többszörös tükör

fotó: Gerencsér László

mintha tényleg

kinéznél oda, ahonnan

néznek. ahova -

*

ahonnan nézem

oda (is) nézel?

és ők hárman is oda?

*

többszörös tükör verése:

a fénykép

valójában árnykép

*

árnyak tapogatják

az előhívott nézést -

és te hagyod

Megtalálj engem (Léleknaptár 2.)

hogy megtalálj engem egykor önmagadban
penget valamit a szó még nem látom
pontosan milyen hangszeren - de
feszül és peng tehát legalábbis húros -
egykor önmagadban szól rám az ige
egykor jövőidőben most önmagamban
a világért turkálni le túl rossz -
folyton beakad a gondolat körme
a csontalapok közt feszülő
ín ízeit fájdalomig feszülő húrba
penget valamit a szó, az ige egykor
megpengett most belefojt belehajlít
színez - igedallam hajlik mollból a dúrba.

világtávlataimmal
hogy megtalálj engem egykori önmagadban
bomlaszt ez a méret, öregednek a hangok
ekkora keretet nem zeng be a csendem.
egy éh lebeg éhes anyagcsomók mátrix-
szövetében éh lebeg a kohó hamva hevében
nincs hely, ahol lepihenjen.

lélekalapokba vezethettem:
telítsd be szellem-mélységeidet
világtávlataimmal
hogy megtalálj engem egykori önmagadban
penget valamit a szó, játszik rajtam
valamit az ige úgy is, ha nem látszik rajtam -
belefolynak az ízek az éhbe az alapok
recsegő sípládáját feszíti az egykor, a majdan,
penget nemcsak a most, de az egykor
megzabolázó ige ahogyan másban zengett
egykor megzabolázott igetöredékek
füzik a bennem hangot remegő csendet.

Így szól a Világ-ige,
melyet az érzék-kapukon át
lélekalapokba vezethettem:
telítsd be szellem-mélységeidet
világtávlataimmal
hogy megtalálj engem egykori önmagadban
penget valamit a szó, hova zengő
tereken-túl-kapuvá penget -
múljon tőlem a keserű pohár
jaj ne teremtse minekünk újra a
majdani egykori éhnapi hamuhold
feketült éjbe kihűlt csended.

kapu hangszere

zengd hát: megjött az ige -

túlzuhan rajtad

*

kapuőr tilalom

kapuvas csörgése se

fékez rajta

*

izzó ige-mód

atomi tűzbe hajít -

úgyis elfoszlat

Haza

Birtalan Zsolt

vesztő. helyen. 

jelképpé csavarodó

irgalmatlanságban.

*

élhetetlen. haza.

nem látod, ha lehet.

nem nézel oda.

*

szégyenlem. tapogatni

jelképpé kopó

nyomorúságod.

*

hiszen élet.

fejtetőn cirógató fény a

vesztő helyen.

Helyreigazítás

nem nyitok vitát -

elég becsukni a

nyitva hagyottakat.

Ladikok

Dr. Szász János - nézzétek

gyűlő hordalék -

mesterséges szigetté

gyűjti a csended

*

gyűlő idő szüremlik

rajtad át - ahogy

nem visz a sodrás

*

csak úgy - létezel,

amíg a kapás nem győz

meg róla: élsz is

Mária (siralom)

Ó, én édes Uram, egyetlenegy fiam, síró anyát tekintsed, bújából őt kivonjad!

Szemem könnytől árad, szívem bútól fárad. Te véred hullása szívem alélása.

Világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzanak, vas szegekkel átvernek!

Jaj nekem, én fiam! édes vagy, mint a méz, de szépséged meggyalázzák, véred hull, mint a víz.

Siralmam, fohászkodásom belőlem kifakad, én szívemnek belső búja, mely soha nem enyhül.

(Ómagyar Mária-siralom - Mészöly Gedeon értelmezésében)

György Erika fényképe

rózsák és rácsok

műrózsák, valódi rácsok -

vagy fordítva

*

útszél műrózsafohász
út járója le nem szed
magad kopár jelented

választ világunktól
téglán félrerakottan
szíved híja csak ott van

szemedben az üresség
magad kopár jelenés
fiúhalált ölelés

aj hiába tucatgipsz
közönyömbe belecsipsz
oda kelle hajoljon
szemeddel kell vakuljon

útszelt műrózsafohász
jaj-hiába kápolna
hívet útszél-ápolna

választ világunktól
világunk művilága
virágnak művirága

könnyed folyik vízül
Krisztus-titka rózsa
öntött lacrimosa

nem vesz halál tégedet
rács mögött a szeretet
anya joga fájdalom
fohászatod fáj nagyon

rács mögött a szeretet
avagy halál híjával
egyszem szülött fiával
jelentésed: mérettünk -

aki rakott úgy hitt el
út szélén a kápolna
botor léptet ápol ma

rácsal takart pária
szíveszakad Mária
te könyörögj érettünk.

*

Rózsák és rácsok

műrácsok, valódi rózsák -

könyörögjünk.

Hajnalperspektíva

Angyalperspektíva

Heinrich Heidersberger
Copenhagen, 1935

felülről nagyobbnak

tűnik a fény által

elvetett árnyék

*

felülről hosszabbnak

tűnik a lény földre

vetett árnyéka

Ómen

Bende Tamás:

Varjú az ablaktörlőn

Tettetett tettek!

Tettetett tettese, te -

tettetett tettek.

shizoo:

Varjúvustli

Nem (nyiiik)

mész (nyeeek)

sehová (nyííík)

mert (nyeeek)

én (nyííík)

vagyok (nyeeek)

az (nyiiik)

ó- (nyeeek)

men (nyííík)

Mú- (nyeeek)

nin (nyííík)

vagy (nyiiik)

Hú- (nyeeek)

gin (nyííík)!

Határeset

Izidor Gasperlin

hiába látod

lépésben a logikát

ha a lépést nem

*

kora reggeli éles

mosódáshatár -

majd elmosódik

*

vagy a víz, a

pára, vagy az út - valami

el fog oszlani

Gyümölcsét teremjék (Léleknaptár 1.)

Én-lény gyümölcsét teremjék
óhajtja egy gyönyörű mondata végén
Rudolf Steiner - tudod
elfogott egy sajátos rémület,
amikor felismertem, hogy a
benned fodrozódó rémületek
ugyanúgy hullámoznak mint a
macskánkban fodrozódó én-lényni akarás.

lélekalapokban termőn
az Én-lény gyümölcsét teremjék
óhajtja egy mondata végén az egyik
legelengedettebb európai Én-lény - tudod
eszembe jutott a szavakról, hogyan gömbölyödött
a macskaságon túl és emberségen innen
a kettő és kettőnk közé e rád
minden tekintetben annyira hasonlító
kis én-lény.

hogy isten-adományok érlelődve
lélekalapokban termőn
az Én-lény gyümölcsét teremjék
vágyja nekünk egy tágra nyitott európai - tudod
elfogott egy sajátos rémület: mi
húztuk ki az állat gondolatlanságából
meggondolatlanul kihúztuk, ahogy
a kényeinkhez szoktatta a maga kedvét -
macska volt, pusztán macska
és te lettél belőle: kétségtelenül Én-lény.

a szellem-ajándékot a bensőmben rejtsem el,
parancsolja erősen sejtésem,
hogy isten-adományok érlelődve
lélekalapokban termőn
az Én-lény gyümölcsét teremjék.
nekünk ezt nem sikerült, elrejteni a szellem
csábítását - és látod, nem kellene
zavarba jönnöm tőle, hogy az időben
egyszerre kapom azt ami időtlenben
egymásból érik: az én-lényére éhes állatot
és a belőle lett gyümölcsre éhes
kétség nélkül Én-lényt.

tény - most látom igazán
amióta felbomlott az egy-idő
most látom igazán - amióta a macskánk
a maga lelki nyugalmába távozott.

mintha egy fényes

égitestet szeretnél

felhőbe rejteni

*

a szellem ajándék

napját - de nem stimmelnek

a méretek

*

mégis - mindkettő

egyszerre izzó ige

és atomi tűz

a téma teljes kifejtéséhez kapcsolódó versek: A kedves és a macska
                                                                         Azért is

hajnalban

hajnalban zivatar kelt
este fogyó hold fényleve nyugtat
(derengés-szirup éhes
buboréka ha nyughat)

hajnalban zivatar kelt
ez a biztos - hogy fojtott dörgés
(redőnyön kaparászó
csepp-cseppre csöpörgés)

nem nyughat - fele részt
mintha belőlem dübörögne
(a most annyira éhes
álomszagú rögre)

nem nyughat - felemészt
fogyó hold fényleve árad
(kelek úgy mint aki
fekszik -
               mint aki belefáradt)

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (1.)

Birtalan Zsolt: Elköltöztek

árnyékvilági

szentkép helye óvja

az ágy helyét

*

festékréteg alatt

gyűlik az életekből

kilehelt kép

*

itt hamarosan

új lélegzet firkál majd

falra a porral

*

a lehelet örök -

ahogy egymást tanuljuk

belélegezni

*

nem tiszta lap -

ahogy egymást belélegezve

eltakarjuk

Egy kiállítás megnyitójára

Sasa Gyökér: Lithe apparition (February 2014)

csak a szárnyakon

himbáló szelet érzi.

csak a szárnyait

*

határtalanban tanuld -

téglafalak között

se felejtsd el

Tekintsétek meg a kiállítás többi képét is

Lithe apparition a kiállításon:

nagy rezignációval

Pável Úrnak

(A karthágói harangok : válogatott versek és prózai írások / Kozma Andor; Napkút K., 2016.)

élethez haszontalan

lélegzet a vers

aranyos cafrang -

*

haszontalanság.

mint minden amit végül

mellénk temetnek

*

éhek álmodnak

minket. hasonlatosan

a teremtéshez

*

akkor élsz, ha

minden perced csak úgy: van -

a többi: lihegés

*

akkor élsz verset

ha minden lélegzetvételed

csak úgy: van

Némafilm

Stanley Kubrick: A Tale of a Shoe-Shine Boy (October 1947)

Szoktam így állni. igenis szoktam!
akkor is, ha nem fotografál.
igen, Mickeynek hívnak és tíz cent a tarifám
de nézze Uram én egy komoly ember vagyok.
lefotózhat egy tízesért.
hova gondol! képenként egy tízes!
jó, akkor csak természetesen, mintha itt se volna.
de minden képért azonnal fizet!
a cipőtisztítást se egyben adják oda este.
most mit izél? nekem így természetes.
az utcán élek, Uram én egy vagány vagyok -
szoktam így állni. igenis szoktam!
akkor is, ha nem fotografál.

Nekem te ne magyarázz, Valentino
amíg én veszem meg a reggelid!
lefényképez. na és? fizet érte.
olyan, mintha félóránként összesározná
a cipőjét a szerencsétlen. nem zsaru és 
nem érdekel, hogy mit kezd vele!
figyelj, téged mikor akartak lefényképezni?
ne majrézz, és különben is
tömd a fejed! úgy is csak az megy a fejedbe
amit a szádon keresztül teszel bele.

Hülyén hangzik, de
lehet, tényleg ez vagyok -
hogy ez vagyok én.

az a művészet -
meló közben meglátni
az újabb melót. 

naná, hogy tétre. ez nemcsak
söröskupak, uram, ez maga a játék!
játszani csak tétre.
szerintem ezt maga is pontosan tudja.
nem én tehetek róla, hogy
ezeknek a digóknak itt nincs egy vasa se.
de ha lesz nekik, majd én elnyerem tőlük.
Ne nyúlkálj öcsém, emelj!
Vagy tétet, vagy lapot!

gondolná, uram?

Valentino apja utcaseprő...

de ahogy elnézem ezt a járdát

már vagy tíz éve nem járt erre.

Nem jó sokáig egy helyben maradni. 

most vagy én késtem el

vagy ma este

tényleg nem táncol senki.

Ja. Ha reggel volna és 

nem volnék magányos farkas

árulhatnám az újságot -

de az egy rohadt maffia, Uram,

higgyen nekem, az egy tetves

rohadék maffia.

Mi leszünk a kivétel, Valentino!

Mi leszünk az ír-olasz különbéke Bronxban!

Jobb autóval járunk, mint az ott!

Táncolni járunk esténként

olyan fényes cipőben

hogy seggre esik rajta a reflektorfény! 

akkor is így nézz:

fentről - amikor

érzed, valaki lenéz!

és ha ezért volt az egész? akkor mi van?

Mickeynek hívnak és tíz cent a tarifám

de egyszer majd én szerepelek a filmen!

egyszer majd én leszek a sztár és

nekem bömböl a tigris és nekem

hajtja le a fejét az egész dzsungel!

engem bámulnak a kölykök a moziplakáton! 

Mickeynek hívnak, tíz cent a tarifám,

és ha ezért van az egész? akkor mi van?

azzal a hülye filléres Graflex-szel a kezében

a'sszem magának is vannak álmai, Uram!

napra. forgó

Pereszlényi Erika képe

felhő mögé, horizont alá

búvó napra
dacos forgó?

*

nem figyel ránk a
láng, ami gyújtott -
mi se figyelünk vissza?

*

érett szemek fordítják
a napraforgó fejét -
föld felé

*

érett szemek a
születést keresik lenn
az anyaföldben

alternatívák

időzavarban. lépni kellene.

családállítás. a bábuk. és a tábla. túl régóta fekszik.

van egy nő. tépked. szeret. nem szeret. szeret.

át kell ütemezni az adósságállományom egy másik induló ritmusára.

(négy mottó. egy reggel. időzavarban)

esőben sem mosódó

családfelállításban

a bábuk és a tábla

ha túl régóta fekszik

nem téped rólam édes

lélegző édes éhes

fosztó szeret-szerepben

nem illeg így a szex itt

nem csökken így, a terhek

éhes szemek figyelnek

a bábuk és a tábla

ha túl régóta exit

esőben sem mosódó

álmatlan forgolódó

hogy hogy szeretne szebben

nem tudja. de törekszik. 

***

egy ismeretlen helyen, ahol

nem jártál, ma reggel lefegyverezik a katonákat

egy olyan választott vezető nevében aki

már nem a jó válasz.

egy ismeretlen helyen, ahol

szintén nem jártál, ma reggel a válságos állapotban

élet-halál közt lebegő túlélők 

életéért küzdenek.

egy másik ismeretlen helyen

a korrupt, idióta bohóc beérte az exit-pollok szerint

a korrupt, okos tekintetű hölgyet -

valamelyik történelmet ír.

egy annál ismeretlenebb helyen

mint a fentiek, valaki, aki egészében jobban

hasonlít rád, mint amennyire azt szeretnéd

mártírtanfolyamra jár.

egy ismeretlen helyen, ahol

akár járhatnál, ha vennéd a bátorságot

egy ismerős gondolat ébred

és ma sem adja fel.

          ismerős helyeiden esik.

          ázott galambok csüngnek a tető szélén

          repkénnyé csoffadt repülés -

          kicsi vagy, akár a dilemmák, amiket

          az ébredésbe hurcolsz.

          ázó lélegzet vagy. egy

          párába göngyölt csüngés az életed szélén

          most azt tanulod, hogyan

          nem kell elrepülni.

          valójában ismerős helyeiden sem

          vagy ismerős, hiszen olyan közel

          ült hozzád a galambdidergés, hogy

          bármikor -

egy ismeretlen helyen esik

savas könny csurog a létezés szakállába -

le se törüli.

***

magamnak fűzöm

lépést lépés után - mint

ösvényt a hegyre

nyugodt ütemben

nem is hinnéd el - milyen

megnyugtató ez

megtalálni a

lélegzetvétel lépést

tartó ritmusát

amikor ösvény

megmutatom neked - csak

fogd meg a kezem.

***

tollszagú a hajad. bújj hozzám és aludj.

próbálj minden kényszer nélkül pihenni.

egy ismeretlen helyen esik. de nem ott vagyunk.

itt vagyunk. az egyetlen ismert helyen.

Igen

EP. és mindenki, akinek EP...

foto: Walter Zanadrez

amíg kinő

lehetetlen helyeken

szavakból míg kinő

amíg kinő

rozsdaette zárványok

szívzűrök résein

mondatok magvas

rögzüléséből amíg

kinő - addig él

magvető szél fúj

míg kinő bennünk belőle

addig igen

De Civitate Dei

Szent Ágoston: Isten városáról
miniatúra a Raoul de Presles által 1376-ban franciára fordított kódexből
illuminátora a Bibliafestő Jean de Sy, avagy valamelyik tanítványa  

kívül. csak annyit érez. de ezt
olyan pontosan mint egy gerezd
gyümölcsben, a falatban a teljes ízt -
rendeltetésen kívül. így hogy teljesítsd
be? vagy ki? vagy valami?
csak annyit érez. nincs kinek
ha volna is. amit bevallani.

kívül. már elvágták a törzset
csak annyit érez. dőlünk. egyre dőlnek
a napok el. gyökerük elrágták a férgek
ez egy furmányos tudatkísérlet
itt, az éhben dőlés közben. és
csak annyit érez. nincs kinek
a fenséges ülés.

kívül. elcsomagolták a koronát.
amit kínált egy egész koron át
az angyal. és bezárult a folyvást kitakart
kérdés szülte kérdésbe csavart
feneketlen tudákosláda is.
csak annyit érez. nincs kinek
ha igaz. ha hamis.

kívül. a miniátor érzi. de ezt
nem lehet lefesteni! szemezd
mint bogyós gyümölcsöt, a reményt?
tanulj egy nyelvet, mit Raoul sem ért -
az átültető? és úszd meg egy darabban...
elmondhatnád: kívül. hátha van kinek
ezerháromszázhetvenhatban.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (27.)

semmit se várva

teljen - trópuspartközel

fény ütött dele

*

kincses szigetet

játszó dermedt földhő-kőhöz

horgonyoztál

*

délfényű játéktengerünk 

ringat - semmit se

várva teljen

Teljesség-átiratok (37.)

Képek: Fan Ho

A képzelet

A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér álvégtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az emberagyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz, és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely a leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe. 

Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik és amit megteremt, műalkotás, tettet, gondolatot: valódi és igaz.

A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a sok különlévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek, képzeletnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó megnyilvánulások mögötti változatlan létezés.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

mit képzelsz! semmit...

nem képzelek, mióta 

sejtem: teremthet

minden lélegzetvételeddel kilehelsz

egy kis darabka lelket.

olyanok vagyunk mint. vagy másmilyenek -

nincs találó hasonlat az istenre.

szokták mondani, hogy mindenható, de

ez is csak olyan. ahogy a lélegzet ható-

köréből elvágyó lélek szeretné 

elképzelni istenség-önmagát.

úgy igazi minden és annyira

valódi, amennyire kileheled.

olyanok vagyunk, mint. vagy másmilyenek -

miránk sincs egyszerre találó hasonlat.

ez is csak olyan. ahogy téged választlak
válasznak. és visszamenőleg
keresem hozzád az
elképzelhető kérdést.

úgy képzelem: egy

reggel nem leszek éhes

a képzeletre -

pont elég lesz a

kilehelt pára. ahogyan

szertefoszlik

Gilgames

I.

szétszed, összerak,
nem rak ki mást.

szétszed, összerak,
nem rak ki mást.

azt hiszem, túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk
az apró különbségeknek.

egy mozdulatban megláttam a tükröt.
jelentéktelen, apró mozdulatban. mint amikor villára tűzöd a falatot.

észrevettem, ahogy a csípőjét nézed. a melleit.
ahogy a nézés érint. ezt is ismerem.

szétszed, összerak,
nem rak ki mást.

azt hiszem túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk -
magunkévá tesszük a lehetőséget.

holott a lehetőség tett a magáévá minket.
magnak vetülünk. magnak.

szétszed, összerak,
nem rak ki mást.

szétszed, összerak,
nem rak ki mást.



II.

ma éjjel túlságosan messze távolodtam
a kíváncsiság vitt pedig az űr az csak űr.
vagy legalábbis evvel a vaksággal, ami
jelenleg övez, evvel űr, amit nem tudok
a magam semmi kis lélegzetével betölteni.
ami elmaradt, a számunkra hatalmas
mélységesen belakott otthon ahol
szétszed és összerak. ahol nem rak ki mást
mindegy hogy sejtek osztódó-foszló
egymást fertőző lüktetése vagy
azt megelőző gondolat: vágy és akarat.
mindegy melyik az ok és melyik az okozat.
abból a távolságból egyformák voltunk
ugyanabba a mérési tartományba eső
két egyforma parány: én és a világ
avagy pontosabban a világom és én.

ma éjjel túlságosan messze távolodtam
és a rálátás megfosztott az érzéstől
hogy a része vagyok. ezzel a vaksággal
létező űrben már csak a magam része
voltam. a magam részéről félek nincs
különbség: itt vagyunk, mindegy, hogy
sejtek osztódó-foszló egymást zabáló
egymást fertőző lüktetése vagy
azt megelőző gondolat, vágy, vagy akarat -
mindegy, melyik az ok és melyik az okozat,
abból a távolságból egyformák voltunk
a megváltás avagy a megváltozás lehetősége nélkül -
mély kút az űr, ahová a kíváncsiság alászáll,
a két egyforma parány: én és a világ
avagy pontosabban a világom és én.



III.

érted jöttem. ide. ahonnan jöttem.
ahova tartok. amitől tartok. ahonnan tartom.
lélegezz.

érted jöttem. ide. ahonnan tartunk.
ahonnan jöttél. amivé lettél. amivé nem lett:
lélegezz!

érted jöttem. űr lebegője semmi.
amitől tartok. megkövült sejtek bőre,
lélegezz.

érted jöttem. óceánok verejtéke lep
csúcsok ragyái magmaszíveden,
lélegezz!

érted jöttem. nem lehetsz halott!
ahonnan jöttem az ott van ahova tartok,
lélegezz.

érted jöttem. fertőző éhes sejt a
gondolatban. csillagpor - ma engem
lélegezz!



IV.

szétszed. összerak.
először lihegő gyászod
sem rak ki mást.

álomtalan

az álomtalan alvás nem biztos
hogy a legjobb - olykor ébredek
úgy egy-egy zavaros, a végén
jobbára szétmanipulált
álomkalandból akár
hogy elsimogatta a megoldhatatlan
helyzetek véste ráncokat a
homlokomon.

az álomtalan alvás jó -
kétségtelenül jó úgy fénysimogatva
ébredni, magadtól lassú
erőlködésmentes feszülésekkel
kis észrevétlen nyújtózásokkal
ébredni, hogy nem kergetett
sem álomba sem ébredésbe senki -
de nem biztos hogy a legjobb.

késéles éhek - varjak kárognak
a szomszéd tetőn. egymást fosztó
hangok. zörög a vízvezeték, valaki
megint lehúzta az életét is, nemcsak -
léptek kopognak feletted és alattad
liftajtó csikordulása, ellassuló
motorhang az utcán, csapódó autóajtó -
valaki az éjszakai műszak után
zárkózik redőnysápasztott
mesterséges éjszakába.
késéles éhek - varjak kergetik
egymást, valami falatért tört
ki a purparlé, valahol valami dög -
nem érzik idáig.

ott vagy ahol lehetsz. fénysimogatva
magadtól lassú eltávolodásban
csikorduló zaj. kis észrevétlen
nyújtózás a kilencedik emelet
magasában. megoldhatatlan
helyzetek vetülő ránca. zavaros,
csendnek csúfolt szétmanipulált
feszülés. késéles éhek -

az álomtalan alvás jó -
de még jobb volna egy
álomtalan élet.

Zen-fotók: Sasa Gyökér (11.)

Sasa Gyökér: Torrey pine
Spring 2016

ráncok redőibe

gyűr - bármit csinálj, a

csorduló idő

*

koronád száraz

égbe fordított, időt

szívó gyökérzet

*

mélyen alattunk

kőcellájában zokog

a gyülemlő víz

kitakarózni

Pat Perry. Nézzetek nála körül.

teljes lényével

egyikünk se szeretne

kitakarózni

*

indulat csápjai

közt gyöngyöző pucér

vágybuborékok -

*

homlokod mögül

kilátszó szemérmetlen

 éhséged... szégyen...

*

(teljes lényét

másoknak se mindig

szeretnénk kitakarni)

*

te mamlasz! látszol!

teljes lényeddel látszol -

kitakaróztál...

el. köszön.

Vers-befőtt (utolsó versnek)

Remo Daut: Walk

tus:

verőfényben
sem enged fel teljesen
lépted hurcolt tele



pasztell:

véget így nem érő téli séta rabja.
mostanában folyvást elköszönsz.
nem feltűnő - épp annyira különc
amennyire léted bármelyik darabja.

az ölbe ejtett kéz. ahogy dühöngsz.
ahogy mint rokkát pörgeted a csöndet.
ahogy folyvást elkésve jön meg -
az éh ruhája elnyűtt fiúgönc

nem illik rád. a fény mohón harapja,
verőfényt mintáz mindenik darabja -
s te most hullajtod gesztusát az ősznek.

időszerűtlen. így maradsz különcnek
folyvást késve is előre szöksz meg
mint véget nem érő téli séta rabja.



kőnyomat:

fasorszökésben.
lombok szökik a hirtelen
hitetlen hóesést -
megfeszíted. de nem moccan.
az egész képből lépés
jelent szökést.

tél hó halál.
elkoptatott frázis telik
így hagyjuk abba.
időszerűtlenül belefagyunk
egy verőfényes
nyárdarabba.

persze: póz.
túl mélyre nem metsz
amolyan edzés -
lombok szöknék a hirtelen telet
ha volna
de nincs de nincs menekvés.



ceruzafirka:

lombok szöknék a hirtelen telet
valaki sétál. és közben kinevet

diagnózis

Sárosi Ervin képe

az érzelmekre rezonál.
felettünk
mintha indulatok suhannának át -
csodálkozás, szeretet, gyűlölet,
vágy
orromban érzem feszültségszikra illatát -

az érzelmekre rezonál.
ugyanúgy
nincs hozzárendelhető konkrét jelentés -
öröm vagy bánat, féltékenység
arra
aki egy más textúra alatt égszerencsés -

az érzelmekre rezonál.
páracsomók,
hullámokba rendeződő merő kény -
megfojt a sok belőle, de
tág
kék közöny ha nincs, ha csak verőfény -

az érzelmekre rezonál.
haszontalan
csökevények sírnak belénk esőt -
releváns vagy irreleváns
érzés
báva létpazarlók mind az églesők -

az érzelmekre rezonál.
válogatsz
közöttük, légkör súlyától konok -
de valaki ott belül mindig
felsír
ha a magad érdekében elnyomod.

emlékeztető

Marlának, koszorús alkalmakra

nincs széle a méltóságnak -
minden csukódó ablakban tükröződsz
keréknyomok sírnak utánad
járhatatlan helyeket is átjár
egy rád emlékeztető illat

zaklat a széllel
odébb lebegő-forgó sziromban
leesni sem hajlandó tollak mesélnek -
nincs széle a méltóságnak
amíg elfér a varjúkárogásban

nem csuk ki egy csukódó ablak
sem a feltekert hangerő nem
szünteti a jelenlétet -
olyan vagy mint a nem kért jutalom
jó érzéssel visszaadhatatlan

itt körülöttünk mindenki téged sugároz
nem a jel vagy hanem a kiváltó oka
nincs széle a méltóságnak
a felcsattanó szomszéd iránytalan
dühében is izzó -

járhatatlan helyeket is átjár
minden csukott ablakban tükröződik
egyetlen olyan nyelven amit értek -
amíg elfér a varjúkárogásban
nincs más választásom, mint belélegezni

mit tehetek mást -
beleegyezem

Semmi egész

nem játszik el velem ma szél,
ráng szesztől ahogy a részeg -
úgy unom az egészet.

igen. magunkra mérjük, még
mérjük mintha nőne
ha mérték lesz belőle.

ez a betegség. leginkább ez -
magad magadból is kilógni érzed
úgy unod az egészet.

méretlen hagyod. se láz se
hűlés. a mindenevő baktériumok
felzabálnak. tudod.

nem méred magadra, világhely
túl kicsi vagy túl tág: eltér.
kültér tükre beltér -

nem játszik el velem ma szél,
se láz se hűs az éhe,
nem nyúlok érte.

ez a betegség. ez a kudarcba
göngyölt végső siker:
semmi. az egésze se kell.

Dimenzióváltás

Glasswork by Loren Stump

Szájalkatok

A bőség zavarának és Szilágyi Domokosnak

Emin Asgarov azeri művész szobra

sebezhetők, akik szeretnek.
milyen szeretet hova fosztott?
sebződnek akik szeretnek -
milyen szeretet szerep-osztott?
mivel fenyegettek? mi volt
a kulcsod, amivel kinyitottak?
alattomos hír mázolhat most
arcon, gyalázat a halottnak -
költő voltál. és híre megfoszt.

milyen volt egy nap a besúgásban?
amikor tudod, szűkülő plafonok
alatt eldugott mikrofonok
ellenőrzik a szavahihetőséged -

egyszerre ennyifelé nehéz
három hegedűn egyszerre zenész
mindig megfelelőt hazudni
család barátok - most kit? kit most?
kit fogsz milyen cellába dugni?
már nem is írásban, szóban -
a tartótiszt rákérdez: biztos?
kibököd. bólint hogy jól van -
költő voltál. és híre megfoszt.

nem bíznak benned, tudod,
ellenőrzik a szavahihetőséged.
mi szolgáltatott ki milyen
szeretet okán nyíltál sebének?
költő, hangban örök vezeklő
most értem meg a szakadásod
a fuldoklás miért hogyan rág
szavad verdeső szárnycsapásod
csak most értem a verseket -

csak most értem meg a büntetésed
hogyan zokogja veled Gizella
egy kő alatt három jövőtök
mennyire cella -
hogy mennyire volt cella az életed.




elég volt a Fújjad, madár?
ígértek érte tizenöt évet?
vagy Emeséért, a szőke fürtért,
aki nem lett a feleséged?
sosem tudom meg. csak az
rólad is csak az került elő
- így utólag rólad is csak az -
ami maradék nélkül terhelő.

van, aki szerint szájalkatok
teszik. szinte elkerülhetetlen
az alkatoddal, hogy terhelő vallomás
legyél koncepciós perekben -
én ezt kérdezem: kit szerettél
annyira, hogy érte bármit -
milyen gyávaságok löktek
a mégis léphető határig.

    Feketemárvány sötétség-kockák
ülnek az égen.
Olyan piros a hold,
mintha arcát égetné a szégyen.

    Feketemárvány-kockák közül
a lusta felhőket messzi fújják vígkedvű szelek.
Feketemárvány-kockák közül
távoli bolygók fény-üzenete csepereg.

sebezhetők akik szeretnek.
kőlap zár - fény üzenete sose ért.
feketemárvány sötétség-kockák
ülnek az égen. hány bolygó zokog
valahol. érted. valakiért.

Harangnyelv

valami idegesítő zaj kísér
reggel óta. nem a szokott
botrány. nem a szokott
fáradtságtünet.

mondogattam, hogy
idegesítő zaj kísér de
úgy tűnik nem hallható
rajtam kívül senkinek.

mintha valaki fellógatott
volna egy bronz kupola
alá ide oda rángatott
harangnyelvnek.

valami idegen zaj kísér
és elérte hogy órák óta
a saját szenvedélyeim
se érdekelnek.

mondogatnám, hogy
idegen zaj feszélyez
de úgy tűnik másnak
nem fér át a résen.

kongó ütem. mintha
kívül került volna
a mellkasomból a
szívverésem.

Molyhos tölgy

Ruprech Judit: Molyhos tölgy I-II. (dupla expó)

létezés lombosodik

a misztérium

kérge alatt is

kérgesedő, rád

száradt idő eleven

festett szobra hited

belekarcolnád

bőrébe - lélegzet

tetoválta jelét

holt kéreg hogy tart

meg nedv-kedvet, hogy tart meg

levélsusogást