Liturgia

Egyszerűen haragszol és bonyolultan
szeretsz. Valahol mind a kettő szertartásos -
még ha az egyik liturgiája a kivégzésé is.
Veled vezeklek, imádkozom, áldozom.
Ez a három lépcső elengedhetetlen, a többi
elem variábilis. Kinyitható lépcső az Úrhoz,
akit nem nevezel a nevén, de
soha nem tudom eldönteni:
megfeszíted-e a mai szertartáson, vagy
áldozol neki, amikor végre felérsz.

Szögbeverés, vagy harangkondulás - mind
a kettő ütemes zaj. Akár a szívverésed,
amikor a mellkasod boltozatán át
hallgatom. Lépcsőmászók a padlás sötétjében:
egymás szívverésébe kapaszkodunk. Ez
a korlát, és ez a hiába oldalt nyúló
mozdulat a zuhanás elől; amikor az
izgalom lehetőségét őrző angyal
végül mégis letaszít. Hiszen túl sok sarat
cipelnénk fel az üdvözülés előszobájába.
Töröld meg a cipőd - én is kipucolom a magamét.

Létünk imái. Valójában testes szentségtörések
a legjobb szándékokból és önzésünkből gyúrva.
Liturgiánkban is egymást akarjuk. Nem
kell édes-hármasba az Úr sem - a zuhanás kell,
vezeklésül, imául... és áldozatul, ha leér.
Egyszerűen szeretsz és bonyolultan
haragszol. De ezt már mintha mondtam
volna egyszer. Ilyen kis önismereti
litániák leszünk a végén is,
amikor a szentmise véget ér és
mennünk kell békével...