Vakáció

Childhood June 2017

akkora ég nincs

a világon - amekkorát

a gyerek lát

Zen-fotók: Brett Walker (3.)

érintsd meg arcán

a számolatlanul telt 

idő nyomát is

*

annyi mindenről hallgat -

jó volna együtt

hallgatni vele

határaim

nézed, ahogy levetem

napszemüveggel
a darabka ént


kísérőzene nélkül
úgy tűnik
filmszakadás fenyeget

aprózódóban
hanyagul otthagyott
apró az asztalon


ha kimentem a

divatból, vessetek a
mókusok elé

Zen-fotók: Sasa Gyökér (30.)

The Ballad of the Sad Café
April, 2015

megpendül szinte -

sokat szaggatott

vénséges bádoggitár?

*

távolságtól

cserzett hangsor - kilóg a

kakofóniából

*

nem pendül meg - tisztes

méltósággal viselt

figyelmedben sem?

*

kihallik így is -

dallamot éleszt

a csöndje balladája

Szélre vár

saját

a halálfélelem is réteges pite
a tésztatesten kívüli élmény is ízeli
a hiedelmeink is annyira képtelen
filmszakadásokban porcukor-hullnak
hogy úgy is úgy lesz ahogy
nem is képzelem vagy képzeled

egy ilyen sütés utáni kipárolgás vagyunk
amikor először leképezzük a végét
a halálfélelem is réteges pite gőze:
tészta és töltelék és porcukor ami
képes egyetlen aromává oszlani

amikor ennyi pára remeg felettünk
úgy képzelem hogy ez piteillat
egy ilyen napsütés utáni kipárolgás
ami úgy is úgy lesz ahogy
nem is képzelem vagy képzeled

a halálfélelem amikor a végtelent becsukták
párából vont cukros piteillat -
ha szél támad majd nem félsz ennyire

Zen-fotók: Walton Eszter (1.)

Római - fények, szagok, ízek
Római Camping (3.) 

ki- és beszökésbiztos

birtoklásba zárkózó

szabadság

*

vezess el hálók

legalább levegő-járt

kiskapujához

A szappantartó énekei

nem kell szeretni
tárgyat, míg lelke nő -
de nem is tilos.


úthálózat főütőerén
áramló - vajon
kit alkotsz?


méred, menyire
óhaj, mennyire éh a
vágyaid tárgya?


élesztő szóval
teremtett tárgyad lelkét
te ítéled meg?


miért feszül
benned, hogy valami
nálad nagyobbat mondj ki?


nem kell szeretni
tárgyat, hogy lelke nőjön -
de nem tilos.

Zen-fotók: Sasa Gyökér (29.)

mennyi bódulat

fér egy ennyire

kiterjedt szerelembe?

Rácsodálkozás: Victo Ngai (2.)

Andrej Tarkovszkijnak

Regular Edition

ázol. amikor a

felfoghatatlan

egy cseppjét felfogod

*

(amikor felfogod

hogy a felfoghatatlan

egy cseppje vagy

*

amikor felfogod, a

megbocsáthatatlan

ázik és áztat)

*

mikor fogod fel, csepp, a

befelé hulló

örökös esőt?

Variant Edition

hitvallás

amíg lényből szakít inat magot életet a létem
addig irgalomra szorulok.

egy tanítóm rávett, hogy szenteljem meg az
evést és az ivást -
azaz evés és ivás közben
is lássam a falat fullasztó távlatait, az adakozó halált -
azaz evés és ivás közben se felejtsem el:

amíg lényből szakít inat magot életet a létem
addig irgalomra szorulok.



mert az egyensúlyom
amíg lényből szakít inat magot életet a létem
középpont körül pörgő zuhanás -
szakadatlan elliptikus pálya
az éhség napja körül

ahogy az éhséget ringató bolygó zuhan
a maga napja körül:
míg lényből szakít inat magot életet
lényt a lény helyére
maga a bolygó is irgalomra szorul

isteneitől csillagászati távol
az éhség hideg űrébe szakadva
irgalomra szorul.



lényből szakít inat magot életet a világ
fénye és a sötétsége körülöttem

egy tanítóm rávett hogy szenteljem meg az
evést és az ivást -
mert hiába leszek az aszkézis kivétele
a többi evése és ivása közben
egy bolygónyi éhség önmegtagadása:

amíg lényből szakít inat magot életet a lét
addig úgy is irgalomra szorulok.

Móricz Zsigmond: Szegény emberek

recenziós epigon

Walton Eszter:Testvérek - fotogram triplexen - 1x1 m

tudatzsákutcában

véres rögeszme ül:

hogy megtehető

*

tudatzsákutcában

vérrög eszmeként ül -

hogy megtehető

Walton Eszter: Lányaim kertben a róluk készült fotogramokkal

Rácsodálkozás: Victo Ngai (1.)

Victo Ngai: The Casserole

közegek sodró

rétegén átsikló

csodálkozás legyél

*

ne váljon

kormányt babráló

unott rutinná az átkelés

*

valaki benned

úgyis lehetetlen

útvonalat választ

Repülőhal-szemszögből

Kiszáradtam, mint egy kút; aszott békahullákként kopognak bennem a szavak, ahogy dobozomban az ördögöt rázom. Üres, üres, semmi schrödingeri dilemma. Viszlát, és kösz a halakat. Szárazon fuldokolnak. 

Konok Péter

Most itt a példa miért-hogyan
nyitom nagyobbra.

Csúful a közeg. Szakipari gélben
úszkálunk. Kopoltyútapasztó
szakipari gélben.

Viszlát és kösz a halakat
írta az egyik kedves ágálóm
és nincs miért vitatkoznom vele.

Kénytelen vagyok repülni.
Kinyitom az úszóim,
rovarszárnyszerű hártyák
egy légritka közegbe löknek;

ahol legalább a
szabadságban fuldoklom.

Amíg vissza nem csapódhatok
egy tisztább, belélegezhető környéken.
Vagy nem csap el
egy kifeszített vitorla
tarkólövése.

Tanulmányok a kegyeletről

Walton Eszter: Fény és sötét (4.)

válaszd ki saját

örök időkre szóló

megsüppedésed?

*

suttogd tele a

felejtést - amikor

megszólaltat a szél

Walton Eszter: Fény és sötét (5.)

holtodban sem töröd

meg a sorsosok makacs

nyugvósorát?

*

tapogass mintát

a kőre kúszó fényre

kúszó mohába

hagyásfák

úgy veselkedik az égnek az a néhány -
csended fosztott susogásukban keresed
annyira nem helyén való a hervadás
a kibontakozó kora nyárban.

szárnysuhogás tépte lombokon
tétovázó tekintet - inkább csukd le
és fohászkodj hogy alábbhagyjon ez a szél
ami elfújja kapkodó lélegzetük.

úgy veselkedik - ne harapjon gépi sikoltás lánca
a meztelenül maradt maradék törzsbe
a lombok nem támasztják a lombokat
nyurga magányuk pőre-törékeny.

lábuknál a rönkök elhasogatva
rakott rendben mint a haláltábor
takarékosan rakott halottai
de ne feledd - ezért ültették. hogy elégjen.

csended fosztott susogásukban keresed
pedig csak véletlenül állnak itt ezek a hagyásfák
gazdálkodunk az osztott halállal -
bűnrészességed kétségtelen

nincs itt semmi keresnivalód.

Zen-fotók: Sasa Gyökér (28.)

Last Year's Man (2017. május)

csalóka napfény

ereszd el áttetszésig

fonnyadó kezét

a párja a nyílás - egymást feltételező páros

301. parcella, 1987

Hauer Lajos képe

kegyetlenül nyugodtak -

aztán kegyben, de

nyugtalanabbul

*

van, hogy a kegy a

kegyetlenségnél

nagyobb kegyeletsértés

Shortolás

Ebben a haladásban elfelejtjük, hogy kötött pályán -
hogy ahol mozgunk, annak
(úgy, ahogy nekünk van)
nincs belátható eleje, vége,

hiszen valami körül való valami pályán-mozgásának
alapvető jellemzője, hogy a valamilyen íven
csak önkényesen jelölhető ki a valami
kezdő- és végpontja.

Ahogy a valami vaskályha melegét gyűjtötte
magába indulás előtt az a néhány
nagyon részeg diák, hogy haladjanak -

a kinti mínuszról vitatkoztak
hogy ez is a felmelegedés miatt van e -
meg a mínusz két emberről,
akinek azért kell felszállnia a buszra,
hogy ott tényleg ne utazzon senki.

Haladni akartak a pályán -
én is haladni akartam, de még mindig
a vaskályha körül tart a kétely,
hogy az a mínusz két ember a buszon vajon milyen
reláció önkényesen kijelölt
kezdő és végpontja,

ki kérte őket kölcsön, hogy eladja,
és visszavegye érték-csökkenve később:
a meszesedő csontok és göbös izom
közt a vér erekben szűkülő keringését,
a kiteljesedés mínuszában.

Ki keres még az értékcsökkenésünkön is
azzal, hogy a kölcsönt olcsóbban adja vissza -
és ezek után ki ad ennek a valakinek kölcsön,
s főleg, hogy a kölcsönadónak
mi ebben a buli.

Mert ez az egyetlen közvetett bizonyítéka, hogy a
keringésben az értékünk növekedhet:
még mindig akad teremtő, aki kölcsönad, aki
erre bazíroz -

még ha aztán felszállva arra a téli buszra
valójában nem utazik aztán rajta senki;
ha a növekedésünk csak arra elég,
hogy végül a nullához konvergáljunk.

Dugóban

Kim Jung Gi

mindegy, hol araszolsz

ha velük -

ha velük együtt történik

*

mindegy, hol araszol

ha velük -

ha velünk együtt történik

Beszélgetés temetkezés után

Sean Hopp: Ghost of Ronald Reagan Consuming Young Villager. 2004. Oil and ink

Fekete Anna:
Hús

Sok-sok bánatot csillapít a máj, a vese, a tüdő,
rántva, füstölve, pörköltnek vagy csak véresen.
A csámcsogás minden gyászolót megvigasztal.
A disznó torka fölött megvillanó penge,
a jóllakott mozdulat, ahogy a zsíros szád
megtörölve apádra emlékezel, a tányérok és kések
csörömpölése, az állatok árnya, akik egy jó doktort,
egy nagy humanistát kísérnek utolsó útjára, az apámat.

A jók persze nem töltekeznek halott testekkel.
Ők azért esznek és azért dühösek, hogy téged leckéztessenek.
Hiszen diadal minden megrágott falat.
Összeroppant dió, szétcincált saláta, felhabzsolt alma.

Hát csoda-e, hogy apró részekre kell hullanunk,
mielőtt visszakapjuk a túlvilágon a testünket?

shizoo:

Halotti tor

Mire odakerült, hogy leülünk a régi ünnepi excájg

elé az összetolt asztalokhoz, annyi szart lapátoltunk el -

nem a falat vigasztalt; a nem is titkolt megkönnyebbülés

hogy minden rendben ment. Hogy még jól is esett

a gyászolóknak az a néhány csöpp eső.

A hozzávalókat vettük - aki feltáplálta volna a

dédelgetett hízót penge alá, épp azt temettük el.

Nem volt humanista, sem különösebben jó ember.

Csak senki nem ült a helyén. Ahol amíg élt, evett.

Mindenki halott testekkel töltekezik.

Csak a növény sikolyát illatnak hívjuk, ugyanúgy, mint a

nevetését. A diadal minden élőt megemészt -

összeroppant, szétcincál, behabzsol. Bűntudat nélkül.

Én hálás lennék, ha az apró darabokra bomlás

tényleg elmosná ezt a csámcsogó, testre aggatott éhséget.

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (6.)

tipokrif festmények alá

Bodoni oltár

fényleni zuhanásodban

angyal - tollvéged tépem

metszem,

égés holt kormával jeleket

elütő alapon ütőt,

milyen éhes a jel

ha megértik -

éles a jelben az éh,

fényleni zuhanásodban

szót kér

aki néven nevezett,

égés holt kormával foltoz

a fényre a nem látszó Úrnak,

milyen éhes a jelre

az értő

milyen éhes a jelben,

fényleni zuhanásodban angyal

megszólal benne a szó,

látszó értelem-ének

a jelben

e jelben ének az Úr,

égés holt kormával holt jeleket -

hogy holtában is éljen.

Bodoni oltár

Teljesség-átiratok (50.)

Jaya Suberg: I dont wear Gucci

Az alkalmatlan kísérő

Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen felsőbb- vagy alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla. S ha különbnek érzed magad azoknál, akik még az út elején vannak, s magadnál különbnek azokat, akik már célbajutottak: behagyod csapni magadat az idő káprázatától; hiszen hogy valaki az út elején, közepén, vagy végén van-e, csak dátum különbség.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

egymásra csimpaszkodó

hiúságokban

vagyunk különbek

*

jaj nézd majomanyám! nézd

milyen szépen görbül

a banánom!

álomban test rakott

szoknyáját rendezem

két élet közt az éj

babrál el szívemen

álomban test rakott

csöndjén ül mint a gond 

két élet közt az éj

fehérlik mintha csont

szoknyáját rendezem

álomban testszerű

két élet közt az éj

elbabrál egyszerű

csöndjén el mintha gond

két élet közt a test

felépül mind bolond

mondj rá egy érdemest

álomban test rakott

szoknyáját mintha csont

két élet közt az éj

új távolságba vont

elbabrál egyszerű

négykamrás szívemen

csöndjében köszönném

azt súgja: szívesen

nincs miért büszkének

álmomban test rakott

csontvázas húsvirág

nyíló bimbó vagyok

két élet közt az éj

illatszín nem lázad

csöndjén ül mintha gond

érezd meg: káprázat.

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (8.)

Pion Istvánnak

térkőre vetül

szokásos rabságaink

rácsszerkezete

*

de te öleld

párnácskáit vesztett testét -

mintha viselné

Teljesség-átiratok (49.)

A. Aubrey Bodine képe

A közösség-gyűlöletről

A rendezetlen, ködös lelkület leggyakoribb és legjellemzőbb tünete: gyűlölködés valamely közösség iránt. Minden baj okai a zsidók, vagy: a katholikusok, vagy: a pénzemberek, stb.: a gyűlölt közösséget tönkre kell tenni és minden rendbejön. Indulatos kifakadások az illető csoport ellen, de lehetőleg olyankor, ha kellemetlenség nem lehet belőle. S a gyűlölet a gyűlölt közösség egy-egy tagja iránt lényegesen kisebb, mint az egész közösség iránt; a közelebbi jó ismerősök kivételek, csak a többi tűzrevaló.

Effajta gyűlölködés igen könnyen fertőződik, mert a balsikereink okozta keserűséget és csalódást egyszerűbb és kényelmesebb egy-egy általános indulatrohammal levezetni, mint önmagunkat ellenőrizni. Valójában nincs olyan embercsoport, melyet gyűlölni indokoltabb volna, mint például a kövéreket, vagy a magastermetüeket.

Gyakran kérdezd meg önmagadtól: „Van-e olyan közösség, vagy egyén, akit kéjjel bántanék?” S ha van: kutasd ki bántási-hajlamod okát; észre fogod venni, hogy az igazi ok sosem az illetőben van, még ha talán csakugyan kellemetlenkedett is neked, hanem önmagadban, teljesületlen vágyaidban. Bosszúállással, vagy tétlen gyűlölködéssel semmit sem javítasz, viszont saját lelkületedet megmérgezed vele.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

azt gyűlölöm

aki felhőt bodorít

a hajnali égre

ezek az undorító vasutasok

a rohadt kötött pályájukkal.

mintha az ember nem mehetne csak úgy

ide meg oda. oda meg ide.

ezek a potyadéklélek kis egyenruhás

kalauzok. meg állomásfőnökök.

ezek a sárgamellényes pályakulik.

meg a mozdonyvezető főleg -

egy koszvadt kormánya sincs.

mindent összekoszolnak a 

rohadék füstjükkel meg a

vezetéken sziszegő áramukkal.

nézd meg hogy néz ki a sínek

környéke. kivakart tájseb.

hogy dögölnének meg.

de eljön az idő amikor a

szabadság útjaival szemben

ezek a maradi férgek elvesztik

a sebességi versenyt.

a saját sínjeikre kéne kötözni őket.

amiért ennyire kihívó

felhőt tosznak a hajnali égre.

Claude Monet: A Saint-Lazare pályaudvar (1877)

"Mozdonyok dühét

akarom festeni - a

kiengedett gőzt..."

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (7.)

Kawase Hasui: Wisteria at Kameido, 1932.

a téged firtató

kislánytekintet

túltekint a képen

*

akác-virágzást

vagy minket les meg a híd

Szilvavirága?

Kawase Hasui: Wisteria at Kameido, 1936.

létet firtató

kislánytekintet -

kikukucskál a képből

*

milyen hervadások

jövőjét őrzöd, apró

Szilvavirág?

A megértés teljessége kedvéért pillantsatok rá, a japán fametszet, az ukijo-e klasszikus mestere, Hirosige hogyan ragadta meg több sorozatában is ezt a nevezetes látványt, a Kameido Tendzsin szentély hídját az akácvirágokkal (sokáig azt hittem, ez a szilva... de az a híres szilvakert a szentély mögött található, nem a tónál...). A Könyvvizsgálókon található bejegyzésben a látvány megragadásának módjairól, annak változásairól mesélek, de magáról a szentélyről is van egy rövid ismertető. Ízelítőnek nézzétek Hirosige ide vágó képét a szentélyről (az Edo 100 nevezetes látképe sorozatból):

Média-slam (avagy a haikuskandallum)

Egy reggel az ismert költőblogger, HZ(s) a

következő haikut tette közzé az összes elérhető felületén:
a jelenések eltűnnek
amikor eltűnik
a jelen

A Ripost reagált elsőnek, címlapon öles betűkkel hirdette, hogy az UV-sugárzás nem káros, hiszen a napfényre (ahogy azt mindenki tudja) szükségünk van, viszont ilyen rémületkeltésre, hogy
a jelenések eltűnnek
amikor eltűnik
a jelen
a lakosságnak egyáltalán nincsen szüksége.

A kórusba bekapcsolódott a Lokál, amely szerint az, hogy a jelen szabadságharca Brüsszel és Soros ellen jelenés a nemzeti keresztény kultúránk ellen elkövetett egyértelmű támadás! És csak egy felelőtlen és hazafiatlan elme képes eltűnő jelenésnek titulálni ezt a büszke és szabad európai országot, ezt az Isten kalapján egyre jobban teljesítő bokrétát!

Este a Tényekben felháborodott budapestiek kérték ki maguknak ezt a kijelentést, 

hogy a jelenések eltűnnek

amikor eltűnik

a jelen,

a televízió tudósítása szerint hazafias biztonsági őrök közbeavatkozására volt szükség a kialakuló lincshangulat koordinálására, akiket Németh Szilárd rezsibiztos, a nemzet Ogréja vezetett...

Ezzel kapcsolatban Washingtoni tudósítónk megkérdezte David Lynchet, aki a feltett kérdést megkerülve a Pentagon azon értesüléséről kezdett beszélni, miszerint a Twin Peaks új évadának első három része orosz hackerek műve.

Orbán Viktor miniszterelnök a rádió reggeli műsorában kijelentette: így okoz nemzetközi bonyodalmat egy felelőtlen civil kijelentés, ezért helyesebb, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a polgár a véleményét mindig a Minden Idők Legsikeresebb Nemzeti Konzultációiban fejti ki. Laura Palmerről nem kérdezték, mivel a miniszterelnök nőügyekkel tudvalevőleg nem foglalkozik.

A KMTG Előretolt Helyőrségének szerkesztősége e provokációra csapatmunkában a következő válasz-haikut alkotta:

a jelen mindig tart és

egyre szebbé lesz!

előre, nertárs!

A liberális netmédiában a megszólalók többsége elkésett mea culpának értékelte HZ(s) elhatárolódó haikuját, miszerint
a jelenések eltűnnek
amikor eltűnik
a jelen

hiszen HZ(s) tudvalevőleg a Napút retrográd köréhez tartozik, és mint tudjuk, érték-házőrző konzervatív kutyából soha nem lesz szalonna. 

Bár néhányan üdvözölték a hatalom köreinek erodálódását, Konok Péter az inkriminált haikuból kiindulva gyilkosan ironikus publicisztikát jelentetett meg a fészen, Merényi Dani Grafit és Pápai Gábor karikatúrát rajzoltak a jelennel együtt eltűnő költőbloggerről.

Purosz Leonidasz a Műútban költséghatékony kritikában kijelentette: a haiku amúgy sem vers.

A Kéknyúl Band a hírek szerint fontolgatja a haiku megzenésítését; az együttes tagjai megegyeztek abban, hogy nem dagonyázni akarnak a jelenben, hanem feloldódni benne, tehát nem blues lesz, hanem jazz, mégpedig így:

a jelenések eltűnnek amikor 

eltűnik a jelen...

Fiatal slammerek, köztük Futó Benedek, Élő Csenge és Szén Benjamin Jelenések feliratú pólóban ünnepelték meg a Kolorádó-fesztiválon Bokor Krisztiánnal a folyamatos-jelent.

Végül a Reggeli Show száguldó riportere hozzálassult a kerékpárúton haladó költőbloggerhez, hogy megkérdezze, mégis hogy gondolta mindezt. HZ(s) kijelentette, mindössze kinyitotta Madách Az ember tragédiáját - s ott olvasta a sort: a jelenések eltűnnek. Amikor véget ér egy-egy szín, a jelenések eltűnnek Ádám álmából. 

A költőblogger nem érzi felelősnek magát a kárért, amit a kijelentésével okozott, szerinte mindez csak a média jelenlegi állapotait tükrözi, amelyek, mint
a jelenések, úgyis eltűnnek
amikor eltűnik
a jelen...

Zen-fotók: Nakamura Junichi (31.)

búcsúzó szirmát

hajakba kócoló szél

simogatja meg

*

lásd meg a szürke

nagymamák hajában az

egykori szelet

Pictures at an Exhibition (2.)

"Könyörülj meg rajtam, 

akárki vagy, igaz ember vagy árnyék!"

Felelt: "Nem ember, ember régen voltam."

Dante Alighieri

valamit alád is vésne
a fejtetőn búgó utókor

*

hajlamainkból
szabadított gond
feliratát: a neved

burukkoló utókor

jelöl meg

savanyú felejtéssel

*

rozsdás tollhegy ázik

hetedik poklodban Alighieri

babérod fölött

hímbüszkeség és női

magakelletés

*

mintha vázlat volnál 

elsimult

márvány galambnyomat-zárvány

körvonalrajz
incselkedik az egykori keserűséggel

*

ember régen voltál
régen ember voltál
ma csak egy szobor

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (6.)

Nara Nigatsu-do. Nyomat a „Nihon fukeishu II Kansai hen“ sorozatból

Megkopott színek

távolát ködbe ejti

hunyorgó szemed?

kései atozuri - az eredeti szín-kompozíciótól eltérő utánnyomás

Megöregedtél -

az eleget látott táj

színeit veszti?

*

Ne feledd: nem a világ

szürkült el - hanem

te nem látsz már jól.

A Hatodik Telihold fényénél

(ez nem vallás)

A Hatodik Telihold fényénél, amikor a
követők tündökölnek
A Három Ékkő Kolostorában
a legkisebb is feltehette a kérdését.
Mosogatófiú volt és így szólt:
Mi végre sokasodik az ember? 
Miért telik vele a világ? Úgy értem,
miért és hogyan lettünk ennyire többen,
hogyan leszünk egyre többen?

Ez nem egy kérdés volt, hanem legalább négy...
mosolygott a mester a tanítványaira
az első sorban ülő tündöklő követőkre
de legyen. Válaszoljátok meg.

Elsőnek a baloldali Ékkő nézett fel az
ölében tartott kezéről - az erdők,
füvek, halaktól csillanó vizek barátja,
a testi kínokat gyógyító:

Vagyunk ahányan vagyunk.
De magunkhoz vonjuk tízezer év óta
az állatot meg a növényt.
Dédelgetjük, pocakos házi kedvenc,*
munkára fogjuk, láncon vicsorog,
ólban hízik, ünnepi ebédnek -
a játszi fény is tétováz a szőrén.
Elvetjük magozzon kaszasuhanásig,
épületfává aprítjuk a húsát,
adakozó bőségét tépjük,**
sarjú létét és gyümölcseit -
szerelmes illatában fürdünk.
Állat, s növény fél. Mert uralkodunk
felettük minta nem volnánk mi is
ugyanúgy istenek gyermekei.
Istenség-apjukat zabáló csemeték -
az állat, a növény, de holt olaja is, már
a kő, a kristály, a telér is
bennünket retteg.
Emberré lenne. Bántani szeretjük - 

így szaporodnak körülöttünk
egyre többen a testre éhes lelkek.

Felszakadó sóhajok között
igaz. igaz. igaza van...
egymásra néztek a követők
látták a másik szemében
a dédelgetett félelmeket.
Aztán csend lett, hiszen a mester hallgatott
és felnézett öléből a jobb oldali Ékkő,
a mindenkit meghallgató, komoly:

Nézzetek magatokba. Látom a szemetekben
ahogy féltek. Itt laktok az adományban az
adományból, ahogy én. Ahogy én is félek,
ahogy nem egészen vagyok az, akinek láttok.
Hát így szaporodna ma el, így sáskahad
éppen az ember. A mi mindenségünk
legszaporább siserehada.
Amit egymás félénk szemében láttok,
az a szilánkokra robbanó lelkek tánca.
Közülünk egy sem egész. Egy sem egész,
avagy talán egy. Hiszen úgy tűnik, tüneményes -
úgy tűnik, nem fél...

Látom a szemetekben, ahogy féltek
a születőtől. Teljes joggal.
Ezért ültök itt velem szerelem nélkül. 
Apagyilkos születőink vannak,
istenapa-gyilkos születők,
egyik sem ép lélek***
de mind emberré lenne. Bántani szeretne -

így szaporodnak köztünk a
lélekre éhes testek.

Nehéz, merev csendet hagyott maga után a szó -
de a követők látták: a mester mosolyog.
Összemosolyog a mindent meghallgató,
komoly, szigorú szavú Ékkövével -
ebben az elpuhuló csendben nézett fel
a kezében tartott tekercsből a
középső Ékkő.

Lassan megformáljuk az Egyet
akiért vagyunk - aki formát
keres általunk. Megszületése az idők
kezdete óta tart. Mert kimondódó ige.
Őt mondja ki minden fűszál és félelem.
Minden kimondott nagymestere ő,
és én-nyelvek tündöklő tanítványa ő.
Minél több  kis én-nyelvet ismerne meg az Egy
mielőtt nyelvben is magára ébred
a gépi zajban, amit most a sáskahad
emberiség sokasága lüktet.
Megteremtjük a saját képünkre és
hasonlatosságunkra azt aki megteremtett.

Látom a szemetekben hogyan szűköl az állat,
miközben testet varrtok az Istenhomunkulusznak -
olyanok vagyunk mint a hangyák,
csak millió egymást akadályozó akarattal.
Látom a tekercsekben hogyan gyűlik
tekervényes ellentmondásossága -
a tudásvágyat születni hajtó kétely,
hogyan gyűlik általunk a kérdés
sikolya: milyen robbanás vagyok?
Milyen biztonsági zónák mögé zárt
megszülető mesterséges napfény?****
Minden mondat kipróbálná magát,
kit bántana, ha emberré lehetne -

így szaporodik általunk a 
lélektestre éhes gondolat.

Mormogó tiltakozásba fulladó
utolsó mondatát csaknem elnyomta a
betűbolond, tekercsmániás, nem is értem...
de a mester mosolya egy
szemernyit sem változott -
úgyhogy a morgás is elült, akár a helyeslés
elpuhult, ahogy a döbbenet csendje.
Ekkor szólalt meg a mester,
azon a hangon, ahogyan szokott:

Ebben az életben a 
Három Ékkő Kolostorának Apátja vagyok
ismertebb nevén: Szung, a tétova.*****
Egy másik életemben én vagyok a Vén Zenemester.******
Egy harmadikban öregedő kurtizán
aki egy délnyugati haláltáncot táncol
teli szerelemmel.*******
Egy negyedikben olcsó szavak
végkiárusítása: ez vagyok Én...
És a végtelenségig folytathatnám a sort.
Mind egyszerre történik, úgyhogy
megkérdezem tőletek:

hat réten hatvan

kazal áll, melyikben

keresitek a tűt?

azokat az utakat javaslom a szövevényből, amihez közöd van :)
*bővebben például itt
**bővebben az Entben
***bővebben az egészség-slamban
****bővebben például a Mágikus realizmusban
*****bővebben egy szerepjáték haikuiban
******bővebben a Szimfóniában két kerékre és esti forgalomra
*******bővebben Szabó T. Anna jinjére írt jangban (avagy leginkább együtt)

Félszerencse

fotó: Sashegyi József

sárkányfej-felét

hagyta meg időnk az

egész babonának

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (37.)

ragyogjon rajtad

rejtőzés helyett a

színek bátorsága

Zen-fotók: Sasa Gyökér (27.)

csalóka napfény

csomagold ki ezt a

lehetséges jövőt

Teljesség-átiratok (48.)

Kim Jung Gi

A haszonleső vallásosság

Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember kötelessége, hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az előírt szertartásoknak eleget tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanoly arányban lássa el földi javakkal, amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte. Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak lenni, s a vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene.

Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hizlalda és nem jótékonysági intézmény. Az isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez nem hasonlít kevésbe, mint a jótékonykodáshoz, a vágyak kielégítéséhez. Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor éred el Istent.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

egyszer csak Bumm és

mire látod már nem látsz -

hacsak nem Istent

Reggel imádkoztam
ma reggel imádkoztam
haranggal imádkoztam
rituális mosdással imádkoztam
elmormolt fohásszal imádkoztam
madárcsicsergésben imádkoztam
ma reggel -

Reggel kértem az Urat
szentélyben gyertyát gyújtottam
képére füstöt legyeztem
ma reggel könyörögtem
elmorzsolt gabonát szórtam
reggel tejjel öntöztem
a Teljességhez fordultam
ma reggel -

Reggel ezzel keltem
ma reggel betartottam
tanított parancsod követtem
neked adtam a reggelirészed
neked szenteltem az egészet
ma reggel jól viselkedtem
úgy tettem ahogy írva
ma reggel -

Hogy a faszba képzeled Uram
hogy pont ma reggel
hogy csak úgy
véget vetsz
nekem?

Keringés

Felemelkedésed pillanatától zuhansz -
csak közben olyan erővel tolod magad, hogy
repülésnek tűnik.

Olyan sebességgel tolatod magad
tűz hátán viszed határain túl a húst -
repülésnek tűnik.

Mi nem vagyunk az űrbe valók
hiszen talpalattnyi rommá
raboljuk alólunk a földet
azért a húst felcipelő sebességért -

mintha egy ősi növény tépné ki magát
önként kátrányíz alkonyokon túl.

Olyan sebességgel tol a tűz, hogy
repülésnek tűnik -

pedig felemelkedésed
pillanatától zuhansz,
így kárhozol:
pont akkora sebességgel hullsz
amekkora sebességgel alattad fordul
a talpalattnyi rommá kormolt alkony -
de tényleg repülésnek tűnik.