Álomba üzen

Egy visszatérő álmomban jártam.

Vonattal érkeztem a faluba, ahol egykor
én rendeztem be a gyerekkönyvtárat,
Éva néni volt a vendég, a költő -
valójában ezért utaztam ide,
megkértek, hogy beszélgessek vele,
legyek a házigazda akkor is,
ha nem vagyok se házi, se gazda -

A srácok felnőttek, Ani pillantása perzselt,
az egyik ismeretlenre változott
srác szerbül énekelt és beleszőtte a nevem,
ezek szerint olvasta a cikket
a balkáni zene hasadásairól,
végigfutott rajtam, hogy vigyázzak vele -

A könyvtárat átrendezték, ez baj,
vakartam a fejem, mert itt tartottam
azt a pár magánkiadásban megjelent példányt
amit nem ajándékoztam el,
jó volna most elővenni egyet és
Éva néninek dedikálni, ha már -
szigorú, száraz öregasszony
kemény lesz, de már szóba hoztam,
és most nem találom -


Felébredtem, úgyhogy
csak így és most tenném hozzá:

Ani! gyönyörű vagy. de keress egy fiút, aki
úgy tud megérinteni, bűntudat nélkül,
ahogy én nem... te még mindig az a kútszemű
elvesző kicsi lány vagy a szememben -

Hogy is hívnak, tesó? kurva jól nyomod!
nem értek hozzá, de kurva jól nyomod!
megtehetnénk, hogy te énekelsz én meg
hallgatom? ígérem, befogom egész este -

Hagyjuk a fenébe, Éva néni... maga
biztosan fáradt, a verseim meg -
a verseim meg amúgy se átütőek.