Zenepalota

kép forrása: Art'húr Irodalmi Kávéház

tér kell a hangnak

húzd ki füledből -

ne fal legyen hanem híd

...álmokról beszélj!

                                                                   Sárosi Ervinnek köszönettel és szeretettel

hova húzol hova hova húzol
nincs semmi az árnyak kertje a másé
nem látom kiszakított kertet a tájból
kövek álma alatt arcod kisimult most már jól -

átkontúrosodik a ház árnyék idegen
hova húzol hova hova húzol
nem látom kiszakított kertet a tájból
szárad nyárvégi napon földmorzsás gyökerem

ott féltem a sötétbe a zörgő száraz
vénasszonynevetéstől éjkendő kedved
elvesz ágszáraz keze markol kiszakít
rettegtem zörgő banyacsupaszult ágkezeid

nem békül a szó most sem tele álnok
sebződéssel az éjek testek jaj
sebződéseivel csupaszulnak banyakéztől
jaj sose múlnak vérröggöbű álmok -

rossz fókuszban hova húzom...
hisz néhány szál éj hebegésén túl
ott vibrált delejerejével a teljes nyár
még ha nekem többé belefeledés ott sem vibrál -

többé nem akar szikrázni a hajnal
szőlőhegy kövek álma alatt nem akar
nem csillan üvegen pára a bor hűs
érintéséből torkon nem gördül deci karcos diadal

szeretetszövevényetek is porlad
belefeledő nappalok és félelem-éjek
összegubancolt szálazni való ágbog
kőálma alatt szakad egykor óvó szövevény ahogy átfog -

lázam lesi elfúlt rémület engedni valóban
hova húzom rossz fókuszban jaj hova húzom
engedni valóban szálazni csepü létből a nincs
remegését látod nem nyugszik a fojtó ágbog a szóban...

fényt ragyog élet méz csurran a léten
nyíljon a nyíló száradjon a száradni szakadt
kövek árnyéka alatt éjt nyugszik a múlni való
vibrál nyeli élet televény maradékaikat

hova húznám hagyom álmodjatok át -
kövek árnyéka alatt éjt nyugszik az is ami jó
fényeljen nyelje a múltat ringasson túlnan
porladjon mi a meghorpadt földbe való.

Zen-fotók: Szabó Zsolt (1.)

egymásra fényelt

hálóinkba dermed -

elcsípett lendület

*

visz a szél pörget a szél

alattam rácsok

felettem rácsok

*

rácsodálkozom

fejjel lefelé égrács

anyagi börtön

*

egymásra fényelt

szellemhálódba csaltad

aranyhalvádlim

Reptéri búcsú

Chiara Bautista

Te sírsz?
Nem. (Csak elviszel megint.
És amerre mész viszel. És elszakad.
Veled marad belőlem egy darab.
Hisz elviszel. Irigylem. Itt marad mi itt.
Éhek. Szokások. Szokás szerint.
Látszatra kiadnak valakit.)

Te sírsz?
Nem. (Csillagnyúl lényem megy veled.
Tőled gyúlt formám mint a láng
éhségszemedbe gyúlt falánk
mélységeket világít. Emlékegén
ott baktat éhed ára. Mind a képzelet.
Csak tényleg én! Én miért nem megyek?)

Te sírsz?
Nem. (Csak egy kicsit. Félek elszakít
bundádból minden fényt a zuhanás.
És leszakad belőlem egy darab.
Hisz elviszel. Helyedbe űr lukad.
Éhek. Szokások. Majd másvalakik?
Nem illeszkedik... Úgyse illeszkedik.)

Te sírsz?

Igen! Hisz gyászolja magát.

Tőled gyúlt formát. Engem. Elszakad...

Mondd neki, hogy...                                    

te is épp most téped el magad,

és érte kedvet, itt hagysz éj-eget,

 hogy itt hagyod loncsos bundád szagát,

Hogy itt hagyod neki a lényeged....

mondd már, te mamlasz!

Te sírsz?
Nem. (...)
Én megyek...

Szemhatároló

Kiss Marianna

ceruzával:
kéz. óvó fénytörés-vonal



tussal:

kétféle végtelen
között törne fényt
ne-nézz-oda kezed



olaj, vászon:

ne nézd a végtelent hogy tágul
párafolt darázsraj mindjárt iderajzik.
üveg hiába körít mindjárt zuhansz
a kinti tágult létálcarajzig.

lámpák meredt gépsora fogy nem égnek
kiélesedett növényi élet
lóg be. törne sercli fényt magának
ne nézd túl mély túl mély a távlat.

befelé ugyanúgy végtelen
ha befordul zsigeren túl tekint a szem
egymásba fonva remegő lebegő
nem telik de telik elfogyaszt az idő.

ne nézd a végtelent a fény törése
akár ha cseppet visszaverő üveg -
kapaszkodj a markolt létezésbe.
egyéb nem éri meg.



metszet (régi rajz - új nyomás):

Ne nézd a fát, ha rád hajol
suttogó hajával,
a lombja fénye átkarol
és elvisz, fel magával
ág közé, a föld fölé –
hisz látod, tornyot épít,
idők varázsa mind övé,
ős illatokkal szédít;

és rád csukódik ága font
szép rácsa mind a légnek,
és átölel a tarka lomb
– szelíd, gyengéd merénylet –
íves nyakadra rálehel
és átkarol a bánat –
ne nézd a fát, ha rád figyel,
mert elrabol magának.

Zen fotók: Stekovics Gáspár (15.)

fény csillan át magzó

jövődön - szórd szét

kincseid, égő nyár*

vénasszony-föld koponyája

dereng

meddő alkonyba

*csalok, ez télarc -
levegőben dermedt
jégtű-ragyogó fény

vers-seb

néha úgy érzem - érzem, tényleg,
vastag, fogható valóság -,
hogy a számban virágzó sebek
mosatlan gyümölcs, mosatlan kéz
mosatlan lapozás, igénytelenség
figyelmetlenség, lustaság, gépzsír és
tartósítószerek kipattogó fájdalom-
buborékai valójában a

túlságosan
fényes
szavak
ínybe
szakított
lyukai.

néha úgy érzem - mintha két
mosatlan kezem markolná -,
hogy valójában a szenny, a
férgekkel teli csurgás, gyümölcs
ragadós cukrába tapadó por,
könyvek lepedékén tenyésző atka,
a lassított felvételben 60-80
éven át tartó elrohadás az

egyetlen
számomra
kimért
lakható
olajsár
valóság.

néha úgy érzem - tényleg érzem,
rászárad a bőrre, mint a kor -,
hogy a csontok fáradó oszlopa
a zsigerekbe alvó testéh
a lemoshatatlan szagok rácokba
rakódása, előpöndörödésük a
szőrön, vajpuha mozdulatok
elbőrkeményedése

kiejtett
szavaink
vágta
sebek
gennye
mind.

mégse hallgatok el.

Rácsodálkozás: Kisnémeth Ferenc (10.)

fénysávok függönye vibrál
vízszálak függönye leng
sustorgás ömlik a függöny alól
még fény arany árnya dereng

míg távol szakadó felleg-
kalpag alól kikacsint
átragyog áradt szelek élén
pengeti áradt vizeink

míg rá nem merevül vízből
szőtt takaró mi bezárja -
szélvíz-hang sűrű szövetétől
tompult fél-éj ül a tájra.

Kontraparti

nagyobbat mondok, ez is ilyen este
egymást dobáljuk rögmúlt szétesett
bűzhumuszával míg be nem temet
a másik fényre ásott zombiteste -

van jobb sztorim az elme megkereste
és gátlás nélkül pernye-szórja rád
a volt öröm pimpósodott sarát -
nagyobb gyalázat nincs ne is keress, te!

míg végül foszlott üres gödör leszek -
a fény így éri egykor volt saját
exhumált időm döglött ábrázatát.

közszemlére tetted kihantolt létedet

te is kiástad full hányingered -

elhallgatunk. részvétvudubabák.

Beszélgetés tárgyilagosan vagy anélkül

Fodor Ákos:
Tárgyilagos üzenet

Elköltöttem magamat;
nem firtatom, mi maradt.

Kimert kút is megtelik:
ez a példa tart meg itt.

Fáradt vagyok és üres.
Egy ideig ne keress.





shizoo:
Nélkül

hónapok óta
saját elásott hullám
vers-exhumálom

Zen-fotók: Kiss Marianna (5.)

                                                                                           Pilismaróti elégiák

egykor megtartott

terhek görbületének

tükre a vén vas

*

víztükör-határ -

átlépésének rajza

nyom nélkül simul

*

roncskompország vén

ingó deszkáin pucsít

a kóbor élet

ünnepi beszéd

a szabadon választott málenkij robot kikapcsolt
reggel nem indul el. mézbe ragadt röptű másnapgyűjtögetés.
édes pihegő legális elalvás pazarol percet. a kelő
semmit tesz. mert így szabad.
                                                mehetne tükörmenetre
a másnak látszó testünnepi gléda. beleolvadva
az egygondolatbántengemetbe. zsolozsmatestek
áradása uram van e itt haza még akad itt aki
tényleg miértünk imádkozik? ahogy ünnepcsoszog
premisszák nélkül, hagyományos kihagyások nélkül -
nem válogatva a szeretetében, ki az alapító,
ki a lapító, ki a gyüttment?
                                           szabad ezt is. rajzolt kereszt
emlékezése nélkül törni a szegetlen gépcipót
félkilós teljes kiőrlésű újkenyérparódiát - kohászolt
búzagyalázást. mártogatni a tejbe, fehér lé, kinyert zsírját
növényi olajból pótpancsolták, hamisítatlan hamisítvány
szabad ezt is. semmit tenni a zacskóba tej helyett
semmit tenni az ünnepbe. közös vonulások, gusztus hús
nélkül. kényszer nélkül
                                      ma van az álomalapítás. hivatalos
álomi ünnep. szentistván álomalapító felajánlása. beteg
király szűzmáriának ajánlott akciós országa. nemecsekileg
kisbetűvel. a nagybetűket elharsogták a politikusok.
akciós ország olcsón vett drága haza. kínai papucsban
csoszogó ünnep
                          ma van az álomalapítás. oltárra emelt
csont. pallost emelő szent jobb a határvidéken. koronagyarmat.
ütközőzóna. kompország. katonái ma esküt tesznek. van-e
itt haza még esküszik é esküdt ellenségkép nélkül az
alakzatban katona?
                               nemzeti tüntetés napjából nemzeti
eltüntetés napja. a szabadon választott ünnep tartalmilag újul.
alkotmány napja új alkotmány napja inog az egész
alkotmány. elpökitanács népköztársaságünnep. harmadik
köztársaság. lesz még. kijárjuk az elemit. hivatalos állami
ünnep. polgári közöny. szabad ezt is. a szabadon választott
málenkíj robot egy napra kikapcsolt.
                                                           a készenléti lámpa
sem világít. majd este széthullik az égen dunavirág létű fény
dumdum dörgéstől szűköl a macska. nyílnak a kérészéletű
dunavirágok.
                     valaki bennem ünnepel. de hogy mit, ahhoz
nincs semmi közötök.

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (28.)

                                                                                                 Vidákovich Istvánnak

Föld alá kellene építkeznünk a
hőség elől - mondja a barátom -
akár a mesebeli lények. Vastag réteg
földdel őrizve a rög sötét hűvösét.
Föld alá, - teszem hozzá - de a vizek elől egy
torony tetején legyen a föld alatt,
özön ha ömlik ne mosson hűvösünkből
ürge és pocok gyanánt. Ázott egér
módjára ne kelljen a fúlást tökhéj-megúszni.

Föld alá, de egy felcsapó földhullám
toronytetején, lassú mozgású réteges
egünk alatt férjen el a tetőn aki
ide született, aki ide menekült, aki
innen futni gyáva. Tűnjön tágas
távlatnak - a talponállás se egymás
talpán taposson, tűnjön távlatnak a
lassú torlóhullám tornyosuló tetején
lebegő mentőcsónak-szorongás.

Mélységes mély a múltnak kútja;
épülésünk feltorlódó hullámtaraján
a habzás onnan kortyol, az egek vize
szennyes. Tőlünk szennyes, mint
a hiábavaló menekülés az álmokba.
A kútba-fejes. De mindezt nem
mondhatod annak, aki pirinyó életet nevel
ide, dudvamód földből türemkedő
vágyakat és képzeletet gondoz...

Tűnjön végtelenbe vesző utaknak
a kondenzcsík, amit a menekülő
gazdagság rajzol az égbe - föld alá
kellene építkeznünk, de egy
torony tetején; toronyomlásidő van,
eddig raktuk, most ledől egy
kultúra egy életmód egy illúzió
Bábel-rendszere. A saját feszítő
ellentmondásai döntik - nem a hőség
és a forró világra ömlő hűtővíz.

Föld alá kellene építkeznünk a
hőség elől - mondja a barátom,
teszem hozzá: a vizek elől egy torony
tetején a föld alá.

Zen-fotók: Sashegyi József (24.)

kezek koptató

számosa nyomán

lett méltóságteljessé

*

az így

fényesedő érintés

időtlen időt sugároz

*

a Ház így méltó:

a használók nyomától

visszhangosodik

* 

kezek koptató

számosa üzen: Fényre

nyílik e kapu

Beszélgetés kotta nélkül

forrása: http://ujforras.hu/adam-zagajewski-versek/

Adam Zagajewski
Improvizáció

Magunkra kell vennünk a világ teljes súlyát,
és könnyűvé tenni, elviselhetővé.
Vállunkra dobni, mint
egy hátizsákot, és útnak indulni.
A legjobb este, tavasszal, mikor
nyugodtan lélegeznek a fák, s az éj békésnek
ígérkezik, a kertben pattognak a szil ágai.
A teljes súlyt? A vért és a rútságot? Ez lehetetlen.
Mindig megmarad a bánat lepedéke a szánkban,
és a ragályos kétségbeesése annak az öregasszonynak,
akit tegnap láttál a villamoson.
Miért kell hazudnunk? Hiszen az elragadtatás
csakis a képzeletünkben létezik, és hamar elillan.
Improvizáció – mindig csak az improvizáció,
semmi egyebet nem ismerünk, legyen az kicsi vagy nagy,
a zenében, mikor a dzsessztrombita boldogan sír,
vagy mikor a fehér papírlapot nézed,
és még akkor is, ha a szomorúság elől
menekülsz, és felütöd a kedvenc verseskönyved;
rendszerint abban a pillanatban csörren a telefon,
és valaki megkérdi – érdeklik-e önt
cégünk legújabb modelljei? Nem, köszönöm szépen.
A fakóság marad és az egyhangúság; a gyász,
melyet nem gyógyít a legkiválóbb elégia.
De lehet, a dolgok rejtve vannak előttünk,
és bennük a mélabúhoz lelkesedés társul,
mindig, mindennap, mint például a fény
születése a tengerparton, vagy nem is, várj csak,
mint a boldog nevetése annak a két kis ministránsnak,
fehér karingben, a Szent János és a Szent Márk sarkán,
emlékszel?

                               (ford.: Zsille Gábor)

shizoo:

Kotta nélkül

Tarthatatlan. Mit gondolsz mitől nem

látsz fel a tükörképedig?

Válladra vetted, amikor

felelőtlenül szavakat tömködtél a hajnal zsákjába.

Ebbe bábozódik minden induló,

este tavasszal, reggel ősszel és

a mag megindulása, száradó levélé az egyforma szélbe,

a teljes súlyba bábozódik. Igen, van az a

nevetés, túl az óvoda kerítésén, hordja a homokozó

felől a szél, pont és mégse olyan - kis girnyó hernyó

vidámság két copf között kislánykacaj

még a nap is tőle mosolyog, bepárásodik tőle a fény.

Improvizáció? Az pont a ledobott súlyok,

terhek, világ, kotta, szabályba ritmizált hangjegyek

hullása mind. Kell hozzá a gyász, a fakóság, a 

"nem, köszönöm, szépen, nem kérek már több

érfalba harapó fájdalmat, mámort, legújabb 

típusú pacemakert, szabályozót, tablettát, receptet

kábítószert, felejtést, gyógyszert a felejtés ellen".

Kell a teli zsák, amivé bábozódsz - hogy

egyszerre szétszakadjon, és minden rejtett mélabús

lelkesedésed kiszakadjon azon a résen, és úgy

szülessen belőled a hang, ahogy a dzsessztrombita

boldogan sír! Hogy érezze a világ, elkaptad,

és most leteszed. Mert tarthatatlan, és 

már tudod, hogy tarthatatlan és ezzel a világba veszéssel

sikerül a pillanatban mégiscsak benne tartani.

Az egészet. Nyisd ki láthatatlan szárnyaid
ne halld, csak repülj és lélegezz ki mindent -
kotta nélkül. 

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (27.)

tenger-határok

összeérő egymásba-

folyások nélkül

legyen meg a te akaratod. 

legyen sivatag. igen.

alattunk legyen a létbe szivárgó

támasztalanság.

legyen tenger. igen.

szigorú metszetéből

ha rákap a mélység rettegése

legyen megúszhatatlan.

legyen favella. igen.

tákolt nyomorunk

sallang nélkül a létünk elvételét

szivárgó tanácstalanság.

legyen Elízium. igen.

de akkor legyen.

egymásba-folyással

dagályok. elmosódó

határtalan

jöjjön el a te országod.

mosódjon el a miénk. a

távlat legyen bizonytalan -

csak jöjjön el.

uszadéktüzeink őrizzék hiába

a mélységet. kerítenénk

hátha úgy ismerős lesz -

ha úgyis eljön.

a mi országunknak nincs

horizontja. mosódjon el

tüzeink tünete a ködbe -

csak jöjjön el.

ha már a vakságot vállaltuk 

érte. homokra épült

nem látszik azon túl -

ha úgyis eljön.

határok nélkül

egymásba folyó poklod

égbetörése

azonképpen
a távoli tenger helyett
a szomszéd zaja. ahogy
megbocsát neked a
függőleges öntött sivatag
belében homokszem
reménytelen fogcsikordulása.
őrzött városderengésben
egymásra rétegzett más-se-más
éhségeink fényében lapulsz -
ne aggódj
az ellenünk vétkezőknek
is hamarosan eljön
az ünnep.

Hajnalban

Habos áradaton csupa csillag a táj.

Úgy kell puha szádrul a csók, noha fáj.*

belepusztul ahogy mondatba szövöm
éj rejtő hüvelyéből a csendes öröm

sejtelmek szele éhet bűvöl elő
éjfonatokba simulna a szálnyi idő

elfogytán ahogy áramlik a hold
tükrébe riadj nem a fülemüle szólt

megöregszik az éj csitulóban a csend
nincs mód a napom fényét így kipihend

szavak áradatát löki éhes szádra e fény
foszló párabeszéd sivatagnyi egén

a napok guzsalyán fonalad ahogyan
nem szövi inkább szétszálazza szavam.

*Szergej Jeszenyin: Emlékdal; Jánosy István fordításában

Avulása

ceruza:
pillanatot tartó múlt


tus:
tárgyra rakódó
múlt foszlása-veszte tesz
földönfutóvá


dombormű*:
múltból kiszorult, két évre avult, kikopó agyament rohanó, nézd.
ezt veszted. lomtalanítod. ükapád látná, mit művelsz, véresre pofozna.
ezt veszted - rohanásoddal ha a helyből, múltból félretaszít a jövő,
kütyüid közt, zsebben a tág infólélegzettel is így: menekült vagy.


kisplasztika:
időredőzet gyűrő
ölelő ellentmondását
levetetted -
bedarálódó hagyományok
beleélése helyett
a felélés mozgat -
mindegy, zavarnak
vagy magad zaklatod
rohanásba:
tárgyra rakódó múlt
foszlása tesz
földönfutóvá.






*ez nem hexameter... csiszolatlan, nyers dadogás csak
bennem, torz-szülemény, egy-másfél lábnyival elnyúlt
törpetitán, szakadó, borzolt gyülevész szavak árja.

Zen-fotók: Kiss Marianna (4.)

"Az öregember... azt mondta, hogy a farkas magasabb rendű lény és azt is tudja, amit az ember nem: hogy a világban nincs semmiféle rend kivéve amit a halál helyezett el benne. Végül azt mondta hiába iszik az ember Isten véréből ha nem fogja föl tetteinek súlyát. Azt mondta az emberek fontosak akarnak lenni de nem értik hogyan lehetnének azok. Cselekedeteik és szertartásaik között helyezkedik el a világ és ebben a világban viharok tombolnak és fákat csavar ki a szél és az összes állat amelyet Isten teremtett széltében-hosszában járja ezt a világot ám az ember mégsem lát belőle semmit. Az emberekben csak a saját cselekedeteik tudatosulnak vagy az amit megneveznek és amiről beszámolnak egymásnak. Az a köztes világ azonban láthatatlan marad a számukra. 

  El akarod kapni azt a farkast - mondta az öregember. Talán a bundájára fáj a fogad hogy jó pénzért eladhasd. Vehetsz egy pár csizmát vagy valami más kedvedre valót. Megteheted. De hol van a farkas? A farkas olyan mint a copo de nieve.

  Hópehely.

  Hópehely. Elkapod a hópelyhet de amikor a tenyeredbe pillantasz nincs ott többé. Talán meglátod ezt a dechadót. De mielőtt szemügyre vennéd már el is tűnt. Ha látni akarod a saját helyén kell nézned. Mert ha elkapod elveszíted."

(Cormac McCarthy: Átkelés)

látvány határfelülete

kötözi a

területünkre

(mintha üveg által

ki- és bezárható volna

bármi)

a pille nyári hópehely

ha így fogod meg

nem olvad el -

*

szépsége fénytűzött

távlatba vágyik -

hessegesd a réshez

Tisztálkodó

kép: Nakamura Junichi

földbőr amorf izgékony íze
átfolyik rajtad a kimosott zamat
kőlét sója fűszere halak
lélegzet-íze - fürdeted magad

alga sóhaja belógó moha
földbőrlepedék a bőröd alatt
felhő gomolyát tündöklő pára
csurog a bőrön - fürdeted magad

kőmély hidegét őrző cseppek
láva forralta forrása fakad
arcon lecsurgó tenger-bánat
kenődik rajtad - fürdeted magad

mosódik teremtő formuláid
elmemagánya: a futószalag
lefolyón csurog el rólad a
szennye - fürdeted magad

forrás: pixabay.com

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (14.)

látod is hány élet

gyönyörét kukkolod

amikor nézel?

*

csak úgy nézel?

eszmélj! számlálatlan élet

teljesére látsz

Hangminták 21. alkalommal

és akkor nem tartom tovább.
ha lerakódik hát lerakódik.
keményen, vastagon a déli verő.
és akkor eljutunk a kódig.
nem is mozdulva nincs-hovából.
és akkor nem tartod tovább.
fogadalmak. bedőlt tetőzet.
tudod. ne add az ostobát.

*

nyugodtan dühöngj

*

belélegzed. hajnali nagyjából
másfél óra alatt. amikor könnyű lélegezni
akkor. mintha az eszedbe jutás
kapuja a légzőszervek boltíve volna, ahogy
belélegzed.

annyi a tiéd belőle, amennyi a
kilélegzésig lerakódik. így szennyezel
létet. szavakká szennyeződik
testi valód által a fényből és levegőből egybe
álmodott mámor.

*

és akkor nem tartom tovább?
kunyeráltam. szégyentelen.
keményen, vastagon rakódott.
alázatrönkök között a csend.
mint aki éhes. tart a hája.
és akkor nem tartom tovább?
ablak homályos koszrétegén át
dereng belőlem a világ.

Levélhullás (slam-konzerv)

Látod összevegyülnek a nők megtörték végül a csendet
nincs kedvem kisimázni az antik mértéket
reggeli kávé gőzében ahogy ordas szavaid követem
leveled közkincs lett - az amit szégyelltél. Egyik előtt is a másét -
nem mosom el anyanyelvünkre simult antik lepedék
ízét ezzel a löttyel; pedig értelek és respektálom a
tiszteletet, kétélű szakadásaidat hogy így is létbe dadogtad.

Most csámcsog az ostoba és ízlik neki porból párolt örömed
hogy nincs, lám nincs tiszta derű, s a nagy antik
művek festett élénk dionüsszoszi mámorok és bűnök
festéktől csöpögő harsány testi öröm máza-kolosszusa voltak -
hogy a mérték sem mér, s a nagy értékmérő szerelem
kusza háromszög volt, zavaros víz, mint bármelyik élet,
veled igazolná nyomorát a hivatásos szívtelen és a sekély.

Az egyik hallgatta a csendet amit helyeden fújtak a téli szelek
a másik nem bírta ki terhét s végül csak kiabálta a
médiaégbe: "nekem írta, nem neki, nekem írta" - a megtartó
léleklélegző sorokat, amit ép eszedért részvétel kényszere
vágy és fájdalom írat - minden nyomorulttal mindig a drótok
kihúzott árnyéka alatt egyként álmot simuló fájdalmad
kiabálta az egyik: "nekem írta"... látod, összevegyülnek a nők -

de nem úgy, ahogyan a kínok férfija nem tud választani kedvet,
testet, hőt, ahogyan nem mond nemet - ó, nem - ha az ölből
áramlik a villámíz fel testén egészen a szájig ahol
formálódnak a mérten csorgó elegáns és bölcs formájú szavak -
nem úgy ahogyan keverednek az éhek s nem
tudsz egyik nélkül sem - élni se halni se? nélküled éltek, haltak,
immár nélkülük éltél, haltál - s most elvenné holtuk után az egyik

attól aki nélküled és mégis veled élt és halt azt amit éltél
vele is - a másik elvenné vegyülésből amihez jussa
csak úgy volna ha tényleg neki adnád. Így. Túl
örömön s kínon. Most. Tört csend alján mint ponyván beeső őszi eső
úgy gyűlik hull a gyalázat rátok - csámcsog ezen most értő és
értetlen is - hát szólj rám, hogy legalább én hagyjam abba
a formák és tartalmak kizsigerlését rólad. Úgysem fér hozzád.

Valójában nem fér hozzátok a szenny. Holt titkok
jeleként aki vagy - aki rám szól: mérjem. Amíg élek.

Teljesség-átiratok (25.)

Az "Instagram-menekült" - kis médiatükör, olvassátok el, kell a teljes képhez

A sors

Cserélnél-e sorsot valakivel?

Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserélnéd vagyonodat, de nem a sorsodat. Szeretnél népboldogító lenni? A királlyal, vagy népvezérrel elcserélnéd hatalmadat, de nem a sorsodat. Szeretnél szent lenni? A szenttel elcserélnéd fejlettségi állapotodat, de nem a sorsodat.

Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne. A sors mindenkinek az egyedül-megfelelő táplálékot nyújtja; de aki nem tud minden zamatot egyformán kedvelni, az egyik ételt elégedetten csámcsogja, másiktól émelyeg; s egyik ételt azért emészti nehezen, mert mohón habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kívánná.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

lehet igazat

hazudni - álságból szőtt

műsors látszatát

színész játszik a léttel

létet játszik az átélés

fájdalmat játszik az átélés

látszik az át-élés

beleélés létbe a sorsba

nézd mese ez mese minden

minden igazat hazudik

nem látszik a fátyoltól a szem

nem látszik a szemtől a lélek

nem látszik - játszik a fénnyel

gonoszat játszik a benned

rezonáló részvéttel.

színész vagy, játszol a léttel

szavaiddal szerepet élesztesz

részvételt játszik az átélés

látszik a félelem ez jó

beleélés villants tükröt - az

összkép megfelelő

minden igazat hazudik?

nem látszik a fényben a részvét?

nem látszik az éjben az árnyék?

játszik hamisod igazat, vagy

nem játszik igazad

hamisat?

***

megölnek a képek. ami szaggatná

szövi gyűrt érzeteinkre a megkötöző hálót.

van a sors, mindenki saját ízt szenved -

hogy látod a másik létét? hogy a magadét?

fogy a magadé megadásod ropogós íze

ráng harapódik a médiaszájban vagy

gyűlik tartósított íz mint kamrában a

savanyú vagy a lekvár -

fogy a magadé. hiteled fogy. nincs

hova szólni a szó elszáll pernye az

írás. photoshoppolt képen stoppol

shoppol a szörnyeteg életlenség -

ez az élet? hazudunk reggel és

hazudunk este saját ízt képes

képtelenül? igen. ez van.

mindenki csak ez egyként rá

mért sorsot viseli - de ez itt nem

látszik. néma halak testsíró úszásaiban

madarak rekedésében vadak éles 

ágreccsentő szívritmuskihagyásában

sem lakozik más. ehetetlen

műsorsok látszata lettünk.

Híreket mondunk

úgy érzem, elfogy a levegő
úgy érzem, lankad a figyelem
borzalom őre a reggel
csend a jelem

nőt látok, mézkő ragyogás
úgy csillan, sztárlét a fotón
képernyő síkja a háza
vágyakozom -

két cikkel később a halál
várandóst ölnek imaként valakik
úgy hiszik, így jó ha teszik, bennük a
buzgalom így lakozik -

édes kis sárga plüssfigurák
csetlenek át mozivászon-tereken
rákíván bárki gyerek, de
én is szeretem -

két képpel később menekült,
nincshonnan nincshova télak
sorsában szűköl a világ, innen is el-
foszló szökevényrab -

úgy érzem, elfogy a levegő
úgy érzem, elfog a szégyen
borzalom őre a reggel
folt a reményen

Tanulmányút

Távlat, Teremtőm!

Nem jutok oda úgysem -

de oda tartok?

Benne lakom a

megfoghatatlan, teljes

parttalanságban.

Kiragyog határaim

közül is felfénylő

végtelened.

Felhővágta

kép: Pascal Champion

ceruzával:
látsz bele, gyermek



tussal:
belelátsz - mindegyik
látvány (félrehúzod
vagy sem) csak fátyol



pasztell:
nyár vastagja - szeled alkony
hűlő pitéjét. ízlik a tópart -
nem baj ha nem kap a hal
te csak úgy vagy, móló tart

láblóbálás és blökiheverészés,
jó ez az íz, így ahogy... és kész.

nyár vastagja - állókép rohanó
pára, a távlat hú-mekkorasága
idemorran, zivatar vagy sem,
képet ízlel a látvány magasába

a szem, ráízlel a párahabokra
levegőben lebegő-rohanó lovasokra.

csak látszat mind - nyár vastag
remegése a távoli nádas
tetején, fény-íz játéka a vízen:
mégis az egyetlen kérdésre-a-válasz;

látszat te is - és? vízen ellebegő
fényben lassul,
                  míg végre megáll az idő.

Megadásig

ó. hát háboru bennem. nem kettős
de legalább hetedikfoku sejtés.
szétjárt út. árkolt-gödrös a bőröm
frontvonal ahol elférsz.

szagmintát hagytál rajtam. mint a
kutyák. érintésjelölésed is árok.
ó. hát háboru bennem. ez a sír
jelöletlen. ahonnan ahol hazajárok.

hurcollak. seb. jelölő fognyom a
sanda időben. elvitatott birtokod. én.
bombakráter tágult pórusaim
kis sós tócsával a hol közepén.

ó. hát háboru rajtam. drótot húz
birtoklást vicsorog csókod. a másik
mintáját keresi. ahonnan az ösvényt
az egyetlen gyávult megadásig.

Bűvölő mesék

                                                                                                         Mijazaki Hajao-nak

feltornyosul - lásd

a kastély valójában

akárhol lehet

olykor elég egy

szempár felhajtóereje -

 visszarepít

mindig az a

szellem nyűgöz

akit űzöl - míg te a többit

vágy repüléséből

repülésvágy berreg -

lélekkel tartod

szolgálat mélyén

fürdik tízezer isten

egy palotádban

feltornyosul - lásd

lassú robbanását:

hogy nő meg a lélek

Az ukijo-e stílusú rajongói poszterek után egy rajongói videó:

inspiráció: az aeonflux.blog.hu-ról