Cseppentyű

Cseppek összevaló

zuhogása a lét -

ölelés-eső.

Cseppek összefonó

simulása a test -

magad ölelő.

Cseppek összefogó

felzúgása akarja

látni, hogy honnan -

***

Gyere Cseppentyű

hagyjuk az ösztönt 

létté (fel) cseperedni

A mai versekhez Bao Ho képei adták az ihletet - például itt nézz körül, ha megfogott...

Tejútpejkó

lovagol holdköldökű égen
felelőtlen felhőtlenségben -

csillagbog felelet
                meredek horizontján
bucskázó hazavisz
                futamát vele szoknám -

nyílt zuhanás lecsukódó part
hovaérés nélkül örök éltig tart -

csillagbog tüskebogyó
                 mind a gigász
patareccsent gyökerén
                 elfonnyad a gyász -

lovagol holdköldökű estém hamisán
szikrát csihol éhem
                 kövülő álomkavicsán -

csillagbog felelet
                 ott gerjed, vele vibrál
én ki vagyok ő ki lehet
                 lovagol a velejéig száll -

lovagol holdköldökű éjen
szívritmust patadobogás ejt
                 útját majd egyszer
                 nem szemmel ha kísérem -  

Csak szavak (Mit ér...)

Van az a kép. Tudod. Láttad. Osztották. Tudod.

Vak idegenségben fekszik a parton a test. A gyerektest. A holt test.

De nem mesélem. Nem szóból élek. 
Mondjuk: ingyen drogom a szó. Mondjuk a szenvedélyem.

Tehát akartam róla írni. Reggel. Ahogy minden reggel szoktam.

A kávé a gép a reggeli fények minden ugyanaz volt – ültem ott mégis zavarodottan

fél sor felett. Aminek nem volt hitele. Nem volt se lélegzet, se fulladás.

Szavak felett. Nem ült a szavakban, se a belőlük csorduló továbbiakban, hogy a betűből arra a képre láss.

Aztán megírtam. Abból a fél hamis sorból. Tutin segített a rutin,

hogy mint egy harcot írjam meg azt a reggeli kudarcot.

íme:

hullám nem ringat - és itt megállok.
ezt így nem lehet. csak nézem a képet és
nem lehet.

nézem a képet. kis hétköznapi szaraim
közül kinézek. szavaim közül. nincs.
semmi sincs ha látom ezeket a képeket.

de feldughatom magamnak a hallgatást. is.
legszívesebben üvöltenék. ránézek és
fulladok.

elegáns, képen vigyorgó vezető
szarkavaró getvák! úgy lenyomnám a torkotokon
szemet szemért a nincsbocsánatot!

ez az emberség vízözöne. én, te, mi, ők,
mindannyian.

megfulladunk bele. erre nincs
ne is legyen szavam.

Hagytam. Jó ez ennyinek. De nem tudtam kiverni a fejemből azt a képet.

Takarták volna pedig. Frissebb osztások. Annyi minden pengeti az ideget.

Kis cserepes növény drótkerített óvott hazám-táj.

Hagytam. Jó ez ennyinek. Annyi minden alám fáj.

A gyökerek. A forgalom, amiben tekerek.

A jól kicövekelt ostobaságok. Az újrahasznosított szövegek.

az ingerküszöbök. eléri nem éri eléri eh...

Don Quijotézzak ha már. a szél ma lomha. ARC?

és arra fúj amerre plakát ragasztanak.

szakaszt a szónok egy két frissen szart igét.

és kékbe festetik kékfestő ég alatt?

Takarták volna dolgok. frissebb osztások. Annyi minden pengeti a népet.

De nem tudtam kiverni a fejemből azt a képet.

Amíg rá nem akadtam egy Yante Iszmail nevű széplélek rajzára a neten. Fogta, és elemelte az egészet a mesébe. Ahogy a mi mesénk a sárkányt. Ahogy Andersen. Na kész. Kiborult az egész, és akkor, arra a képre jött ki ez:

permettakaródzó
ágya fövenyágy
azt reméled alszik.

kis cipő kis cipő
járni is alig...
nem jutsz el az arcig.

jobb is arctalan -
talán az álma van
talán az álma lét.

másképp nem terít
a csillaglukas ég
kegyelmet föléd.

permettakaródzó
kis test. hova lesz.
sópermet-hiány.

nem jutsz el az arcig.
így sem találsz fogást
apró pracliján.

permettakaródzó
ágya fövenyágy
így annyira szét -

hullámmoraj éjen
valaki meséljen
neki esti mesét.

De ezek is csak szavak. Csak szavak.

A három éves Aylan Kurdi testét 2015. szeptember 2.-án találták meg Törökország partjainál. A testről készült kép bejárta a világsajtót. Nem teszünk semmit. Csak beszélünk.   

Életszakító

Frances Bruno Catalano: El Migrante

mit visz az innen vándor ritmus
mit visz az egyben tartó táska
mit visz a léttartó (nincs más út)
eltartó utazásba?

mit visz a láb (hova viszi el)
koppan a talp (varrnak rá szélet)
mit tart meg a hova tartó
el ha ma széled -

mit tép (mit a hova tép) elmész
hagyod elveszted a törzsed
mit visz a léttartó hova mit visz
lépéssúly hova görnyed?

mit szakitasz? törzsököd ásott
gyökerét ideműtik a sírok -
őszt szálló elhullt leveled
jaj hova-kinek írod -

kit tép (mit hova)? gyökerestül
testéből szakit el múltat -
új nyelved a szájban elpuhatestül
perce tanultad -

ki szakít kit mi szakít itt -
hátrasenézve a folt táj
mit visz a létfosztóképző
mibe csomagolja ki voltál?

mit visz a vándor (neve ritmus)
mit visz a nem fér bele táska
mit hova vonszol a jaj hova tartó
el mesenincs utazásba?

Őszi dal

kép: Sárosi Ervin

Őszhullámszürkül a város
megjött - hullámfal sodor el,
ekkora égszürkéllő öleléssel
úgysem remizel -

Hullámosszürkül a kedv is
megjött - olcsó maradék
álomszinezék-pöttyöket ásít
(ha) az este az ég -

hogyha. Hiszen úgy mos kosz-
szürkét élő fényből kisavazva
ahogyan cefrévé oldja, a lédús hús velejét
fonnyasztja a gazda -

Őszhullámszürkül az érés
lassú lángrohadássá lesz -
készül, hogy léglegzetvételt hőbugyoláljon
tűzkortyot télbe a pálesz.

21. (apokaliptikus) Hangminta (holott csak esik)

kép innen

sohasohanem. hova mozdul a
négy ló közül a halálé?
ha a dolgán túl - de a végen
még innen lekászálódik róla
csontharang testéről a zörgő csont -
hova mozdul, sohasohanem
nevű paripája -

***

árnyéktestedben a szép hogy
veti valaki. árnyékot vető
testedben a szép, hogy rávilágít
valaki. rávilágító fényben a
szép, hogy
a fény mögött is lakik valaki

árnyéktestedben a szép, hogy
senki lakása test. árnyékot vető
fényben a szép, hogy mögötte
nekeresd. nekeresd mögött ha
foszlik
semmibe múlik a -

***

sohasohanem van vége teljesen
fűben ló legelész kondul hang
pőrén lifegő ég belevész -

kondultán fogy a lég épp elfér
tűhegy nyomorult kis mikron
lakj jól aki teret irigyeltél -

de sohasohanem nyugszik teljesen
lógó fejű állat hamucsóró pernye-
zabált vad kongás lebeg át titkon

sohasoha nem múló játék élet
fertőző tűzpete testét csiklandó
mikrontestén lukat üt a semmin az ondó -

 
***

Csak egy. a lélekért csak egy.
sohasohanem fejet lógató
fülét billentő egy harang -
harangok teljes hadából csak egy
hang foszlik ha belefoszlunk
mind a hiányba. mind a hang.

Felnőtt tartalom

Tudom, hogy orosz pornóoldalak
kisfilmjeit osztják magyar hackerek a blogok
bejegyzései alá, és attól pörög a nézettség -
úgyhogy most képzeld e szavak alá
azt a mélyen átélt lihegést, a festett vörös
barna szemöldökű finoman kitömött
sminkelt babaarcú liba himbáló bimbóit,
képzeld oda a válogatott bikát amint tolja -
az egész kis-költségvetésű újraismételt
kicsit amatőr és nagyon művi
szakipari blődlit, amelyben alig van
spontán elem, és ettől szinte
filmművészetnek hat ha mégis -

képzeld a szavaim alá a modern
Káma szútra szentélyének testharangkongását
mert ez a tény ugyanúgy szentélyt
érdemelne most is, hogy kívánunk és
teljesülünk -

teljesebb szentélyt mint mit a hackerek
tolnak a blogjaink alá, amitől pörög a nézettség -
mint Iván faszán a pornósztárálnév-szerzés
bűvöletében vágytolulást lihegő Dasenykák -
de ez egy ilyen eldobható kor, ilyen kiszedett
barna szemöldökű, egyszer használatos
eldobható lihegés - hiszen a tartalom árad,
közülük a kamerák kereszttüzében csak
a kivétel kivétele ég nyilvánosan ráncosra, elveszítve
a bőr küzdelmét a gravitációval -
csak a kattintást osztást provokáló pár évig sodorja őket
az egész kis költségvetésű szentélyfutószalag,
ami büntetendő cselekmény módjára
működik itt is, most is, a szavaim alatt -

képzeld: boldogabb korokban ezek
a lányok a kőfaragóknak álltak modellt a srácokkal
együtt, nem szégyellték őket és nem
szégyellték magukat: képzeld,
örökül maradt a szégyentelen
örömük -

Rácsodálkozás: Shiro Kasamatsu (16.)

Shiro Kasamatsu: SHIN HANGA Asa no Nami (Reggeli hullám) *

égbe mosódó pára

hullámába ködlő

kihajózók

*

aranyhídon úszunk -

hullámárnyködbe

hajózó lelkeink

*Az idős mester látásmódja meglepően nagyot tágul - Shiro Kasamatsu hetvenes-nyolcvanas évekbeli nyomatai igen bátran távolodnak a tradíciótól (így vált Hiroshige "örököséből" idős korára az ukijo-e műfajának egyik markáns megújítójává).