytál eddig, te hülye!?

Bemész és a következő örökbecsű hódító szöveggel hengereled le:
Tudod mit? Vágjunk bele...




Ennek decemberben lesz tizennyolcadik éve...
Hát hogy a fenébe ne sütnék neki Valentin napra palacsintát?!

Amit magamban

elhelyeztem, szégyenbe öltözött emléktestét
leültettem egy várótermi padra, miközben
a busz már járatta a motort, indulni készült
és már minden ülőhely foglalt volt és mindegyiken
én ültem, különböző életkorban; megalázó
látni, milyen összeesett, szétfolyó, öreg
emberré tett a lényeg folyamatos kerülgetése,
és hogy mennyire nem ismerte fel a fiatal
önmagam, egyik sem ismerte fel a mellette
ülő önmagát, csak én, csak én láttam, hogy még a
vezetőülésben is én ülök, pedig nem is
tudok vezetni; szóval hogy valójában ez
a busz a katasztrófába tart és nem haza,
bármit is jelentsen most már az, hogy haza,
és valójában egyedül ez a tényleg hajléktalan
kinézetű nyomorult ússza meg, egyedül, aki
nekem jött hátulról, félig kinyitotta a
hátizsákom zsebét, hogy kivegye a tárcám,
és akit én fordulásból kentem az oszlopnak,
és csak azért nem ütöttem meg, mert már
éppen eléggé megütődött, szóval lehelyeztem,
szégyenbe öltözött nyomorult, simán hagyta
leültetni magát, a végén adtam neki valamennyi
aprót is; mielőtt észrevettem, hogy teljesen
kiürült a váróterem, a busz sehol, az orrom
picit vérzik, az oszlop felhorzsolta a kezem
és az a háromszázhuszonnégy forint, amit ettől az
erőszakos fasztól kaptam, akinek véletlenül
nekimentem, lófaszra se lesz elég.

Rácsodálkozás: Hiroshi Yoshida (1.)

Iris Garden in Horikiri, 1928

nőszirom-mező

bősége felett öregség

gondja-búja

adakozó kedv

nyíló íriszölében

sem látja magát

*

befelé figyelsz

fénybe markoló élet

szürke zárványa

hervadsz. na és! ez
a bőséggel hintett kert
azért sziromlik

Zen-fotók: Walton Eszter (11.)

igazultál, vagy

sem - ez a feledés itt

nem tart már téged

nevetésed szél,

neved erezet hamvadt-

korhadt vízjele

bekeríti

cellámba vonulva önként a szédült távlat elől
előérzetek pernyét hordó szeléből
nem a figyelemrablók zsákmányállata
aki a láthatárát magától szűkre vonja
tisztelem a megmerítőket
hogy van szívük a kanálisparti szagokhoz
nem kell embert látnom a vászonba göngyölt húsba
ha olykor mégis - erőlködés nélkül sikerül

értem a gazdát aki bekerítette a házát
meg a lesütött szemű odaégett figyelmet a csillag alatt
elvennék a körülöttem lélegezhető levegőt
fertőzne a farkasvakságban szenvedő bárányok húsa
tisztelem akik nem esznek húst
de nem vonom ki magam az őrületből
sebet harapok rád és eltűröm ahogy
megbélyegez a fogsorod

ez megint a le kell menni kutyába kor
még az elvonulással is részt veszek benne
ahogy egy nem működő lift be sem csukódó
ajtaja mögött a menedéket keresők
magasan lakom lépcsőn járok
van szívem a lassú emelkedéshez
amit nem a gépek csikorgó fogai között
összesajduló áramok teremnek

a láthatárunk magától szűkre vonja
a közös erővel kilégzett pára
hiába gyűlik nem gyűlölöm a páraforgatókat
akik teljes erővel hisznek az elhihetetlenben
tisztelem a tisztelendőket
ahogy egy áldás oszló kezében lebegő ostyát
hitt el egykor a gyerek olvadó megváltásnak
nem lett keserűbb a szám íze tőle

Egy veréb siratása

Tandori

reggel gyöngyház-fénymestere
veszteségekről szót se ejtsen -
felhők papírpor hengere
vége-főcím száll, esik, felejtsem

mondd minek gyászolnám, kitől
irigy kutyállást sem tanultam?
ki végképp nem áll már senkiből
száll oldott hőből osztagultan

mint egy léggömbnyi partizánt
venné komolyan a rizsánk
(morzsáját bezzeg komolyan vette)

nem szórja többé seregek
elé a hántolt egeket -
s ha állanánk is, hát nem felette

Zen-fotók: Sasa Gyökér (51.)

Late Bloomers (January 2019)

magvak fagy-csípett

reménye anyjuk úgy maradt

tenyerében

hímezz muszlinruhát

tél menyasszonyának -

olvadjon. vesse.

szellőztetés

van a gyógyulásnak az a fázisa
amikor megrepedezik rajtad a bénultság
még nem tudod, milyen lesz
felkelni ebből a nehéz
szagokkal körbegyűrt betegágyból

nem ahogy az ágyneműcsere
tépi le rólad a láz sebtapaszát
a hajnali váltás erőszakában

nem az a meztelen didergés
ami aztán a frisset is telíti
a belőled áradó nyirkos rémülettel

egyszer csak rések nyílnak ahol
hozzád fér a február csodálkozása
még nem tudod, milyen lesz
de a betegség mindig mintha
belülről fogyna el

évértékelő

az alsó csakrák óráján ébredtem
így most nem biztos, hogy követsz
ez a benzingőz az ablak alá egy hete gyűlik
kis intelligens felhő
ott integet, látod?
nahát
ezért nem nyitom ki.

a párom szegény betegen ment ma dolgozni
nem, szerintem már egyáltalán nem fertőző
legyengült benne a saját szájíz
annyira, hogy csak neki legyen pokoli.

egy fekete lepel mögött valami szemetet
össze-vissza fújt megint a mikrofonszél
visszatekint egykori hasznos magára
a hörgőkben elfáradt vírus.

mert hiszen minden betegség hasznos
bár nem mindegyik a gyógyulással
sőt, a legtöbb nem a gyógyulással
hentereg az ágyban
vonaglik és pucsít
látod? micsoda kis
kopasz, ötvenes ribanc.

a legtöbb betegség csak saját magát érdekli
mert csak saját maga érdekli
tart amíg tart, bár ránézésre
örökbecsűnek készül, ez a legromlékonyabb.

tudom, nincs rá időm, hogy magától lebomoljon
de erre hiába szednél gyógyszert
csak legyengíti az amúgy is mértéken
felül igénybe vett szervezetedet.

klinikai érdeklődés, igen
az alsó csakrák óráján ébredtem
másnaposan a rengeteg beszlopált vírustól
ami egy felfoghatatlanul
mély torokból
csak ömlik, csak
ömlik a zsigerekbe.

alkímia

Robert Fludd, Utriusque cosmi maioris scilicet et minoris. Wellcome Library, London.

kávét a szívnek -

napom mély bögre

éjszakákban fürdetem

"A Nap a kozmosz sulphurja... A sulphur az alkímia három alapfogalma közül az egyik... gyúlékony minőség, annak kigyulladása és intenzív tüze együtt. Analógiája emberi testben a vér... A sulphurizálás az élőlény centrális művelete. E műveletet az emberi testben a szív végzi. Ezért a napnak az élő testben a szív felel meg..." (Hamvas Béla: Tabula smaragdina) 

Milyen érdekes... az éjszaka keserű ízével stimuláljuk...

egy valaha volt szépséges nézetrendszer

árnyékvetőjeként keresed

a rajzolatod körülíró jeleket

egy árnyékra se

húzható rá szabály kimódolt pálya-

egyenruhája

ez annyi oldás

ahány az én, a te -

kétismeretlenes

folyton módosult megoldóképlete

csak bázis van, hajnal, alkonyat -

egy íz a citrus, egy a málna

ahogy napod magát az

éj keserű ízével stimulálja

Vaze

Haller Szabi képe

hömpölygő, sűrű

közepén is lehet nyers,

ha nem sütik le

Beszélgetés idegenedés-gyógyításban

Garaczi Lászlónak

shizoo:

Ismerkedj újra össze

Én már nem tudok látni? Behunyom.

Nincs magzás, amit csak úgy ujjvégen tartanék?

Hát nem szórom. Beszívott levegőmben úgyis

ízlelem, amit.

Mi lesz ebből? Csukott

szemem mögött éjszaka,

ágreccsenés, avarszag, belopakodik

feketémbe az elképzelt erdő.

Elteltem az idővel

és éhezem rá?

Azért hunyom be.

Nem értem? Hiába kelek át a hegyen,

a völgyben is megrakják a testnek a tüzeket?

Attól még lépek. És míg lépés, addig ösvény.

Részletek egy lázéberségből

Több szorosan egymás mellett növő fa 

összegubancolódott gyökere között nem aludtam. 

Az éjjel. 

Gyökerek. Ha megérinted, mint az áramütés 

végigfut a kezeden a gondolat.

Ezek a fák bármilyen irányba nőhetnek. Nem is 

értem, miért voltam biztos a gyökerekben. 

Egyszerűen tudtam, hogy nem ágak. 

Ha megérinted, szaladsz a gondolattal 

végig, egészen a gyökerek gyökeréig.

A másik irányban fehér papírlap terül

a mindenek tetejére. 

Mindig van másik irány. Elviselhetetlen volna nélküle.

De tudtam, most nem emlékszem

hogyan néznek ki a betűk. Fehér papírlap terül

a bolygóm kijáratára.

Nehéz elviselni, ha tudod. Hányféle egymást fojtó

majomkenyérfa-gyökér szövi a bolygóm.

Az éjjel. 

Nehéz viselni. Hogy a tiszta lap

csak egy takaró. Akkor is, ha nem firkálom össze.

Ha megérinted, mint az áramütés -

de közte kell mászni, ott, ahol nincs fogása.

Csak ahol nincs fogása, onnan

engeded el a szőttest. Hogy aztán 

ne kelljen letakarni.

Eztán, ha tükörbe nézek, ezt a

rémületes gubancot látom. A szemem mögött a

kiirthatatlan gyökerek -

nem érinteni, közte mászni.

Azt hiszem, be kéne vennem a gyógyszerem.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (64.)*

nádszálak lelke

leng a túlvilági, hideg

lélegzetben

nádszálak zászló

teste sajog meleg fényű

hideg szélben

*Szélhárfa. Magamban így nevezem ezt a két képet.

Rácsodálkozás: Andrea Kowch (5.)

The Watch

Kismadaram,

fészekanyag tömje be

csőröd, rakd, tubicám!

Hova tart, Piri,

hova ez a buzi

buzogányos idő?

Paranoia Borealis

egy reggel kilépve a kapun
ami nem tudom hol van
az égen magasan igen magasan
észrevettem egy odacsavarozott konzolt
nem volt kicsi

aztán a konzolhoz napok múltán
egyre több elem alkatrész szerintem
hatalmas biszbasz kapcsolódott
nagyon adom hogy látom
de rajtam kívül senki

olyan mint egy fantáziarajz
az idegenek légkör szélén fixen keringő
űrállomásáról
de közben otthonjelleget áraszt
egy érzetet hogy
mi csináljuk

vagy hát közülünk -
valaki észrevette hogy észrevettem
ráterült egy fátyol de
átsejlik alóla
és valakit észrevettem akinek a
figyelmétől folyamatosan
bizsereg a tarkóm

szóval ezt most azért írom le
mert ha véletlenül eltűnnék
minden magyarázat nélkül
tudjátok hogy tényleg egy összeesküvés
valamiféle háttérhatalom műve

az életünk

de nem úgy ahogy a propaganda
ahogy plakátok és egyéb hitrendszerek
mitológiája képzeli

kilépek a kapunkon ami
nem tudom hol van
meglibben az elhúzott függöny
invazív fajunk égfoglaló
gigantikus tudjaarossebmije előtt

és tudom hogy tökmindegy
ha mindez csak a fejemben történik
valamit észrevettem amit
nem lett volna szabad

szemet kell növesztenem
a tarkómon
vagy kivájni azt amivel megláttam
valami lesz
amit tudom hogy
nem lehet majd elviselni

Zen-fotók: Sasa Gyökér (50.)

Back of Beyond (January 2019)

(első benyomás-haikuk:)

pára rajzolatában

szél formára fújt

lélegzete ül

engedd el pelyhes

tapadásaink

gondhomlokú tél

(shizoo haikui:)

rétegben a dermedt víz

fejed fölött és

a talpad alatt

nyelveken szóló -

nem érted vízírás

kristály-kirakósát

(nyelveken szóló -

hisz élő, csobogó

beszédét se érted...)

(p)ars poetica

nem tudom, mi a

művészet. amúgy. csak 

növök. mint a dudva.

magszóródástól

hóéhségen át nyíló

fasztudjaholig

szeretném. ha volna

erőm időben

elszáradni hagyni.

bár szobanövénnyé

lenni is igen nagy

megtiszteltetés

aztán ha valaki

mámorrá sodor,

legyen az ő baja.

belélegzéskor használt

növényi morzsa -

belédmagvadzik