ahogy a Mester

                                           Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában...



Lett helyette más. De úgy akarta
ahogy a Mester. Az ember, aki
csak a tavaszra emlékszik.
A kora márciusi hirtelen melegre
a sarjadó fű szagára a parkban
a barkák robbanására, ahogy
előkóvályog a télből az élet -

arra a ronda sárga virágra, amely
először nyílik tavasszal. A kontrasztra
amit a fekete ruhával keltett.
Kár, hogy nem vörös - mint a Rózsa.
A tekintetre, amely egyszerre volt
kétségbe esett és kíváncsi -
de leginkább kinyílt, akár az idő:
fürdetni akart és megfürödni
a fényben. Lett helyette más, de
eredetileg úgy akarta, ahogy a Mester.

Persze kihagyva a kellemetlen részeket -
mint aki tényleg
csak a tavaszra emlékszik.
Arra nem, ahogy áprilisban
visszavicsorgott a tél és
megölte a csecsemő gyümölcsöt.
A májusi első zivatarból is
a színjátékra, nem a jégre -

s arra főleg nem, micsoda helyen,
milyen fejbe árkolt elmegyógyintézetben
emlékezik. Az ember, aki a gyászában
is csak a tavaszra emlékszik -
arra az egykori tavaszra
amikor először mosta a kezeit.
A tisztaságmánia és a bűntudat összefügg -
ahogy a tavasz és a gyilkosság.

Úgy akarta, ahogy a Mester -
de bűntudat nélkül.Kezet mosni
a fény bocsánatában, a sarjadó
fű illatába heverve. Megcsókolva a
Rózsát. és egyenként
kibontva a szirmait: szürcsölni az
élet mézét. Mindörökre tavaszban,
bukás, és árulás
de legfőképp a gyávaság előtt
mindörökké.

Vonaton

inspiráció: https://www.facebook.com/izabella.jones.52/posts/432854650185534?stream_ref=5

Különös pillanat ez, melyben egy társadalom a teret kívülről néző és azon átvágó lényeket alkot magának, és a vasúti kocsik méhsejtjeibe rejti (helyezi) áldott és szent lelkeit. A pihenés és elgondolkodás e helyein, a két társadalmi érintkezési pont (üzlet és család, pici, szinte érzékelhetetlen erőszakos cselekedetek) között hajózó paradicsomi vitorlásokban helyhez nem kötött liturgiák zajlanak, zárójelbe tett, senkihez sem szóló imák. 
                                                             (Michel de Certeau)

A legmélyebb éjszakában csattogott
tadam da dam, ta dam; a sín alattam -
valami általam nem ismert okból
a fülkében is egyedül maradtam.

Kint vakult sötétben egy-egy egy tanya
fényétől mintha mélyülne a bánya;
szembe bámult velem önmagam
megoszt a fény, ha foncsor a hiánya -

két dolog között. Az egyik megvár
a másik már vár. Nyújtózó idő
tadam da dam, tadam. A sín alattam
úgy fogy el, mint bármi hihető;

léten húzott zötykölő cezúra,
szünetjel. Ahogy nézett önmagam:
purgatórium. Így ha fürdet
a nyilvánvaló a hiányaiban.

Így felejtek

az épületfoglalás közben egyetlen
lövés sem dördült el.
követelik, hogy nemzeti
adást sugározzanak.
zeti nemzeti nem kap mást.
forgalomkorlátozásra számíthat
az élet és béke menete.
a rendezvényt nem zavarta meg.
hőmérséklet várható.


a zöldje élénkebb így eső után
a tarig vágott fű is magára éled.
élesebben csilingelő reggeli zajok
szövik a levegőt.
valahol zene szól. vagy olyasmi.
valaki szövegel. massza szavakkal
nem ül a fülbe. nem úgy ahogy az orrba
az élet illata.
nem úgy
mint az élet illata.


valaki egyfolytában emlékezik bennem.
fürdik a lelkiismeretfurdalásban.
miközben köré szövi a fertőzöttségében
is diadalmas élet
a maga virulens bocsánatát.
sírköveken lépek. gurulok
testek felett holtakon taposó.
anyagukból lettem. az illat is
az ő anyagukból lett -


körém a gyűlöletek táptalaján
frekvenciákon zuhogó szavakból
menetekből és táborokból és
kihallható cinizmusból nem ez az illat
árad.
nem akarok megbántani senkit
de most ha lehet - csak lélegzem
ki és be. az élet illata tudom
a halálé. minden fordítva van.
így emlékeztek ti és
így felejtek én:


amikor csak lélegzet vagyok ki és be -
emlékek álmok életek
szíven markoló illatában fürödve.

Jin és Jang

kép: Herrmann Sándor

szuszogó jelkép

a kanapén - világot

álmodó képjel

Megkeserül

A visszaemlékezésnek is
vannak határai.
A múltba vetett pillantásnak is
kerítése.

Ott ugatnak
mögötte a (test)vérrel etetett kutyák.
Oldalfüggetlen kerítéselés
folyik
és a közös halmaz
az ugyanúgy gondolt
közmegegyezéssel
elbitorolt múlt
a senkiföldje.

Én is gyakorlom a
szelektív felejtésgyűjtést
amikor szándékosan
nem emlékszem a pillepalacknyi
belezárt levegő ízére -
amikor tudom, hogy
mire nem emlékszem.

A visszaemlékezésnek is
vannak határai.
A másféle múltak között
még útlevéllel se -
eltagadott idő disszidense
minden vitázó. 

Én soha többé nem akarok
közös múltba
révedni. Se veletek,
se veletek. Se veletek.

Megbocsátok, de
nem felejtek?

Tűzben túledzett fémtöréseink
idő veszése lánctalpas 
roncsai füstjét -

hadd fújjon
engem is
inkább a feledés.

Bin-Jip és Kiégő izzók (Planetárium 2013 március)

Uncle

annyi várva várt
találkozástól való
rettegést őrzöl


Bin-Jip
tavaszi növény
zene kietlen szöveg-
lépcsőházat jár


Enter
honnan sehova
nyíló ajtók reménye
mögött ha ébren...


Ross and Turn
lehet hiányból
bennünk megütköző csend-
ből a gyermekünk?


Figpeel
milyen áramlat-
nak vagy a hínárhajú
szirén-leánya?


Heavy
nincs mitől félj - a
nyomozás tart, míg köddé
nem foszlik az út


Ploy
Ami kiárad
ösztönösebben nő - mint
amibe hatol


Step
ruganyos léptek
közt lebegőben - mintha
nem gravitálnál


Enjoy the Rest
magad kórusa
nyelne - de megtart biza-
lommal a másik


8 Days
aki ismeri az órák
fogaskerék-ütemét
az szokatlan helyen is
belekezd


Vicky
alkatrészei-
vel ahogy föléd borul
a feloldozás


Heat
ha elég közel
kerülsz a naphoz, mindent
takar előled


Outer Eye
a felszabadult-
ságban nincsenek görcsök -
hisz rendeződik


Noway Boy
elmesélhetnéd
mindezt sokkal szabadabb
égvetítéssel


Diner with a Demon
hogyan köszönöd
ha a szirén éneke
múltán elenged?

Főnök Úr

                                                      Vidákovich Istvánnak köszönettel



annyira várta, hogy ne pattogtassa senki -
meséli a barátom - mint egy gumilabdát.
vagy még inkább felhúzós játékot: ne
húzza fel pattogó rugóig. lendkerekes munkás
gyanánt ne lökje. szóval alig várta, hogy
végre ne legyen főnöke, meg követelődző
munkaadója, aki ráadásul leveszi a fölét.
erről is szól, mondja, a föléről, de őt
valóban inkább az mozgatta, hogy ne
bábozzanak vele. mozog ő magától,
szándékra függesztett marionett. ne billegtesse
egy nálánál akár ostobább akarat.

csakhogy észrevette, hogy nem mindig csinálja
jól. elkúrja a sorrendet, előbb fűz, mint mér
például, kapkodva szerez be, így vissza kell
mennie. az előző pontra. időt veszít és minden
felesleges mozdulattal energiát. és
amióta a maga rabszolgája, senki nem
zavarja haza a civil életébe. összemosódott
a kettő - amióta a maga bábja, nincs
leválasztott civil élete. jó, persze jó:
azonosul. de közben (hogy mást ne
mondjon) csak takarékon férj és apa.

úgyhogy azon kapta magát a minap,
hogy egy szigorú, figyelmes, sorrendre és
prioritásokra kiélezett, döntésképes,
mégis empatikus főnököt vizionál maga fölé,
mintegy a tudata felső régióiba. és bár
vitatkozik vele néha, ágál és meccsel, de
egyre többször hallgat rá. hát nem poén?
kérdezi a barátom. hogy annyi év után,
amikor nyögte az alkalmatlanabbnál
ostobább zsebzsarnokok törpeségeit
annyi év után végre kiszabadulva
csak pár évig bírta a strapát -

nem tud meglenni a felsőbbség nélkül ő se
akit félhet, akit vitathat, parancsolatát
szegve-tartva tisztelhet mint egy nála nagyobb,
csak részben belőle fakadó Urat?

lecsupaszít

lassan elfoszlik a köd - nem mondhatom
hogy ettől kisebb lesz a fájdalom
de a ragyogásban másképp vet árnyékot

*

foszlik a köd - nem foszlik vele
a fájdalom: kontúros árnyékot vet
a ragyogásban

*

keltén köd foszlik
nem kín - bár kontúrosabb
a ragyogásban

Zen fotók: Nakamura Junichi (5.)

kis fruska szellő

libbentsd hullámlegyeződ -

észrevettelek

Üdvözítő

háttal neked. mert felnyitottad.
üres sír-arcod rászáradt kenet
az emlékezeten. semmi nem úgy van
ahogy tanították: ezt tanítottad.
és mi futunk előled. jobb volt, amíg
a harcost vártuk. aki nem magyarázta el
hogy a vereség a győzelem. Hogy a feje
tetején áll a világ, és akit imádunk, az
bennünket zabál. nem érted.
nem hallgatunk. futunk előled. feltámadásod
hirdeti, hogy igazad van. nincs ennél
nagyobb rémület. mi nem
üdvözülni akarunk. mi nem
akarunk meghalni. úgy főleg nem
ahogyan te: gyalázatban.

háttal neked. mert felnyitottad
a szemünk. üres sír tekintetünk
egymásba ha néz - téged lát.
ahogy zavarodottan bolyongsz sebes
testeddel az emlékezet szélén.
futunk előled. nem akarunk meghalni.
gyalázatban főleg nem. és sebes
testtel bolyongani az örömre
evésre-ivásra-ölre érzéketlenül.
üdvözült zombi urunk
mi nem akarunk. nem. nem.
vagy nem így.

tudod a végén úgyis olyannak
hazudunk majd aki követhető.
neked háttal. mert tényleg
semmi nem úgy van
ahogy tanították. üres sír-tekintetünk
ne nyisd fel - nem jön elő belőle senki
ne kergess minket az Üdvözüléssel

a kárhozatba.

Húsvéti hangminták (sorban a tizedik)

nincs - nem is értem...
de ha nincs
hogy lehet ilyen éle


*

kicsi öt percent siralomvölgy
kicsi harminc pénz ha fizetvén
kicsi ember kék besugásod
kicsi bére után is befizetsz -
                       kicsi bére után is te fizetsz


*

a besúgólyukból diktálod provokálod mit mondjon


*

felriadó alvó nyugtalanul
hessenti az álmot a kert
hűvös nem is érti a mester
még mindig fent van - mit akar?
ha nem alszik
             hulla lesz holnap...


*

pásztortanfolyam


*

nem tisztít meg. főleg
nem oldoz fel. főleg
nem ken fel. főleg
nem szentel -
           hogyha siratlak.


*

amíg embervéget
alszik a pásztor
addig tart a patás ideje

tartsd észben -
hogy majd aratáskor...

Kacs és szögesdrót

Kép innen

anyagra élet

rozsdára csontra lélek -

bilincs. ölelés.

Nagypéntek

azért van sötét

mert árnyékot vet a Föld -

ránk vetül a rög

*

rög árnyékában

látjuk csak tisztán csillag-

fény Isteneink

Rehabilitáció

                                 "Te vagy a legény, Tyukodi pajtás!
                                   Nem olyan mint más, mint Kucugh Balázs..."


Szegény Kuczug B! Vártartásbeli,
több korszakon át szóval vert
rossz példa, nem legény,
tört palánkon véreshurka-töltelék,
olcsó a bére, híre legszegényebb -

Holott talán csak nem ittál. A várnagy,
kobzos, deák alkoholista sleppje
nem vonzott. Nem bírtad soha a piát,
szégyenben maradtál. Egyszer pont elég -
pedig többször voltál martalék,
faltörésen első, bajban széthagyott,
mint Tyukodi Tikász és a többi kihaénnem -

vagy legalább annyiszor. Rossz tréfa
volt a dal, több korszakon át,
amit komolyan vettek. Ott maradtál
Győr alatt, Sziget, Temesvár, Szolnok
vereségében verődtél, vesztes, elesett.
Temetetlen, vad zabálta húsod,
végeken fehérlő csontod, kaparatlan -
Soha ki nem váltott, láncon öregedő,
hajtott szolga, meztéllábas kódis -


Hogy aztán alig száz évre rá parókát
is képzeljen rád az öregedő nóta.
Olcsó a bére, mégis árulás:
labanc, fehér vállszalagos gyalogos,
suvickolt sisakos dragonyos,
kopott irhakacagányod helyett
rád képzelték a hazaárulást.
Elárult Kuczug B! Nincs aki lemossa
egyszer s mindenkori gyáva, sunyi, beste,
fostos, megtévedt, két pogány kutyája
híredet -

Ki tudja már, hogy ki akarta rosszul
vagy rosszabbul közületek a jót!
Nyugodj Kuczug B! Borba facsart nóta
fröcsögése ne bántsa bármilyen hiába,
vezeklésül kapott örök álmod.

Ifjabb Én

vigyorogsz Ifjabb Én
dolgán vigyorog rajtad
sohavolt éhes szó
szikrák pincei füstje

vigyorogsz sértettség
annyi vitátok kócán
hogy mi a jó dal
hogy mi a jó szám

vigyorogsz ifjan tolt
kócos szakadó léten
sohavolt éhed rég
múltad ezüstje

         hiányok barátok
         szerszám resved a polcán
         nem vigyorogsz
         jaj nem vigyorogsz nem
         vesztett megnyert sorsán

bűvész

csak a kezét figyelitek
ahogy kitölti a teret
ahogy kitölti a teret
naggyűlés és békemenet

csak a száját ferde partok
között mintha sodor a szó
mikrofonból sodor a szó
amit hallani akartok

csak a bűvész csurgat a szó
a homokvödrébe vizet
csak az pacsál aki fizet
kádárhorthy homokozó

használt szavak csak a kezét
ahogy kotor ahol kotor
használható akármikor
bontott forma sose veszít

csak a kezét figyelitek
hátizsákba túró kezét
csak a kezét csak addig jó
míg homokvár míg csak beszéd

Zen fotók: Sashegyi József (4.)

árnyék vetődhet

legtisztább gondolatról -

virágsziromról

*

napfogyatkozást

játszik a kehely - lét

 parányainak

Árnykép (másképp)

inspiráció: http://ervinke.blogspot.hu/2014/04/arnyek-falon.html

Sárosi Ervin fotója

"Csak árnyék a falon, semmi furcsaság, fényből kilépő forma, hanyagul odahányt rajza valaminek. Mindegy minek. Nem a lényeg a lényeg, tényleg, van mögötte is, csak keresni kell, illik, jól jön az majd holnap, ha nem süt a nap. Ám ha ma megtalálom, eltehetem magamnak holnapra, farzsebbe gyűrve, polcra téve, egybe kötve. Ahogy szemem sarkában a ráncok is jól jönnek majd, ha már... messze van még, a most árnyéka addig nem ér. Fal vagyok, s rajta árnyék a falevél." 
                                         Sárosi Ervin

egyszerre árnyalt

tetőzetek - az egyik

lélek: átereszt

Árnykép

                                             VRZS-nek, kritikus tisztelettel

                                           "Itt a neten nincsenek élő emberek, 
                                             csak az árnyképük, akár a Karneválban.
                                             Élőben biztosan nem mondanék ilyeneket neked..."



árnykép vagyok, amit a fény vetít
az én szögemből másmilyennek látszom
mint ahogy te nézel 
elmosódottabbnak, mint akit
nem az isten rajzolt a kezével
(amit láthatsz, nem a sejtosztódás)
hiszen a gondolat fickándó képeit
látod csak, hogy hova révül -
a saját füled csal meg, ha a szó
összerakódik élőbeszédül.

árnykép, aki élőbe szédül
az én szögemből életlenebb -
több nézőpont led-reflektora
foltosítja a tükrös képzelet
illúzióktól szellemképes álmait
nem az isten rajzolt a kezével
(kicsi vagyok Apuka vegyél fel)
és mondd nyugodtan:
"azt is csak remélem, hogy
tényleg valamiféle fény
vetít."

Beszélgetés a búról elvi síkon

                            Költészet napi bónusz Szódalovaglás közben


Parti Nagy Lajos
Csigabú

A bánatot, mit tán ma érez,
mint brummogó, halk őszi hangot,
idomítgassa a kezéhez,
gyúrjon belőle kis harangot,
csigát, lovat, s ne kérje számon,
a búanyag rém furcsa jószág,
egy formátlan szomorúságon
cseppet sem segít a valóság.
De hogyha átöleli szépen,
megdédelgeti az ölében,
s csinál a búból búbabát,
tükörbe néz a hülye bánat,
s mert a bánat egy hiú állat,
elvigyorogja tán magát.



shizoo
Csiribá

Megugrált ég Iróniában
fölé brummogja őszi kedvét,
lényében mintha csiribá van
felébe metszett pici medvék
morcognak benne a bánat-
alkatrészek minthogyha gyúrna
belőlük némi fórt magának
lét, a szó, egyforma gyurma.
Mert trükköződik a tükörben
bögre kávéban a sörben
költőkeménymag, bé-közép,
hülye bánat, tükörbe nézet
s kóstol minthogyha medve mézet
hátha úgy nem tépi szét -

Hajnal a kertben

                          prófétai haikupár



uram kereslek
vagyok kudarcod szégyellj
pirulj miattam

*

porszemecske lét -
visong mohó fohásza
a többi között

Indokolatlan szerda

                    Barbinak szeretettel

kép: Szilágyi Barbara

indokolatlan szerda
indokolatlan szelfi
szürreális mozaik
méhsejtagykalapács
elkaptad elkaptad
indokolatlan szerda
csütörtökbe fordul át
méhsejtszelfi a falról

indokolatlan öröm
ajándék magadkép
ahogyan érdemes
nevess nevess nevess
indokolatlan kocsma
nagy harapás oszt hajcsi
hajcsicsicsijja hajnal
nem baj semmi se baj

csúszó rövidek közt
indokolatlan szerda
elpörög el ami pördül
ami csak képes az éhes
ami csak vághat az éles
tisztul mind ha mosódik
pálinkára gyümölcslé
mámorba kísérnek

addig jó amíg elkap
indokolatlan szerda
megpörög este a mámor
közel és távol
kapjon az élet visszfényt
indokolatlan méhsejt
tükréről ha verődik
igazából

Zen fotók: Nakamura Junichi (4.)

rög mag hő víz lég -

 rostok éhes csókja lesz

nyílva fénylő lét

Pásztorballada

fiam, fiam, ó, hogy az a...
miért zavarod a nyájat?
dombrul láttam a nyomorút
úgy vonagik mint egy állat

édesapám ez a jószág
kirohanna a világbul
nagy idő jön édesapám
üt a meleg, mingyá' borul

fiam fiam, ó hogy az a...
megőrültek a kutyáid?
a jószág még lábát töri
megtapossa a gidáit

azok tartanák a nyájat
hogy a lelkük nyelvük kivan
édesapám, nagy idő jön
nem érzi a csontjaiban?

fiam fiam ó hogy az a...
hogy bízzam rád így a juhot
ha ekkora ribilliót
érek, mire hazajutok?

édesapám fullad a szó
nézze hogyan fénylik a nap!
ne menjen be se közéjük
veszett a juh mingyá' harap

fiam fiam ó hogy az a...
erdő alá hajtsd be hej te!
jég nem veri nem áztatja
majd megnyugszik az a jerke 

édesapám lásd az eget
odalóg a feketéje
nem hajlandó erdő alá
érzi villám csap beléje

fiam fiam ó hogy az a...
vihar földet eget nyöget
földre fiam, ha fölkelünk
rád számolom a dögöket

édesapám feküdjünk el
ne is keljünk míg ver a víz
azt számoljuk ami maradt
ne abajgasd a holtakat

fiam fiam ó hogy az a...
kelj fel kelj fel édes vérem
rád tört az ág rád a világ
kelj fel egyetlen reményem

én már többet föl nem kelek
nem kelek mán édesapám
maga helyett is a kutyák
kerülnek csak a nyáj után

széled a kos fut a jerke
erdő alatt villám verte
erdő alatt vad ragadja
annak legyen kend az apja

Kapujában

 

választhatatlan
szerteszét széledünk majd -
darabos lelkek

*

soha közelebb -
vállamra biccent fejed
míg élek, tartom

választás

elnézem a buszon a kamaszt
aki a notebookjába buzulva
egész úton egy szélsőséget bámul
úgy látszik tőlük tanul világul -
csodálkozom?
nem csodálkozom

a frissen szabott szív lelkesedne
erővel elletné a rendet
nyílásba hajtaná a restjét
s mindegy, hogy csillag, vagy keresztség
hogy bármi eszme - csak lehessen benne
hinni.
lángot vinni.
zsarátot

a frissen szabott szív lelkesedne
mindegy, hogy őrület - hisz a barátok
oda rántják, a család rejtett
gyűlöleteiből ez
szivárog,
hogy a más
szokású biztos a hibás,
a tisztaságunk ő
koszolja be -

hiányos
keserves napjaira válasz
összefüggések vastiszta, száraz
hálója nyűgözi
a világ érthető és otthonos -
aki lázad
nem látja, hogy az ég vizébe vetve
e hálóval se megy a halászat

a frissen szabott szív nem vakarja
hite alatt kinek az érdeke
fénye alól milyen üzlet bűzlik
miféle másik alku
másik maffia
mit szentesít csillag, kereszt,
egyéb szapora jelkép
mondatokból gyűrt
maséistenfia -

a frissen szabott szív lelkesedne
és most épp ebben tud.
remélem, a monoton
napok eszik ki lelkéből a hitét -
s nem pernyeként hull
megint a romokon.

Nyiladék

Sárosi Ervin képe

épített tájban
nyíló kamasz irtás - vén
szalmára tekint

*

kócos erdőkert
szélén tavalyi szálak
őrt álló kazla

*

ritkítás előtt
a liget - behordásra
várnak a bálák

*

időnk egésze
képeden - tavaszunk és
tavalyi őszünk

*

vad és szabad zöld
áradásod görbítjük
kazalba - élet!

borongora

borongó zongora
finoman lehangolt
hamis árnyék
akár ha a sárba
suhogna a szárnyvég

az öröm nyaklik rajta, a
napkeltehangok -
előre zengi (mollban)
lélekharangod

eltalált 
effekttel zsong a
kalapács
a húrokon -
e dallam bú-rokon,
mint üres hordóban dongó:
zsong a
donga -

bordában a szív, dongó-
szárnyrepesve
a lélegzettel mintha
kijáratot keresne -


holott a lélek
harangja nem akkord!
nem dallamdús a
végbe lakatolt -
elzeng. és ráadás sincs
egy kumma utána...
nem komponálható át
borongorára.

emeld a tollat, a rajta ragadt sár
fesse egedre: magadra maradtál -
no persze: leszámítva engem
aki épp lehangolt dallamod zengem

költeménnyé. hogy múljon el -
eltalált effekttel bong a
kalapács
a húrokon -
e dallam bú-rokon,
(mollban)

ha gyászinduló már fél siker:
hisz rá indulni kell  -
s ha elindulsz, el is tévedhetünk
valami boldog
valaholban.

Kormánybiztos reloaded

nerbe boldogult fitársaim - miért baj, ha
egy ország munkálkodik azon,
hogy mindenki
két teli bőrönddel távozzon?

ki a beleszorult muzsikával
ki a vagyonnal amit
összebazsevált
ki pedig a hatszor harminckét kiló
élettel, ami belefér -
hagyva adósságot lakást
családot identitást?

kopik a felejthető
Béla is kopik
a lehetőségek Bélája
Bélakirályfi szomorú szmájli
csak tiszta forrásból
a mosogatóvíz

nincs hatalmunk affelett
hogy nerbe boldogult fitársaink
mire öblítik a szívünk
milyen cselekményre leszünk
holtan vagy kétharmadban
hivatkozási alap -

ebbe is bele kell egyezni
a megszületéssel

olykor úgy érzem, nehezebb, mint
távozni belőle
akárhány teli
bőrönddel.

szignó

beleegyezem
úgy van ahogy
elfogyásig ragyogom
hiányod
figyelmed
nem kiáltom a
cseréptörést -

e vágyban
boldogulok
amíg kilélegzel

kormánybiztos

nem érdekel az idiotizmus.
nem vonz, hogy értsem.
hogyan lesz
például végrehajtható
az egységes zenei koncepció.

ha kialakult. ha azt (is)
(meg) szerezték.
ha a tendert megnyeri
a komolyzenei közgép.

és végrehajtás. kormány
és biztos koordinál.
sírjában propellersebes
pörgésbe kezd
Bartók és Kodály.

nem érdekel az idiotizmus.
még megtehetem
hogy nem érdekel.
de mikortól kapja majd a körmöst
aki (együtt, szépen
összekoordinálva)
nem énekel?