Valaha gyakran akadt dolgom erre,
Kőbánya kertváros legkertmentesebb részén -
hacsak nem számolom kertnek a Kozma utcai Új Köztemetőt
meg a hóna alatt az Izraelita Temetőt -
szóval valaha gyakran gurultam erre utánfutóval
Rákoskeresztúrra menet, a tizenhétbe, tudod...
a Jászberényi út helyett surranópályán a legszebb nevű utcákon...
De tényleg! Bogáncsvirág, Fátyolka, Meténg, Tarkarét...
és Tündérfürt utca...
tiszta vicc, hogy ilyen nevekkel ez egy rohadtul elhanyagolt ipartelep
rohadtul elhanyagolt széle amúgy, a temetők rohadtul elhanyagolt széle mellett...
Szóval hetente háromszor evett erre a fene és valahogy
mindig rágott a rosseb, hogy miért Tündérfürt?
Ki volt az a betépett hivatalnok, aki ezt a Helikopter úttá
alakuló kietlen, egyenes utcát közvetlenül a durva forgalmat lebonyolító
vasúti sínek mellett Tündérfürtnek nevezte el...
és főleg miért?
Olyan rohadtul elhanyagolt és olyan
rohadtul céltudatos, mint kiskamaszkoromban az a
szőlőparton gatyámba nyúló idősebb asszony volt
neki Ildikó néni volt a neve, de lehetett volna Tündérfürt -
mondjuk az utca nem nyúlt a gatyámba eddig és
nem kérdezte meg tőlem: Lány vagy? Vagy nincs farkad, hogy így félsz a kutyámtól?
Az összenőtt szemöldökére emlékszem meg a a haja lobonca felett az égre -
A bokrok, a fák szemöldöke a Tündérfürtnek is
összenőne az úttest felett és csak az erre járó
erre eldübörgő kamionok tépkedik,
ide nem jár a Főkert...
Hetente háromszor arra evett a rosseb,
mint aki a kocsisoron keresi a neki való örömet, átutazóban -
csak az aki keresett már kocsisoron örömet,
csak az tudja igazán, hogy az öröm ilyen: átutazóban tart....
Nincs dolgom már erre. Mégis, a hét végén végiggurultam rajtad, Tündérfürt.
El a Kézi Autómosó bokor-loncsos romcsontváza mellett.
A hajcsatod: a Jászberényit hurcoló felüljáró alatt.
Az alatta fekvő vasúti csomópont hajgubanc zakatolásán át.
Piros lámpacseresznyékkel aggatott rasztásodó loboncodon.
Nincs dolgom már erre. Mégis, magam alá gyűrtelek, Tündérfürt, viharos szélben -
Lompos bozontos bokrok mentén gurultam bőröd aszfaltján, Tündérfürt.
Kátyúráncos arcod simogatta a kerekem.
Nincs dolgom már erre. Mégis végigtapogatóztam rajtad. Tündérfürt.
Visszatérőben. Mint aki megkeresi a régi banyahajú kurvát.
Mint aki ezért ugyanúgy nem fizet.
Mozgasd a segged és fogd be a pofád ha duglak!
Legszebb nevű utcalány, kamion taposta öleden babrálok.
Mit művelünk a világgal, Tündérfürt?
És miért viseled el?
fák hajnalba rezgő csúcsáig látok
látom évszázadokig tartó gyönyörű robbanásuk
telelakja a fülem a csicsergés
kíváncsi darázs dong körül
pár csepp eső is esett
minden cseppje külön csilingelt amíg esett
mennyiféle hang köszön ha hallod
minden sietség nélkül
dolgod nélkül -
valahol mögöttem pár centit nyújtóztak
az éjjel a hegyek
felhőket terel fölém a forgás alattam
miközben egy hangya küzd az
asztalra kiszóródott cukorral
annyiféle méretté szálazódik bennem
ez a látható egész
mégsem esik szét -
napszélben rezgő aprócska bogyó a föld
az éhség fertőző áramában.
bolond öröm, hogy közöm van
ekkora hatalmas
ennyire parányi éghez.
bolond öröm, ha elveszek belőle.
bolond öröm, ha hozzáteszek.
